Id. gróf Andrássy Gyula politikai tevékenysége mellett egész életében elkötelezetten érdeklődött a képzőművészet iránt, ifjúkorában maga is kedvteléssel rajzolt. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat első elnökeként (1861-1867) maradandó érdemeket szerzett a hazai képzőművészeti élet összefogásában és fellendítésében. Később, 1870-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának első elnökeként a modern főváros arculatának megtervezését irányította (Duna-szabályozás, az úthálózat kiépítése, az Országház és az Opera építése, a Szabadság tér és az Andrássy út kialakítása). Saját kastélyai tervezéséhez rajzaival is hozzájárult: a Loiret-menti kastélyok mintájára, Meinig Artúr tervei szerint 1880 és 1885 között épült fel a tiszadobi kastély, a Zemplén megyei tőketerebesi kastélyt az 1870-80-as években alakíttatta át historizáló stílusban, az erdélyi Hesdáti-havasok között található dobrini kastély pedig 1882-re készült el. Pesti palotája (József tér 8.) mellett 1869-ben Budán két reprezentatív palotát vásárolt: az egyik a jelenlegi Francia Intézet helyén (Fő u. 17.) állt és idősebbik fia, gróf Andrássy Tivadar örökölte, a másik (Fő u.11.) ifj. gróf Andrássy Gyula tulajdonába került, mint az Andrássy-gyűjtemény legfontosabb bázisa.
Id. gróf Andrássy Gyula a régi arisztokrata gyűjtő típusának jellegzetes megtestesítőjeként az akadémikus művészet híve volt: a nagy formátum, a sötét tónus és a markáns formakarakter bűvöletében elsősorban arcképek és történeti képek beszerzésére fókuszált. Egyik utolsó alkotása, a Siratóasszonyok a keresztfánál c. monumentális festmény, szintén a mauzóleum belsejét díszíti.
A kor más nagy festőivel is szoros kapcsolatban állt id. gróf Andrássy Gyula. Portréképét Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Horowitz Viktor és a jeles német festő, Franz von Lenbach is megfestette, aki a politikus feleségéről, Kendeffy Katalinról is készített képet. A grófnéról Than Mór is készített egy különösen szép arcképet. A tiszadobi kastélyban kapott helyet két nagy romantikus festmény, Zichy Mihály Boszorkánysága és Madarász Viktor Báthory Erzsébete. A XIX. század legjelentősebb magyar állatfestőjét, az operaénekesként is szép németországi pályafutást elért Pállik Bélát is id. gróf Andrássy Gyula támogatta. A sokoldalú művész az egész családról (köztük a gyermek ifj. gróf Andrássy Gyuláról) festett arcképeket.
A szobrászat terén is jelentős megrendelésekkel gyarapította a kollekcióját a politikus. A Bécsben működő francia szobrász, Jean-Bapziste Gustave Deloy nagy méretű, reprezentatív fehér márvány id. Andrássy Gyula-mellszobra a tőketerebesi, majd a tiszadobi kastélyt díszítette. A tőketerebesi mauzóleum szarkofágját és a mellette lévő női alakot (az elhunyt lányát, gróf Batthyány Lajosné Andrássy Ilonát mintázva meg) Zala György készítette.
A miniszterelnök műpártoló és műgyűjtő tevékenységét halála után idősebb fia, gróf Andrássy Tivadar vitte tovább.
Gróf Andrássy Tivadar már új gyűjtőtendenciát képviselt, ami testvérénél, ifj. gróf Andrássy Gyulánál bontakozhatott ki teljes egészében Az Andrássy-gyűjtemény létrehozása és méltó környezetben felállítása azonban lényegében mégis ifj. gróf Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Gyűjtőszenvedélye átfogta a festészet teljes addigi történetét, kollekciójában a reneszánsztól a posztimpresszionistákig ívelő, egyedülálló szintézist teremtett meg. A művészetben mindig az antik kalokagathia eszményét, a szépség és az erkölcsi kiteljesedés harmóniáját kereste, éppen ezért a reneszánsz éppúgy közel állt hozzá, mint az impresszionizmus. Hazánkban ő volt az első, aki a francia impresszionisták festményeit gyűjtötte és felhívta a magyar nyilvánosság figyelmét jelentőségükre. Gyűjteménye a Fő u. 11. alatti palotában és Tőketerebesen, majd a csehszlovák megszállást követően a tiszadobi kastélyban kapott helyet. A gyűjtemény első és máig egyetlen kritikai elemzője, Gombosi György 1927-ben a Magyar Művészetben megjelent három részes nagy tanulmányában így összegezte a budai palota kollekcióját: „köztudomású, hogy Andrássy Gyula gróf nemcsak a ma művészetének lelkes barátja, hanem finom érzékű gyűjtője régi mesterek remekműveinek is és budai lakása telve van iparművészeti tárgyakkal, muzeális értékű renaissance-bronzokkal, olasz, német-alföldi és XIX. századbeli francia mesterek festményeivel, amelyek közül legendás híre volt Rembrandt önarcképének.” A kevésbé közismert, ám annál gazdagabb tiszadobi anyag oroszlánrészét a modern magyar művészet alkotásai képezték, emellett 20-30 barokk festmény volt található, „az olasz, németalföldi, francia és német iskolákat körülbelül fontosságuk alapján” képviselve. (Az alfejezetben található idézetek Gombosi György tanulmányában találhatóak.)
A legrégebbi kép, Buono de Ferrara 1449-ben keletkezett alkotása, a Trónoló Mária két angyallal, Péter mártírral és Szent Rókussal a budai palotában kapott helyet. Csakúgy, mint a Rembrandt-önarckép mellett a gyűjtemény másik legkimagaslóbb darabja, Sebastiano del Piombo Keresztvivő Krisztusa, amelyet ifj. gróf Andrássy Gyula Firenzében vásárolt: „A fájdalmas, de össze nem roskadó fáradtság átszellemített, szimbólummá magasztosított ábrázolása Piombo keresztvivő nagy Krisztusa. Ez a tragikai koncepció hatja át a képet minden ízében.” A nagy olasz barokk tájképfestészet jeles alkotása Canaletto Velencei vedutája, ezen a Canale grandéról a Doge-palota felé nyíló kilátás látható. A lépcsőház mennyezetének díszítésére Giovanni Battista Tiepolo Bacchust és Ariadnét ábrázoló velencei soffitto-részletét használták fel. A tiszadobi kastélyban volt látható a neves firenzei barokk festő Francesco Furini József és Potifárné c. nagyszabású kompozíciója, amelyben a firenzei korabarokk festő, Giovanni Biliverti „mintájára Furini is magyar díszbe öltözteti Józsefet.” A magyar barokk portréfestészetet a budai palotában Kupeczky János Savoyai Jenő életnagyságú arcképe reprezentálta. A Budán lévő számos németalföldi kép közül Rubens Helios géniuszoktól kísért szekere c. alkotása, az új angol iskola képviselői közül pedig Turner Velencei vedutája bírt a legnagyobb értékkel.
A „francia művészet apró bijouinak a sorozatát” a budai palotában a barbizoniak előfutára, Prud’hon kis képe, egy auloszon játszó görög pásztorfiú feje nyitotta. A barbizoniakat Corot: Souvenir de St.-Jean-de-Luz, Diaz: Anya gyermekével, Tájkép, Rousseau: Majorság, Dupré: Csatorna partján, Troyon: Erdőben és 3 tehenes képe, Daubigny egy parasztlány pittoreszk képe, Millet a híres „Hazatérő nyáj”-ának egy változata (pásztorlány helyett pásztorfiúval), Courbet egy késői tájképe és Ziem: Velencei vedutája képviselte. Az impresszionista művészet egyik legszebb remeke Monet jellegzetes, 1872-73-ból származó kis tájképe. A posztimpresszionistákat Aman-Jean két érdekes képe és Gaston La Touche Harangozók c. alkotása fémjelzi. Az újabbkori képek közül a holland Mezdag két két nagyobb (Tiszadobon) és 1 kisebb (Budán) tájképét, Tiszadobon a dán Krøyer egyik fő művét, a híres Fürdő gyermekeket és Budán Sorolla tipikusan délszaki, posztimpresszionizmus befolyást mutató strandfürdő-képeit kell kiemelni.
Ifj. gróf Andrássy Gyula biztos szemmel fedezte fel a művészi értékeket. A Nemzeti Szalon 400. és a Kéve Művészegyesület XX. kiállításának (1929) katalógus-előszavában így vall a gyűjtői tevékenységéről: „Én régtől fogva erős művészi meggyőződéssel, erős előszeretettel, egyéni ízléssel bírtam. Ámbár mindig törekedtem magamban a sokoldalú megértést kifejleszteni, a művészi lélek legkülönbözőbb megnyilatkozásaiba törekedtem behatolni és így egy Claude Monet-et vettem, amikor még alkotásait elítélték és művei nem találták meg útjukat a francia múzeumokig, Rippl-Rónai hívei közé tartoztam, amikor ezért még sokan gúnyoltak, egy Szinyei Mersét szereztem, amikor még nem volt divatos, de azért mégsem vagyok minden újnak bámulója.”
A korabeli magyar festők közül Rippl-Rónai József képeinek jutott a legfontosabb szerep a gyűjteményben. A Franciaországból hazatérő, akkor még iparművészeti tervezésekkel is élénken foglalkozó művészt az Andrássyak vették pártfogásukba: a budai palota számára Andrássy Tivadar egy ebédlőberendezést rendelt meg tőle. Ezt később a tiszadobi kastélyba átszállították (itt „zsúfoltan hatott”), a Tanácsköztársaság időszaka alatt pedig megsemmisült: „1919-ben a vandál csőcselék behatolt a kastélyba, a képeket átlyukasztották, a lakberendezést összetörték, a flamand gobelineket darabokra vagdosták s ma Rippl-Rónai karosszékeinek drága bőrhuzatait ki tudja melyik ismeretlen tettes viseli – a lábán.” A festő ifj. gróf Andrássy Gyulával is közeli barátságban állt, a róla és nejéről, Zichy Eleonóráról készített arcképeket Budán őrizték: „A két kép nem párdarab, technikában és formátumban eltérőek: a férfiarckép színes krétával készült, a női arckép Rónainak akkoriban gyakran alkalmazott, vékony festékréteggel borított színtechnikáját mutatja. Háttal fordulva a néző felé, csak elvesző félprofilban látszik az arc: maga Rippl-Rónai kérdésképpen említi, hogy miért is nevezik az ilyen ábrázolásokat arcképeknek? A megjelenítés bájai ugyanis éppen a beállítás ötletes rafinériájában rejlik.” A tiszadobi képtár is gazdagodott egy Rippl-Rónai-festménnyel, a Balatoni tájképpel.
A magyar festmények közül Tölgyessy Artúr Csikósa, Greguss Imre Incselkedése, a XX. sz. első évtizedéből pedig Vaszary János, Glatz Oszkár és Ferenczy Károly kisebb képei (ezek mindegyike Tiszadobon) és Fényes Adolf egyik legszebb munkája, A vízben (Budán) a jelentősebbek. A vázlatok közül kiemelendő Székely Bertalan női tanulmányfeje (Budán) és az “ecset Petőfije”, Vágó Pál frízvázlata a millenniumi felvonulás ábrázolásával (Tiszadobon).
A képtár mellett ifj. Andrássy Gyula jelentős antik és reneszánsz darabokat tartalmazó plasztikai- és szoborgyűjteménnyel, ill. értékes szőnyeg-, textília- és gobelingyűjteménnyel is rendelkezett. Az 1930-as aukciós katalógus összefoglalója szerint a gróf “a művészetek minden ágából elsőrendű tárgyakat gyűjtött. Így az iparművészet köréből gobelinek, pompás színhatású keleti szőnyegek, a gót- és reneszánsz kornak nagyszerű bársonyai és szövetei és a lakás fődísze: a bútor érdekelték.”
Az I. világháború és az azt követő összeomlás az Andrássy-gyűjteményre is súlyos csapást mért. Ifj. gróf Andrássy Gyula halála után a rossz anyagi körülmények között élő örökösök a műkincsek eladásából próbáltak jövedelemre szert tenni. A gyűjtemény egy részének árverése 1930 december 1-jén és 2-án, a Műcsarnokban zajlott le, itt összesen 184 festmény, 47 textília, 87 bútor és különféle egyéb tárgyak, összesen 374 tétel került új tulajdonoshoz. A Szépművészeti Múzeumba is kerültek képek: Palma Vecchio és Sebastiano del Piombo festményei, Antonio da Fabriano: Trónoló Mária Gyermekével, Szent Domnius-szal és Péter mártírral, Courbet: Hauteville-i cédrus.
A kifinomult ízléssel, nagy műgonddal összeállított gyűjtemény emléke a múlté.
Felhasznált irodalom:
-Ifj. gróf Andrássy Gyula: Előszó a mi négyszázadik kiállításunkhoz. In: “Kéve” Művészegyesület XX. kiállításának katalógusa. 6-11.o., Bp., 1929, Nemzeti Szalon.
-A M.Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Aukciója Budapesten, a Műcsarnokban. A tiszadobi és a tőketerebesi Andrássy-kastélyok műtárgyai. Bp, 1930, Műcsarnok.
-Géher Antal: Magyar gyűjtők I. Kézirat, 1-20.o., Bp., 1970, Összeállította: Tóth Melinda.
-Gombosi György: Gróf Andrássy Gyula budapesti gyűjteménye. I. Régi mesterek.; Gróf Andrássy Gyula gyűjteménye. II. Régi mesterek képei a tiszadobi kastélyban., III. Modern festők. In: Magyar Művészet. Bp., 1927, III. évfolyam, 59-86., 431-436. és 436-452.o., Szerk.: Majovszky Pál.
-Mravik László: “…Hercegek, grófok, naplopók, burzsoák…” Száz év magyar képgyűjtése I. rész. In
32.jan.24., 35-36.o.
Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány