„A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában” című nemzetközi konferencia

A Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében 2021. 09. 20-án került sor az Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány szervezésében „A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában „című nemzetközi konferenciára.

A konferencia, illetve annak előadásai elsősorban az 1848 és 1929 időszakra fókuszáltak, döntően Magyarország tekintetében, de érintőleg nemzetközi kitekintéssel is. Elhangzott referátum a még fiatal idősebb Andrássy Gyula kiemelkedő szerepvállalásáról az 1848. és 1849. évi forradalomban és szabadságharcban, de megismerhették az érdeklődők az 1867. kiegyezéshez vezető úton betöltött szerepéről és miniszterelnöki tevékenységéről, ami megalapozta Magyarország alkotmányosságát, a honvédelem, az egyházak és felekezetek jogainak biztosítását. Tevékenységét fia, az ifjabb Andrássy Gyula folytatta az világháborúig, majd a trianoni időszakon túl.

Apa és fia egyházpolitikai szerepvállalásának bemutatása révén nem csak a célok, de az okok, illetve belső, hitbéli meggyőződésük is érthetőbbé vált a hallgatóság számára. Az egyházak vonatkozásában nevükhöz szorosan kötődött egy-egy történelmi jelentőségű törvényhozási aktus: az 1868. évi (XLIV.) tc. a nemzetiségi egyenjogúság rendezéséről, és az 1895.évi (XLIII.) tc. a vallás szabad gyakorlatáról.
Végül bemutatásra került az is, hogy ifj. Andrássy Gyula, akkor már a Horthy-korszak legitimista mozgalmának meghatározó személye és az ugyancsak legitimista elkötelezettségű Pehm József zalaegerszegi plébános, később immár Mindszenty néven esztergomi prímásérsek útjai a történelem egy adott időszakában hogyan keresztezték egymást.
Az előadások rámutattak, hogy a két Andrássy esetében az istenkeresés egy módja volt a szabadság tisztelete és az is, ahogyan mindketten keresték a művészetben a szépséget, mert az igazi művészet Isten szépségét jeleníti meg. Az ifjabb Andrássy Gyula egész életét áthatotta az igazságkeresés eszménye, aki kereszténységben, a keresztény etikában a társadalmi problémákra adandó reális alternatívát, a morális válság leküzdésének megoldását látta. Eszmerendszerében – a magyar történeti alkotmányosság jogfolytonossága jegyében – a kereszténységet, mint politikai kereszténységet (politikai katolicizmust) a legitimizmussal, a királyság restaurációjának gondolatával kapcsolta össze.

A konferencia tehát felhívta a figyelmet az egyházak szerepére a nemzeti egységben, valamint az alkotmányosság, a honvédelem és szabadság fontosságának kérdéseire.

Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány
kuratóriuma

A konferencia videós anyaga elérhető.

“A két gróf Andrássy Gyula” album


ára: 21.000, -Ft plusz postaköltség

Megrendeléshez kérjük vegye fel a kapcsolatot az alapítvány elérhetőségeinek valamelyikén:
e-mail: ifj.grofandrassygy.alapitvany [kukac] t-online.hu
telefon: +36-20-9579293

“A két gróf Andrássy Gyula” című album bemutatója

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány 2021. 06. 14-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében mutatta be az érdeklődő nagyközönségnek A két gróf Andrássy Gyula című albumot.


A könyvbemutató során, amely egy minikonferenciával egészült ki, a történészek több kérdést vizsgáltak a két gróf Andrássy Gyula korával kapcsolatban, olyan kérdéseket, amelyek a ma élő nemzedék sorsára is kihatnak.


Katona Csaba, a BTK Történettudományi Intézet történésze levezető elnöki minőségében hangsúlyozta, hogy az két gróf, apa és fia életét az album a 19. század közepétől a 20. század harmincas évekig terjedő időszak magyar történelmi eseményeivel szimbiózisban mutatja be, tágabb kontextusba ágyazva.


Az album áttekintést nyújt a csíkszenkirályi és krasznahorkai Andrássy család eredetéről, felemelkedéséről, jelentős szerepvállalásáról az ország történetében.


Frank Tibor történész, akadémikus a magyar és egyetemes történelemben jelentős szerepet játszó id. gróf Andrássy Gyula életét és pályáját mutatta be, a személyével kapcsolatos legfontosabb eseményeket, kassai, pozsonyi, Pest-Buda-i, konstantinápolyi, bécsi, berlini és párizsi életét, politikusi tevékenységét vázolta.
Csorba László történész egyaránt beszélt id. Andrássy Gyula és ifj. gróf Andrássy Gyula pályafutásáról. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy az album megjelent, mert mind a fiatalabb mind az idősebb korosztály számára fontos információkat nyújt, egyúttal élvezetet is jelent. Az Album célcsoportja tehát a napjaink megemlékezései nyomán felfokozott érdeklődésű tág értelemben vett közvélemény.


Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész kihangsúlyozta apa és fia diplomáciai és politikai munkásságát és abban megmutatkozó tehetségét, ami a magyar és nemzetközi események alakulására is hatott. Az első világháború kapcsán kifejtette, nem lehetetlen, hogyha „Andrássy jóval előbb foglalhatta volna el a Ballhausplatzon atyja székét, a történelem másként alakulhatott volna.”


Julius Barczi művészettörténész a két gróf Andrássy Gyula művészetpártoló és mecénási tevékenységét méltatta. Számba vette azon értékeket, amelyek jelenleg is gazdagítják a betléri kastélyt és homonnai kastélyt. Kiemelte, hogy Magyarországon a Szépművészeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban is számos festmény és műtárgy található, ami a két gróf Andrássy Gyula tulajdonában volt egykor.


Az album tartalmának így – még az alapvetően megváltozott politikai–társadalmi viszonyok ellenére is – aktuális üzenete van, hangsúlyozták az előadók.

Szeiler Erika, az Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte, hogy mindkét Andrássy Gyula saját etikája mentén, -amelynek hangsúlyos eleme volt magyarságtudatuk- képviselte nézeteit, a közéletben ennek megfelelően vettek részt. Ugyanakkor az ifj. gróf Andrássy nézetei, gondolkodása a közjóról az általa képviselt értékek a korát meghaladónak nevezhetők.

Apa és fia munkássága Magyarország politikai–diplomáciai, tudományos, gazdasági, kulturális, vallási fejlődése tekintetében hagyott komoly értéket maga után, amelyek megismerése, megértése a 21. század emberei számára is tanulsággal szolgálnak.

Az album megrendelhető.

Budapest, 2021. június 26.


Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány
kuratóriuma

A bemutató videó anyaga elérhető.

Meghívó letöltése.

Konferenciakötet bemutatója 2020. október 27. 11:00 a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében „Magyarország 1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország utolsó éve”

meghívó

2020. október 17-én, a vírushelyzet ellenére szép számmal megjelent (az előírásnak megfelelően maszkot viselő) közönség előtt került sor az ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány szervezésében, a Magyarország 1918. Az Osztrák–Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország utolsó éve című tanulmánykötet bemutatójára.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
Az M5 Híradó felvétele
Az M5 Híradó felvétele
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele

Az Alapítvány nevében Szeiler Erika, az Alapítvány kuratóriumának elnöke üdvözölte a jelenlevőket, megköszönte, hogy a járványhelyzet ellenére eljöttek a Magyar Nemzeti Múzeumba, ezt követően összefoglalta az Alapítvány céljait. Összegezte, hogy a megjelent kötettel és a könyvbemutatóval is emlékezünk az 1918. sorsdöntő évre, illetve az első világháború utolsó időszakára, amely a Habsburg császári és királyi család és Magyarország számára is szomorú korszakot jelentett, emlékezünk ifj. gróf Andrássy Gyula áldozatos törekvéseire, hogy Magyarországot a béke felé vezessék

Az Alapítvány tízéves működése során, céljának megfelelően, számos nagyszerű programot valósított meg, és ez a könyvbemutató is tovább gazdagította az alapítványi programok sorát.

Szeiler Erika köszönetet mondott a támogatóknak: az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságnak, a Magyar Művészeti Akadémiának, Gödöllő Város Önkormányzatának, az Érd és Térsége Közmű Társulásnak, a BUS-OXY Kft-nek, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőségének, munkatársainak, hogy befogadták az Alapítvány rendezvényét.

Ezután átadta a szót Habsburg-Lotaringiai György főherceg nagykövetnek, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a centenáriumi megemlékezések számos rendezvényén vett részt és ennek során rengeteg tapasztalatra tett szert a száz évvel korábbi események megértésében. Kiemelte ifj. gróf Andrássy Gyula szerepét is, akit édesapja is nagyra becsült. „Aki nem tudja, honnan jön, nem tudja, hova megy, mert nem tudja, hol van ebben a pillanatban.” – idézte Édesapját. 1918 kapcsán rámutatott, hogy az év eseményeinek ismeretében az Európai Unió keretein belül jobban és hatékonyabban tudnak együttműködni Közép-Európa országai, nemzetei, ha a történeti tapasztalatot is figyelembe veszik. Vagyis a múlt hibáinak ismerete révén, látva Közép-Európa száz évvel ezelőtti szétesését, éppen ezt az együttműködést tudjuk erősíteni.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
M5 Híradó felvétele

Ezt követően Bábel Klára hárfaművész és Karosi Júlia énekesnő emelte az esemény színvonalát zenei produkcióval, majd az esemény moderátora, Katona Csaba kérésére Gergely András történész foglalta össze 1918 kutatásának jelentőségét végül a moderátor jelenlevő szerzőkhöz, ifj. Bertényi Ivánhoz és Bödők Gergelyhez fordult.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele


Ifj. Bertényi Iván röviden méltatta ifj. Andrássy Gyulát, egyúttal rámutatott arra a markáns különbségre, amelyet a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójaként tapasztalt, ti., hogy Ausztriában mennyire más az emlékezetpolitika. A száz évvel ezelőtti eseményeket ugyan élénk érdeklődés övezi, de sokkal kevésbé feszülnek egymásnak indulatok, a történészek munkáját éppúgy szakmának tekintik, mint bárki másét, sokkal erősebb a nemzeti konszenzus, mint Magyarországon, ahol a múltértelmezés túlzottan a politika erőterében zajlik és komoly indulatok feszülnek egymásnak.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele


Bödők Gergely az első világháború frontján megtapasztalt hétköznapi erőszak traumatizáló hatását emelte ki, rámutatva, hogy valamennyi résztvevő ország hazatérő katonái révén tovább élt a háború utáni években az erőszak. Magyar viszonylatban mindezt összefüggésbe hozta a vörös- és fehérterrorral is.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele


A bemutató előbb Habsburg-Lotaringia György főherceg nagykövet zárszavával ért véget, aki megköszönte a résztvevőknek a jelenlétet és a kötet szerzőinek a munkáját, majd Szeiler Erika invitálta koccintásra a jelenlevőket.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
Az M5 Híradó felvétele


Az M5 Híradó tudósítása az M5 2020.10.27. Kulturális Híradó anyagában érhető el. A videó felvétel 4:45-től megtekinthető a Nemzeti Audiovizuális Archívumban.

A rendezvény egészéről készített, szerkesztett videófelvétel az Ifj. gróf Andrássy Gyula Alapítvány honlapján tekinthető meg.

Ez úton is köszönetet mondunk az M5 Híradó munkatársainak színvonalas szakmai munkájukért.

Köszönetet mondunk továbbá a Kossuth rádió munkatársainak szakmai munkájukért.

Köszönetet mondunk a Color nyomda vezetőségének és munkatársainak nagyon színvonalas munkájukért.

A könyvbemutató felvétele megtekinthető az alábbi videón.


Budapest, 2020. október 27.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Konferencia 2018. október 26. 10:00 a Gödöllő Királyi Kastély, Barokk Színházban „Magyarország 1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország utolsó éve” címmel

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány és a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft együttműködésében, „Magyarország 1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország utolsó éve” címmel tudományos konferenciát rendezett 2018. október 26. 10:00 kezdettel a Gödöllő Királyi Kastély, Barokk Színházban

A konferencia fővédnöke:

Öexellenciája Elisabeth- Elison Kramer Asszonyt az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete.

A konferencia védnökei:

Habsburg- Lotaringiai Mihály főherceg
Fodor Pál urat a Magyar Tudományos Akadémia
Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója
Gémesi György úr, Gödöllő város polgármestere

A konferencia levezető elnöke:

Révész T. Mihály, jogtörténész, c. egyetemi tanár
Csorba László, történész, egyetemi tanár.

A konferencia meghívott előadói és előadásaik címei:

Kelemen Roland egyetemi tanársegéd, Széchenyi István Egyetem:
Sajtóviszonyok és sajtócenzúra 1917-1918 Magyarországán.

Jeszenszky Géza, történész, egyetemi magántanár:
Az Osztrák – Magyar Monarchia és a különbéke. Mensdorfftól Andrássyig.

Szarka László, történész, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet:
A wilsonizmus nagyhatalmi és kisnemzeti olvasatai 1918 őszén.

Ifj. Bertényi Iván, történész, Bécsi Magyar Történeti Intézet – Collegium Hungaricum:
IV. Károly 1918. október 16.-i manifesztumának hatása

Pollmann Ferenc, hadtörténész, az MTA doktora, Hadtörténeti Intézet:
Miért nem maradt Magyarországnak hadserege 1918 novemberre?

Kaján Marianna, muzeológus, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum:
A gödöllői kastély a Monarchia utolsó évtizedeiben.

Hatos Pál, történész, PhD. Kaposvári Egyetem:
A történelem szédületében. A köztársaság mítosza 1918 őszén

Pritz Pál, történész, az MTA doktora, egyetemi magántanár, ELTE:
Az önálló magyar külügyi szolgálat kialakulása 1918 őszén.

Gerő András, történész, egyetemi tanár, CEU, Habsburg Történeti Intézet:
A béke háborúja, Magyarország 1918. november 3.-december 3.

Szabó István, jogtörténész, egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem:
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának hatásai a magyar közjogra.

Bödők Gergely, történész, munkatárs, Clio Intézet:
Háború a háború után – Erőszak a Nagy Háború utáni Magyarországon, 1918 – 1920.
A Konferenciát Dokumentumfilm anyag és Szokolay Ádám zongoraművész előadása tette színesebbé és még értékesebbé.

Szeiler Erika, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a vendégeket, akik között diplomaták, a különböző tudományágak kiemelt képviselői is megtisztelték jelenlétükkel a konferenciát.
Szeiler Erika beszédében hangsúlyozta, hogy a Konferencia a történelmi eseményekhez is kapcsolódó nagyon méltó helyszínen került megrendezésre a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft segítségével, hisz ifj. gróf Andrássy Gyula 1918. októberében ebben a kastélyban vette át a kinevezését IV Károly királytól s lett magyarként az Osztrák- Magyar monarchia utolsó közös külügyminisztere és foglalta el azt a hivatalt, amit édesapja, gróf Andrássy Gyula magyarként elsőként töltött be.
Szeiler Erika köszönetet mondott a támogatóknak, akik anyagi támogatásukkal is segítették a konferencia létrehozását.

Ezt követően Gémesi György, Gödöllő város polgármestere tartotta meg köszöntőjét.
Polgármester úr köszöntőjében kiemelte, hogy nagyon jó érzés ebben a Kastélyban visszanézni az elmúlt harminc év eseményeire. Polgármester úr kiemelte az 2011.évet, amikor is a Gödöllői Királyi Kastély otthont adott az Európai Unió Elnökségének, s amihez Gödöllő városnak, vezetésének is hozzáadott értéke is van. Ezen értékek is segítik Magyarország erősítését belföldön és külföldön egyaránt, ami az ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány által szervezett konferencia útján is megvalósul. Polgármester úr kihangsúlyozta azon kívánságát, hogy legyen a konferencia hasznos, kisugározva a mai kor szellemét is.

Ujváry Tamás igazgató úr köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az intézmény számára is nagy öröm, hogy a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházban került megrendezésre a konferencia. A Gödöllői Királyi Kastély a Sissy kultusz egyik kimagasló helye a világon. A kastély illetve a Barokk Színház számos zenei, színházi és konferencia rendezvénynek ad helyt. A Gödöllői Királyi Kastély jelenleg több mint Sissy kultusz helye, a kastély titkos élete címmel 1950-1990 évek közötti időszak kerül bemutatásra „Kastély titkos élete” címmel időszaki kiállítás keretében. A programba gyermekek lettek bevonva, akik vizsgálat alá helyezték eme feltáratlan időszakot.

A konferencia délelőtti ülésének levezető elnök teendőit Révész T. Mihály c. egyetemi tanár teljesítette.
A konferenciáján rangos történészek, az 1918 második felében Magyarországon elmélyülő katonai és belpolitikai válság kialakulását és következményeit mutatták be a gödöllői királyi kastélyban 2018. október 26-án, annak a napnak a 100. évfordulóján, amikor IV. Károly király ott fogadta a magyar politikai élet több képviselőjét. A konferencia érintette ifj. gróf Andrássy Gyula Első Világháborúval kapcsolatos álláspontját, ellenzéki politikusként diplomataként előrelátó és előre mutató szerepvállalását, 1918. októberében elvállalt közös külügyminiszteri kinevezését és lehetőségeit, mint a jog talaján álló legitimista politikusét.

Kelemen Roland előadó Sajtóviszonyok és sajtócenzúra 1917-18-ban című előadásában a harmadik Wekerle-kabinet idején bekövetkező, a sajtóra, a sajtóirányításra, a sajtóellenőrzésre vonatkozó változásokat mutatta be a Hadfelügyeleti Bizottság levéltári irat anyagára támaszkodva.
A háború esetére szóló kivételes hatalmi intézkedéseket tartalmazó 1912. évi LXIII. törvénycikket (továbbiakban HKtv.) hosszadalmas, az osztrák féllel és az uralkodóval folytatott, számos bukkanóval nehezített tárgyalásokat követően 1912 decemberében fogadta el az Országgyűlés.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a sajtóval kapcsolatos feladatok koordinálása a Honvédelmi Minisztériumban felállított Hadfelügyeleti Bizottság berkeiben működő Sajtóalbizottság hatáskörébe tartozott. A Sajtóalbizottság az eseti, egyéni sajtótilalmakat adta ki, ellenőrizte azok betartását, valamint a lapok szerkesztőségének kérésére megvizsgálta az egyes cikkek tartalmát. A Hadfelügyeleti Bizottság pedig az osztrák szervekkel való kapcsolattartás mellett generális sajtótilalmakról döntött. Hasonló generális sajtótilalmakat adhattak ki az egyes minisztériumok, ezek közül kiemelten az igazságügyi miniszter.
1917-es kormányváltást követően szervezeti, személyi és szemleléti változások is bekövetkeztek, amelyek alapjaiban befolyásolták a sajtóval kapcsolatos hatáskörök gyakorlóinak attitűdjét.

Jeszenszky Géza „A nemzetközi katonai és politikai helyzet 1918 októberében,
Andrássy külügyminiszteri működése” című előadásában a következőket emeli ki:

1917.végén a Központi Hatalmak helyzete kedvező volt. Nagy-Britannia különbékét ajánlott a Monarchiának.1918 tavasza egy pillanatra fölvillantotta az antant vereségét: a breszti, majd a bukaresti béke után, még az amerikai csapatok nagy számának megérkezése előtt. Franciaországot a keletről átdobott csapatok térdre kényszeríthetik. Így Károly császár-király birodalma teljes gazdasági kimerülése ellenére a különbéke helyett mindent a győzelemre tett föl. Az antant az ellenségei által Oroszországban gerjesztett szociális forradalomra válaszként a Monarchia nemzetiségei föllázításával válaszolt („Az elnyomott nemzetiségek római kongresszusa”), 1918 nyarán pedig hadviselő szövetségesnek ismerte el Csehszlovákiát, és fokozta erőfeszítéseit az olaszok és a délszlávok összebékítésére.
A „második marne-i csatá”-t az amerikai csapatok belépése az antant javára döntötte el, rövidesen pedig elkezdődött a német csapatok kiszorítása Franciaországból. Az osztrák-magyar csapatoknak a Piave-nál júniusban indított támadása – az elégtelen létszám, hadianyag és a hiányos élelmezés következtében – sikertelen volt. A Szalonikiben állomásozó francia csapatok az újjászervezett szerb hadsereg közreműködésével szeptemberben offenzívát indítottak, ennek eredményeként a hónap végén, október elején pedig Törökország kénytelen volt békét kérni.
Október 4-én a Monarchia Wilson amerikai elnökhöz küldött jegyzékében béketárgyalások kezdését javasolta a 14 pont alapján. Erre jó két héten át nem jött válasz, ezzel is elősegítve a bomlást. A nemzeti feszültségek oldására elkésett volt az uralkodó manifesztuma birodalma federális átszervezéséről – ami Magyarországra nem vonatkozott.
Október elején ifj. gr. Andrássy Gyula Svájcba utazott béketárgyalások előkészítésére, de régi angol barátai sem fogadták. Hazatérve és a külügyminiszteri posztot átvéve már csak annyit tehetett, hogy elfogadta Wilson válaszát, ami Csehszlovákia és egy délszláv állam elismerését követelte.

Szarka László előadása az 1918 folyamán többször is változó wilsoni elvek közép-európai érvényesítésének nagyhatalmi és kisnemzeti alternatíváit szembesítette. Azt vizsgálta, hogy a térség érintett, az vesztes és győztes nemzetei miként értelmezték a wilsoni rendezési tervezetek közös nevezőjének tekintett nemzeti önrendelkezési elvet. Ezzel párhuzamosan jelezte a brit, francia, illetve a német és orosz nagyhatalmi érdekek hatását a közép-európai átalakulásban. Az előadás kitért a nemzeti önrendelkezés magyarországi, illetve magyar vonatkozásaira. Választ keresett arra, hogy a Czernin-, Burján- és Andrássy-féle osztrák-magyar különbéke-törekvések idején mikor és miért vált el Bécs és Budapest álláspontja a Monarchia belső nemzetiségi békéjét megteremteni hivatott föderatív átalakítás kérdésében? Mennyiben függtek össze csehszlovák, délszláv, nagyromán egységtörekvések az amerikai, brit és francia békepolitikával, új közép-európai rend kialakítására törekvő elképzeléseivel? Milyen szerepet játszottak a kelet-közép-európai politikai emigrációk és a Monarchia nemzetiségi mozgalmai? Miért látta 1918 októberében a wilsoni elveket elfogadható megoldás alapjának maga Tisza István, Apponyi Albert, illetve a velük szemben fellépő Károlyi Mihály? A történészi előadás ezt követően annak okait rendszerezi, milyen szerepet játszott a térségben az antant katonai diplomáciája? Miért nem tudták és miért nem akarták megakadályozni győztesek szövetségeseivé vált új államok katonai akcióit, amelyek az önrendelkezés jegyében Ausztria és Magyarország német és magyar területeinek jelentős részét is megszállták. A világháború délkelet- és közép-európai konfliktusainak lezárására hivatott török, bolgár, osztrák-magyar, magyar fegyverszüneti egyezmények, katonai konvenciók, demarkációs megállapodások jóval a békekonferencia döntései előtt meghatározták az új államhatárok kijelölésének elveit és módját, amelyek az esetek többségében ellentétbe kerültek a wilsoni elvekkel.

Ifj. Bertényi Iván előadásában a következőket hangsúlyozta:

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlási folyamatának egyik fontos eleme az a manifesztum, amelyet I. Károly osztrák császár 1918. október 16-án bocsátott ki. A rendelkezés Ausztriát egy etnikai jellegű föderáció irányában kívánta átalakítani. Előírta ugyanis, hogy minden nemzet alakítsa meg a maga nemzeti tanácsát, és ezek a nemzeti tanácsok az adott etnikum települési területén átveszik majd a kormányzás bizonyos feladatait. Mindamellett a szöveg hangsúlyozta, hogy a változás semmiképpen sem érinti Magyarország területi integritását.
Ezzel együtt érdemes leszögezni, hogy a Habsburg-birodalom 1867-ben létrejött dualista szerkezete a magyar nacionalizmussal való kompromisszumot jelentett. Míg Ausztria vezetői számára a teljes birodalom megőrzése a korábbiakhoz hasonlóan öncélnak számított, a magyar 67-es kormányzat számára a Habsburg-nagyhatalom léte csupán a magyar nemzeti célok megvalósításához alkalmas eszköz volt, és valódi céljuk akkor is a magyar nemzeti érdek követése bizonyult, ha az már esetleg nem igényelné a szoros birodalmi kapcsolatokat.
A Völkermanifestnek Magyarországra is komoly hatása volt. Az új rendelet megjelentetésével párhuzamosan, Wekerle miniszterelnök már október 16-án bejelentette a magyar képviselőházban, hogy Ausztria átalakulása miatt a magyar kormány a perszonálunió alapjára helyezkedik. Vagyis a Pragmatica sanctióban előírt közös védelem érvényességét továbbra is elismerve, külön magyar hadsereget és önálló magyar diplomáciát állít fel. A parlament valamennyi pártja üdvözölte a lépést, de a radikális függetlenségi Károlyi-párt kifogásolta, hogy a dualizmust megszüntető fontos államjogi bejelentést nem a 67-es Wekerlének, hanem egy hiteles 48-as vezetőnek kellett volna megtennie.
A volt miniszterelnök Tisza István másnap, október 17-én elismerte, hogy a háború elveszett.
A nagyatádi Szabó István kisgazdavezér is kifogásolta, hogy nem volt szerencsés a még folyó harcok idején éppen Tiszának erről beszélnie. Valóban, a fronton lévő katonaság, de a hátország is érthetően tette fel a kérést: miért harcolunk, ha már nincs értelme?
Egyetérthetünk Lothar Höbelt bécsi professzor megközelítésével: „A Monarchia azért esett szét, mert többnemzetiségű állam volt, és mert egy nagy háborút elveszített. Minden már magyarázatnak ehhez képest alig van jelentősége.”

Pollmann Ferenc előadásában leszögezi, hogy az önálló – és kellőképpen hatékony – magyar haderő megteremtésének kudarca mind a történettudományt, mind a politikát, mind pedig az érdeklődő nagyközönséget azóta is élénken foglalkoztatja. Száz esztendő távlatából a kérdés elfogulatlan tárgyalása mindazonáltal ma sem mondható egyszerűnek.
A hadtörténész vázolta, hogy 1918 októberének elején az Osztrák-Magyar Monarchia még mindig több mint fél millió embert tartott fegyverben. Ennél azonban lényegesen nagyobb volt a haderő élelmezési állománya: mintegy 2 millió 600 ezer férfi és nő ellátásáért volt felelős a hadsereg. A padovai fegyverszünet életbe lépést követően ezt az irdatlan embertömeget – pontosabban azokat, akik még a háború utolsó napján is elkerülték a hadifogságba esést – a hátország visszafogadta. Közülük a Magyarországra jutó katonákat a birodalom széthullását követően megalakuló Károlyi kormányzat szerelte le: december közepéig 1 millió 200 ezer főt. A közhiedelemmel ellentétben azonban a rezsim nem kívánta védtelenül hagyni az országhatárokat: a leszerelésről szóló 28315/eln. 1a számú, 1918. november 7-én kelt hadügyminiszteri rendelet a legfiatalabb öt korosztályt (az 1896-1900-ban születetteket) visszatartotta, már az új magyar haderő számára. Ez az elképzelés ugyanakkor a gyakorlatban csődöt mondott és a szomszéd államok területfoglalási szándékkal benyomuló csapatait 1918 végén illetve 1919 elején nem sikerült megállítani.

A konferencia délelőtti része Szokolay Ádám zongoraművész előadásával zárult.

A konferencia délutáni ülésének levezető elnök teendőit Csorba László egyetemi tanár teljesítette.

A konferencia délutáni ülése a konferenciát segítő és a vázolt események magyarázatául is szolgáló dokumentumfilm anyaggal kezdődött.

Ezt követően Gerő András előadásában az 1918. év november 3.- december 3. közötti magyarországi hangulatot vázolta.
Magyarország 1918. október vége és 1919. ősze között minden politikai rendszert kipróbált, amely a korabeli Európa politikai világát jellemezte. Volt királyság, népköztársaság, szovjet köztársaság, majd újra királyság. Volt liberális, demokrata, kommunista, konzervatív. Mindegyik rendszer ilyen-olyan megújulásokat ígért, mindegyik önmagáról azt gondolta, hogy képes túlkerülni a vesztes háborúnak az ország integritását érintő következményein. Teljesen mindegy azonban, hogy az adott egy évben milyen belpolitikai kataklizmákat élt meg Magyarország, nem tudta elkerülni, amit a békekonferencia döntése számára jelentett. A győztesek diktálta európai politika szempontjából az egyetlen különbség ezek között a rendszerek között az volt, hogy az maradhatott meg, amelyik ténylegesen elfogadta és nemzetközi jogilag is elismerte a területi integritás felszámolását A győztesek úgy gondolták: a békében a háborút folytathatják, immár harcra képes ellenfél nélkül. A világháborúnak vége lett, de 1918. novemberére térségünkben bizonyosan a nemzeti gondolat győzött. A veszteseknél és a győzteseknél egyaránt. Az eltérő és ütköző nemzeti célok érvényesítésére azonban messze nem egyenlő esélyek kínálkoztak. A vereségnek ára, a győzelemnek jutalma volt. Magyarországon 1918. novemberére, a politikai értelemben vett 20. század kezdetén a demokrácia győzött, de a nemzeti önérvényesítés vereséget szenvedett.

Kaján Mária a gödöllői kastély Erzsébet királyné halála után a Monarchia összeomlásáig, száz évvel ezelőtti állapotát és eseményeit mutatta be.
A királyi család kedvelt magyarországi vadászkastélyának élete Erzsébet királyné halála után nagyon megváltozott, elcsendesedett. I. Ferenc József életének hátralévő éveiben egyre kevesebbet járt Magyarországon, és még kevesebbet Gödöllőn, de maga választotta ki szeretett feleségének méltó emléket állító szobrot a gödöllői Erzsébet-parkba. Utoljára 1911 tavaszán töltött pár napot a kastélyban. Az épületegyüttes fenntartásáról a továbbiakban is a Budai Várkapitányság gondoskodott. Az 1910-es évektől több magyar művész lehetőséget kapott, hogy megfesse a királyi vadászkastély termeit és parkját. Az újságok továbbra is rendszeresen írtak a gödöllői kastélyról, nosztalgiával idézve fel a régi dicső napokat.
I. Ferenc József halála után utódja, IV. Károly az I. világháború eseményei miatt kevés időt tölthetett itt feleségével, Zita királynéval. Ezek csupán pár napos, ill. pár órás látogatások voltak, a kastélyban berendezett tiszti és legénységi hadikórházat és katonai üdülőben gyógyuló katonákat látogatták meg. Hosszabb időt 1918. október végén terveztek Gödöllőn tölteni, melyet megrövidített a történelem: az I. világháború elvesztése, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása és az őszirózsás forradalom. A kastélyra ugyanúgy, mint az országra, nehéz idők következtek.
A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum 2011-ben nyitott állandó kiállításán egyik szobájában festményekkel, műtárgyakkal, dokumentumokkal idézzük fel IV. Károly koronázását és Gödöllőn töltött napjait.

Hatos Pál a köztársasági gondolat mítoszáról 1918 év őszén beszélt.
Közép Európában két császári méltóságot szüntetett meg: a németet és az osztrákot és hét királyit, a magyart, a bajort, a szászt, a badenit, a württembergit, a vesztfáliait és a hannoverit. Senki sem áldozta fel életét a császárért és a Birodalomért, s nem akadt olyan hivatalnok vagy katona, aki uralkodója és a monarchia védelmében harcba szállt volna. Bécsben az utca embere egy vállrándítással intézte el a Habsburgok hatszáz éves trónjának leomlását, – „csak legyen mit enni.” A forradalmas Berlinben, a spartakista vezér, Karl Liebknecht lépett a menekült Vilmos császár helyére .A berlini polgárokat nem zavarta a forradalom, vasárnap volt, a Grunewaldban sétáltak, mint minden hétvégén, s az arcukra az volt írva, hogy a fizetéseket továbbra is folyósítják.
A reublikanizmus Magyarországon is hosszú, a 18. század végi magyar jakobinus mozgalomig érő hagyományra tekinthetett vissza, de elsöprő támogatottsága sohasem volt a magyar közvéleményben. Még Kossuth Lajos sem merte proklamálni a köztársaságot az 1849-es debreceni trónfosztás után, bár kormányát „respublikai irányúnak” hívta. Az időről-időre magányos értelmiségiek és marginális politikai csoportok által felvetett köztársasági gondolatnak tartalma jórészt kimerült a hagyományos Habsburg-ellenességben, a 49-es függetlenségi hagyományok és a radikális Kossuth-kultusz ápolásban.A királyságot Magyarországon azok is az egyedül lehetséges kormányformának tekintették, akik elméletben a köztársasági uralom hívei voltak. 1918. novemberét megelőzően a köztársaság nem volt olyan vonzó ideológiai gondolat, hogy azzal akár a függetlenségi-nacionalista ellenzék, vagy a magyar progresszívek „szabad szocializmusa” komolyan számolt volna. A köztársaság forgatókönyvét így az 1918-as őszén is inkább a történelem szédülete diktálta, mint régóta készülődő szereplők vagy kidolgozott programok.

Pritz Pál az önálló magyar külügyi szolgálat kialakulása 1918 őszén címmel tartott előadást.

Az 1867-1918 között kétközpontú OMM egyik sajátossága volt, hogy a tagállamoknak nem volt önálló diplomáciai képviseletük. Ezt az osztrák fél értelemszerűen sokkal könnyebben viselte, mint a magyar. Hiszen a közös külügyi szolgálatnak német volt a nyelve, s a központ Bécsben volt. Vagyis az osztrák állam központjában. A korabeli magyar belpolitikai életet, pártviszonyokat döntően az jellemezte, hogy az ellenzéki pártok állandóan a közjogi kérdéseket feszegették. Önálló magyar külképviseleteket, s azt is követelték, hogy a német mellett a magyar is a közös diplomáciai szolgálat hivatalos nyelve legyen. A koalíciós kormányzás idején kompromisszumként egyes diplomáciai képviseleteken megjelentek a földművelésügyi-, illetve kereskedelemügyi szaktudósítók. Ők a magyar tárcákat képviselték.
A Monarchia külpolitikájára a magyar félnek a magyar nacionalizmus, a magyar nagybirtok ereje okán volt jelentős befolyása. Már közvetlenül 1867 után, majd 1918 őszén az OMM felbomlása nyomán megindult az önálló magyar külügyi szolgálat kiépülése – amely számos munka téves beálltásával szemben nem 1919 őszén, hanem értelemszerűen már 1918 őszén kezdetét vette.

Szabó István az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának hatásai a magyar közjogra című előadásával folyatódott a konferencia. A jogtörténész a következőket emelte ki:
Annak következtében, hogy a Mohács után trónra lépő Habsburgok nem csak Magyarország, hanem több környező ország koronáját is viselték, a magyar közjogban számos rendhagyó elem alakult ki. A közel négy évszázad permanens vitapontja volt, vajon maga a birodalom bír-e államisággal, vagy csak önálló államok valamiféle föderációja. Köztudott, hogy a reálunió versus perszonálunió kérdése a kiegyezést is jelentősen áthatotta. A kiegyezés alapja pedig a Pragmatica Sanctio volt, amelynek elfogadásánál szintén jelentkezett a probléma. Elegendő-e azt a birodalomban egy uralkodói aktussal elfogadni, vagy a magyar országgyűlésnek külön meg kell erősítenie? A birodalom maga is állam, amelynek saját trónbetöltési rendje van, s a koronatartományok ehhez igazodnak, vagy a birodalmat alkotó államoknak önálló trónbetöltési renddel bírnak.
Mivel Magyarország államformája a Monarchia felbomlását követően is királyság maradt, érdekes kérdést szült, vajon az 1918 előtti rendhagyó közjogi környezetben kialakult trónbetöltési rend tovább élt-e. A probléma a szikár jogi érveken túl kényes politikai témává is vált, hiszen összefüggésben állt a Habsburg-Lotaringiai Ház magyar trónhoz fűződő jogával. Vajon a külpolitikai körülmények változása esetén visszatérhetnek a magyar trónra, vagy a Monarchia felbomlásával azt véglegesen elveszítették. Köztudott, hogy eme kérdés megítélésében mind a politikai élet, mind a közjogtudomány két táborra szakadt. A politikában az érzelmi motiváció szinte természetesnek mondható, de ebben a kérdésben ez a jogtudomány művelői körében is érzékelhetővé vált. A Habsburgok irányában fennálló szimpátia, vagy unszimpátia sok esetben őket is áthatotta, s aztán ehhez keresték a jogi érveket.
Az előadás a szabad királyválasztók és a legitimisták főbb érvelésit, az ezekhez esetlegesen kapcsolódó törvényhozási döntéseket tekintette át.

Bödők Gergely az emberi élet elértéktelenedésének 1920-ig terjedő folyamatát és hatásait mutatta be, az erőszakot a Nagy Háború utáni Magyarországon 1918–1920 években.
Az első világháború alatti erőszak legalább három szinten megragadható: a szembenálló harcoló felek katonáinak mindennapossá vált összecsapásaiban, az egyes hadseregeken belüli szigorú fegyelmezési gyakorlatban, valamint az ellenséges katonák civil lakossággal szembeni bánásmódjában. Ez a négy év visszafordíthatatlan következményekkel járt: a háborús traumák, a halállal való́ mindennapos szembesülés és szoros együttélés, az ellenfelek emberi vonásainak elmosódása, az előítéletekre építő, vagy ezeket megalapozó és felerősítő háborús propaganda sztereotip ábrázolásai, a hirtelen elállatiasodás jelensége és a nyers erő alkalmazásának delíriuma együttesen hozzájárultak az emberélet devalválódásához és a gyilkosság elkövetésének legitimmé́ válásához. A háborús mindennapok fontos részeként vehetjük számításba az öldöklés megszokottá́ válását és ehhez szorosan kapcsolódva a katonák legfontosabb tapasztalatát: az emberélet kioltásának relativizálódását.
A háború nem múló nyomokat hagyott a katonák lelkületében. A frontokon megtanult túlélési technikák, az erőszaknak a gyakori alkalmazása, az emberi élet kioltásának rutinja a megváltozott körülmények ellenére reflexszerűen sokukból elő-előjött. Sokak a több éves öldöklés szörnyűségeiből arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi élet bizonyos célok érdekében semmibe vehető, feláldozható. A világháborús tapasztalatok és a frontélmények, éppen ezért nagyban meghatározzák azt a cselekménysort, ami Magyarországon 1918 őszén, majd a magyarországi terrorcsapatok (vörösek és fehérek egyaránt) létrejöttét követően 1919‒1920 között lezajlott.

Összefoglalva

A jelenlevők egybehangzó véleménye szerint a Konferencia a kitűzött célokat elérte. A magas színvonalú délelőtti és délutáni előadások, az első világháború befejezésének 100. évfordulóján, méltó üzenetet fogalmaztak meg, hogy soha többé háborút, és hogy miért is fontos a politikus intelligencia helye, szerepe, a diplomáciai küldetése. A konferencia megerősítette azt az álláspontot is, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula a Nagy Háború idején is tette a dolgát a lehetőségek korlátai között a haza szolgálatában.

Ifj. gróf Andrássy Gyula és történelmi kora sokszínűségének megismeréséhez, a hallgatóság orientálásához, a konferencia bemutatott néhány fontos, tudományos álláspontot, történést az első világháború végnapjaiból és utóéletéből, hatását a gazdaságra, társadalomra, amelynek ifj. gróf Andrássy Gyula átélője, s megélője volt. Élete-politikus és diplomata élete-méltán lehet példa a hétköznapok embere-idősek és fiatalok- számára egyaránt.

Ez úton is nagy tisztelettel köszönjük a konferencia fővédnökének Öexellenciája Elisabeth- Elison Kramer Asszonyt az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetének, hogy vállalta a konferencia fővédnökségét.
Köszönjük Habsburg- Lotaringiai Mihály főherceg úrnak, Fodor Pál úrnak a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatójának, Gémesi György, Gödöllő város polgármesterének ,hogy vállalták a védnökséget.
Külön köszönjük Ujváry Tamás Gödöllő Királyi Kastély Nonprofit Kft igazgatójának a konferencián való részvételét és segítségét, hogy a minden szempontból színvonalas konferencia megvalósulhatott.

Ez úton is nagy tisztelettel köszönjük a megjelent excellenciás hölgyeknek és excellenciás uraknak megtisztelő érdeklődésüket a konferencia iránt, nevezetesen:
a Cseh Köztársaság Nagykövetsége képviseletében Jozsef Kollár , miniszter –tanácsosnak, az Oroszországi Federáció Nagykövetsége képviseletében Peter Abramov II. titkárnak és Iván Darchiev tanácsosnak, Osztrák Köztársaság Nagykövetség képviseletében Krisztina-Hedvig Mosdóczi III. titkárnak.

Köszönjük a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft munkatársainak, hogy magas színvonalú körülményeket biztosítottak e rangos konferenciához.

Megköszönjük előadóinknak a kitűnő előadását, akik a legfrissebb kutatási eredményeiket is felhasználták és közvetítették vendégeink felé.
Hozzájárult a konferencia sikeréhez Szokolai Ádám zongoraművész előadásával, továbbá Sávoly Tamás és Fekete József a konferencián bemutatott dokumentumfilm megvalósításával.
Köszönjük Gergely András úr szakmai segítségét.

Ez úton is külön köszönetet érdemel a támogatóik nagylelkű anyagi és erkölcsi segítsége.
Köszönjük az Erzsébet Királyné Étteremnek, Urbán Gábor vezető úrnak és munkatársainak színvonalas munkáját.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány már most tisztelettel tájékoztatja az érdeklődőket, hogy a konferencia anyagát könyv formájában is szándékában van megjelentetni.

És végezetül, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, ifj. gr. Andrássy Gyula magyaroknak és más nemzetnek is fontos üzenetével, és máig ható gondolataival zárja összefoglalóját, miszerint „Erős meggyőződésem szerint semmi sem (…) használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás (…) Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk, ha érdekeit többre akarjuk vinni, tenni a jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.”

A konferencia videofelvétele.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Filmbemutató 2017. november 15-én 16:00 a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében

Nagyszerű dolog az Alapítvány életében, hogy céljának megfelelően, sikerült elkészíteni a két gróf Andrássy Gyula „című 4 részes összesen 104 perces ismeretterjesztő filmet és a két történelmi személyiséget- apát és fiát-hitelesen bemutatni a ma élő nemzedéknek. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ma is aktuálisak azok a magatartások, az az elhivatottság és jellem, és azok a vélemények is, amelyeket e két magyar hazafi képviselt.

2017. november 15-én 16:00 kezdettel a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében került sor a két gróf Andrássy Gyula ismeretterjesztő film első bemutatójára, amin több mint 500 érdeklődő vett részt.

kép forrása: mta.hu/Szigeti Tamás
kép forrása: mta.hu/Szigeti Tamás

Ez úton is, köszönetünket fejezzük ki az MTVA-nak és bírálóbizottság tagjainak: Gyurity Mónika Asszonynak, Vitézi László úrnak, Tőkéczki László úrnak, hogy bíztak az Alapítványban és lehetőséget adtak a film megvalósítására.

Köszönjük Géczy Dávid rendezőnek, a stáb tagjainak a munkáját- kiemelve Veisz Gábor zenei szerkesztő, Szabó Gábor drón- felvételkészítő, Lecza Attila animáció- fényelést készítő munkáját.

Külön megköszönjük a történész- szakértők szakmai munkáját: dr. Csorba László, dr. Gergely András, dr. Gerő András, dr. Fónagy Zoltán, dr. Jeszenszky Géza, ifj. dr. Bertényi Iván, dr. Basics Beatrix, dr. Szabó István, Dr. Hermann Róbert, Fodor Gábor, Dr. Hóvári János, Szántóné Dr. Balázs Edit, Dr. Gönczi Ambrus, Mgr. Julius Barczi, Mgr. Szilvia Lőrinčiková, Mgr. Juraj Kovač, Mgr. Jakub Šnajder ,Dr. Rada János, Zsidi Vilmos, Sávoly Tamás, Dr. Nagy László ,akik elősegítették az igényességében tudományos elkötelezettségű film létrejöttét.

kép forrása: mta.hu/Szigeti Tamás

Köszönjük Benkő Péter, Bezerédi Zoltán, Kuna Kata, Pásztor Máté, Széles Tamás, Bozsó József, Vaszkó Bence, Herceg Tamás, Dányi Krisztián, Bartus Marcell, Rák Zoltán, Varga Norbert, Rárosi Anita, Kosik Anita, Karsai István, Csák József, Ambrus Károly kiemelkedő színészi-előadói teljesítményét, ezen belül is kiemelve Kékesi Gábor színművész filmbéli kiváló színészi munkáját és emberi magtartását is, aki a két gróf Andrássy Gyulát személyesíti meg a filmben.

Köszönet illeti az Emberi Erőforrás Minisztériumát, Nemzeti Kulturális Alapot, Köztársasági Elnöki Hivatalt, Magyar Művészeti Akadémiát, Budapest Főváros, IX. Kerület Ferencváros és Budapest Főváros XI. Kerüet Újbuda Önkormányzatát, Tiszadob Nagyközség és Sátoraljaújhely Város, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatát, hogy anyagi támogatással is segítették a film létrehozását.

Nagy Tisztelettel megköszönjük- öex. Eric Fournier nagykövet úrnak- Francia Köztársaság budapesti nagykövetsége, öex. Jerzy Snopec nagykövet úrnak- Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége, öex. Şakir Fakili nagykövet úrnak – Török Köztársaság budapesti nagykövetsége- támogató segítségét. A misszióvezetők személyes előadásukkal is elősegítették a film minél hitelesebb létrejöttét.

Külön köszönetet mondunk a Külgazdasági és Külügyminisztérium Vezetőségének és munkatársainak, programban résztvevő missiók vezetőinek: öex. Dr. Perényi János rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek- Bécs, Dr. Károlyi György rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek- Párizs, Haraszti Attila főkonzulnak- Kassa, Hendrich Balázs főkonzulnak- Isztambul és munkatársaiknak, akik odaadó, alapos és kitartó munkájukkal nagyban hozzájárultak, hogy jelen film tartalmában gazdag és szórakoztató minőségben ma megtekinthető legyen.

Köszönetet mondunk – Csikszentkirály Polgármesteri Hivatala, Krasznahorka-Betlér Nemzeti Múzeum és Tőketerebesi Nemzeti Múzeum, Magyar Állami Operaház, Liszt Ferenc Zeneakadémia, Stefánia palota, Magyarország Országgyűlés Hivatala- képviselőinek, hogy dokumentumokkal, szakmai segítségekkel és helyszínek biztosításával tették hitelessé és értékessé a filmet.

Végül, de nem utolsó sorban, tisztelettel megköszönjük a Magyar Tudományos Akadémia Vezetésének és munkatársainak, hogy lehetőséget adtak az MTA épületében történő forgatásra és film első bemutatásra, a Tudomány Nagy Intézményében, épületében, amely nagyban kötődik a két Andrássy Gyula munkáságához, életútjához.

A két gróf Andrássy Gyula film trailer

A film DVD megrendelhető az Alapítványtól.

További anyagok a filmről

További képek a bemutatóról, melyekért köszönet az MTA-nak és Szigeti Tamásnak.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Konferencia 2014. december 11-én 10:00 a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kápolnájában „Ifj. gróf Andrássy Gyula és az I. világháború” címmel, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös rendezvénye

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemem, Szilágyi Dénes által készített képek:

NKE, fotós Szilágyi Dénes
NKE, fotós Szilágyi Dénes
NKE, fotós Szilágyi Dénes

A konferencia anyagai az alábbi linkekről letölthetőek


bemutatók


Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Jótékonysági konferencia 2012. június 8-án 10:00 a Stefánia Palota és Kulturális Központ Tükör Termében „Krasznahorka Vára-közös örökségünk és Ifj. gróf Andrássy Gyula” címmel

2012. június 8. napján 10.00 órai kezdettel a Stefánia Palota és Kulturális Központ Tükör Termében jótékonysági konferenciára került sor” Krasznahorka Vára- közös örökségünk és Ifj. gróf Andrássy Gyula” címmel

A konferencia fővédnöke: Dr. Martonyi János egyetemi tanár , külügyminiszter

Levezető elnöke: Dr. Révész T. Mihály egyetemi tanár

A konferenciát megnyitotta: dr. Szeiler Erika az Ifj. gróf Andrássy Gyula Alapítvány kurátora

A konferencia meghívott előadói voltak:

Dr. Holló József ny. altábornagy – Ifj. gróf Andrássy Gyula az európai utas gondolkodó

Dr. Pandula Attila docens – Muzeális értékek és műkincsek Krásznahorka Várában

Dr. Basics Beatrix művészettörténész – Ifj. gróf Andrássy Gyula és Krasznahorka

Dr. Kónya Péter egyetemi tanár -A 17-18 sz.Krasznahorka, a Vár , mint a régió – Eperjes, Szlovákia központja

Dr. Horváth Attila docens – Ifj. gróf Andrássy Gyula és a Magyar Történeti Alkotmány

Dr. Gergely András egyetemi tanár – Krasznahorka mitológiája és jövője

Zenei műsor:

Gyurkovics Zsuzsa :ének

Csák József: ének

Hegedűs Valér : zongora

Matus Mihály: tárogató művész

Dr. Szeiler Erika megnyitó beszédében hangsúlyozta:

Az ifj. Andrássy Gyula Alapítvány 2010-ben jött létre, azzal az összetett céllal, hogy erősítse névadójának jó értelemben vett kultuszát például azzal, hogy szobrot állítsanak neki, tudományos tanácskozásokon méltassák politikai és akadémiai jelentőségű munkásságát, művészeti mecenatúráját. Legfőbb célkitűzésünk, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula nevét viselő nemzetközi posztgraduálisan képző diplomata-politikus képző akadémia (DPA) jöjjön létre Budapest székhellyel., lehetőleg a hajdani Dunaparti Andrássy-palotában.

Dr. Szeiler Erika kiemelte, hogy az Andrássy-család története összefonódik Krasznahorka várával. Az Alapítvány szomorúan értesült arról, hogy a Vár tetőzete leégett. Az épületben bekövetkezett anyagi kár is tetemes; legalább nyolcmillió euró, a műkincsekben bekövetkezett károkat pedig pénzben kifejezni aligha volna lehetséges, még ha pontosabban tudnánk is, hogy milyen károk keletkeztek. Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány adományok gyűjtésével szeretne hozzájárulni a Vár rekonstrukciójához. Az Alapítvány szorgalmazza, hogy a Vár az újjáépítés után ne csupán egy műkincsekkel teli múzeum legyen, hanem több is ennél: nemzetközi találkozóhely, ahol tudományos megbeszélésekre, művészeti rendezvényekre, politikai találkozókra kerülhetne sor. A visegrádi országok újjáéledő együttműködésének fóruma lehetne Szlovákia ezen jeles történelmi műemléke. Újabb, kibővített funkciót kaphatna a Vár, mint a nemzetközi közép-európai tudományos, művészeti együttműködés színtere. A külügyminisztériumok, elsősorban a szlovák külügy és a pozsonyi művelődésügy messzemenő támogatása nélkül mindez nem valósítható meg.

Dr. Szeiler Erika elmondta, hogy a konferencia célja :

– tisztelgés egy nagy múltú család előtt, amely nem csupán két közös külügyminisztert adott az Osztrák-Magyar Monarchiának, s amely család nemcsak műkincseket halmozott fel, hanem a huszadik század elején múzeummá szervezve meg is nyitotta azt a nagyközönség számára Krasznahorkát.

– tisztelgés a múzeum szlovák állami fenntartói előtt, akik hangsúlyozottan vállalják az újjáépítés, továbbfejlesztés áldozatos munkáját.

– az Alapítvány szerény eszközeivel, magyarországi adományok gyűjtésével, szponzorok megszólításával a konferencia alkalmával is hozzá kíván járulni a rekonstrukcióhoz. „

A konferencia előadói sorát dr. Holló József nyitotta meg, aki bemutatta Ifj. gróf Andrássy Gyula az európai utas gondolkodó életpályáját.

A Magyar Örökség-díjas Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyugállományú főigazgatójaként előadásomat egy idézettel kezdem, amely egy nagyformátumú polihisztor-politikus életének és munkásságának kíván emléket állítani.

„Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: Érted szól.” (John Donne)

Politikus? Inkább a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; göröngy és hegyfok egyszerre. Ifjabb gróf Andrássy Gyula – s most éppen ezt szeretném hangsúlyozni – sokkal több volt, mint amit a manapság nem egyszer kissé pejoratív értelemben használt „politikus” kategória takar. Még akkor is, ha abban a korban, élt és munkálkodott, amikor ez a szó sokkal emelkedettebb tartalommal bírt. Andrássy ugyanis foglalkozott a társadalommal, annak problémáival, a gazdasággal, a történelemmel, a hadügyi kérdésekkel, egyszóval személyében egyidejűleg volt kül-, bel-, társadalom-, gazdaságpolitikus, történész, hadtudós, heraldikus, jogfilozófus, kultúrmecénás, – mai szóval – európai utas intelligens menedzser, s vajon ki tudná felsorolni, mi minden ezeken túl. Az emlékkönyv indításához és Andrássy sokszínűségének megismeréséhez – a Tisztelet Hallgató Olvasó orientálására – álljon itt néhány tükörcserép gazdag életéből, amelyet a szerzők kiváló esszéikkel a könyvben elmélyítenek!

Ifjabbik csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, idősebb Andrássy Gyula és Kendeffy Katalin grófnő fiaként látta meg a napvilágot Tőketerebesen, 1860. június 30-án. Miután édesapja 1871-ben a Közép-Kelet-Európát uraló Habsburg-birodalom közös külügyminisztere lett, a család Bécsben élt. A fiatal arisztokrata nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. Édesapja nagy odaadást kívánó megbízatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Nem véletlen, hogy fia a nemzeti liberális eszmék hívévé vált, s pályafutása is külügyi vonalon indult meg. 1883-ban édesapja beajánlására fogalmazó-helyettes a konstantinápolyi követségen, majd 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinbe nevezték ki követségi attasénak. Munkája mellett jogot hallgatott a berlini egyetemen.

1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát és a Szabadelvű Párt tagjaként bekapcsolódott a magyar belpolitikai életbe. Az első Wekerle-kormányban 1894. június 10-étől fél évig a király személye körüli miniszter volt, ez volt első, igazán magas beosztása. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza István gróf parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt ismét kilépett a Szabadelvű Pártból, és az ellenzéki szövetséghez csatlakozott. Támadta báró Fejérváry Géza ún. „darabont-kormányát”. Az 1905-ös választásokat követően elvbarátaival megalapította a „67-es” Országos Alkotmánypártot, amelynek vezére lett. (A kiegyezés hívei e kétjegyű számmal különböztették meg magukat a „48-asoktól”.) A második Wekerle-kormány belügyminisztereként, 1906. április 8. és 1910. január 17. között, jelentős intézkedéseket hozott a lakosság helyzete és a közbiztonság javítására, ám szembefordult az „alulról kiinduló” mozgalmakkal, ellenezte az általános választójogot, szorgalmazva a plurális választójog bevezetését. Felfogása szerint aki nem ér el egy bizonyos műveltségi, egyidejűleg vagyoni szintet, az nem látja a maguk teljességükben a valós társadalmi és politikai problémákat, ennélfogva nem is képes érdemben befolyásolni azokat (mármint jó irányba), ezért inkább az a szerencsés, ha nem is tesz kísérletet a beleszólásra, vagyis jobb, ha nem kapja meg a választójogot. Persze, ezt a felfogást könnyű a XXI. század elején bírálni, ám mi sem tudjuk a történelmi problémákat megítélni a maguk teljességében, ha nem vagyunk képesek beleélni magunkat az adott kor (esetünkben a XIX/XX. század fordulója) gondolkodásmódjába.

Miután lemondott a belügyminiszteri tisztről, Andrássy saját pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a parlamenti ellenzék egyik vezetője lett. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. A Nagy Háború idején nem vállalt állami funkciót, ám az összeomlás közeledtét érezve, elfogadta az uralkodó felkérését. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott a soknemzetiségű birodalom túlélésének lehetőségeiről, majd október 24-étől 30-áig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztereként kísérelte meg a lehetetlent. Nem rajta múlt, hogy a félezer éves Habsburg-birodalom eltűnt a történelem süllyesztőjében.

1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője volt. Ez nem volt azonos az ugyanilyen nevű szegedi ellenforradalmi szervezkedéssel, kizárólag politikai síkon mozgott, nem szervezett és tartott fenn saját fegyveres formációt, ellentétben a szegedivel. Hazatérte után nem sokkal, 1920. január 12-én egy

30 tagból álló miskolci küldöttség megkereste azzal a kéréssel, hogy képviselje a várost az összehívandó nemzetgyűlésben. Andrássy kisebb hezitálás után elvállalta a felkérést. Január 18-án a miskolci Korona szállóban elmondott programbeszéde talán egész politikai életfilozófiáját kifejezte: „…el voltam határozva minden körülmények között arra, hogy amint a nemzet megszólalhat, amint a nemzet saját sorsát kézbe veszi, akkor én is keresni fogom a nemzet egységének bizalmát és ezzel a bizalommal megerősítve újból belefogok abba a munkába, amely, sajnos, szerencsétlen körülmények következtében megakadt.”

Pártonkívüli programmal nemzetgyűlési képviselőnek választották. 1921 februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, a kormánypárt, elnökségét. Támogatta IV. Károly király második, októberi visszatérési kísérletét, s elfogadta felkérését a külügyminiszteri tárca betöltésére a királyi kormányban. A kormányzói kormány elfogatta, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartotta. Kiszabadulása után a Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott. Haláláig legitimista (királypárti) oldalról támadta Horthy Miklós kormányzót és erős embere: gróf Bethlen István és kormánya politikáját. Ifjabb Andrássy Gyula gróf, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1929. június 11-én, Budapesten adta vissza lelkét teremtőjének.

Amikor bárki, aki hivatásszerűen került kapcsolatba a történelemmel, – többek között – éppen az ilyen történelmi személyiségeket szeretné ismertté, ismertebbé tenni a széles közönség előtt. Ebbe pedig, a történészeken, muzeológusokon, levéltárosokon túl, akik „szakmai ártalom” gyanánt eleve ismerik történelmünk nagyjait, beletartozik mindenki, a zsenge gyermeki évektől a hajlott időskorig, függetlenül attól, hogy tanít vagy tanul, hogy fizikai vagy szellemi munkás, egyszóval a társadalom legszélesebb értelemben vett egésze. S az ilyen előadások, miként az ifjabb gróf Andrássy Gyuláról megjelentetett, Az európai utas című könyv pedig a társadalom legszélesebb rétegeihez szól, mindenkinek íródott. Amennyiben pedig a Tisztelt Hallgató, egyben a reménybeli Tisztelt Olvasó ezt a két esztendeje megjelentetett kötetet végigtanulmányozva, képet alkotott magában történelmünk eme kiemelkedő személyiségéről, rajta keresztül az adott korról, s úgy érzi: ismeretei oly mértékben gyarapodtak, hogy azokat szívesen tovább is adja, akár élőszóban, például a katedráról vagy az előadói emelvényről, akár e könyv ajánlásával családtagjainak, barátainak, ismerőseinek, tanítványainak, akkor vállalkozásunkba belefognunk már érdemes volt. De miért is? Engedtessék meg nekem, hogy ne én válaszoljak! Válaszoljon inkább maga ifjabb gróf Andrássy Gyula: „Erős meggyőződésem szerint semmi sem (…) használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás (…) Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk; ha érdekeit előbbre akarjuk vinni; ha jelenét szebbé akarjuk tenni és jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.”

Dr. Pandula Attila a Krasznahorka Várban felhalmozott muzeális értékekről és műkincsekről beszélt:

A vár eredetileg a Máriássy családé volt. 1352-ben a Bebekek szerezték meg. Ők birtokolták 1565-ig. 1578-ban Andrássy Péter lett a várkapitány. 1585-ben ( 10 évre ) zálogbirtokként kapja meg a család. A 16. század utolsó harmadától egészen a 20. századig ezé a családé. 1817-ben villámcsapás következtében leégett a vár. Gróf Andrássy István özvegye gróf Festetics Mária a helyreállíttató. A várat a l9. század közepétől kezdődően Múzeumként tartották fenn. 1867. augusztus l9-én ( a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése alkalmából ) népes-, lelkes szakértő társaság látogatta meg . 1873-ban gróf Andrássy György is hangsúlyozta a vár múzeum jellegét. A vár ( modern ) múzeumszerű rendezése Mihalik József nevéhez fűződik. 1904-ben ( gróf Andrássy Dénes ) alapította elhunyt neje ( Hablavetz Franciska ) emlékére a Francisca Múzeumot. Ezt a sajátos „ ereklyetárat „ a meglevő gyűjteményekhez csatolták. A krasznahorkai Vár és egyedülálló gyűjteményei – szerencsésen – túlélték a 20. századi különféle háborús eseményeket-, impérium- és rendszerváltásokat.

A várban felhalmozott gyűjtemények tartalmazták a Vár eredeti berendezésének -, felszerelésének fennmaradt darabjait. Ezek pl. akár a Bebekek korából való ( igen értékes ) tűzérségi emlékek . Kiemelendő, a mai formájában a 18. század második felében kialakított Várkápolna. De pl. különlegességnek számít az eredeti állapotban fennmaradt konyha. Az összegyűlt anyagot kiegészítették más Andrássy tulajdonban lévő kastélyok, kúriák ( időközben feleslegessé vált ) darabjaival. Ezek elsősorban képzőművészeti alkotások, illetve berendezések voltak.

Az anyag ( az akkori viszonyokat tekintve is ) igen tekintélyes és sokrétű volt. Jól dokumentálta az ország egyik legjelentősebb családjának történetét, Magyarország történetében játszott szerepét. Krasznahorkán igen kevés 16-17. századi tárgy maradt fenn. Az anyag túlnyomó része a 18. századtól a 19. század második feléig terjedő időszakot reprezentálja. A gróf Andrássy Dénes által létesített Múzeum elsősorban a 19. század második feléből származó relikviákat tartalmaz. A fegyver- és hadifelszerelési anyag meglehetősen sokrétű. Kiemelendő a tűzérségi emlékek gyűjteménye. Nagy ritkaságnak számítnak ( az itt mégis fellelhető ) vérvédelmi eszközök. Látványosak a védőfegyverek, Így vértek, vért részletek, sodronyvértek, sisakok..Különféle szál fegyvereket, szúró- és vágó fegyvereket is láthatunk Krasznahorkán.

Talán nem annyira gazdag a ( 17-18. századi ) kézi lőfegyverek itt felhalmozott csoportja,. Megemlíthetők, egyes török zsákmány tárgyak is.

A Várkápolna kiemelkedő emléke a „ Krasznahorkai Szent Szűz „ ( kegyképe ).. De itt találhatók pl. egyes Andrássyakkal, illetve a kiterjedt-, igen jeles rokonsággal kapcsolatos funerális emlékek is. Igen sajátos Serédy Zsófia ( természetes ) múmiája. A vár berendezésének talán legértékesebb tárgya, egy igen gazdag, faragással, festéssel ékesített, üveges, késő barokk szekrény. Ez 1700. körül készült. A családi hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc ajándékaként került a gyűjteménybe. Fontos utalni a Vár fennmaradt kályháira, vagy pl. az abszolút különlegességnek számító árnyékszékre. A Múzeumban nagy számú ( különféle színvonalú ) régi porcellán -, fajansz-, réz-, ón stb. anyagokból készített edény-, tárgy található.

A Vár különböző részein, nagyobb számban láthatók különféle képzőművészeti ábrázolások. Döntő részük az Andrássy család és rokonság-, illetve az uralkodóház egyes tagjait ábrázolja. A képek között vannak csatajelentek, táj- és életképek stb. is. Ezek átlaga nem kiemelkedő művészettörténeti érték. Sokuk ( csak ) másolat stb. Ikonográfiailag igen érdekesnek tartom Dobos András ( a Rákóczi hadsereg, majd az Andrássy család ) igen megbecsült katonai ( udvari ) dobosának képét ( pontosabban, annak a 19. század elején készült ) másolatát. A Franciska Múzeumban megőrizték a ( szeretett feleség ) valamennyi fennmaradt tárgyi emlékét. Így pl. nagy számban, a legkülönfélébb ruhákat, kiegészítőket. De ékszerek, berendezési- és használati tárgyak stb. is láthatók a kollekcióban. Látható az abszolút reprezentatív ( üveges ) halotti hintő, amely a grófné temetésénél szerepelt. A ( maga nemében ) ez az anyag is egyedülállónak tekinthető.

Dr. Basics Beatrix bemutatta az összefüggést Ifj. gróf Andrássy Gyula és Krasznahorka továbbá Tiszadob között és annak a mára vetített értékei:

Ha a múzeumokról általánosan elmondható, hogy nehéz, egyre nehezebb helyzetben vannak, akkor talán egyetlen kivételt a kastélymúzeumok jelentenek. A gödöllői királyi kastélyban például befejeződött a rekonstrukció, újabb és újabb állandó kiállítások nyílnak, és a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának kezelésében lévő kastélyok is sorra megújulva várják a látogatókat. Erre egyrészt a turisztikai célú fejlesztések pályázatai adnak lehetőséget, de a kastélymúzeumok töretlen, sőt egyre növekvő hazai népszerűsége mást is jelez: a főúri tulajdonosok egykori életének, életterének megidézése, az abba való betekintés lehetősége különlegesen érdekes a látogatók számára.

A kastélyok felújítása azonban csak a kezdet: a fenntartás legalább ekkora feladat, hasonlóképpen annak kitalálása, milyen módon, formában, szervezeti keretek között, kinek a fenntartásában szolgálja a látogatókat egy-egy kastély. A múzeumi funkció kézenfekvő, különösen, ha az eredeti berendezés teljesen, vagy legalább részben fennmaradt, vagy hitelesen rekonstruálható. A tiszadobi Andrássy kastély felújítása évek óta sokak vágya volt, és „A tiszadobi Andrássy-kastély és kapcsolódó területeinek kulturális és turisztikai hasznosítása” kiemelt projekt ezt végre lehetővé is tette: 1, 738 milliárd forint uniós támogatással, 2,2 milliárd forint összértékű beruházás révén a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda Kft. vezetésével elkészültek a tervek és 2010-ben el is kezdődött a ma már befejezéséhez közeledő rekonstrukció.

Ahogy a projektben is megfogalmazódott, 2012-re egy olyan egyedi turisztikai attrakció jön létre, amely az Észak-alföldi régió kulturális turizmusának centrumává és szimbólumává válhat. A tervek szerint kastély és parkja országos jelentőségű rendezvények helyszíne lesz. A múzeumi funkció mellett – állandó és időszaki kiállítások – kulturális rendezvényeknek adna helyet a kastély, amely egyben országos Andrássy Kutatóközpont is.

Mi is a története a Holt-Tisza-parti kastélynak? Az épületét Meinig Artúr (1853-1904) Andrássy Gyula elképzelései alapján tervezte és építtette föl – ezt minden forrás és feldolgozás idézi, valamint azt a megjegyzést, hogy a Loire menti kastélyok mintájára történt a tervezés (ezt az 1931-es kastélyleltár felmérésének szövege is megemlíti). Az építés befejezésének időpontja nagy valószínűséggel 1888. A soktornyos, romantikus külsejű épület mintáiként sokan sokféle előképet emlegettek, de nagy valószínűséggel tényleg egy Loire menti kastély, Chaumont-sur-Loire mintájára épült. Az U alaprajzú saroktornyos épület dél-keleti tornyához csatlakozik az egyetlen későbbi rész, a zárterkély, amelyet Möller István (1860-1934) 1910-ben toldott az épülethez – feladata a budai Andrássy palotából Tiszadobra költöztetett Rippl Rónai József által egységes szecessziós stílusban tervezett ebédlő elhelyezése volt. Ennek az átépítésnek az eredményeképpen készült el Möller teljes kastélyfelmérése 1909-ben.

1929-ben elhunyt ifj. Andrássy Gyula, s a következő évben készült egy műszaki leírás is a kastélyról, annak berendezéséről, a parkról és tartozékairól. Ebből az időből ismerünk egy fényképsorozatot is, amelyen viszonylag jól azonosíthatók a berendezési tárgyak. Mitől különleges, egyedi, országos, sőt európai viszonylatban is a tiszadobi Andrássy kastély? Az épület, annak természeti környezete és a szellemi örökség, amit képvisel együtt a nemzeti kulturális örökség kiemelkedően fontos része, egyben a régió legértékesebb épített öröksége. A magyar történelem egyik leghíresebb családjának, az Andrássyak örökségének gyűjtése, feldolgozása, közzététele és bemutatása a kastélymúzeum és kutatóközpont célja és feladata. Különösen fontos, hogy a hátrányos helyzetű térség számára egy ilyen rangú műemlék kitörési lehetőséget jelent, emellett a helyi identitás fontos eleme, egyúttal megtartó erő a falu és környéke lakossága számára

Ugyanakkor a látogatók előtt a tervek szerint megjelenik a boldog békeidők arisztokrata otthona, a magyar történelem egyik legsikeresebb korát ismerheti meg itt a közönség egy család történetén keresztül – izgalmas, különleges, ma már ismeretlen világot mutat be, a történelem oktatását, a művészetek aktív befogadását segíti, értéket és minőséget közvetít. Egy család története jelenik meg itt – mítosz, legenda, történelem – az „Andrássy brand” születése.

A kastélyépület történeti terei a helyreállítás után részben állandó, részben pedig ideiglenes kiállítási terekként működnek, illetve közösségi hasznosítású terekként, valamint ezek ötvözeteként. A földszinti és emeleti terekből meghatározható azok sora, amelyek a dokumentumok (elsősorban az 1930. évi leltár) alapján eredeti állapotukhoz hasonló módon rekonstruálhatók. Fontos szempont, hogy a kastély berendezésekor, ha nem is pontos rekonstrukcióra, de az egykori történeti terek hangulatának megidézésére törekedtünk. Ez szükséges feltétele annak a célkitűzésnek is, amelyet már több írás megfogalmazott, vagyis hogy a kastély országosan is kiemelt jelentőségű kulturális-turisztikai célpont legyen.

A terek berendezése során szükséges a funkció szerinti különbségtétel – azaz a történeti-kiállítási terek és a közösségi hasznosítású terek eltérő, de egymással harmonizáló és látvány szempontjából egységes képe. Károlyi Mihályné Andrássy Katinka így írt Tiszadobról: „Tiszadob kis felső-magyarországi falu, itt egyesül a Tisza két ága, az Eleven- és a Holt-Tisza, hogy akkor nevezték őket. Az Eleven-Tisza széles, sárga, lustán hömpölyög homokos partjai közt, amolyan kissebfajta Volgaként; a Holt-Tisza, melyet gáttal vágtak el a főmedertől, mintha tó volna, sűrű szomorúfüzek hajolnak sötétkék, mozdulatlan vize fölé, amely tele van vizililiomokkal. Nagyapám, Andrássy Gyula választotta ezt a helyet, és a házát ide a Loire-menti kastélyok mintájára építette,”

A Vasárnapi Ujság 1890. évi februári száma tudósított az épületről – ebben az évben halt meg Andrássy Gyula, s a kastély ekkor már gyakorlatilag elkészült. Andrássy Gyula halálakor a tőketerebesi (ma Trebisov, Szlovákia) kastélyát legidősebb fia, Andrássy Tivadar (1857-1905), Tiszadobot pedig ifj. Andrássy Gyula (1850-1929) örökölte. 1905-ben, viszonylag fiatalon meghalt Andrássy Tivadar. Özvegye, Zichy Eleonóra grófnő (1887-1945) hamarosan ifj. Andrássy Gyula felesége lett. A tiszadobi kastély toronyszobájában született Károlyi Mihályné Andrássy Katinka így ír erről.”Apám halála után Terebes mint hitbizomány Duci bácsi birtoka lett. A törvény értelmében anyának gyermekeivel együtt el kellett volna hagynia a kastélyt, Duci bácsinak (ifj. Andrássy Gyula) azonban eszébe sem jutott ilyesmi, s életünk ugyanúgy folyt tovább, mint azelőtt. Duci bácsi éreztetni akarta anyával, hogy változatlanul ő a kastély úrnője, s ő maga egészen a háttérbe húzódott. Mindössze annyi változás történt életmódunkban, hogy a nyarat ettől kezdve Tiszadobon töltöttük és csak a vadászidény kezdetén költöztünk át Terebesre.”

A család kedvenc tartózkodási helyének minél több terét szeretnénk a látogatók számára bemutatni. Az első ilyen rögtön a főbejárat és a lépcsőház, amely a délkeleti saroktoronyban található. A fából készült, áttört faragással díszített háromkarú lépcső, az Andrássy címerrel díszített háromosztatú kőkeretes üvegablak a betléri Andrássy kastély lépcsőházterére emlékeztetnek. Míg ott – lévén az vadászkastély – trófeák, illetve vadászati témájú grafikák és képek dekorálták a falakat, Tiszadobon az Andrássy gyűjteményekből származó festmények lennének elhelyezve. Innen a földszinten a lovagteremnek nevezett térbe jutunk, mely egykor közlekedőtér volt, de egyúttal a társasági élet helyszíne is. Közönségfogadó térként a látogatók itt tekinthetnék meg az Andrássy ősök galériáját, a csaknem 24 méter hosszú, 5,6 méter széles termet gipszstukkóból készült gotizáló hálóboltozat fedi és gazdagon faragott, Andrássy címerrel díszített kőkandallóján a család jelmondata – Fidelitate et fortitudine (Hűség és bátorság) – olvasható.

Ifj. Andrássy Gyula dolgozószobájának sok képe azonosítható a fényképek alapján – az Andrássy ősök, Miklós, Lipót, Károly portréi, Andrássy Gyula lovasképe. A fiú folytatta apja politikai pályáját, országgyűlési képviselő, bel- és külügyminiszter, pártalapító. A dolgozószobában egykor az emeleti grófnői írószobába vezető tölgyfalépcsőt sajnos ma már csak fényképekről ismerjük.

A nagyszalon – amelyből a terasz is nyílik – osztott terű, növényi ornamentikájú gipszstukkó borítja mennyezetét. Régi fényképe alapján az itteni berendezés tárgyai is azonosíthatók. A zeneszalonból a könyvtár kerek toronyszobájába vezető íves nyílás egykori festése is rekonstruálható volt, csakúgy, mint a zeneszalonból nyíló úgynevezett fekete ebédlő griffes arany-fekete-bordó tapétája, amely a betléri könyvtáréhoz hasonló és azzal egyidejű. A gazdagon tagolt sötét színű tölgyfa burkolat egykori képnyílásaiban e tapéta rekonstrukciója megtekinthető. Innen nyílik a nagy ebédlő és az a bővítmény, amelybe Rippl Rónai József (1861-1927) eredetileg a budai Duna-parti Andrássy palota ebédlőjének berendezéseként készített bútorai, szövött-hímzett faliképe, valamint az üvegablakok kerülnek vissza. A Thék Ede (1842-1919) által gyártott berendezés, a mennyezeti felülvilágító és a déli fal üvegablakai rekonstruálva, restaurálva lennének láthatók itt.

Az első emeleten megismétlődik a földszinti „lovagterem” hatalmas tere, itt is látható a szépen restaurált, külföldről hazaszállított reneszánsz kandalló, a család műgyűjtő tevékenységének egyik emléke. Zichy Eleonóra emeleti dolgozószobája és hálószobája mellett az a toronyszoba is megtekinthető lenne a közönség számára, amelynek kis erkélyéről Károlyiné Andrássy Katinka figyelte, „mikor tűnik fel a sétányon a golfpálya mellett a nagy fehér Mercedes autó”.

A történeti terek berendezéséhez végzett kutatások során az eredeti tárgyak jelentős részét sikerült azonosítani és lehetséges megszerezni – a tervbe vett vásárlás mellett múzeumi kölcsönzések, letétek teszik lehetővé a hiteles rekonstrukciót. Az állandó kiállítás nemcsak a tiszadobi, hanem más Andrássy kastélyok történetét is felidézi (Betlér, Tőketerebes), az időszaki kiállítások pedig elsősorban a betléri Kastélymúzeummal történő együttműködés révén valósulhatnának meg.

Az Andrássy kutatások összefogójaként létrehozandó Országos Andrássy Kutatóközpont feladatai közé tartozik kiállításcserék, bemutatkozások megszervezése, állandó jelenlét a másik fél múzeumában (Betlér, Terebes), évi rendszerességgel konferenciák, workshop-ok kiadványok, honlap létrehozatala.

Bár 2012 júniusában a műszaki átadás megtörtént, a tiszadobi Andrássy kastély, az ország egyik legértékesebb műemléke még mindig üresen áll. Jóllehet a forgatókönyv és műtárgybeszerzési lista elkészült, sőt öt éves kiállítási terv is, valamint még 2011 őszén elindult a múzeummá nyilvánítás folyamata, a megyei konszolidáció révén a fenntartóváltás megállította a folyamatot. Azóta sem történt semmi, a kastély felújítva bár, de üresen áll.

Dr. Kónya Péter előadásában a 17-18 sz. Krasznahorka, a Vár , mint a régió központjáról beszélt:

-Krasznahorka vára alapításáról, építéséről és fejlődéséről a középkorban,

-Krasznahorka vára a 16.sz. , a vár átépítéséről és megerősítéséről, helyéről a török-ellenes védelemben,

-Andrássyak Krasznahorkán, az első várurak az Andrássy családból, működésük és építkezésük a várban,

-Krasznahorka vára és uradalom a 17 sz-ban,

-Vár a Thököly felkelés alatt, Krasznahorka és Andrássyak a Rákóczi szabadságharcban,

-Adatok a vár utolsó ostromáról,

Krasznahorka vára a 18.században.

Dr. Horváth Attila Ifj. gróf Andrássy Gyula és a Magyar Történeti Alkotmány kapcsolatáról beszélt.

A történeti alkotmány folyamatosan fejlődik, újabb és újabb jogintézményekkel bővül, mivel az egyén egyre többet vár a közösségtől és az egész közösség az államhatalomtól. A több évszázados szerves fejlődés révén egyre jobban idomul a társadalom érdekeihez és az állampolgárok is egyre inkább azonosulnak vele. Egyre természetesebbé válik az önkéntes jogkövető magatartás. A történelmi múltra való visszatekintés pedig a polgárok nemzettudatát erősíti.


Magyarország vallási szempontból is Európa középpontjában fekszik. Tőlünk keletre már nincs olyan állam, ahol a lakosság jelentős része katolikus lenne, nyugatra pedig ortodox. Hazánk a legészakibb terület, ahová az iszlám elterjedhetett, tőlünk délre és keletre viszont a protestáns egyházak már nem jutottak el. Éppen ezért Magyarországon Szent István korától kezdve mindig is meghatározó volt a vallási türelem.


Az igazságszolgáltatást is a szentkorona tan alapján a király és a nemzet megosztva gyakorolhatták. Nem csak a hierarchikusan kialakított igazságszolgáltatás terén, hanem a hatásköri megosztásról is. A királyi tábla nem vonhatta magához azokat a pereket, amelyek az úri széket, vagy a megyei törvényszéket illetik.


Magyarországon nem alakult ki külön jogászrend, hanem a nemesség vált jogásszá. A kor gondolkodására jellemző, hogy Kitonich János[. Mucius római jogtudóst idézte: „turpest patritio et nobili vivo jus, in quo verstatur ignorale.” (Szégyen az előkelő és nemes emberre, ha jogát nem ismeri.) Szinte mindegyik nemes ifjú, ha tehette, jogot tanult. 1667-től működött Pázmány Péter által alapított egyetem jogi kara, amely mellé a XVIII. században felsorakoztak a Katolikus, Református és Evangélikus Egyházak által alapított jogakadémiák.


A nemesség legnagyobb része nem praktizált, hanem jogi ismereteit birtoka igazgatásában, a vármegyei és az országos politikában hasznosítja. A jogászok lettek a lelkészek mellett a magyarországi értelmiség legszélesebb rétege. Kiterjedt számuk révén befolyásolni tudták a magyar társadalom értékrendjének alakulását. Így a nemesség mindig jogrendszerben gondolkodott, az évszádos rendi küzdelem mindig jogi síkon folyt. Érdekes, hogy a Habsburg ház a legtöbb esetben elfogadta ezt a harcmodort. Amikor a bécsi kormány mégis a túlerőben levő fegyveres erejét vetette be, Deák Ferenc így összegezte a magyar politikai irányvonalat: „Mellettünk jog és törvény állnak és a szerződések szentsége, ellenünk az anyagi erő:” Ezért nevezte a magyar nemzetet Kossuth Lajos „jogásznemzetnek.”


A jogfolytonosság visszaállítása és a kiegyezés


Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után bevezetett abszolút kormányzati rendszerrel szemben Deák Ferenc egyezséget ajánlott a Habsburg dinasztiának. Szerinte a kiegyezés kiindulópontja a Pragmatica sanctio lehetne. Össze kell hívni a magyar országgyűlést (az erdélyi és a horvát képviselőkkel együtt) és elismerni a jogfolytonosságot, majd megkoronázni Ferenc Józsefet. A közjogi kiegyezést végül az 1867. évi XII. tc.- be foglalták, amely lényegében a magyar korona országai és a többi Habsburg uralom alatt álló országok közötti „közös érdekű viszonyokról s ezek intézéséről” rendelkezett. A Pragmatica sanctio és ennek a kiegyezési törvény általi értelmezése szerint Magyarország és az osztrák tartományok a közös uralkodó által „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul együtt birtoklandók.” Ebből következett, hogy „a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fenntartása közös és viszonylagos kötelezettség. „Á Pragmatica sanctio ugyanakkor biztosította, „hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállósága sértetlenül fenntartassék.”


A közös és együttes védelem eszközei a hadügy és a külügy, így ezek közösek és közös az ezekre vonatkozó pénzügy is. A közös ügyeket az uralkodó által kinevezett közös miniszterek irányították, akiknek az ellenőrzését a két országgyűlésből választott 60-60 tagú delegáció végezte. A delegációkat az uralkodó hívta össze, felváltva Bécsbe és Budapestre

A jogfolytonosság helyreállítása az I. világháború után


Az Osztrák Magyar Monarchia I. világháborús vereségének hatására IV. Károly 1918. november 13-i eckartsau-i nyilatkozatában nem a trónról mondott le, hanem a királyi hatalom gyakorlásáról, az államügyek vitelében való részvételről, de még ez sem volt érvényes, mert hiányzott a miniszteri ellenjegyzés. Károly uralkodói jogainak megszűnését csak az 1921. évi XLVII. tc.- ben mondta ki a magyar nemzetgyűlés. Egyúttal deklarálták, hogy „hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás joga a nemzetre visszaszállt.”


Az államfői hatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló 1920. évi I és II. tc. szerint az ország ideiglenes államfője a kormányzó lett. A kormányzót a nemzetgyűlés titkos szavazással a magyar állampolgárok közül választja, aki kezdetben a királyt helyettesítette, de az 1921. évi XLVII. tc. életbelépése után már a trón nem volt betöltve, így a kormányzó nem a királyt, hanem a királyi intézményt helyettesítette., tehát a kormányzó tényleges államfővé vált.


A történeti alkotmányt a magyar nemzet mindig is megbecsülte. Ezért is nálunk a szélsőséges eszméket valló pártok és mozgalmak (kommunista és fasiszta pártok), melyek szembehelyezték magukat az ország alkotmányával és történeti tradícióival, a lakosság jelentős részének támogatását nem nyerhették el.

Dr. Gergely András Krasznahorka üzenetéről a mának témájú előadásában az alábbiakat emelte ki:

Krasznahorka vára a 13. században, a nagy várépítések idején keletkezett. Hét évszázados történetében nincs kimagasló, a történelemkönyvekben szereplő esemény. Nem ostromolta a török, így nem volt hősies védelme sem, mint Eger várának 1552-ben, nem volt nagy szerepe a kora-újkor Habsburg-ellenes hadjárataiban, nem köthető össze az 1848-49-es szabadságharccal. Ráadásul a vár a trianoni határon kívülre került, el is felejtődhetett volna.

Krasznahorka mégis az egyik legismertebb magyar vár. Oka ennek, hogy folyvást lakták, bővítették, őrizték – a 16. század óta folytonosan az Andrássyak – , és nem lett a kuruc háborúk utáni várrombolások áldozata sem. Így nemcsak megmaradt, hanem egyre impozánsabb épületegyüttest alkotott. De mindez önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy Krasznahorka a nemzeti emlékezet centrumába kerüljön.

Főként az Andrássy család volt az, amely ezt a presztizs-emelést végre tudta hajtani a 19. században. A várat a 19. század elejei tűzvész után nem hagyták sorsára, hanem újjáépítették, várkastéllyá tették. Műkincseiket, amelyekben nyilván korábban sem szűkölködtek a vár termei, tovább gyarapították, s azokat Krasznahorkára szállították. A várnak tehát kialakult művelődéstörténeti jelentősége. Az Andrássyak Krasznahorka segítségével hajtották végre azt a fordulatot, amelyet az arisztokrácia jobbik fele próbált megvalósítani, nevezetesen, hogy a területfejlesztés, a falvak létesítése, a vidék benépesítése vagy újjáépítése után új, történelmileg méltányolható feladatkört találjanak. Az egyik az ipar fejlesztése volt, amely e vidéken Andrássy Manó névehez fűződik, aki id. Andrássy Gyula testvére volt. A gömöri táj, a később elhíresült salgótarján-rimamurányi vasmű, a „magyar Ruhr” volt ennek egyik, a maga korában nem is annyira becsült eleme. A másik pedig a művészetpártoló – műgyüjtői-mecénási tevékenység volt, amely ugyancsak új szerepvállalást kínált a katonai-birtokosi, s lassan politikai szerepét is elvesztő arisztokráciának. Az Andrássyak sokat emlegetett „kincsei” e sikeres szerepváltásnak, szerepvállalásnak az emléktárgyai.

A 20. század elején a család, konkrétan ifj. Andrássy Gyula, egy újabb lépést tett: Krasznahorka várát múzeummá emelte, éspedig azáltal, hogy gyűjteményét, s vele a várat, megnyitotta a nyilvánosság, a „nagyközönség” számára. Nemes gesztus volt ez, érdemes a korabeli sajtó figyelmére. Krasznahorka várának „jó sajtója”, nagy híre csak ekkor, a 20. században jött létre. Trianon után a Vár családi tulajdonban maradt, tehát státusza nem sokat változott. 1945 után viszont a várat államosították. Szerencsére a szlovák (csehszlovák) állam a várat is megtartotta, a gyűjteményt is egybentartotta. Méltán vált a 20. század második felében turisztikai nevezeteséggé. A trianoni határhoz, emellett Budapesthez is oly közel fekvő várat mind több látogató kereste fel. A vár ekkor került végérvényesen a magyar és a szlovák nemzeti mitológia középpontjába.

Tehát azidőtájt, amikor az Andrássyak műgyüjtése lezárult, s a gyűjtemény múzeummá alakult, akkor kezdődött meg a vár másik, mitológiai története. Alig maradt magyarországi vár(kastély), amelynek értékes kincsei voltak s azok fenn is maradtak (másik példaként Fraknót, az Esterházyak várát említhetném, a mai Burgenlandban).

Krasznahorka jelentősége megnőtt, s ezután a szlovák állam érdeme lett, hogy a várat fenntartotta, kiállatta a mind nagyobb turisztikai rohamot, napjainkban pedig rendkívüli gyorsasággal látott hozzá a 2012. évi tűzvész utáni helyreállításhoz. Ezáltal sikerült fenntartani és erősíteni a régebbi gondolati építményt, Krasznahorka mítoszát.

A közeljövő feladata lesz, hogy Krasznahorka ne csak múzeum legyen, „kíváncsisága iskolás fiúknak”, ahogy a legnagyobb gömöri, Madách mondaná, hanem élettel is telítődjék. Az ifj. Andrássy Gyula Alapítvány javaslata az, hogy a vár egyszersmind nemzetközi találkozó- és tanácskozó hely lehetne, tudományos, politikai és diplomáciai rendezvények színtere. Ezen az úton a Vár, a média közvetítése révén, még jobban bekerülhetne a szlovák, a magyar – s persze a cseh, a lengyel – köztudatba. Most már földrajzi fekvése révén is közép-európai középponti hellyé válhatna. A Krasznahorka név új fogalmi asszociációkat kelthetne, egy új mítoszt alakíthana ki – a közép európai, ha úgy tetszik (egy másik vár nevével) a „visegrádi” összefogásét, együttműködését.”

A Jótékonysági Konferencia méltóságát emelte Csák József és Hegedűs Valér, a Magyar Kultúra Lovagjainak Matus Mihály tárogató művész továbbá Gyurkovics Zsuzsanna művésznő előadása .

A Jótékonysági Konferencián a magyar és szlovák résztvevők mellett Magyarországra akkreditált Nagykövetségek is képviseltették magukat.

A Jótékonysági Konferencia alkalmából összegyűjtött adományok eljuttatásra kerülnek Krasznahorka Vára újjáépítésére.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány