A páneurópai eszme kiemelkedő formátumú megálmodói között rangos helyet foglal el ifj. gróf Andrássy Gyula tevékenysége, aki átfogó koncepciót fogalmazott meg hazánk európai integrációjával és Közép-Európa egységesítésével kapcsolatban. Az arisztokrata államférfi mindezeket a folyamatokat Európa és a világ jövője szempontjának tükrében vizsgálta, azzal a gyakorlati igénnyel párosulva, hogy elősegítse az európai egyensúly, a világ békéjének és a nemzetek egyenjogúságának mielőbbi megvalósítását.
Ifj. gróf Andrássy Gyula Közép-Európát szerves történelmi egységnek tekintette és az országai között szoros politikai, katonai és gazdasági szövetséget szorgalmazott. Közép-Európa egységesülését világtörténelmi szükségszerűségnek, a történelem irányvonalának haladásaként látta, mely „a közép-európai népek érdekének és Európa politikai egyensúlyának régi következménye.” A térségünk országaira vonatkozó elképzeléseit a legátfogóbban az Új Nemzedék 1915 december 5-i számában, Közép-Európa c. írásában fejtette ki: „Közép-Európának szorosabb szervezkedése elkerülhetetlenül szükséges önvédelmi célból s az európai egyensúly fenntartása érdekében is.” A térség egyesítését politikai, katonai és gazdasági síkon egyaránt sürgető követelménynek tekintette.
Az államférfi a „politikai szövetség kérdésének a megreformálását” egy új, széles hatáskörrel rendelkező, az egyes országok belpolitikáját is nagyobb súllyal meghatározó “új Közép-Európai szövetségben” vizionálta: „A kölcsönös segítség kötelezettsége ma csak az orosz támadás, vagy kettős támadás esetére szól. … A világ két táborra oszlott, Németország és a mi sorsunk annyira eggyé vált, hogy bármelyiknek a meggyengülése a másiknak is elgyengülését jelenti s a másikat azonnal az ellenfelek koncentrikus támadásának tenné ki. Ma csak akkor segítünk igazán egymáson, ha minden európai kérdésben szolidárisak vagyunk és ha mindenütt tudják, hogy egymástól nem vagyunk elválaszthatók.”
A politikai szövetség megerősödéséről, mint az egységes Európa megteremtésének kezdeti stádiumáról 2A magyarság és a németség érdekszolidaritása” c. 1916-ban megjelent könyvében is írt: „Létrejött az a teljes politikai életközösség, amely minket Algezirásban a német marokkói érdek mellé, Németországot a boszniai válságban mellénk állította. Ez a politikai érdekközösség mindkettőnk hasznára vált, mert mindkettőnek érdeke védelmére állította az egész block együttes erejét. Ez a politikai életközösség haladás a nemzetközi fejlődés terén is, mert az első példája annak, hogy két, egymástól teljesen független nagyhatalom között a háború lehetősége, úgy remélem, erkölcsileg legalább teljesen ki legyen zárva és hogy a biztos béke azon áldása, amely nagy államok alakulásával járt, a szövetség belsősége által egymástól független nagyhatalmak területére is kiterjedjen.”
Az államok hadügyeinek koordinálását ifj. gr. Andrássy Gyula Közép-Európa c. írásában egy katonai szövetség keretein belül képzelte el, amely „az európai terület garantálásában, vagy amint azt Bismarck javasolta 79-ben, általános védszövetségben állhat. Üdvös volna olyan katonai konvenció is, amely a szövetséges hatalmak védrendszerét, kiképzését, felfegyverzését hasonlóvá tenné és ezen hadseregek tisztikarát, már a béke idején is, közelebb hozná egymáshoz, esetleg közös manővereket rendszeresítene.”
A politikus életművének egyik legelőre mutatóbb gondolata a gazdasági szövetség szorgalmazása, mely az Európai Unió létrehozásának első lépésével, az Európai Szén- és Acélközösség 1951-es létrehozásával állítható párhuzamba: „A harmadik tér, amelyen közelítés szükséges: a gazdasági. … Félek tőle, hogy a háború annyi gyúanyagot fog összehalmozni, hogy belőle új vész fog keletkezhetni. Mindenesetre el kell erre az eshetőségre is készülni. És azért a gazdasági felkészültségről is kellőképpen gondoskodni kell. … Már a béke idejében annyira kifejlesztessék a mezőgazdaság, hogy az nagy tömegeket lásson el eledellel és így az egész szövetség népének élelmét hosszú időre, egész évre, termésről termésre biztosíthassa. … Ezért kívánatos, hogy a német nagyobb fogyasztási piac és nagyobb tőkeerő már béke idejében az osztrák és magyar mezőgazdaságok intenzívebb vitelében segédkezzék. … A szövetségek közt való nagyobb forgalmi szabadság mellett szól az is, hogy a háború annál pusztítóbb hatással bír, minél nagyobb valamely államnak az ellenséges területtel, vagy az ellenség által tőle elzárható területtel való forgalma és minél kisebb a háború alatt is nyitva álló gazdasági piacokkal való árucsere. Ma Németország egyes részei súlyosan szenvednek azáltal, hogy iparuk Angliába, Orosz- és Franciaországba és a tengerentúli országokba való exportra volt berendezkedve. Ha belsőbb lett volna a forgalom Ausztria, Magyarország és Németország között, a háború nem ejtett volna olyan mély sebeket a gazdasági életben, mint így tette. Jobb szerződések kötését is könnyíteni fogja, ha kifelé bizonyos mértékig legalább egységesen lépünk fel. Csak a nagy gazdasági egységek fognak jó szerződéseket köthetni. Mind e tekintetek a mellett szólnak, hogy Németország, Ausztriának és Magyarországnak gazdasági életét közelebb hozzuk.”
Az egységesülés ifj. gróf Andrássy Gyula szemében a politikai, katonai és gazdasági területek koordinálását jelentette, polemizálva Friedrich Naumann 1915-ben kiadott „Közép-Európa (Mitteleuropa)” c. munkájában megfogalmazott nézeteivel. A nagy hatású német politikus és gondolkodó a régió jövőjét a német állam fennhatósága alatt képzelte el, s ez a Monarchia és Magyarország szuverenitásának megszűnését jelentette volna. Ifj.gróf Andrássy Gyula az 1921-ben kiadott „Diplomácia és világháború” c. könyvének A háború c. fejezetében az önállóság biztosítékainak jelentőségét világította meg: „Én sokáig a “Közép-Európá” -nak nevezett megoldás híve voltam, de nem Naumann értelmében, aki egy teljes állami közösséget akart a szövetségesek között alkotni, ami gyakorlatilag a gyengébb Monarchiának a német világhatalomba való teljes beolvadását jelentette volna. Én csak olyan állandóbb defenzív politikai szövetségre és oly katonai megegyezésre gondoltam, amely a hadseregek egyenlő alapon való kiképzését, felszerelését, felfegyverzését biztosítja, és e tekintetben bizonyos kölcsönös és paritásos ellenőrzést tesz lehetségessé anélkül, hogy megszüntetné a vezetés önállóságát és a parlament azon jogát, hogy a véderő számát és a hadi költségvetést megállapítsa. Gazdasági kérdésben azon jog nemzetközi elismerését véltem szükségesnek, hogy Németország és mi egymásnak oly előnyöket adhassunk, melyeket a legtöbb kedvezménnyel bíró államok nem követelhetnek. Magát a kötendő gazdasági szerződést, annak időhatárát és tartalmát időről időre való szabad megegyezésre kívántam bízni, mint a többi nemzetközi szerződéseket. Oly megegyezésre is gondoltam, mely törvénybe foglalja azt, hogy mindennemű ellentét és viszály közöttünk nemzetközi bíróság által döntessék el úgy, hogy köztünk a háborút törvényes garanciák tegyék lehetetlenné. Ily megegyezést azért tartottam szükségesnek, mert vele a két szövetséges harmonikus együttműködését lehetett volna abban az élethalálharcban biztosítani, melynek kimenetelétől függött mindkettőjük egzisztenciája.”
Az egységesülő Közép-Európa ifj. gróf Andrássy Gyula életében csak elképzelés maradhatott, de az előzmények helyes elemzéséből kiindulva a magyar államférfi felismerte ennek realitását és történelmi szükségszerűségét. A magyarság és a németség érdekszolidaritásában így összegezte a térség történelmi hivatását, melyet a világháború tragikus végkimenetele következtében nem valósult meg: „A mi feladatunk, a múltnak ezt a nagy hagyatékát a jövő számára megtartani és még jobban kifejteni. … Ha az erő bizonyos mértéke támadásra ingerelhet, az erő nagyobb mértéke megnyugvást teremt. Ha belátják irigyeink, hogy nem bírnak velünk, akkor a mi mérhetetlen békeszeretetünk, ez a szellem szövetségben a mi békeszeretetünkkel a világbékét is biztosítani fogja, amint az szilárd is volt mindaddig, amíg a mi akaratunk irányította az eseményeket és ellenségeink sokasága nem keltette bennünk az az illusiót, hogy ők együttesen erősebbek nálunknál. A győzelem eredményeit és vele együtt a világbékét és az emberi solidaritás helyreállítását csak a győzelmet kivívott minden ízében konzervatív és békés combinatio megszilárdítása, Közép-Európának a mai souverainitások és államok érintetlen fenntartása mellett történő vállvetett szervezkedése fogja biztosítani.”
Az európai egyensúly: a megegyezés lehetőségei Angliával és Franciaországgal Ifj. gróf Andrássy Gyula az európai egyensúlyt szem előtt tartva Angliával és Franciaországgal már az I. világháború előtt is a kölcsönös közeledés lehetőségeit kereste.
Az 1913 december 9-i nagy hatású delegációs beszédében – mint Lutter János összefoglalja – ifj. gróf Andrássy Gyula a Közép-Európa vezető hatalma, a Monarchia felelősségét hangsúlyozta: „A Hármas-Szövetség és az entente közötti ellentétekben a monarchia hivatott a kiegyenlítő szerepre, ezzel leszünk nagy hasznára Európa békéjének. És e ponton azt a reményét fejezte ki, hogy Angliával benső, bizalmas viszonyba lépve, Európa békéjét szolgáltatjuk, mert Anglia érdekei a keleten azonosak a miénkkel. Egészen pontosan megmondja, hogy a német-francia ellentétből csak az esetben lesz európai veszély, ha hozzá német-angol vagy orosz-osztrák-magyar ellentét járul.”
A magyar államférfi kellő súllyal képviselte a béke megőrzését az I Ferenc József és II. Vilmos előtti audenciákon is, amelyeken a német-angol flottaversengés veszélyeire mutatott rá. Az elképzelései különösen a német császárnál nem találtak megértésre.
A hatalmi tömbökre szakadt Európa megmentése érdekében az angolok felé kívánt orientálódni, ez irányú meggyőződésének esszenciáját „Diplomácia és világháború” c. munkájának „Külpolitikai hibáink” c. fejezetében foglalta össze: „Én legjobban Angliában bíztam. Azt hittem, hogy Ausztria-Magyarországnak főhivatása fonalat, összekötőkapcsot keresni London felé. De ezt a lehetőséget sem bírtuk komolyan kipróbálni, mert Németország sohasem volt olyan jó viszonyban velünk, hogy ilyen akciónkat féltékenység nélkül nézte volna. Ahhoz, hogy Ausztria-Magyarország közvetítése sikert érjen el, elsősorban nagy hangsúlyt kellett arra helyezni, hogy bizalmi viszony legyen közötte és Németország között, Németország ne nézze féltékenyen és bizalmatlansággal önálló eljárásunkat.”
A legmagasabb angol politikai fórumokon is visszhangra talált a közeledést szorgalmazó elképzelés. Ifj. gróf Andrássy Gyula, mint a Monarchia egyik legkiemelkedőbb politikusa, nagy tiszteletnek örvendett Nagy-Britanniában. Számos vezetővel állt barátságban, köztük VII. Edward külügyminiszterével, Lord Landsdowne-nal, akit 1908-ban londoni útja során ismert meg. A két államférfi kölcsönösen becsülte egymást: a világháború kitöréséig egyre inkább közeledtek és sokat vártak egymástól. A Foreign Office belső emberei között is sok diplomata helyezkedett ifj.gróf Andrássy Gyula álláspontjára. A híres történetíró és cambridge-i professzor, Sir George Walter Prothero minden, Európa és a Közel-Kelet aktuális kérdéseivel kapcsolatos ifj. gróf Andrássy Gyula – és Vályi-memorandumot elküldött másolatban Lloyd George-nak és a Foreign Ofice vezetőinek.
Az európai egységet megakadályozó német-francia ellentét kiegyenlítése terén is fontos lépéseket tett ifj. gróf. Andrássy Gyula. Steeg francia pénzügyminiszter egyenrangú partnerének tekintette, de érdemi lépést nem tudtak tenni, mivel az – orosz befolyás következtében – a háborús agressziót szorgalmazó Poincaré-Delcassé irányzat kerekedett fölül. A háború kitörése után sem szakította meg a kapcsolatot a franciákkal. Vályi Félix révén ismerkedett meg Emile Hagueninnel, aki a magasabb politikai körök felé jelentett összeköttetést. A Sorbonne professzorainak egy befolyásos köre, köztük a világhírű filozófus, Emile Boutroux és Henri Lichtenberger germanista is az elképzelés mögé állt.
A Monarchia angol és a francia együttműködését szorgalmazó, a Revue Politique Internationale-ban megjelent ifj. gróf Andrássy Gyula-tanulmányok nagy visszhangot váltottak ki a világsajtóban. Az 1915 januárjában megjelentetett első írás, a Considération sur les origines de la guerre a háború céltalanságát hangoztatta és a békét szorgalmazta. 1915 márciusában ifj. gróf Andrássy Gyula arra vállalkozott, hogy Berlinben a franciákkal való kibékülés politikájára vegye rá a német császárt és a kancellárt. Az eredménytelenül végződő találkozóra Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár – Vályi Félix tanulmánya szerint – úgy emlékezett vissza, „hogyha Andrássy lett volna a partnere a bécsi Ballplatzon, ha Andrássy egyéni súlya és tekintélye hivatalos minőségben állott volna mellette Luddendorff túlkapásai ellen, meg lehetett volna nyerni a habozó Vilmos császárt a mérsékelt politikának.” A Monarchia ekkori külügyminiszterének, Burián Istvánnak “kezdettől fogva semmi tekintélye nem volt, a német diplomaták igyekeztek megszökni előle, annyira mutatkoztak ennek a szürke diplomatának a társaságában.”
Az 1916-ban közzétett második, Le Probleme de la Paix c. cikkében ifj. gróf Andrássy Gyula a kettős monarchia mérséklő befolyását ajánlotta fel Angliának arra a célra, hogy Németországgal elfogadtassuk a brit flotta szupremáciájának végleges elismertetését. A megerősítő választ személyesen, Lord Landsdowne fogalmazta meg az újságban, amelyre a magyar államférfi a La Grande Bretagne et la Paix: Reponse à lord Landsdowne c. írásában reagált. Ebben határozottan kifejezésre juttatta, „az első lépés, miután Oroszországgal való viszonyunk megjavult, megkeresnünk az alapot az angol-német közeledés számára.”
Ifj. gróf Andrássy Gyula a Monarchia végnapjaiban, még külügyminiszteri kinevezése előtt 1918 október 11-én, vezető magyar államférfiak társaságában Reichenauban találkozott IV. Károllyal. Az itt elmondott beszédében a megváltozott politikai helyzetnek megfelelően kitűzött céljait vázolta. Az angolok és a franciák felé továbbra is nyitott volna, de az európai egyensúly érdekében kész volt kompromisszumot kötni és feladni élete nagy álmát, a politikailag-katonailag-gazdaságilag egyesített Közép-Európa megvalósítását.
Thewrewk-Pallaghy Attila 1934-ben napvilágot látott Az ifjabb Andrássy és a különbékekísérlete c. könyvében így foglalta össze a ifj. gróf Andrássy Gyula reichenaui programját: „Andrássy nem kívánja ugyan Németországot feltétlenül cserbenhagyni, de ajánlatos volna speciális szövetségünket, amely pusztulásunkat jelentené a jövőben, a világháború után megszüntetni. Mindez nem jelentene kifejezetten németellenes irányzatot, mint inkább a szabad kéz politikáját, amelynek régtől fogva odaadó híve volt. Ezért a világháború előtt azt a politikát folytatta, hogy a kettős monarchia ne hagyja magát a német-angol ellentétbe rántani, hanem közvetítsen a kettő között: a világháború alatt pedig azt, hogy önálló magatartásunkkal igyekezzünk kiegyenlíteni a már fennálló ellentéteket. A világháború után ugyanerre a politikára kell visszatérni. … Jó volna rábírni a német birodalmat, hogy ismerje el Anglia tengeri fölényét, ezáltal előmozdítsa a kontinensen uralkodó feszültség enyhülését, amelyre, Amerika túlsúlyra jutása miatt, Európának oly nagy szüksége volna. Melegen ajánlotta úgy Franciaországgal, mint Nagy-Britanniával szemben a sürgős és bizalmas érintkezés keresését; sőt az utóbbi rokonszenvét külön is meg kell nyerni, mert Angliának lehet legkevésbé az érdeke, hogy a kettős monarchia megszűnjön, főleg neki ne kívánatos elbalkanizálódásunk, továbbá a mindenki harca mindenki ellen s végül az sem, hogy az Ausztria-Magyarország helyén keletkező kis államok a bolsevizmus karjaiba rohanjanak.”
A történelem tragikuma, hogy sem a Közép-Európai egység, sem az európai egyensúly nem valósulhatott meg ifj. gróf Andrássy Gyula elképzelései szerint. A történelmi lehetőség elmúlt, az I. világháborút lezáró békeszerződések teremtette légkör pedig egyáltalán nem adott még módot sem, hogy ezek a kérdések szóba kerülhessenek.
Felhasznált irodalom:
Ifj. gr. Andrássy Gyula: A magyarság és németség érdekszolidaritása. Bp., 1916, Franklin Társulat
Ifj. gr. Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Bp., 1921, Légrády Testvérek és Bp., 1990, Göncöl-Primusz (az utóbbi reprint kiadás Varga Lajos utószavával)
Ifj. gr. Andrássy Gyula: Közép-Európa. In: Új Nemzedék. II. évf. 49. szám, 1915 dec. 5., 1-8.o.
Ifj. gr. Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330
Lutter János: Ifj. Andrássy Gyula gróf politikai eszméi. In: Külügyi Szemle. VII. évf. 1. szám. 1930 január, 21-31.o.
Thewrewk-Pallaghy Attila: Az ifjabb Andrássy és a különbékekísérlete. Bp., 1934
Vályi Félix: Andrássy Gyula kísérletei Magyarország megmentésére. In: Pesti Napló. 1932.jan.24., 35-36.o.
Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány