A jogállam fogalma német találmány. Az alapjait még Kant határozta meg aki szerint az államnak egyszerre kell biztosítania a törvények betartatását és az egyéni szabadságjogokat. (1) Az 1860-as években pedig már Otto Bahr (1817-1895) és Rudolf von Gneist (2) azért hivatkoztak a jogállamiságra, hogy a közigazgatási aktusok bírói ellenőrzésére megfelelő jogalapot találjanak. (3) Ezért alakították ki azt a szervezeti megoldást, amely a magánjogi és közigazgatási jogviszonyok közti különbség figyelembevételével, a független bíróság követelményét a közigazgatással szemben külön közigazgatási bíróságok látják el. Mint független szakbíróságok felállításával valósították meg. (4)
A magyar közigazgatási bíráskodást leginkább a német modellnek megfelelően építették ki. A közigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak az 1869. évi IV. tc.-kel történt szétválasztása után az 1883. évi XVIII. tc. a pénzügyi közigazgatási bíróságot, az 1896. évi XXVI. tc. pedig az általános közigazgatási bíróságot állított fel, melybe a pénzügyi közigazgatási bíróság beolvadt.
A magyar közigazgatási bíróság léte tehát, akárcsak a német, a jogállamiság követelménye. A közigazgatási eljárásban a közigazgatási hatóság és a magánfél állottak egymással szemben, de a hatóság itt nem csak az egyik fél, hanem a döntést meghozó fórum is. A közigazgatási bíráskodás révén a felmerült jogvitát egy független fórumként működő bíróság döntötte el. (5)
A jogállamiság továbbfejlesztését jelentette ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszter előterjesztése révén elfogadott törvény (1907. évi LXI. tc.), amely a hatásköri bíróság felállítását rendelte el. (6) A kiegyezés után ugyanis számos olyan törvény született, amelyek a büntető és magánjogi jellegű ügyek egy részét közigazgatási szervek hatáskörébe utalták. Ezért igen gyakran előfordult, hogy a végrehajtói és bírói szervek, vagy ezek egyes feladatai között pozitív vagy negatív hatásköri összeütközés keletkezett. Az utóbbi esetben az adott szervek felettes fóruma dönthetett, az eltérő jellegű fórumok közötti hatásköri viták feloldása azonban hosszú ideig megoldatlan volt. Az 1869. IV. tc. 25. §-a a bírói és a közigazgatási szervek között felmerült hatásköri összeütközés eldöntésére ideiglenesen a minisztertanácsot bízta meg. (7)
A közel negyvenéves ideiglenes állapotnak tehát a hatásköri bíróság felállítása vetett véget, amely a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróság közötti hatásköri kérdéseket volt hivatva eldönteni, akár pozitív (amikor a két szerv akart ugyanabban az ügyben eljárni), akár negatív hatásköri összeütközésről (amikor pedig egyetlen szerv sem akarta lefolytatni az eljárást) volt szó. A bíróság országos hatáskörű lett, elnöki tisztét háromévenként felváltva a Királyi Kúria, illetve a Közigazgatási Bíróság elnökei látták el, tagjait szintén e két bírói testület delegálta. (8)
1 Révész Béla: Változatok a jogállamiságról. In: Jogtudományi Közlöny, 1990/4. 218. o.
2 Andrássy a berlini Humboldt Egyetemen különösen Rudolf von Gneist (1816-1895) professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja előadásait hallgatta, aki jelentős műveket írt az angol alkotmányról (Das heutige englische Verfassungs- und Vervaltungsrecht, 1857), a porosz közigazgatási reformokról (Zur Vervaltungsreform und Verwaltungsrechtspflege in Preussen,1880), a jogállamról (Der Rechtsstaat, 1879), amelyek Andrássy későbbi műveire és politikai nézeteire jelentős hatást gyakoroltak.
3 Szabó András: A jogállamiság a Német Alaptörvényben. In: Jogtudományi Közlöny, 1991/11-12. 249. o.
4 Martonyi János: A németbirodalmi közigazgatási bíróság megteremtése. In: Közigazgatástudomány, 1942, 305. o.
5 Martonyi János: A közigazgatási bíróság legújabbkori fejlődése. Bp., 1932., Martonnyi János: A közigazgatás jogszerüsége a mai államban. Bp., 1939.
6 Feketekuti Mankovics László: A hatásköri bíráskodás. Bp., 1940. 141. o.
7 Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Bp., 1997. 152. o.
8 Egyed István: A hatásköri bíróság gyakorlata az első 10 évben. In: Jogállam, 1918. 414. o.
Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány