Az I. világháború kudarcát követően ifj. gróf Andrássy Gyula az általános letargia leküzdésének egyetlen módját a nemzetek együttműködésében látta. Az Országos Széchenyi Szövetségben 1920 április 14-én „A jövő külpolitikája” címmel elmondott beszédében a nemzetközi kapcsolatok erősítésére szólított fel: „ha meg akarjuk az európai kultúrát a csődtől menteni, elkerülhetetlen, hogy a közel jövőben az összes civilizált nemzetek bizonyos határig legalább egymást istápolják, egymáson segítsenek, összeműködjenek (..). Egész külpolitikai mentalitásunkkal alkalmazkodnunk kell az új időkhöz. Nehéz átmeneti kort élünk, melynél azonban azt hiszem, mindinkább az fog kidomborodni, uralkodó vonássá válni, hogy a nemzetközi vonatkozások, nemzetközi befolyások és kapcsolatok megerősödnek. ”
A nemzetek közötti széttagoltságból és az anarchiából kivezető utat a nemzetközi jog új alapokra helyezésében látta: „Eddig a nemzetközi viszonyok alapvonala az anarchia volt (…). A döntő szó az erőszaké volt (…). A világháború (…) a gyűlöletet naggyá növelte, a létező nemzetközi kapcsolatokat széjjel tépte, a szellemek anarchiáját megnövelte, a reform pedig csak a harmónia, a kölcsönös közeledés és megértés talaján fejlődhetik ki (…). A nemzetközi anarchiából az igazi jogrend kifejlesztésére irányuló törekvés ezért elementáris erővel fog az előtérbe jutni.” A cél tehát a következő: „a nemzetközi jog igazán joggá váljék, oly joggá, melyet a jog eszközeivel lehet megvédeni, fenntartani és módosítani (…). A köztevékenységnek, az egész közéletnek, minden intézményének végcélja az állam és a nemzet erejének és függetlenségének szolgálata. A nemzetközi jog pedig csak akkor fog igazi joggá válni, ha a legfőbb hatalom az államok és nemzetek felett álló nemzetközi szervezet kezébe kerülne, amitől pedig még igen távol állunk.”
Ifj. gróf Andrássy Gyula már az I. világháború alatt is következetesen képviselte ezt a nézetet. A realizálódásra ekkor, mint azt a „Nagy-Britannia és a béke” c. tanulmányában (1917) kifejtette, még több esélyt látott: „Maradna a nemzetközi jog reformja. Ezen a téren nem lesz nehéz a nyugati hatalmakkal találkoznunk.” A megoldás kulcsát ekkor a monarchia külügyminisztere, Ottokar Czernin gróf javaslatában látta, aki „az általános leszerelést ajánlotta s minden nemzetközi összeütközés számára választott bíróságot, hogy a jövőre kizárja a háborúnak minden lehetőségét.”
Az antant hatalmak figyelmét a tervezet elfogadására hívta fel: „S ha talán az entente nem is kíván ily tökéletes pacifizmust, semmi sem állja útját, hogy szóba álljon Czerninnel, mert az osztrák-magyar miniszter nem azért dolgozott ki egy program-maximumot, hogy megakadályozza azt, ami a mostani körülmények között megcsinálható. Azzal a kifogással, hogy a nemzetközi jogot akarják reformálni, nem szabad folytatni a háborút, minekutána egy egyezményes békével tökéletesen meg lehet javítani.” Az angol miniszterelnököt, Lloyd George-ot élesen bírálta, mivel „megbüntetendő rablóként” kezelte a központi hatalmakat és azt a kérdést intézte hozzá, „nem jobb-e a közösség érdekében, abbahagyni a küzdelmet olyan téren, hol az erősebbnek joga volt a szabály, miután hatóság nem állt felette, s inkább igyekezni olyan jogi és rendőri szerveket teremteni, melyek elejét tudják venni a jövő összeütközéseknek, semmint megfojtani akármi ellenfelüket mindenáron, kitéve magukat annak, hogy nagy verést kaphatnak s a végén minden esetre az erősebbnek jogát látják diadalmaskodni?!”
Lloyd George szavainak hitelét saját propagandája tükrében vizsgálta meg: „a népek közt való jogi vonatkozások reformja, a nemzetek szövetsége, a kötelező bíráskodás, mely módot ad rá, hogy a jog ellen vétők megbüntettessenek; minden szép szólamok csak úgy válhatnak valósággá, ha az angol győzelem lehet beléjük lelket (…). Ám ha a büntetést fegyveres ítélet méri ki, afféle középkori istenítélettel, ez nem a jog ellenállhatatlan erejét bizonyítaná, csakis azt, hogy az marad fölül, aki erősebb. Ez a régi igazság nem érdemli meg, hogy új véres küzdelmekkel igazoltassék.”
Ifj. gróf Andrássy Gyula figyelmeztetett, a nemzetközi jog ne diktátum legyen, amivel a győztes hatalmak önkényesen visszaélhetnek a legyőzöttekkel szemben: „Ám a valóságnak az az új rendje, mely meg tudja védeni a nagy és kis nemzeteket, a jognak az az uralma, melyről Angliában álmodnak s melyet Lloyd George úr állandóan ígér, nem fog előállni valamelyik hadviselő fél győzelméből – nem szüntethetik meg, csakis a lelkek és a szívek teljes megváltozásából, a háború iránt növekvő utálatunkból, valamint a háborúnak tökéletes meddőségéből. A nemzetközi jogot nem lehet uralkodóvá tenni, csakis, ha a béke nem megparancsolt béke s ha föltételei nem elfogadhatatlanok a pillanatnyilag legyőzött felekre nézve. Nem válhatik uralkodóvá, csak ha e háború minden borzalma s teljes haszontalansága minden népet rákényszerít, hogy elismerje, hogy jobb az állam érdekeinek védelmét bíróságra bízni, mint fegyverekre. Az új szellem, a nemzetközi vonatkozások új fogalmazása a fontos. Aki mindenáron büntetni akarja bűnösnek kijelentett ellenfelét, annak nincs joga, hogy az emberiség apostolának szerepében tetszelegjék.”
A jövő külpolitikájában a diktátumokra épített „béke” és nemzetközi jogrend képlékenységével szemben fogalmazott meg kritikát: „S most, győzelmük után, a békeszerződésben számtalan új viszály, új háború magvát hintik el anélkül, hogy a béke biztosítására szervezett új organizmusnak igazi életerőt adtak volna (…). Korunk legnagyobb tragédiája abban áll, hogy a nemzetközi reformot nem az hozta napirendre, hogy megvalósításának organikus előfeltételei megvannak, hogy az önkénytelen és természetes következménye a fejlődés mostani stádiumának, hanem az, hogy hiánya immár tűrhetetlen szenvedéseket okozott és az emberiség szégyenévé vált. A mostani generációnak előreláthatólag nagy nehézséget fog az okozni, hogy az elkövetett bűnök orgiái oly munkát tesznek szükségessé, mely számára a talaj kellőképp előkészítve nincs.”
A magyarság sorsa csak a nemzetközi jogrend helyes alkalmazásával és a Népszövetség pártatlan politikájával lenne biztosítva: „Miképp helyezkedjünk mi magyarok belé e problémába? Mint kis országnak, természetszerűleg elsőrangú érdekünk a béke uralmának biztosítása (…). A gyengébb nemzetek egoista érdeke is azt kívánja, hogy jogaik békés eszközökkel is meg legyenek védhetők (…). A jog uralma ránk nézve csak előnyös lehet. Ha sikerül úgy megszervezni az emberi társadalmat, hogy ezentúl lehető legyen a nyomasztó igazságtalanságokat békésen, a nemzetek ligájának közbenjárása által megszüntetni, akkor biztosra vehetjük, hogy mindazt, amire szükségünk van, elérjük anélkül, hogy újra fegyverhez kellene nyúlnunk.” Ehhez azonban a Népszövetség átszervezésére lett volna szükség.
Ifj. gróf Andrássy Gyula már a Népszövetség megalakulása előtt látta, a szervezet nem lesz képes az elveiben kitűzött célok hatékony képviseletére. Gróf Apponyi Albert 1930 május 11-én, az MTA-n elmondott Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete c. emlékbeszédében foglalta össze barátja és politikustársa Népszövetséggel kapcsolatos szkepticizmusát: „A nemzetek szövetségében, amint az ma létesült, nem bízott; nem tekintette azt a nemzetközi jogrend biztosítására alkalmas eszköznek. És annyiban feltétlenül igaza volt, hogy ez az intézmény meg van terhelve születésének eredendő bűnével: együtt született a hírhedt békeszerződésekkel és a benne uralkodó tényezőknek főgondja nem a “békének”, hanem “ennek a békének” a fenntartása.”
Ifj. gróf Andrássy Gyula ellenérzéseit a párizsi békekonferencia megnyitásának időszakában, berni tartózkodása alatt felesége, Zichy Eleonóra előtt is feltárta, aki 1919 január 24-i naplójegyzetében így idézte vissza a férje szavait: „Félek, hogy legnagyobb szerencsétlenségünk lesz a nemzetek ligája, mert a világ garanciája alá fogja állítani azokat, akik minket megraboltak. Bűnös törekvéssé és az emberiség új törvényei által elítélt, pellengérre állított cselekedetté válik, ha vissza akarjuk azt szerezni, ami nélkül nem élhetünk. A népek szövetsége csak akkor lesz haladás, és csak akkor jelentheti majd a jogi hajnalhasadást, ha a béke kizár minden nemzetgyilkosságot, az elérhető legigazságosabb alapon áll és a világ egyensúlyát fenntartja. Ha ellenben a feltételek a mai ellenségeinknek összes hadi céljait megvalósítják és a világ egyik részének uralmát biztosítják a másik fölött, akkor a népek ligája egy hatalmi eszköze a győzőknek és egy új hazugsága az emberiségnek. Hasonló lesz a napóleoni háborúkat követő szent szövetséghez, amely az akkori győzők önkényes alkotásait bel- és külpolitikai téren egyaránt akarta magasabb nimbusszal környezni és ezzel az állandó világrend alkotó elemévé tenni. Amint ez a kísérlet az általános negyvennyolcadiki forradalomhoz vezetett és sok nagy háborúhoz, ugyan így fogna az újabb kísérlet is általános felforduláshoz, világforradalomhoz és világháborúhoz vezetni. Ezek épp annyira fogják túlszárnyalni a negyvennyolcadiki eseményeket és az 1859-1870 között lefolyó háborúkat, amennyire túlszárnyalta a mostani világháború a napóleoni küzdelmeket.”
Ennek ellenére – mint A jövő külpolitikájában kifejti – a Népszövetségben a magyaroknak is jelen kell lenni és lehetőségeink szerint küzdenünk kell az érdekeink elismertetéséért. „Helyes és szükségszerű, hogy célunk az általános lefegyverzés és a nemzetközi jog oly reformja legyen, mely a mai korban megvalósítható és üdvös eredményeket szülhet. Törekedjünk ezért azt előmozdítani, hogy a nemzetek ligája valóban pártatlan fórum legyen, a nemzetek összességét felölelje, ne váljék a legigazságtalanabb és legjogtipróbb status quo egyszerű garanciájává, hanem olyan orgánummá alakuljon, amely a jogsérelmeket orvosolni is képes.” A szintén 1920-ban íródott, az Új Magyar Szemlében közzétett A külpolitikai helyzet c. cikkben is hasonlóképpen fogalmazott: „Mindjobban tért nyer az a felfogás, hogy a nemzetek ligájának életerőt kell adni, hogy benne helyt kell foglalni az összes államoknak és hogy jóakaró szellemben kell a népek ligájának azzal a felhatalmazással élnie, mely a béke végrehajthatatlan feltételeinek módosítását megengedi.”
Bibliográfia:
Gr. Apponyi Albert: Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete – Felolvasta az Magyar Tudományos Akadémiának 1930 május 11-én tartott ülésén. Bp., 1930, Magyar Tudományos Akadémia
Ifj. gróf Andrássy Gyula: A jövő külpolitikája. Előadta az Országos Széchenyi Szövetségben 1920. évi április hó 14-én. A Táltos kiadása.
Ifj. gróf Andrássy Gyula: A külpolitikai helyzet. In: Új Magyar Szemle. 1920. 1. szám. Május. 4-22.o.
ifj. gróf Andrássy Gyula: Nagy-Britannia és a béke. Válasz Lord Landsdownenak. In: Nyugat, 1918, XI. évf. 3. szám, febr.1., 199-210.o.
Ifj. gróf Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330
Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány