2012. június 8. napján 10.00 órai kezdettel a Stefánia Palota és Kulturális Központ Tükör Termében jótékonysági konferenciára került sor” Krasznahorka Vára- közös örökségünk és Ifj. gróf Andrássy Gyula” címmel
A konferencia fővédnöke: Dr. Martonyi János egyetemi tanár , külügyminiszter
Levezető elnöke: Dr. Révész T. Mihály egyetemi tanár
A konferenciát megnyitotta: dr. Szeiler Erika az Ifj. gróf Andrássy Gyula Alapítvány kurátora
A konferencia meghívott előadói voltak:
Dr. Holló József ny. altábornagy – Ifj. gróf Andrássy Gyula az európai utas gondolkodó
Dr. Pandula Attila docens – Muzeális értékek és műkincsek Krásznahorka Várában
Dr. Basics Beatrix művészettörténész – Ifj. gróf Andrássy Gyula és Krasznahorka
Dr. Kónya Péter egyetemi tanár -A 17-18 sz.Krasznahorka, a Vár , mint a régió – Eperjes, Szlovákia központja
Dr. Horváth Attila docens – Ifj. gróf Andrássy Gyula és a Magyar Történeti Alkotmány
Dr. Gergely András egyetemi tanár – Krasznahorka mitológiája és jövője
Zenei műsor:
Gyurkovics Zsuzsa :ének
Csák József: ének
Hegedűs Valér : zongora
Matus Mihály: tárogató művész
Dr. Szeiler Erika megnyitó beszédében hangsúlyozta:
Az ifj. Andrássy Gyula Alapítvány 2010-ben jött létre, azzal az összetett céllal, hogy erősítse névadójának jó értelemben vett kultuszát például azzal, hogy szobrot állítsanak neki, tudományos tanácskozásokon méltassák politikai és akadémiai jelentőségű munkásságát, művészeti mecenatúráját. Legfőbb célkitűzésünk, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula nevét viselő nemzetközi posztgraduálisan képző diplomata-politikus képző akadémia (DPA) jöjjön létre Budapest székhellyel., lehetőleg a hajdani Dunaparti Andrássy-palotában.
Dr. Szeiler Erika kiemelte, hogy az Andrássy-család története összefonódik Krasznahorka várával. Az Alapítvány szomorúan értesült arról, hogy a Vár tetőzete leégett. Az épületben bekövetkezett anyagi kár is tetemes; legalább nyolcmillió euró, a műkincsekben bekövetkezett károkat pedig pénzben kifejezni aligha volna lehetséges, még ha pontosabban tudnánk is, hogy milyen károk keletkeztek. Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány adományok gyűjtésével szeretne hozzájárulni a Vár rekonstrukciójához. Az Alapítvány szorgalmazza, hogy a Vár az újjáépítés után ne csupán egy műkincsekkel teli múzeum legyen, hanem több is ennél: nemzetközi találkozóhely, ahol tudományos megbeszélésekre, művészeti rendezvényekre, politikai találkozókra kerülhetne sor. A visegrádi országok újjáéledő együttműködésének fóruma lehetne Szlovákia ezen jeles történelmi műemléke. Újabb, kibővített funkciót kaphatna a Vár, mint a nemzetközi közép-európai tudományos, művészeti együttműködés színtere. A külügyminisztériumok, elsősorban a szlovák külügy és a pozsonyi művelődésügy messzemenő támogatása nélkül mindez nem valósítható meg.
Dr. Szeiler Erika elmondta, hogy a konferencia célja :
– tisztelgés egy nagy múltú család előtt, amely nem csupán két közös külügyminisztert adott az Osztrák-Magyar Monarchiának, s amely család nemcsak műkincseket halmozott fel, hanem a huszadik század elején múzeummá szervezve meg is nyitotta azt a nagyközönség számára Krasznahorkát.
– tisztelgés a múzeum szlovák állami fenntartói előtt, akik hangsúlyozottan vállalják az újjáépítés, továbbfejlesztés áldozatos munkáját.
– az Alapítvány szerény eszközeivel, magyarországi adományok gyűjtésével, szponzorok megszólításával a konferencia alkalmával is hozzá kíván járulni a rekonstrukcióhoz. „
A konferencia előadói sorát dr. Holló József nyitotta meg, aki bemutatta Ifj. gróf Andrássy Gyula az európai utas gondolkodó életpályáját.
A Magyar Örökség-díjas Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyugállományú főigazgatójaként előadásomat egy idézettel kezdem, amely egy nagyformátumú polihisztor-politikus életének és munkásságának kíván emléket állítani.
„Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: Érted szól.” (John Donne)
Politikus? Inkább a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; göröngy és hegyfok egyszerre. Ifjabb gróf Andrássy Gyula – s most éppen ezt szeretném hangsúlyozni – sokkal több volt, mint amit a manapság nem egyszer kissé pejoratív értelemben használt „politikus” kategória takar. Még akkor is, ha abban a korban, élt és munkálkodott, amikor ez a szó sokkal emelkedettebb tartalommal bírt. Andrássy ugyanis foglalkozott a társadalommal, annak problémáival, a gazdasággal, a történelemmel, a hadügyi kérdésekkel, egyszóval személyében egyidejűleg volt kül-, bel-, társadalom-, gazdaságpolitikus, történész, hadtudós, heraldikus, jogfilozófus, kultúrmecénás, – mai szóval – európai utas intelligens menedzser, s vajon ki tudná felsorolni, mi minden ezeken túl. Az emlékkönyv indításához és Andrássy sokszínűségének megismeréséhez – a Tisztelet Hallgató Olvasó orientálására – álljon itt néhány tükörcserép gazdag életéből, amelyet a szerzők kiváló esszéikkel a könyvben elmélyítenek!
Ifjabbik csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, idősebb Andrássy Gyula és Kendeffy Katalin grófnő fiaként látta meg a napvilágot Tőketerebesen, 1860. június 30-án. Miután édesapja 1871-ben a Közép-Kelet-Európát uraló Habsburg-birodalom közös külügyminisztere lett, a család Bécsben élt. A fiatal arisztokrata nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. Édesapja nagy odaadást kívánó megbízatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Nem véletlen, hogy fia a nemzeti liberális eszmék hívévé vált, s pályafutása is külügyi vonalon indult meg. 1883-ban édesapja beajánlására fogalmazó-helyettes a konstantinápolyi követségen, majd 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinbe nevezték ki követségi attasénak. Munkája mellett jogot hallgatott a berlini egyetemen.
1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát és a Szabadelvű Párt tagjaként bekapcsolódott a magyar belpolitikai életbe. Az első Wekerle-kormányban 1894. június 10-étől fél évig a király személye körüli miniszter volt, ez volt első, igazán magas beosztása. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza István gróf parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt ismét kilépett a Szabadelvű Pártból, és az ellenzéki szövetséghez csatlakozott. Támadta báró Fejérváry Géza ún. „darabont-kormányát”. Az 1905-ös választásokat követően elvbarátaival megalapította a „67-es” Országos Alkotmánypártot, amelynek vezére lett. (A kiegyezés hívei e kétjegyű számmal különböztették meg magukat a „48-asoktól”.) A második Wekerle-kormány belügyminisztereként, 1906. április 8. és 1910. január 17. között, jelentős intézkedéseket hozott a lakosság helyzete és a közbiztonság javítására, ám szembefordult az „alulról kiinduló” mozgalmakkal, ellenezte az általános választójogot, szorgalmazva a plurális választójog bevezetését. Felfogása szerint aki nem ér el egy bizonyos műveltségi, egyidejűleg vagyoni szintet, az nem látja a maguk teljességükben a valós társadalmi és politikai problémákat, ennélfogva nem is képes érdemben befolyásolni azokat (mármint jó irányba), ezért inkább az a szerencsés, ha nem is tesz kísérletet a beleszólásra, vagyis jobb, ha nem kapja meg a választójogot. Persze, ezt a felfogást könnyű a XXI. század elején bírálni, ám mi sem tudjuk a történelmi problémákat megítélni a maguk teljességében, ha nem vagyunk képesek beleélni magunkat az adott kor (esetünkben a XIX/XX. század fordulója) gondolkodásmódjába.
Miután lemondott a belügyminiszteri tisztről, Andrássy saját pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a parlamenti ellenzék egyik vezetője lett. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. A Nagy Háború idején nem vállalt állami funkciót, ám az összeomlás közeledtét érezve, elfogadta az uralkodó felkérését. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott a soknemzetiségű birodalom túlélésének lehetőségeiről, majd október 24-étől 30-áig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztereként kísérelte meg a lehetetlent. Nem rajta múlt, hogy a félezer éves Habsburg-birodalom eltűnt a történelem süllyesztőjében.
1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője volt. Ez nem volt azonos az ugyanilyen nevű szegedi ellenforradalmi szervezkedéssel, kizárólag politikai síkon mozgott, nem szervezett és tartott fenn saját fegyveres formációt, ellentétben a szegedivel. Hazatérte után nem sokkal, 1920. január 12-én egy
30 tagból álló miskolci küldöttség megkereste azzal a kéréssel, hogy képviselje a várost az összehívandó nemzetgyűlésben. Andrássy kisebb hezitálás után elvállalta a felkérést. Január 18-án a miskolci Korona szállóban elmondott programbeszéde talán egész politikai életfilozófiáját kifejezte: „…el voltam határozva minden körülmények között arra, hogy amint a nemzet megszólalhat, amint a nemzet saját sorsát kézbe veszi, akkor én is keresni fogom a nemzet egységének bizalmát és ezzel a bizalommal megerősítve újból belefogok abba a munkába, amely, sajnos, szerencsétlen körülmények következtében megakadt.”
Pártonkívüli programmal nemzetgyűlési képviselőnek választották. 1921 februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, a kormánypárt, elnökségét. Támogatta IV. Károly király második, októberi visszatérési kísérletét, s elfogadta felkérését a külügyminiszteri tárca betöltésére a királyi kormányban. A kormányzói kormány elfogatta, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartotta. Kiszabadulása után a Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott. Haláláig legitimista (királypárti) oldalról támadta Horthy Miklós kormányzót és erős embere: gróf Bethlen István és kormánya politikáját. Ifjabb Andrássy Gyula gróf, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1929. június 11-én, Budapesten adta vissza lelkét teremtőjének.
Amikor bárki, aki hivatásszerűen került kapcsolatba a történelemmel, – többek között – éppen az ilyen történelmi személyiségeket szeretné ismertté, ismertebbé tenni a széles közönség előtt. Ebbe pedig, a történészeken, muzeológusokon, levéltárosokon túl, akik „szakmai ártalom” gyanánt eleve ismerik történelmünk nagyjait, beletartozik mindenki, a zsenge gyermeki évektől a hajlott időskorig, függetlenül attól, hogy tanít vagy tanul, hogy fizikai vagy szellemi munkás, egyszóval a társadalom legszélesebb értelemben vett egésze. S az ilyen előadások, miként az ifjabb gróf Andrássy Gyuláról megjelentetett, Az európai utas című könyv pedig a társadalom legszélesebb rétegeihez szól, mindenkinek íródott. Amennyiben pedig a Tisztelt Hallgató, egyben a reménybeli Tisztelt Olvasó ezt a két esztendeje megjelentetett kötetet végigtanulmányozva, képet alkotott magában történelmünk eme kiemelkedő személyiségéről, rajta keresztül az adott korról, s úgy érzi: ismeretei oly mértékben gyarapodtak, hogy azokat szívesen tovább is adja, akár élőszóban, például a katedráról vagy az előadói emelvényről, akár e könyv ajánlásával családtagjainak, barátainak, ismerőseinek, tanítványainak, akkor vállalkozásunkba belefognunk már érdemes volt. De miért is? Engedtessék meg nekem, hogy ne én válaszoljak! Válaszoljon inkább maga ifjabb gróf Andrássy Gyula: „Erős meggyőződésem szerint semmi sem (…) használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás (…) Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk; ha érdekeit előbbre akarjuk vinni; ha jelenét szebbé akarjuk tenni és jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.”
Dr. Pandula Attila a Krasznahorka Várban felhalmozott muzeális értékekről és műkincsekről beszélt:
A vár eredetileg a Máriássy családé volt. 1352-ben a Bebekek szerezték meg. Ők birtokolták 1565-ig. 1578-ban Andrássy Péter lett a várkapitány. 1585-ben ( 10 évre ) zálogbirtokként kapja meg a család. A 16. század utolsó harmadától egészen a 20. századig ezé a családé. 1817-ben villámcsapás következtében leégett a vár. Gróf Andrássy István özvegye gróf Festetics Mária a helyreállíttató. A várat a l9. század közepétől kezdődően Múzeumként tartották fenn. 1867. augusztus l9-én ( a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése alkalmából ) népes-, lelkes szakértő társaság látogatta meg . 1873-ban gróf Andrássy György is hangsúlyozta a vár múzeum jellegét. A vár ( modern ) múzeumszerű rendezése Mihalik József nevéhez fűződik. 1904-ben ( gróf Andrássy Dénes ) alapította elhunyt neje ( Hablavetz Franciska ) emlékére a Francisca Múzeumot. Ezt a sajátos „ ereklyetárat „ a meglevő gyűjteményekhez csatolták. A krasznahorkai Vár és egyedülálló gyűjteményei – szerencsésen – túlélték a 20. századi különféle háborús eseményeket-, impérium- és rendszerváltásokat.
A várban felhalmozott gyűjtemények tartalmazták a Vár eredeti berendezésének -, felszerelésének fennmaradt darabjait. Ezek pl. akár a Bebekek korából való ( igen értékes ) tűzérségi emlékek . Kiemelendő, a mai formájában a 18. század második felében kialakított Várkápolna. De pl. különlegességnek számít az eredeti állapotban fennmaradt konyha. Az összegyűlt anyagot kiegészítették más Andrássy tulajdonban lévő kastélyok, kúriák ( időközben feleslegessé vált ) darabjaival. Ezek elsősorban képzőművészeti alkotások, illetve berendezések voltak.
Az anyag ( az akkori viszonyokat tekintve is ) igen tekintélyes és sokrétű volt. Jól dokumentálta az ország egyik legjelentősebb családjának történetét, Magyarország történetében játszott szerepét. Krasznahorkán igen kevés 16-17. századi tárgy maradt fenn. Az anyag túlnyomó része a 18. századtól a 19. század második feléig terjedő időszakot reprezentálja. A gróf Andrássy Dénes által létesített Múzeum elsősorban a 19. század második feléből származó relikviákat tartalmaz. A fegyver- és hadifelszerelési anyag meglehetősen sokrétű. Kiemelendő a tűzérségi emlékek gyűjteménye. Nagy ritkaságnak számítnak ( az itt mégis fellelhető ) vérvédelmi eszközök. Látványosak a védőfegyverek, Így vértek, vért részletek, sodronyvértek, sisakok..Különféle szál fegyvereket, szúró- és vágó fegyvereket is láthatunk Krasznahorkán.
Talán nem annyira gazdag a ( 17-18. századi ) kézi lőfegyverek itt felhalmozott csoportja,. Megemlíthetők, egyes török zsákmány tárgyak is.
A Várkápolna kiemelkedő emléke a „ Krasznahorkai Szent Szűz „ ( kegyképe ).. De itt találhatók pl. egyes Andrássyakkal, illetve a kiterjedt-, igen jeles rokonsággal kapcsolatos funerális emlékek is. Igen sajátos Serédy Zsófia ( természetes ) múmiája. A vár berendezésének talán legértékesebb tárgya, egy igen gazdag, faragással, festéssel ékesített, üveges, késő barokk szekrény. Ez 1700. körül készült. A családi hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc ajándékaként került a gyűjteménybe. Fontos utalni a Vár fennmaradt kályháira, vagy pl. az abszolút különlegességnek számító árnyékszékre. A Múzeumban nagy számú ( különféle színvonalú ) régi porcellán -, fajansz-, réz-, ón stb. anyagokból készített edény-, tárgy található.
A Vár különböző részein, nagyobb számban láthatók különféle képzőművészeti ábrázolások. Döntő részük az Andrássy család és rokonság-, illetve az uralkodóház egyes tagjait ábrázolja. A képek között vannak csatajelentek, táj- és életképek stb. is. Ezek átlaga nem kiemelkedő művészettörténeti érték. Sokuk ( csak ) másolat stb. Ikonográfiailag igen érdekesnek tartom Dobos András ( a Rákóczi hadsereg, majd az Andrássy család ) igen megbecsült katonai ( udvari ) dobosának képét ( pontosabban, annak a 19. század elején készült ) másolatát. A Franciska Múzeumban megőrizték a ( szeretett feleség ) valamennyi fennmaradt tárgyi emlékét. Így pl. nagy számban, a legkülönfélébb ruhákat, kiegészítőket. De ékszerek, berendezési- és használati tárgyak stb. is láthatók a kollekcióban. Látható az abszolút reprezentatív ( üveges ) halotti hintő, amely a grófné temetésénél szerepelt. A ( maga nemében ) ez az anyag is egyedülállónak tekinthető.
Dr. Basics Beatrix bemutatta az összefüggést Ifj. gróf Andrássy Gyula és Krasznahorka továbbá Tiszadob között és annak a mára vetített értékei:
Ha a múzeumokról általánosan elmondható, hogy nehéz, egyre nehezebb helyzetben vannak, akkor talán egyetlen kivételt a kastélymúzeumok jelentenek. A gödöllői királyi kastélyban például befejeződött a rekonstrukció, újabb és újabb állandó kiállítások nyílnak, és a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának kezelésében lévő kastélyok is sorra megújulva várják a látogatókat. Erre egyrészt a turisztikai célú fejlesztések pályázatai adnak lehetőséget, de a kastélymúzeumok töretlen, sőt egyre növekvő hazai népszerűsége mást is jelez: a főúri tulajdonosok egykori életének, életterének megidézése, az abba való betekintés lehetősége különlegesen érdekes a látogatók számára.
A kastélyok felújítása azonban csak a kezdet: a fenntartás legalább ekkora feladat, hasonlóképpen annak kitalálása, milyen módon, formában, szervezeti keretek között, kinek a fenntartásában szolgálja a látogatókat egy-egy kastély. A múzeumi funkció kézenfekvő, különösen, ha az eredeti berendezés teljesen, vagy legalább részben fennmaradt, vagy hitelesen rekonstruálható. A tiszadobi Andrássy kastély felújítása évek óta sokak vágya volt, és „A tiszadobi Andrássy-kastély és kapcsolódó területeinek kulturális és turisztikai hasznosítása” kiemelt projekt ezt végre lehetővé is tette: 1, 738 milliárd forint uniós támogatással, 2,2 milliárd forint összértékű beruházás révén a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda Kft. vezetésével elkészültek a tervek és 2010-ben el is kezdődött a ma már befejezéséhez közeledő rekonstrukció.
Ahogy a projektben is megfogalmazódott, 2012-re egy olyan egyedi turisztikai attrakció jön létre, amely az Észak-alföldi régió kulturális turizmusának centrumává és szimbólumává válhat. A tervek szerint kastély és parkja országos jelentőségű rendezvények helyszíne lesz. A múzeumi funkció mellett – állandó és időszaki kiállítások – kulturális rendezvényeknek adna helyet a kastély, amely egyben országos Andrássy Kutatóközpont is.
Mi is a története a Holt-Tisza-parti kastélynak? Az épületét Meinig Artúr (1853-1904) Andrássy Gyula elképzelései alapján tervezte és építtette föl – ezt minden forrás és feldolgozás idézi, valamint azt a megjegyzést, hogy a Loire menti kastélyok mintájára történt a tervezés (ezt az 1931-es kastélyleltár felmérésének szövege is megemlíti). Az építés befejezésének időpontja nagy valószínűséggel 1888. A soktornyos, romantikus külsejű épület mintáiként sokan sokféle előképet emlegettek, de nagy valószínűséggel tényleg egy Loire menti kastély, Chaumont-sur-Loire mintájára épült. Az U alaprajzú saroktornyos épület dél-keleti tornyához csatlakozik az egyetlen későbbi rész, a zárterkély, amelyet Möller István (1860-1934) 1910-ben toldott az épülethez – feladata a budai Andrássy palotából Tiszadobra költöztetett Rippl Rónai József által egységes szecessziós stílusban tervezett ebédlő elhelyezése volt. Ennek az átépítésnek az eredményeképpen készült el Möller teljes kastélyfelmérése 1909-ben.
1929-ben elhunyt ifj. Andrássy Gyula, s a következő évben készült egy műszaki leírás is a kastélyról, annak berendezéséről, a parkról és tartozékairól. Ebből az időből ismerünk egy fényképsorozatot is, amelyen viszonylag jól azonosíthatók a berendezési tárgyak. Mitől különleges, egyedi, országos, sőt európai viszonylatban is a tiszadobi Andrássy kastély? Az épület, annak természeti környezete és a szellemi örökség, amit képvisel együtt a nemzeti kulturális örökség kiemelkedően fontos része, egyben a régió legértékesebb épített öröksége. A magyar történelem egyik leghíresebb családjának, az Andrássyak örökségének gyűjtése, feldolgozása, közzététele és bemutatása a kastélymúzeum és kutatóközpont célja és feladata. Különösen fontos, hogy a hátrányos helyzetű térség számára egy ilyen rangú műemlék kitörési lehetőséget jelent, emellett a helyi identitás fontos eleme, egyúttal megtartó erő a falu és környéke lakossága számára
Ugyanakkor a látogatók előtt a tervek szerint megjelenik a boldog békeidők arisztokrata otthona, a magyar történelem egyik legsikeresebb korát ismerheti meg itt a közönség egy család történetén keresztül – izgalmas, különleges, ma már ismeretlen világot mutat be, a történelem oktatását, a művészetek aktív befogadását segíti, értéket és minőséget közvetít. Egy család története jelenik meg itt – mítosz, legenda, történelem – az „Andrássy brand” születése.
A kastélyépület történeti terei a helyreállítás után részben állandó, részben pedig ideiglenes kiállítási terekként működnek, illetve közösségi hasznosítású terekként, valamint ezek ötvözeteként. A földszinti és emeleti terekből meghatározható azok sora, amelyek a dokumentumok (elsősorban az 1930. évi leltár) alapján eredeti állapotukhoz hasonló módon rekonstruálhatók. Fontos szempont, hogy a kastély berendezésekor, ha nem is pontos rekonstrukcióra, de az egykori történeti terek hangulatának megidézésére törekedtünk. Ez szükséges feltétele annak a célkitűzésnek is, amelyet már több írás megfogalmazott, vagyis hogy a kastély országosan is kiemelt jelentőségű kulturális-turisztikai célpont legyen.
A terek berendezése során szükséges a funkció szerinti különbségtétel – azaz a történeti-kiállítási terek és a közösségi hasznosítású terek eltérő, de egymással harmonizáló és látvány szempontjából egységes képe. Károlyi Mihályné Andrássy Katinka így írt Tiszadobról: „Tiszadob kis felső-magyarországi falu, itt egyesül a Tisza két ága, az Eleven- és a Holt-Tisza, hogy akkor nevezték őket. Az Eleven-Tisza széles, sárga, lustán hömpölyög homokos partjai közt, amolyan kissebfajta Volgaként; a Holt-Tisza, melyet gáttal vágtak el a főmedertől, mintha tó volna, sűrű szomorúfüzek hajolnak sötétkék, mozdulatlan vize fölé, amely tele van vizililiomokkal. Nagyapám, Andrássy Gyula választotta ezt a helyet, és a házát ide a Loire-menti kastélyok mintájára építette,”
A Vasárnapi Ujság 1890. évi februári száma tudósított az épületről – ebben az évben halt meg Andrássy Gyula, s a kastély ekkor már gyakorlatilag elkészült. Andrássy Gyula halálakor a tőketerebesi (ma Trebisov, Szlovákia) kastélyát legidősebb fia, Andrássy Tivadar (1857-1905), Tiszadobot pedig ifj. Andrássy Gyula (1850-1929) örökölte. 1905-ben, viszonylag fiatalon meghalt Andrássy Tivadar. Özvegye, Zichy Eleonóra grófnő (1887-1945) hamarosan ifj. Andrássy Gyula felesége lett. A tiszadobi kastély toronyszobájában született Károlyi Mihályné Andrássy Katinka így ír erről.”Apám halála után Terebes mint hitbizomány Duci bácsi birtoka lett. A törvény értelmében anyának gyermekeivel együtt el kellett volna hagynia a kastélyt, Duci bácsinak (ifj. Andrássy Gyula) azonban eszébe sem jutott ilyesmi, s életünk ugyanúgy folyt tovább, mint azelőtt. Duci bácsi éreztetni akarta anyával, hogy változatlanul ő a kastély úrnője, s ő maga egészen a háttérbe húzódott. Mindössze annyi változás történt életmódunkban, hogy a nyarat ettől kezdve Tiszadobon töltöttük és csak a vadászidény kezdetén költöztünk át Terebesre.”
A család kedvenc tartózkodási helyének minél több terét szeretnénk a látogatók számára bemutatni. Az első ilyen rögtön a főbejárat és a lépcsőház, amely a délkeleti saroktoronyban található. A fából készült, áttört faragással díszített háromkarú lépcső, az Andrássy címerrel díszített háromosztatú kőkeretes üvegablak a betléri Andrássy kastély lépcsőházterére emlékeztetnek. Míg ott – lévén az vadászkastély – trófeák, illetve vadászati témájú grafikák és képek dekorálták a falakat, Tiszadobon az Andrássy gyűjteményekből származó festmények lennének elhelyezve. Innen a földszinten a lovagteremnek nevezett térbe jutunk, mely egykor közlekedőtér volt, de egyúttal a társasági élet helyszíne is. Közönségfogadó térként a látogatók itt tekinthetnék meg az Andrássy ősök galériáját, a csaknem 24 méter hosszú, 5,6 méter széles termet gipszstukkóból készült gotizáló hálóboltozat fedi és gazdagon faragott, Andrássy címerrel díszített kőkandallóján a család jelmondata – Fidelitate et fortitudine (Hűség és bátorság) – olvasható.
Ifj. Andrássy Gyula dolgozószobájának sok képe azonosítható a fényképek alapján – az Andrássy ősök, Miklós, Lipót, Károly portréi, Andrássy Gyula lovasképe. A fiú folytatta apja politikai pályáját, országgyűlési képviselő, bel- és külügyminiszter, pártalapító. A dolgozószobában egykor az emeleti grófnői írószobába vezető tölgyfalépcsőt sajnos ma már csak fényképekről ismerjük.
A nagyszalon – amelyből a terasz is nyílik – osztott terű, növényi ornamentikájú gipszstukkó borítja mennyezetét. Régi fényképe alapján az itteni berendezés tárgyai is azonosíthatók. A zeneszalonból a könyvtár kerek toronyszobájába vezető íves nyílás egykori festése is rekonstruálható volt, csakúgy, mint a zeneszalonból nyíló úgynevezett fekete ebédlő griffes arany-fekete-bordó tapétája, amely a betléri könyvtáréhoz hasonló és azzal egyidejű. A gazdagon tagolt sötét színű tölgyfa burkolat egykori képnyílásaiban e tapéta rekonstrukciója megtekinthető. Innen nyílik a nagy ebédlő és az a bővítmény, amelybe Rippl Rónai József (1861-1927) eredetileg a budai Duna-parti Andrássy palota ebédlőjének berendezéseként készített bútorai, szövött-hímzett faliképe, valamint az üvegablakok kerülnek vissza. A Thék Ede (1842-1919) által gyártott berendezés, a mennyezeti felülvilágító és a déli fal üvegablakai rekonstruálva, restaurálva lennének láthatók itt.
Az első emeleten megismétlődik a földszinti „lovagterem” hatalmas tere, itt is látható a szépen restaurált, külföldről hazaszállított reneszánsz kandalló, a család műgyűjtő tevékenységének egyik emléke. Zichy Eleonóra emeleti dolgozószobája és hálószobája mellett az a toronyszoba is megtekinthető lenne a közönség számára, amelynek kis erkélyéről Károlyiné Andrássy Katinka figyelte, „mikor tűnik fel a sétányon a golfpálya mellett a nagy fehér Mercedes autó”.
A történeti terek berendezéséhez végzett kutatások során az eredeti tárgyak jelentős részét sikerült azonosítani és lehetséges megszerezni – a tervbe vett vásárlás mellett múzeumi kölcsönzések, letétek teszik lehetővé a hiteles rekonstrukciót. Az állandó kiállítás nemcsak a tiszadobi, hanem más Andrássy kastélyok történetét is felidézi (Betlér, Tőketerebes), az időszaki kiállítások pedig elsősorban a betléri Kastélymúzeummal történő együttműködés révén valósulhatnának meg.
Az Andrássy kutatások összefogójaként létrehozandó Országos Andrássy Kutatóközpont feladatai közé tartozik kiállításcserék, bemutatkozások megszervezése, állandó jelenlét a másik fél múzeumában (Betlér, Terebes), évi rendszerességgel konferenciák, workshop-ok kiadványok, honlap létrehozatala.
Bár 2012 júniusában a műszaki átadás megtörtént, a tiszadobi Andrássy kastély, az ország egyik legértékesebb műemléke még mindig üresen áll. Jóllehet a forgatókönyv és műtárgybeszerzési lista elkészült, sőt öt éves kiállítási terv is, valamint még 2011 őszén elindult a múzeummá nyilvánítás folyamata, a megyei konszolidáció révén a fenntartóváltás megállította a folyamatot. Azóta sem történt semmi, a kastély felújítva bár, de üresen áll.
Dr. Kónya Péter előadásában a 17-18 sz. Krasznahorka, a Vár , mint a régió központjáról beszélt:
-Krasznahorka vára alapításáról, építéséről és fejlődéséről a középkorban,
-Krasznahorka vára a 16.sz. , a vár átépítéséről és megerősítéséről, helyéről a török-ellenes védelemben,
-Andrássyak Krasznahorkán, az első várurak az Andrássy családból, működésük és építkezésük a várban,
-Krasznahorka vára és uradalom a 17 sz-ban,
-Vár a Thököly felkelés alatt, Krasznahorka és Andrássyak a Rákóczi szabadságharcban,
-Adatok a vár utolsó ostromáról,
Krasznahorka vára a 18.században.
Dr. Horváth Attila Ifj. gróf Andrássy Gyula és a Magyar Történeti Alkotmány kapcsolatáról beszélt.
A történeti alkotmány folyamatosan fejlődik, újabb és újabb jogintézményekkel bővül, mivel az egyén egyre többet vár a közösségtől és az egész közösség az államhatalomtól. A több évszázados szerves fejlődés révén egyre jobban idomul a társadalom érdekeihez és az állampolgárok is egyre inkább azonosulnak vele. Egyre természetesebbé válik az önkéntes jogkövető magatartás. A történelmi múltra való visszatekintés pedig a polgárok nemzettudatát erősíti.
Magyarország vallási szempontból is Európa középpontjában fekszik. Tőlünk keletre már nincs olyan állam, ahol a lakosság jelentős része katolikus lenne, nyugatra pedig ortodox. Hazánk a legészakibb terület, ahová az iszlám elterjedhetett, tőlünk délre és keletre viszont a protestáns egyházak már nem jutottak el. Éppen ezért Magyarországon Szent István korától kezdve mindig is meghatározó volt a vallási türelem.
Az igazságszolgáltatást is a szentkorona tan alapján a király és a nemzet megosztva gyakorolhatták. Nem csak a hierarchikusan kialakított igazságszolgáltatás terén, hanem a hatásköri megosztásról is. A királyi tábla nem vonhatta magához azokat a pereket, amelyek az úri széket, vagy a megyei törvényszéket illetik.
Magyarországon nem alakult ki külön jogászrend, hanem a nemesség vált jogásszá. A kor gondolkodására jellemző, hogy Kitonich János[. Mucius római jogtudóst idézte: „turpest patritio et nobili vivo jus, in quo verstatur ignorale.” (Szégyen az előkelő és nemes emberre, ha jogát nem ismeri.) Szinte mindegyik nemes ifjú, ha tehette, jogot tanult. 1667-től működött Pázmány Péter által alapított egyetem jogi kara, amely mellé a XVIII. században felsorakoztak a Katolikus, Református és Evangélikus Egyházak által alapított jogakadémiák.
A nemesség legnagyobb része nem praktizált, hanem jogi ismereteit birtoka igazgatásában, a vármegyei és az országos politikában hasznosítja. A jogászok lettek a lelkészek mellett a magyarországi értelmiség legszélesebb rétege. Kiterjedt számuk révén befolyásolni tudták a magyar társadalom értékrendjének alakulását. Így a nemesség mindig jogrendszerben gondolkodott, az évszádos rendi küzdelem mindig jogi síkon folyt. Érdekes, hogy a Habsburg ház a legtöbb esetben elfogadta ezt a harcmodort. Amikor a bécsi kormány mégis a túlerőben levő fegyveres erejét vetette be, Deák Ferenc így összegezte a magyar politikai irányvonalat: „Mellettünk jog és törvény állnak és a szerződések szentsége, ellenünk az anyagi erő:” Ezért nevezte a magyar nemzetet Kossuth Lajos „jogásznemzetnek.”
A jogfolytonosság visszaállítása és a kiegyezés
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után bevezetett abszolút kormányzati rendszerrel szemben Deák Ferenc egyezséget ajánlott a Habsburg dinasztiának. Szerinte a kiegyezés kiindulópontja a Pragmatica sanctio lehetne. Össze kell hívni a magyar országgyűlést (az erdélyi és a horvát képviselőkkel együtt) és elismerni a jogfolytonosságot, majd megkoronázni Ferenc Józsefet. A közjogi kiegyezést végül az 1867. évi XII. tc.- be foglalták, amely lényegében a magyar korona országai és a többi Habsburg uralom alatt álló országok közötti „közös érdekű viszonyokról s ezek intézéséről” rendelkezett. A Pragmatica sanctio és ennek a kiegyezési törvény általi értelmezése szerint Magyarország és az osztrák tartományok a közös uralkodó által „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul együtt birtoklandók.” Ebből következett, hogy „a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fenntartása közös és viszonylagos kötelezettség. „Á Pragmatica sanctio ugyanakkor biztosította, „hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállósága sértetlenül fenntartassék.”
A közös és együttes védelem eszközei a hadügy és a külügy, így ezek közösek és közös az ezekre vonatkozó pénzügy is. A közös ügyeket az uralkodó által kinevezett közös miniszterek irányították, akiknek az ellenőrzését a két országgyűlésből választott 60-60 tagú delegáció végezte. A delegációkat az uralkodó hívta össze, felváltva Bécsbe és Budapestre
A jogfolytonosság helyreállítása az I. világháború után
Az Osztrák Magyar Monarchia I. világháborús vereségének hatására IV. Károly 1918. november 13-i eckartsau-i nyilatkozatában nem a trónról mondott le, hanem a királyi hatalom gyakorlásáról, az államügyek vitelében való részvételről, de még ez sem volt érvényes, mert hiányzott a miniszteri ellenjegyzés. Károly uralkodói jogainak megszűnését csak az 1921. évi XLVII. tc.- ben mondta ki a magyar nemzetgyűlés. Egyúttal deklarálták, hogy „hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás joga a nemzetre visszaszállt.”
Az államfői hatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló 1920. évi I és II. tc. szerint az ország ideiglenes államfője a kormányzó lett. A kormányzót a nemzetgyűlés titkos szavazással a magyar állampolgárok közül választja, aki kezdetben a királyt helyettesítette, de az 1921. évi XLVII. tc. életbelépése után már a trón nem volt betöltve, így a kormányzó nem a királyt, hanem a királyi intézményt helyettesítette., tehát a kormányzó tényleges államfővé vált.
A történeti alkotmányt a magyar nemzet mindig is megbecsülte. Ezért is nálunk a szélsőséges eszméket valló pártok és mozgalmak (kommunista és fasiszta pártok), melyek szembehelyezték magukat az ország alkotmányával és történeti tradícióival, a lakosság jelentős részének támogatását nem nyerhették el.
Dr. Gergely András Krasznahorka üzenetéről a mának témájú előadásában az alábbiakat emelte ki:
Krasznahorka vára a 13. században, a nagy várépítések idején keletkezett. Hét évszázados történetében nincs kimagasló, a történelemkönyvekben szereplő esemény. Nem ostromolta a török, így nem volt hősies védelme sem, mint Eger várának 1552-ben, nem volt nagy szerepe a kora-újkor Habsburg-ellenes hadjárataiban, nem köthető össze az 1848-49-es szabadságharccal. Ráadásul a vár a trianoni határon kívülre került, el is felejtődhetett volna.
Krasznahorka mégis az egyik legismertebb magyar vár. Oka ennek, hogy folyvást lakták, bővítették, őrizték – a 16. század óta folytonosan az Andrássyak – , és nem lett a kuruc háborúk utáni várrombolások áldozata sem. Így nemcsak megmaradt, hanem egyre impozánsabb épületegyüttest alkotott. De mindez önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy Krasznahorka a nemzeti emlékezet centrumába kerüljön.
Főként az Andrássy család volt az, amely ezt a presztizs-emelést végre tudta hajtani a 19. században. A várat a 19. század elejei tűzvész után nem hagyták sorsára, hanem újjáépítették, várkastéllyá tették. Műkincseiket, amelyekben nyilván korábban sem szűkölködtek a vár termei, tovább gyarapították, s azokat Krasznahorkára szállították. A várnak tehát kialakult művelődéstörténeti jelentősége. Az Andrássyak Krasznahorka segítségével hajtották végre azt a fordulatot, amelyet az arisztokrácia jobbik fele próbált megvalósítani, nevezetesen, hogy a területfejlesztés, a falvak létesítése, a vidék benépesítése vagy újjáépítése után új, történelmileg méltányolható feladatkört találjanak. Az egyik az ipar fejlesztése volt, amely e vidéken Andrássy Manó névehez fűződik, aki id. Andrássy Gyula testvére volt. A gömöri táj, a később elhíresült salgótarján-rimamurányi vasmű, a „magyar Ruhr” volt ennek egyik, a maga korában nem is annyira becsült eleme. A másik pedig a művészetpártoló – műgyüjtői-mecénási tevékenység volt, amely ugyancsak új szerepvállalást kínált a katonai-birtokosi, s lassan politikai szerepét is elvesztő arisztokráciának. Az Andrássyak sokat emlegetett „kincsei” e sikeres szerepváltásnak, szerepvállalásnak az emléktárgyai.
A 20. század elején a család, konkrétan ifj. Andrássy Gyula, egy újabb lépést tett: Krasznahorka várát múzeummá emelte, éspedig azáltal, hogy gyűjteményét, s vele a várat, megnyitotta a nyilvánosság, a „nagyközönség” számára. Nemes gesztus volt ez, érdemes a korabeli sajtó figyelmére. Krasznahorka várának „jó sajtója”, nagy híre csak ekkor, a 20. században jött létre. Trianon után a Vár családi tulajdonban maradt, tehát státusza nem sokat változott. 1945 után viszont a várat államosították. Szerencsére a szlovák (csehszlovák) állam a várat is megtartotta, a gyűjteményt is egybentartotta. Méltán vált a 20. század második felében turisztikai nevezeteséggé. A trianoni határhoz, emellett Budapesthez is oly közel fekvő várat mind több látogató kereste fel. A vár ekkor került végérvényesen a magyar és a szlovák nemzeti mitológia középpontjába.
Tehát azidőtájt, amikor az Andrássyak műgyüjtése lezárult, s a gyűjtemény múzeummá alakult, akkor kezdődött meg a vár másik, mitológiai története. Alig maradt magyarországi vár(kastély), amelynek értékes kincsei voltak s azok fenn is maradtak (másik példaként Fraknót, az Esterházyak várát említhetném, a mai Burgenlandban).
Krasznahorka jelentősége megnőtt, s ezután a szlovák állam érdeme lett, hogy a várat fenntartotta, kiállatta a mind nagyobb turisztikai rohamot, napjainkban pedig rendkívüli gyorsasággal látott hozzá a 2012. évi tűzvész utáni helyreállításhoz. Ezáltal sikerült fenntartani és erősíteni a régebbi gondolati építményt, Krasznahorka mítoszát.
A közeljövő feladata lesz, hogy Krasznahorka ne csak múzeum legyen, „kíváncsisága iskolás fiúknak”, ahogy a legnagyobb gömöri, Madách mondaná, hanem élettel is telítődjék. Az ifj. Andrássy Gyula Alapítvány javaslata az, hogy a vár egyszersmind nemzetközi találkozó- és tanácskozó hely lehetne, tudományos, politikai és diplomáciai rendezvények színtere. Ezen az úton a Vár, a média közvetítése révén, még jobban bekerülhetne a szlovák, a magyar – s persze a cseh, a lengyel – köztudatba. Most már földrajzi fekvése révén is közép-európai középponti hellyé válhatna. A Krasznahorka név új fogalmi asszociációkat kelthetne, egy új mítoszt alakíthana ki – a közép európai, ha úgy tetszik (egy másik vár nevével) a „visegrádi” összefogásét, együttműködését.”
A Jótékonysági Konferencia méltóságát emelte Csák József és Hegedűs Valér, a Magyar Kultúra Lovagjainak Matus Mihály tárogató művész továbbá Gyurkovics Zsuzsanna művésznő előadása .
A Jótékonysági Konferencián a magyar és szlovák résztvevők mellett Magyarországra akkreditált Nagykövetségek is képviseltették magukat.
A Jótékonysági Konferencia alkalmából összegyűjtött adományok eljuttatásra kerülnek Krasznahorka Vára újjáépítésére.
Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány