Könyvbemutató 2010. december 09-én 16:00 a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Megyeházán „Az Európai Utas utas– ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete „c. emlékkönyv könyvbemutatója


2010. december 09-én 16.00 órakor került sor Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Megyeházán Az Európai Utas– ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete c. emlékkönyv könyvbemutatójára

A képhez tartozó alt jellemző üres; 100_4394-1024x683.jpg a fájlnév

A könyv, amely, ifjabb gróf Andrássy Gyula születésének 150-ik évfordulója kapcsán készült, a szerzők keresztmetszetét adják ifj. gróf Andrássy Gyula életének és pályafutásának.

A könyvet bemutatta: a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója dr. Holló József ny. altábornagy.

„Az igazgató mindig boldog…” – kezdte a könyvről szóló bemutatóját dr. Holló József ny. altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója – ha ilyen jelentős művet bocsáthat útjára. A kötet szerkesztőbizottsága kiváló munkát végzett. Amikor százötven évvel ezelőtt, ifjabb gróf Andrássy Gyula megszületett, egy csodálatos pálya indulhatott el. Olyan politikus lett belőle, aki foglalkozott a társadalommal, annak problémáival, a gazdasággal, a történelemmel, hadügyi kérdésekkel. Személyében egyidejűleg volt kül- és bel-, gazdaság- és társadalompolitikus, történész, hadtudós, heraldikus, jogfilozófus, mecénás, mai szóval „európai utas”, intelligens menedzser és még sok minden, ezeken kívül. Életével példaként szolgálhat a fiatalok és idősek számára egyaránt. Olyan példa, akinek a munkásságát tanítani kellene a jelenlegi és az elkövetkezendő generáció számára is.

A második Wekerle-kormány belügyminisztere, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere, nemcsak politikus volt a dualizmus korában, hanem páratlan kulturális és tudományos ismeretekkel felruházott polihisztor. Méltán szerepel nemzetünk nagyjai között. Tudományos tevékenysége elismeréseként 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották. Neveltetése révén nemzetére büszke emberré vált.

A száműzött Rákóczi című könyvében így fogalmazott: „Megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik legfontosabb forrása marad.”

Sesták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke beszélt többek között arról, hogy a könyvbemutató napja egybeesik a tiszadobi Andrássy kastély és parkjának felújításával kapcsolatosan készült kivitelezői szerződés aláírásával. A felújítást a megnyert EU pályázat kapcsán sikerül elvégeztetni. Kiemelte, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula életével és munkásságával önzetlenül szolgálta hazáját.

Bán György, Tiszadob polgármestere mesélt arról, hogy a könyvbemutatót megelőzően találkozott és beszélt idős emberekkel, hozzátartozókkal, akiknek módjukban volt ismerni a fiatal grófot. Emberségéről, hazaszeretetéről, segítőkészségéről beszéltek, arról, hogy többek között Tiszadob fejlődésében (borászat, mezőgazdaság) nagy erőfeszítéseket tett.

Méltatta ifj. gróf Andrássy Gyula munkásságát. Ígéretesnek tartja a nevét viselő Alapítvány munkáját, erőfeszítéseit, együttműködési készségét.

Dr. Szeiler Erika Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kurátora beszélt arról, hogy „Az Európai Utas” című könyv fordulópontot jelent ifj. gróf Andrássy Gyula politikai és tudományos jelentőségének interpretálásában. Ifj. gróf Andrássy Gyula neve tabunak számított a kommunizmus időszakában. A marxista párttörténészek Károlyi Mihály, Andrássy Katinka, Ignotus és Károlyi Mihály titkára Simonyi Henrik visszaemlékezéseit mindenfajta forráskritika nélkül fogadták el. Így a XX. század első három évtizedének egyik legjelentősebb politikusát egy sematikus arisztokrata- figurává torzították.

Kiemelte, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszteri működésének talán legjelentősebb lépése volt a magyar jogállamiság továbbfejlesztése.

Andrássy bebizonyította, hogy a magyar király, a magyar Szent Korona tagjaként önálló jogosultsággal bír és ezért a magyar királyság soha sem volt alárendelve a császárságnak, és a legfőbb törvényhozó hatalom a király és az egész nemzetet kifejező Szent Korona.

Hangsúlyozta. hogy ifj. gróf Andrássy Gyula munkássága az alkotmány terén hidat jelenthet a XXI. századi alkotmány módosításának koncepciójához.

Köszönetet mondott a könyv létrehozásában részt vett szerzőknek, segítőknek, előállítóknak.

A könyvbemutató méltóságát emelte a Szabó Dénes Kossuth díjas karmester vezényletével Nyíregyházi Cantemus Kórus nagyon színvonalas előadása.

A könyvbemutatón több mint 60 jelentek meg és ami nagy tetszést ért el.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 100_4403-1024x683.jpg a fájlnév
A könyvbemutatót dedikálás, beszélgetés zárta.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Könyvbemutató 2010. november 10-én 14:00 a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében „Az Európai utas – ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete” c. emlékkönyv könyvbemutatója, ifj. gróf Andrássy Gyula születésének 150. évfordulója alkalmából.

2010. november 10-én 14.órai kezdettel a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében lett megtartva Az Európai utas – Ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete c. emlékkönyv könyvbemutatója, ifj. gróf Andrássy Gyula születésének 150. évfordulója alkalmából.

„Államférfiként is példaképül szolgálhat” – kezdte ifj. gróf. Andrássy Gyula bemutatását dr. Holló József Ferenc főigazgató. „Jelleme, hazafisága minden magyar ember példája lehet” – írták róla kortársai. „Politikus? Inkább a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja, göröngy és hegyfok egyszerre. Ifjabb gróf Andrássy Gyula – s emlékkönyvünkkel éppen ezt szeretnénk hangsúlyozni – sokkal több volt, mint amit a manapság nem egyszer kissé pejoratív értelemben használt politikus kategória takar. Még akkor is, ha abban a korban élt és munkálkodott, amikor ez a szó sokkal emelkedettebb tartalommal bírt. Andrássy ugyanis foglalkozott a társadalommal, annak problémáival, a gazdasággal, a történelemmel, a hadügyi kérdésekkel, egyszóval személyében egyidejűleg volt kül-, bel-, társadalom-, gazdaságpolitikus, történész, hadtudós, heraldikus, jogfilozófus, kultúrmecénás, mai szóval intelligens menedzser, s vaj’h ki tudná felsorolni, mi minden ezeken túl.” A kiváló hadtörténész a kötetben szereplő tanulmányokat is ismertette.

Jeszenszky Géza a megnyitón arról beszélt: a könyvbemutató alkalom arra, hogy felkeltse a figyelmet ifjabb Andrássy Gyula (1860-1929) diplomáciai és a magyar belpolitikai életben betöltött szerepére és megindulhasson a szakmai munka is életműve feltárására. Ugyanis 30-nál több önálló kötete, köztük az 1914-ben megjelent A száműzött Rákóczi című munkája, valamint számtalan tanulmánya és cikke látott napvilágot magyar és külföldi folyóiratokban, lapokban.

Ifjabb Andrássy tájékozott, művelt ember volt, a 20. század első három évtizedének egyik legmeghatározóbb magyar politikusa és gondolkodója: király személye körüli miniszter, belügyminiszter, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, a lengyel államiság helyreállításának kezdeményezésében kulcsszerepet játszó személyiség volt, jól ismerte Nyugat-Európát, de Törökországot és a Balkánt is, ez fontos irány Magyarországnak a mai napig – jegyezte meg a történész.

Pályája a külügyek tanulmányozásával kezdődött. Apja ugyanis beajánlotta 1883-ban a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazó-helyettes volt, majd a diplomáciai vizsgák letétele után Berlinben követségi attasé lett. A Diplomácia és világháború című kötetében Andrássy az I. világháború után a kiegyezés tovább fejlesztését sürgette, legitimistaként politizált, vagyis IV. Károlyt, majd a gyermek Habsburg Ottót akarta trónra segíteni.

Ahogy Jeszenszky Géza fogalmazott, érthetetlen, hogy Andrássy miért állt belpolitikai pályára, amikor alkalma volt a külügyek befolyásolására. Vele ellentétben az I. világháború előtt magyar politikusokra nem volt jellemző a külpolitikai tájékozottság. Tehetséges volt, mégsem futotta be azt az életpályát, amire tehetsége predesztinálta – tette hozzá.

Ifjabb Andrássy Gyula gróf már 1912-ben a kultúra nemzetnevelő, formáló, megtartó erejéről értekezett, a páneurópai eszme, az európai integráció híve volt és nagy műgyűjtő, aki Rembrandt Önarckép című művét is tulajdonolta. Ő volt az első Magyarországon, aki francia impresszionistákat vásárolt, köztük Claude Monet képeket és barátja volt Rippl-Rónai József festő. A hatalmas gyűjtemény máig egyetlen kritikai elemzője Gombosi György művészettörténész, aki 1927-ben a Magyar Művészet című folyóiratban három részes tanulmányt publikált az anyagról.

Az emlékkönyv áttekintő képet ad ifj. gr. Andrássy Gyula sokoldalú tevékenységének centrális kérdéseiről (belpolitika, jog- és alkotmánytörténet, külpolitika, európai integráció, hadtörténet, gazdaságtudomány, heraldika, szellemtörténet, képzőművészet-mecenatúra, művészetfilozófia). A jeles történészek által írt, átfogó tanulmányok mellett a történelmi egyházak (római katolikus, református, evangélikus, baptista és izraelita) képviselői is árnyalják az államférfiról kialakított képet.

A könyvbemutatón dr. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész, dr. Holló József Ferenc altábornagy, hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, dr. Szeiler Erika az Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának tagja és dr. Horváth Attila jogtörténész, az alapítvány kuratóriumának elnöke mutatták be a kiadványt és méltatták ifj. Gróf Andrássy Gyula politikai, tudományos , kultúrtörténeti jelentőségét. Az egyik legkiválóbb zongoraművészünk, Jandó Jenő fellépése pedig igazi meglepetést jelentett a hallgatóságnak: Beethoven, Schubert, Bartók, Liszt F. alkotásait mély művészi ihletettséggel és lenyűgöző virtuozitással interpretálta.

Dr. Szeiler Erika a könyv megszületésének körülményeiről szólt és ifj. gr. Andrássy Gyula jelentőségét összegezte, amit minél szélesebb körben kíván ismertté tenni az alapítvány. Köszönetet mondott a mű létrejöttét segítőknek, köztük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak és vezetőjének és gratulált a szerzői kollektívának is.

A zárszót dr. Horváth Attila mondta, aki ifj. gróf Andrássy Gyula a magyar jogállamiság továbbfejlesztésében végzett tevékenységét, alkotmánytörténeti koncepcióját és a Szent Korona-tan tudományos megalapozásában játszott szerepét kutatja. A jeles jogtörténész kiemelte Dr. Szeiler Erika áldozatos segítségét.

Az emlékkönyv rendkívül igényes kivitelezése a HAXEL Könyvkiadó Kft. munkája.

Az Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, ill. a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gondozásában kiadott kötet bemutatója, ami elérte célját és nagyon sikeres volt, mintegy száz érdeklődő vett részt.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Adománygyűjtés Ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége Zichy Eleonóra Sírkápolnája megépítésére

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kutatásokat végzett és meglelte a néhai ifj. Andrássy Gyula gróf és felesége Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonóra grófnő földi maradványait, s Magyarországon, a Tiszadobi Andrássy kastély parkjában szeretne méltó Sírkápolnát emelni ifj. gróf Andrássy Gyulának és hitvesének Zichy Eleonóra grófnőnek. A földi maradványok itt kerülnének elhelyezésre.

Az Alapítvány elkészíttette a terveket, beszerezte az engedélyeket.

A Sírkápolna megépítéséhez azonban segítségre, támogatásra van szükség. Fontos lenne, hogy közös erővel a Sírkápolna megépüljön és ezen nagyformátumú történelmi személyek végre haza térjenek és megtalálják nyugalmukat.

Kérjük adományukat az építkezéshez az alábbi számlaszámra utalással, a cél megjelölésével küldjék el.

Számlaszám: 11711041-20869647-00000000

Tisztelettel és köszönettel

Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

A kortársak méltatása

… szép volt lelkének esszenciája… csak a szépet kereste az életben, művészetben, sőt még a politikában is, annak szabályai szerint gondolkodott és cselekedett önkéntelenül.”

Ifj. gróf Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonóra grófnő

„Akik gróf Andrássy Gyula politikai életműködését alaposan megírják, azok bizonyára nagy teret szentelnek annak taglalására, hogy ha Andrássy sok tervét nem tudta is megvalósítani, ez annak tulajdonítható, hogy igen nehéz, igen kényes, sokszor egyenesen sisiphusi munkát igénylő problémák megoldása jutott osztályrészéül. Az vitán kívül áll, hogy ő mindig a legjobbat kereste és mindig lelkiismerete szavát követte. Az ő nagy nevét nemcsak szellemi képessége és irodalmi érdemei fogják fenntartani, de a parlamentarizmus történetének lapjai is hirdetni fogják az ő nagy egyéniségének, közéleti és emberi erényeinek kiváló jelentőségét. Azt az ő nagyarányú személyes értékét, mely minden kétséget kizárólag a magyar nemzet erőmérlegének maradandó jellegű alkatrésze marad.”

Wlassics Gyula beszéde ifj. gróf Andrássy Gyula halálakor az országgyűlés felsőházában 1929 jún. 21-én.


„Ifjabb gróf Andrássy Gyula jelentőségét a magyar nemzet életében talán legtalálóbban azzal lehet jellemezni, hogy ő a nemzeti politikának egy olyan módszerét képviselte, mégpedig jóformán egyedül, amelyet tettekbe átültetni nem adatott neki alkalom, mely azonban mégis fáklyaként kell, hogy a jövőbe világítson, ha már nem tudtuk azt a múltban kellőképpen érvényre juttatni. Ez a módszer a történelembölcseleti módszer. Andrássy korán ismerte fel a magyar nemzet sorsának azt az alapvető tényét, hogy számára maga a fennállás is probléma, hogy tehát a lét biztosítása a magyar politikának első feladványa, mely mögött a miként-lét kérdései háttérbe szorulnak. Ez a felismerés uralkodik egész politikai és publicisztikai tevékenységén… Örökbecsű dolgozatokkal gazdagította ezt az irodalmat, de elsősorban mégis politikus maradt. Tudományos kutatásai nem voltak neki öncél, hanem politikáját szolgálták…”


„össze tudott forrni az örök erkölcsi értékek, az etikai ideálok kultuszával, melyet senki sem tartott szentebbül, mint Andrássy.”


„Hitt a jogban, a törvényességben, a szerződéshűségben, az emberi haladás nemes ideáljaiban. Talán a nemzetközi politika terén túlzott szkepticizmussal nézte azokat a törekvéseket, amelyek az állandó béke biztosítását nemzetközi bírói intézmények létesítésében keresik; nem mintha a béke áldásai iránt közömbös lett volna: ezt már lelkének jósága zárta ki éppúgy, mint egészséges realisztikus felfogása; láttuk is, hogy a világháborúnak egy aránylag még nem nagyon előrehaladott stádiumában ő volt az összes európai államférfiak között az első, aki nyíltan és nyilvánosan, a magyar képviselőházban, a béke helyreállításának kezdeményezését sürgette. De nem bízott a nemzetek abbeli őszinte készségében, hogy komoly összeütközéseket bírói döntés alá bocsássanak és esetleg ellenük szóló ítéleteket feltétlenül elfogadjanak.”


„Eredmény nem csupán az a sok becses politikai és irodalmi értekezés, amellyel irodalmunkat gazdagította, de eredmény az is, amire előadásomban mindig újra és újra visszatértem: annak az államférfiúi típusnak megalkotása, melyet ő állított be a közéletbe és amely okvetlen követőkre talál, mert szükségessége nyilvánvaló: a történelem filozófiájából táplálkozó politikai elme típusa, amelyé a jövő, mert egyedül ez képes az események mélyebb okait felfogni és így a napi tapasztalásokból éppúgy, minta múltból gyakorlatilag használható következtetéseket levonni. Ezt az értelmi típust szükségszerűen kiegészíti a feltétlen önzetlenség és becsületesség, mert a jellem e tulajdonságai nélkül az elme sem tud elfogulatlan lenni. Andrássy alakjának monumentalitása a kettőnek teljes összhangjából, az észnek és a jellemnek egyaránt átlátszó tisztaságából alakul ki, s elérte azt, ami műalkotásoknál a tökély legmagasabb fokát jellemzi: a magától értetődés hatását.”

Gróf Apponyi Albert: Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete

“Senkivel szemben sem érezte az ember az okosságnak azt az önkéntes tiszteletét, az észjárás ama logikai szilárdságát, amit nála. Az ember gyakran távozott az ő köréből legyőzve, de majdnem mindig meggyőzve, megvilágosodva és szellemileg meggazdagodva. Ahogy egy bel- vagy külpolitikai helyzetet kielemzett és ahogy ezekből az elemekből és alkatrészekből új konstrukciókat teremtett, az a szellemi erőfeszítés legszebb mutatványai közé tartozik.”

Pethő Sándor: Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete. Bp., 1930



„összefogott ellene minden elem, amelyekkel szemben két évtizeden át szinte állandó és heves küzdelmet folytatott, s csak életének egészen a végén, akkor sem legyőzve, mint inkább meggyőzve, látta, hogy a magyar közélet szempontjából meddő a harc, vonult vissza, s megelégedett azzal, hogy egyik példaképének: az államférfiú Zrínyinek sem „adatott meg, hogy az eseményeket akarata szerint alakíthassa. Oly fátummal küszködött, mely erősebb volt nála. Élete dicsőséges pillanat nemzetünk fejlődésében, de sajnos, nem új korszak hajnala. Jelentősége céljaiban van, nem elért eredményeiben”

/Az idézet ifj. gróf Andrássy Gyula: Zrínyi Miklós, a költő c. művéből való. /



„1913-ban egyre jobban felhagy a belpolitikai tevékenységgel, s visszatér igaz szerelméhez: a külpolitikához, amellyel vonatkozásban három nagyszabású, még ma is olvasásra és okulásra egyaránt alkalmas beszédet mond a delegációban. Ezekből, de a többi körülményekből ítélve, arra lehet következtetni, hogy a világháborút közvetlen megelőzőleg egyetlen egy államférfiúnkat: az ifjabb Andrássyt illette volna a kancellári szék, s nem tudok szabadulni attól a gyötrő gondolattól, hogy ha ez megtörtént volna, az alávaló trónörökös-gyilkosságot követő temetésre minden esetleges udvari etikettet háttérbe szorítva, meghívást nyer és megjelenik, mint száz évvel azelőtt a kontinens csaknem valamennyi államának képviselete Bécsben, s ha ez nem is akadályozza meg többé a már évtizedekkel előzőleg elleneink részéről előkészített háborút, azt kisebb körre lokalizálva, annak egészen más jelentőséget ad.”


„Történész volt eladdig is az ifjabb Andrássy Gyula, mégpedig a legkiválóbbak közül való. … Alkotmányjogász is volt eladdig az ifjabb Andrássy. Kevés ezen a téren is hozzá hasonló nálunk. … És végül különösen az összeomlás utáni idők Andrássyja filozófus is volt.”


„Megingathatatlan a hitem, hogy az idő teljesedése mielőbb eljő. Eljő és látom a történelem szárnyas kapuinak megnyílását, amidőn a társadalmában egységesebb nemzet a következő szózatot intézi hozzá: „Jöjj ifjabb Andrássy Gyula gróf, ne járj többé egyedül, magadra hagyottan. Foglald el tízszázad legjobbjai között azt a helyet, amelyet a nagy magyarok galériájában életeddel kiérdemeltél. Halhatatlanságod ugyan az én halhatatlanságomnak parányi része; de mégis az a fény, amely Általad kigyúl, minden magyar területről, minden magyar időben és minden magyar ember számára látható és követhető lesz!”

Thewrewk-Pallaghy Attila: Az egyedül járó, Bp., Sárkány Nyomda Részvénytársaság, 1932

„Ezzel tanulmányom végéhez értem. Attól, akiről megemlékeztem, nem a magam, hanem Praznovszky Iván kegyeletes szavaival veszek búcsút: „Andrássy Gyula szárnyaszegetten vonult vissza a Ballhausplatzról annak tragikus tudatában, hogy ő lett volna az egyetlen, aki segíthetett volna, ám őt hazulról honfitársai elgáncsolták. Hinnünk, remélnünk kell, hogy egykor majd mégis hozzá, mint a külpolitika mesteréhez fognak járulni mindazok, akiknek a magyar sors irányításában valaha is részük lesz.” Attól pedig, akiről megemlékeztem, abban a reményben válok el, vajha e szerencsétlen véget ért különbékekísérlet ne csupán egy elmúlt korszak okmányának pecsétje, hanem egy új, szebb és jobb epocha pergamentjének az iniciáléja is legyen!”

Thewrewk-Pallaghy Attila: Az ifjabb Andrássy és a különbékekísérlete. Bp., 1934 (Az idézet: Praznovszky Iván: Az ifjabb Andrássy napjai a Ballplatzon. – Közzétéve a Nemzeti Újság 1930. évi március hó 29-iki számában)


„Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy Andrássy Gyula grófnak fundamentális igazsága volt: a német-angol tengeri versengés békés kiegyenlítése esetén a világháború aligha tört volna ki.”

Lutter János: Ifj. Andrássy Gyula gróf politikai eszméi. In: Külügyi Szemle. VII. évf. 1. szám. 1930 január. 21-31.o.


„A koalíciós kormány (1906 óta) Ferenc József gyűlölte Andrássyt, s így az ő külügyminiszterségéről Ferenc József haláláig szó sem lehetett. Andrássy a delegációkban és publicisztikai működésében szüntelenül kardoskodott az Angliával és Franciaországgal való kibékülés politikája mellett, bár a német szövetségnek híve volt, s Németország elárulását őrültségnek tartotta. Inkább azon volt, hogy a monarchia segítsen az angol-német és a francia-német probléma konstruktív megoldásának előkészítésében. … A világháború kezdetétől fogva megállapodtunk Andrássy Gyulával, hogy megragadjuk az első kínálkozó alkalmat arra, hogy Anglia és Franciaország vezető köreit bevonjuk bizalmas magánbeszélgetésekbe az európai egyensúly visszaállításának lehetőségeiről, s hogy az így szerzett összeköttetéseket a mérsékelt német elemekkel egyetértően felhasználjuk a békekötés siettetésére. Andrássy erre a célra a világháború alatt több tanulmányt írt a Revue Politique Internationale számára, amik nagy feltűnést keltettek a világsajtóban.”


„A lengyel nemzet bizalommal fordult Andrássy egyénisége felé, s benne garanciáját látta annak, hogy a Habsburgokat most már véglegesen lekössék egy öncélú és egységes lengyel állam mellé.”


„hogyha egy komoly koncentrációs magyar kormány nevében tárgyalhatna Andrássy Gyula Angliával és Franciaországgal, s ha ezalatt Erdélyt tartani tudjuk, meg lehetett volna menteni a színtiszta magyar vidékeket, s mint egyenrangú tárgyalófelek jelenhettünk volna meg a nemzetiségek versenyében az új dunai államalakulások keletkezésének idején.”

Vályi Félix: Andrássy Gyula kísérletei Magyarország megmentésére. In: Pesti Napló. 1932.jan.24., 35-36.o.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Jogállamiság a hatásköri bíróság felállítása tükrében

A jogállam fogalma német találmány. Az alapjait még Kant határozta meg aki szerint az államnak egyszerre kell biztosítania a törvények betartatását és az egyéni szabadságjogokat. (1) Az 1860-as években pedig már Otto Bahr (1817-1895) és Rudolf von Gneist (2) azért hivatkoztak a jogállamiságra, hogy a közigazgatási aktusok bírói ellenőrzésére megfelelő jogalapot találjanak. (3) Ezért alakították ki azt a szervezeti megoldást, amely a magánjogi és közigazgatási jogviszonyok közti különbség figyelembevételével, a független bíróság követelményét a közigazgatással szemben külön közigazgatási bíróságok látják el. Mint független szakbíróságok felállításával valósították meg. (4)
A magyar közigazgatási bíráskodást leginkább a német modellnek megfelelően építették ki. A közigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak az 1869. évi IV. tc.-kel történt szétválasztása után az 1883. évi XVIII. tc. a pénzügyi közigazgatási bíróságot, az 1896. évi XXVI. tc. pedig az általános közigazgatási bíróságot állított fel, melybe a pénzügyi közigazgatási bíróság beolvadt.
A magyar közigazgatási bíróság léte tehát, akárcsak a német, a jogállamiság követelménye. A közigazgatási eljárásban a közigazgatási hatóság és a magánfél állottak egymással szemben, de a hatóság itt nem csak az egyik fél, hanem a döntést meghozó fórum is. A közigazgatási bíráskodás révén a felmerült jogvitát egy független fórumként működő bíróság döntötte el. (5)
A jogállamiság továbbfejlesztését jelentette ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszter előterjesztése révén elfogadott törvény (1907. évi LXI. tc.), amely a hatásköri bíróság felállítását rendelte el. (6) A kiegyezés után ugyanis számos olyan törvény született, amelyek a büntető és magánjogi jellegű ügyek egy részét közigazgatási szervek hatáskörébe utalták. Ezért igen gyakran előfordult, hogy a végrehajtói és bírói szervek, vagy ezek egyes feladatai között pozitív vagy negatív hatásköri összeütközés keletkezett. Az utóbbi esetben az adott szervek felettes fóruma dönthetett, az eltérő jellegű fórumok közötti hatásköri viták feloldása azonban hosszú ideig megoldatlan volt. Az 1869. IV. tc. 25. §-a a bírói és a közigazgatási szervek között felmerült hatásköri összeütközés eldöntésére ideiglenesen a minisztertanácsot bízta meg. (7)
A közel negyvenéves ideiglenes állapotnak tehát a hatásköri bíróság felállítása vetett véget, amely a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróság közötti hatásköri kérdéseket volt hivatva eldönteni, akár pozitív (amikor a két szerv akart ugyanabban az ügyben eljárni), akár negatív hatásköri összeütközésről (amikor pedig egyetlen szerv sem akarta lefolytatni az eljárást) volt szó. A bíróság országos hatáskörű lett, elnöki tisztét háromévenként felváltva a Királyi Kúria, illetve a Közigazgatási Bíróság elnökei látták el, tagjait szintén e két bírói testület delegálta. (8)
1 Révész Béla: Változatok a jogállamiságról. In: Jogtudományi Közlöny, 1990/4. 218. o.
2 Andrássy a berlini Humboldt Egyetemen különösen Rudolf von Gneist (1816-1895) professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja előadásait hallgatta, aki jelentős műveket írt az angol alkotmányról (Das heutige englische Verfassungs- und Vervaltungsrecht, 1857), a porosz közigazgatási reformokról (Zur Vervaltungsreform und Verwaltungsrechtspflege in Preussen,1880), a jogállamról (Der Rechtsstaat, 1879), amelyek Andrássy későbbi műveire és politikai nézeteire jelentős hatást gyakoroltak.
3 Szabó András: A jogállamiság a Német Alaptörvényben. In: Jogtudományi Közlöny, 1991/11-12. 249. o.
4 Martonyi János: A németbirodalmi közigazgatási bíróság megteremtése. In: Közigazgatástudomány, 1942, 305. o.
5 Martonyi János: A közigazgatási bíróság legújabbkori fejlődése. Bp., 1932., Martonnyi János: A közigazgatás jogszerüsége a mai államban. Bp., 1939.
6 Feketekuti Mankovics László: A hatásköri bíráskodás. Bp., 1940. 141. o.
7 Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Bp., 1997. 152. o.
8 Egyed István: A hatásköri bíróság gyakorlata az első 10 évben. In: Jogállam, 1918. 414. o.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Az Andrássy- gyűjtemény

Id. gróf Andrássy Gyula politikai tevékenysége mellett egész életében elkötelezetten érdeklődött a képzőművészet iránt, ifjúkorában maga is kedvteléssel rajzolt. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat első elnökeként (1861-1867) maradandó érdemeket szerzett a hazai képzőművészeti élet összefogásában és fellendítésében. Később, 1870-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának első elnökeként a modern főváros arculatának megtervezését irányította (Duna-szabályozás, az úthálózat kiépítése, az Országház és az Opera építése, a Szabadság tér és az Andrássy út kialakítása). Saját kastélyai tervezéséhez rajzaival is hozzájárult: a Loiret-menti kastélyok mintájára, Meinig Artúr tervei szerint 1880 és 1885 között épült fel a tiszadobi kastély, a Zemplén megyei tőketerebesi kastélyt az 1870-80-as években alakíttatta át historizáló stílusban, az erdélyi Hesdáti-havasok között található dobrini kastély pedig 1882-re készült el. Pesti palotája (József tér 8.) mellett 1869-ben Budán két reprezentatív palotát vásárolt: az egyik a jelenlegi Francia Intézet helyén (Fő u. 17.) állt és idősebbik fia, gróf Andrássy Tivadar örökölte, a másik (Fő u.11.) ifj. gróf Andrássy Gyula tulajdonába került, mint az Andrássy-gyűjtemény legfontosabb bázisa.
Id. gróf Andrássy Gyula a régi arisztokrata gyűjtő típusának jellegzetes megtestesítőjeként az akadémikus művészet híve volt: a nagy formátum, a sötét tónus és a markáns formakarakter bűvöletében elsősorban arcképek és történeti képek beszerzésére fókuszált. Egyik utolsó alkotása, a Siratóasszonyok a keresztfánál c. monumentális festmény, szintén a mauzóleum belsejét díszíti.
A kor más nagy festőivel is szoros kapcsolatban állt id. gróf Andrássy Gyula. Portréképét Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Horowitz Viktor és a jeles német festő, Franz von Lenbach is megfestette, aki a politikus feleségéről, Kendeffy Katalinról is készített képet. A grófnéról Than Mór is készített egy különösen szép arcképet. A tiszadobi kastélyban kapott helyet két nagy romantikus festmény, Zichy Mihály Boszorkánysága és Madarász Viktor Báthory Erzsébete. A XIX. század legjelentősebb magyar állatfestőjét, az operaénekesként is szép németországi pályafutást elért Pállik Bélát is id. gróf Andrássy Gyula támogatta. A sokoldalú művész az egész családról (köztük a gyermek ifj. gróf Andrássy Gyuláról) festett arcképeket.
A szobrászat terén is jelentős megrendelésekkel gyarapította a kollekcióját a politikus. A Bécsben működő francia szobrász, Jean-Bapziste Gustave Deloy nagy méretű, reprezentatív fehér márvány id. Andrássy Gyula-mellszobra a tőketerebesi, majd a tiszadobi kastélyt díszítette. A tőketerebesi mauzóleum szarkofágját és a mellette lévő női alakot (az elhunyt lányát, gróf Batthyány Lajosné Andrássy Ilonát mintázva meg) Zala György készítette.
A miniszterelnök műpártoló és műgyűjtő tevékenységét halála után idősebb fia, gróf Andrássy Tivadar vitte tovább.
Gróf Andrássy Tivadar már új gyűjtőtendenciát képviselt, ami testvérénél, ifj. gróf Andrássy Gyulánál bontakozhatott ki teljes egészében Az Andrássy-gyűjtemény létrehozása és méltó környezetben felállítása azonban lényegében mégis ifj. gróf Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Gyűjtőszenvedélye átfogta a festészet teljes addigi történetét, kollekciójában a reneszánsztól a posztimpresszionistákig ívelő, egyedülálló szintézist teremtett meg. A művészetben mindig az antik kalokagathia eszményét, a szépség és az erkölcsi kiteljesedés harmóniáját kereste, éppen ezért a reneszánsz éppúgy közel állt hozzá, mint az impresszionizmus. Hazánkban ő volt az első, aki a francia impresszionisták festményeit gyűjtötte és felhívta a magyar nyilvánosság figyelmét jelentőségükre. Gyűjteménye a Fő u. 11. alatti palotában és Tőketerebesen, majd a csehszlovák megszállást követően a tiszadobi kastélyban kapott helyet. A gyűjtemény első és máig egyetlen kritikai elemzője, Gombosi György 1927-ben a Magyar Művészetben megjelent három részes nagy tanulmányában így összegezte a budai palota kollekcióját: „köztudomású, hogy Andrássy Gyula gróf nemcsak a ma művészetének lelkes barátja, hanem finom érzékű gyűjtője régi mesterek remekműveinek is és budai lakása telve van iparművészeti tárgyakkal, muzeális értékű renaissance-bronzokkal, olasz, német-alföldi és XIX. századbeli francia mesterek festményeivel, amelyek közül legendás híre volt Rembrandt önarcképének.” A kevésbé közismert, ám annál gazdagabb tiszadobi anyag oroszlánrészét a modern magyar művészet alkotásai képezték, emellett 20-30 barokk festmény volt található, „az olasz, németalföldi, francia és német iskolákat körülbelül fontosságuk alapján” képviselve. (Az alfejezetben található idézetek Gombosi György tanulmányában találhatóak.)
A legrégebbi kép, Buono de Ferrara 1449-ben keletkezett alkotása, a Trónoló Mária két angyallal, Péter mártírral és Szent Rókussal a budai palotában kapott helyet. Csakúgy, mint a Rembrandt-önarckép mellett a gyűjtemény másik legkimagaslóbb darabja, Sebastiano del Piombo Keresztvivő Krisztusa, amelyet ifj. gróf Andrássy Gyula Firenzében vásárolt: „A fájdalmas, de össze nem roskadó fáradtság átszellemített, szimbólummá magasztosított ábrázolása Piombo keresztvivő nagy Krisztusa. Ez a tragikai koncepció hatja át a képet minden ízében.” A nagy olasz barokk tájképfestészet jeles alkotása Canaletto Velencei vedutája, ezen a Canale grandéról a Doge-palota felé nyíló kilátás látható. A lépcsőház mennyezetének díszítésére Giovanni Battista Tiepolo Bacchust és Ariadnét ábrázoló velencei soffitto-részletét használták fel. A tiszadobi kastélyban volt látható a neves firenzei barokk festő Francesco Furini József és Potifárné c. nagyszabású kompozíciója, amelyben a firenzei korabarokk festő, Giovanni Biliverti „mintájára Furini is magyar díszbe öltözteti Józsefet.” A magyar barokk portréfestészetet a budai palotában Kupeczky János Savoyai Jenő életnagyságú arcképe reprezentálta. A Budán lévő számos németalföldi kép közül Rubens Helios géniuszoktól kísért szekere c. alkotása, az új angol iskola képviselői közül pedig Turner Velencei vedutája bírt a legnagyobb értékkel.
A „francia művészet apró bijouinak a sorozatát” a budai palotában a barbizoniak előfutára, Prud’hon kis képe, egy auloszon játszó görög pásztorfiú feje nyitotta. A barbizoniakat Corot: Souvenir de St.-Jean-de-Luz, Diaz: Anya gyermekével, Tájkép, Rousseau: Majorság, Dupré: Csatorna partján, Troyon: Erdőben és 3 tehenes képe, Daubigny egy parasztlány pittoreszk képe, Millet a híres „Hazatérő nyáj”-ának egy változata (pásztorlány helyett pásztorfiúval), Courbet egy késői tájképe és Ziem: Velencei vedutája képviselte. Az impresszionista művészet egyik legszebb remeke Monet jellegzetes, 1872-73-ból származó kis tájképe. A posztimpresszionistákat Aman-Jean két érdekes képe és Gaston La Touche Harangozók c. alkotása fémjelzi. Az újabbkori képek közül a holland Mezdag két két nagyobb (Tiszadobon) és 1 kisebb (Budán) tájképét, Tiszadobon a dán Krøyer egyik fő művét, a híres Fürdő gyermekeket és Budán Sorolla tipikusan délszaki, posztimpresszionizmus befolyást mutató strandfürdő-képeit kell kiemelni.
Ifj. gróf Andrássy Gyula biztos szemmel fedezte fel a művészi értékeket. A Nemzeti Szalon 400. és a Kéve Művészegyesület XX. kiállításának (1929) katalógus-előszavában így vall a gyűjtői tevékenységéről: „Én régtől fogva erős művészi meggyőződéssel, erős előszeretettel, egyéni ízléssel bírtam. Ámbár mindig törekedtem magamban a sokoldalú megértést kifejleszteni, a művészi lélek legkülönbözőbb megnyilatkozásaiba törekedtem behatolni és így egy Claude Monet-et vettem, amikor még alkotásait elítélték és művei nem találták meg útjukat a francia múzeumokig, Rippl-Rónai hívei közé tartoztam, amikor ezért még sokan gúnyoltak, egy Szinyei Mersét szereztem, amikor még nem volt divatos, de azért mégsem vagyok minden újnak bámulója.”
A korabeli magyar festők közül Rippl-Rónai József képeinek jutott a legfontosabb szerep a gyűjteményben. A Franciaországból hazatérő, akkor még iparművészeti tervezésekkel is élénken foglalkozó művészt az Andrássyak vették pártfogásukba: a budai palota számára Andrássy Tivadar egy ebédlőberendezést rendelt meg tőle. Ezt később a tiszadobi kastélyba átszállították (itt „zsúfoltan hatott”), a Tanácsköztársaság időszaka alatt pedig megsemmisült: „1919-ben a vandál csőcselék behatolt a kastélyba, a képeket átlyukasztották, a lakberendezést összetörték, a flamand gobelineket darabokra vagdosták s ma Rippl-Rónai karosszékeinek drága bőrhuzatait ki tudja melyik ismeretlen tettes viseli – a lábán.” A festő ifj. gróf Andrássy Gyulával is közeli barátságban állt, a róla és nejéről, Zichy Eleonóráról készített arcképeket Budán őrizték: „A két kép nem párdarab, technikában és formátumban eltérőek: a férfiarckép színes krétával készült, a női arckép Rónainak akkoriban gyakran alkalmazott, vékony festékréteggel borított színtechnikáját mutatja. Háttal fordulva a néző felé, csak elvesző félprofilban látszik az arc: maga Rippl-Rónai kérdésképpen említi, hogy miért is nevezik az ilyen ábrázolásokat arcképeknek? A megjelenítés bájai ugyanis éppen a beállítás ötletes rafinériájában rejlik.” A tiszadobi képtár is gazdagodott egy Rippl-Rónai-festménnyel, a Balatoni tájképpel.
A magyar festmények közül Tölgyessy Artúr Csikósa, Greguss Imre Incselkedése, a XX. sz. első évtizedéből pedig Vaszary János, Glatz Oszkár és Ferenczy Károly kisebb képei (ezek mindegyike Tiszadobon) és Fényes Adolf egyik legszebb munkája, A vízben (Budán) a jelentősebbek. A vázlatok közül kiemelendő Székely Bertalan női tanulmányfeje (Budán) és az “ecset Petőfije”, Vágó Pál frízvázlata a millenniumi felvonulás ábrázolásával (Tiszadobon).
A képtár mellett ifj. Andrássy Gyula jelentős antik és reneszánsz darabokat tartalmazó plasztikai- és szoborgyűjteménnyel, ill. értékes szőnyeg-, textília- és gobelingyűjteménnyel is rendelkezett. Az 1930-as aukciós katalógus összefoglalója szerint a gróf “a művészetek minden ágából elsőrendű tárgyakat gyűjtött. Így az iparművészet köréből gobelinek, pompás színhatású keleti szőnyegek, a gót- és reneszánsz kornak nagyszerű bársonyai és szövetei és a lakás fődísze: a bútor érdekelték.”
Az I. világháború és az azt követő összeomlás az Andrássy-gyűjteményre is súlyos csapást mért. Ifj. gróf Andrássy Gyula halála után a rossz anyagi körülmények között élő örökösök a műkincsek eladásából próbáltak jövedelemre szert tenni. A gyűjtemény egy részének árverése 1930 december 1-jén és 2-án, a Műcsarnokban zajlott le, itt összesen 184 festmény, 47 textília, 87 bútor és különféle egyéb tárgyak, összesen 374 tétel került új tulajdonoshoz. A Szépművészeti Múzeumba is kerültek képek: Palma Vecchio és Sebastiano del Piombo festményei, Antonio da Fabriano: Trónoló Mária Gyermekével, Szent Domnius-szal és Péter mártírral, Courbet: Hauteville-i cédrus.
A kifinomult ízléssel, nagy műgonddal összeállított gyűjtemény emléke a múlté.

Felhasznált irodalom:
-Ifj. gróf Andrássy Gyula: Előszó a mi négyszázadik kiállításunkhoz. In: “Kéve” Művészegyesület XX. kiállításának katalógusa. 6-11.o., Bp., 1929, Nemzeti Szalon.
-A M.Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Aukciója Budapesten, a Műcsarnokban. A tiszadobi és a tőketerebesi Andrássy-kastélyok műtárgyai. Bp, 1930, Műcsarnok.
-Géher Antal: Magyar gyűjtők I. Kézirat, 1-20.o., Bp., 1970, Összeállította: Tóth Melinda.
-Gombosi György: Gróf Andrássy Gyula budapesti gyűjteménye. I. Régi mesterek.; Gróf Andrássy Gyula gyűjteménye. II. Régi mesterek képei a tiszadobi kastélyban., III. Modern festők. In: Magyar Művészet. Bp., 1927, III. évfolyam, 59-86., 431-436. és 436-452.o., Szerk.: Majovszky Pál.
-Mravik László: “…Hercegek, grófok, naplopók, burzsoák…” Száz év magyar képgyűjtése I. rész. In
32.jan.24., 35-36.o.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Az európai és a nemzetközi integráció jelentősége ifj. gróf Andrássy Gyula eszmerendszerében

A páneurópai eszme kiemelkedő formátumú megálmodói között rangos helyet foglal el ifj. gróf Andrássy Gyula tevékenysége, aki átfogó koncepciót fogalmazott meg hazánk európai integrációjával és Közép-Európa egységesítésével kapcsolatban. Az arisztokrata államférfi mindezeket a folyamatokat Európa és a világ jövője szempontjának tükrében vizsgálta, azzal a gyakorlati igénnyel párosulva, hogy elősegítse az európai egyensúly, a világ békéjének és a nemzetek egyenjogúságának mielőbbi megvalósítását.
Ifj. gróf Andrássy Gyula Közép-Európát szerves történelmi egységnek tekintette és az országai között szoros politikai, katonai és gazdasági szövetséget szorgalmazott. Közép-Európa egységesülését világtörténelmi szükségszerűségnek, a történelem irányvonalának haladásaként látta, mely „a közép-európai népek érdekének és Európa politikai egyensúlyának régi következménye.” A térségünk országaira vonatkozó elképzeléseit a legátfogóbban az Új Nemzedék 1915 december 5-i számában, Közép-Európa c. írásában fejtette ki: „Közép-Európának szorosabb szervezkedése elkerülhetetlenül szükséges önvédelmi célból s az európai egyensúly fenntartása érdekében is.” A térség egyesítését politikai, katonai és gazdasági síkon egyaránt sürgető követelménynek tekintette.
Az államférfi a „politikai szövetség kérdésének a megreformálását” egy új, széles hatáskörrel rendelkező, az egyes országok belpolitikáját is nagyobb súllyal meghatározó “új Közép-Európai szövetségben” vizionálta: „A kölcsönös segítség kötelezettsége ma csak az orosz támadás, vagy kettős támadás esetére szól. … A világ két táborra oszlott, Németország és a mi sorsunk annyira eggyé vált, hogy bármelyiknek a meggyengülése a másiknak is elgyengülését jelenti s a másikat azonnal az ellenfelek koncentrikus támadásának tenné ki. Ma csak akkor segítünk igazán egymáson, ha minden európai kérdésben szolidárisak vagyunk és ha mindenütt tudják, hogy egymástól nem vagyunk elválaszthatók.”
A politikai szövetség megerősödéséről, mint az egységes Európa megteremtésének kezdeti stádiumáról 2A magyarság és a németség érdekszolidaritása” c. 1916-ban megjelent könyvében is írt: „Létrejött az a teljes politikai életközösség, amely minket Algezirásban a német marokkói érdek mellé, Németországot a boszniai válságban mellénk állította. Ez a politikai érdekközösség mindkettőnk hasznára vált, mert mindkettőnek érdeke védelmére állította az egész block együttes erejét. Ez a politikai életközösség haladás a nemzetközi fejlődés terén is, mert az első példája annak, hogy két, egymástól teljesen független nagyhatalom között a háború lehetősége, úgy remélem, erkölcsileg legalább teljesen ki legyen zárva és hogy a biztos béke azon áldása, amely nagy államok alakulásával járt, a szövetség belsősége által egymástól független nagyhatalmak területére is kiterjedjen.”
Az államok hadügyeinek koordinálását ifj. gr. Andrássy Gyula Közép-Európa c. írásában egy katonai szövetség keretein belül képzelte el, amely „az európai terület garantálásában, vagy amint azt Bismarck javasolta 79-ben, általános védszövetségben állhat. Üdvös volna olyan katonai konvenció is, amely a szövetséges hatalmak védrendszerét, kiképzését, felfegyverzését hasonlóvá tenné és ezen hadseregek tisztikarát, már a béke idején is, közelebb hozná egymáshoz, esetleg közös manővereket rendszeresítene.”
A politikus életművének egyik legelőre mutatóbb gondolata a gazdasági szövetség szorgalmazása, mely az Európai Unió létrehozásának első lépésével, az Európai Szén- és Acélközösség 1951-es létrehozásával állítható párhuzamba: „A harmadik tér, amelyen közelítés szükséges: a gazdasági. … Félek tőle, hogy a háború annyi gyúanyagot fog összehalmozni, hogy belőle új vész fog keletkezhetni. Mindenesetre el kell erre az eshetőségre is készülni. És azért a gazdasági felkészültségről is kellőképpen gondoskodni kell. … Már a béke idejében annyira kifejlesztessék a mezőgazdaság, hogy az nagy tömegeket lásson el eledellel és így az egész szövetség népének élelmét hosszú időre, egész évre, termésről termésre biztosíthassa. … Ezért kívánatos, hogy a német nagyobb fogyasztási piac és nagyobb tőkeerő már béke idejében az osztrák és magyar mezőgazdaságok intenzívebb vitelében segédkezzék. … A szövetségek közt való nagyobb forgalmi szabadság mellett szól az is, hogy a háború annál pusztítóbb hatással bír, minél nagyobb valamely államnak az ellenséges területtel, vagy az ellenség által tőle elzárható területtel való forgalma és minél kisebb a háború alatt is nyitva álló gazdasági piacokkal való árucsere. Ma Németország egyes részei súlyosan szenvednek azáltal, hogy iparuk Angliába, Orosz- és Franciaországba és a tengerentúli országokba való exportra volt berendezkedve. Ha belsőbb lett volna a forgalom Ausztria, Magyarország és Németország között, a háború nem ejtett volna olyan mély sebeket a gazdasági életben, mint így tette. Jobb szerződések kötését is könnyíteni fogja, ha kifelé bizonyos mértékig legalább egységesen lépünk fel. Csak a nagy gazdasági egységek fognak jó szerződéseket köthetni. Mind e tekintetek a mellett szólnak, hogy Németország, Ausztriának és Magyarországnak gazdasági életét közelebb hozzuk.”
Az egységesülés ifj. gróf Andrássy Gyula szemében a politikai, katonai és gazdasági területek koordinálását jelentette, polemizálva Friedrich Naumann 1915-ben kiadott „Közép-Európa (Mitteleuropa)” c. munkájában megfogalmazott nézeteivel. A nagy hatású német politikus és gondolkodó a régió jövőjét a német állam fennhatósága alatt képzelte el, s ez a Monarchia és Magyarország szuverenitásának megszűnését jelentette volna. Ifj.gróf Andrássy Gyula az 1921-ben kiadott „Diplomácia és világháború” c. könyvének A háború c. fejezetében az önállóság biztosítékainak jelentőségét világította meg: „Én sokáig a “Közép-Európá” -nak nevezett megoldás híve voltam, de nem Naumann értelmében, aki egy teljes állami közösséget akart a szövetségesek között alkotni, ami gyakorlatilag a gyengébb Monarchiának a német világhatalomba való teljes beolvadását jelentette volna. Én csak olyan állandóbb defenzív politikai szövetségre és oly katonai megegyezésre gondoltam, amely a hadseregek egyenlő alapon való kiképzését, felszerelését, felfegyverzését biztosítja, és e tekintetben bizonyos kölcsönös és paritásos ellenőrzést tesz lehetségessé anélkül, hogy megszüntetné a vezetés önállóságát és a parlament azon jogát, hogy a véderő számát és a hadi költségvetést megállapítsa. Gazdasági kérdésben azon jog nemzetközi elismerését véltem szükségesnek, hogy Németország és mi egymásnak oly előnyöket adhassunk, melyeket a legtöbb kedvezménnyel bíró államok nem követelhetnek. Magát a kötendő gazdasági szerződést, annak időhatárát és tartalmát időről időre való szabad megegyezésre kívántam bízni, mint a többi nemzetközi szerződéseket. Oly megegyezésre is gondoltam, mely törvénybe foglalja azt, hogy mindennemű ellentét és viszály közöttünk nemzetközi bíróság által döntessék el úgy, hogy köztünk a háborút törvényes garanciák tegyék lehetetlenné. Ily megegyezést azért tartottam szükségesnek, mert vele a két szövetséges harmonikus együttműködését lehetett volna abban az élethalálharcban biztosítani, melynek kimenetelétől függött mindkettőjük egzisztenciája.”
Az egységesülő Közép-Európa ifj. gróf Andrássy Gyula életében csak elképzelés maradhatott, de az előzmények helyes elemzéséből kiindulva a magyar államférfi felismerte ennek realitását és történelmi szükségszerűségét. A magyarság és a németség érdekszolidaritásában így összegezte a térség történelmi hivatását, melyet a világháború tragikus végkimenetele következtében nem valósult meg: „A mi feladatunk, a múltnak ezt a nagy hagyatékát a jövő számára megtartani és még jobban kifejteni. … Ha az erő bizonyos mértéke támadásra ingerelhet, az erő nagyobb mértéke megnyugvást teremt. Ha belátják irigyeink, hogy nem bírnak velünk, akkor a mi mérhetetlen békeszeretetünk, ez a szellem szövetségben a mi békeszeretetünkkel a világbékét is biztosítani fogja, amint az szilárd is volt mindaddig, amíg a mi akaratunk irányította az eseményeket és ellenségeink sokasága nem keltette bennünk az az illusiót, hogy ők együttesen erősebbek nálunknál. A győzelem eredményeit és vele együtt a világbékét és az emberi solidaritás helyreállítását csak a győzelmet kivívott minden ízében konzervatív és békés combinatio megszilárdítása, Közép-Európának a mai souverainitások és államok érintetlen fenntartása mellett történő vállvetett szervezkedése fogja biztosítani.”
Az európai egyensúly: a megegyezés lehetőségei Angliával és Franciaországgal Ifj. gróf Andrássy Gyula az európai egyensúlyt szem előtt tartva Angliával és Franciaországgal már az I. világháború előtt is a kölcsönös közeledés lehetőségeit kereste.
Az 1913 december 9-i nagy hatású delegációs beszédében – mint Lutter János összefoglalja – ifj. gróf Andrássy Gyula a Közép-Európa vezető hatalma, a Monarchia felelősségét hangsúlyozta: „A Hármas-Szövetség és az entente közötti ellentétekben a monarchia hivatott a kiegyenlítő szerepre, ezzel leszünk nagy hasznára Európa békéjének. És e ponton azt a reményét fejezte ki, hogy Angliával benső, bizalmas viszonyba lépve, Európa békéjét szolgáltatjuk, mert Anglia érdekei a keleten azonosak a miénkkel. Egészen pontosan megmondja, hogy a német-francia ellentétből csak az esetben lesz európai veszély, ha hozzá német-angol vagy orosz-osztrák-magyar ellentét járul.”
A magyar államférfi kellő súllyal képviselte a béke megőrzését az I Ferenc József és II. Vilmos előtti audenciákon is, amelyeken a német-angol flottaversengés veszélyeire mutatott rá. Az elképzelései különösen a német császárnál nem találtak megértésre.
A hatalmi tömbökre szakadt Európa megmentése érdekében az angolok felé kívánt orientálódni, ez irányú meggyőződésének esszenciáját „Diplomácia és világháború” c. munkájának „Külpolitikai hibáink” c. fejezetében foglalta össze: „Én legjobban Angliában bíztam. Azt hittem, hogy Ausztria-Magyarországnak főhivatása fonalat, összekötőkapcsot keresni London felé. De ezt a lehetőséget sem bírtuk komolyan kipróbálni, mert Németország sohasem volt olyan jó viszonyban velünk, hogy ilyen akciónkat féltékenység nélkül nézte volna. Ahhoz, hogy Ausztria-Magyarország közvetítése sikert érjen el, elsősorban nagy hangsúlyt kellett arra helyezni, hogy bizalmi viszony legyen közötte és Németország között, Németország ne nézze féltékenyen és bizalmatlansággal önálló eljárásunkat.”
A legmagasabb angol politikai fórumokon is visszhangra talált a közeledést szorgalmazó elképzelés. Ifj. gróf Andrássy Gyula, mint a Monarchia egyik legkiemelkedőbb politikusa, nagy tiszteletnek örvendett Nagy-Britanniában. Számos vezetővel állt barátságban, köztük VII. Edward külügyminiszterével, Lord Landsdowne-nal, akit 1908-ban londoni útja során ismert meg. A két államférfi kölcsönösen becsülte egymást: a világháború kitöréséig egyre inkább közeledtek és sokat vártak egymástól. A Foreign Office belső emberei között is sok diplomata helyezkedett ifj.gróf Andrássy Gyula álláspontjára. A híres történetíró és cambridge-i professzor, Sir George Walter Prothero minden, Európa és a Közel-Kelet aktuális kérdéseivel kapcsolatos ifj. gróf Andrássy Gyula – és Vályi-memorandumot elküldött másolatban Lloyd George-nak és a Foreign Ofice vezetőinek.
Az európai egységet megakadályozó német-francia ellentét kiegyenlítése terén is fontos lépéseket tett ifj. gróf. Andrássy Gyula. Steeg francia pénzügyminiszter egyenrangú partnerének tekintette, de érdemi lépést nem tudtak tenni, mivel az – orosz befolyás következtében – a háborús agressziót szorgalmazó Poincaré-Delcassé irányzat kerekedett fölül. A háború kitörése után sem szakította meg a kapcsolatot a franciákkal. Vályi Félix révén ismerkedett meg Emile Hagueninnel, aki a magasabb politikai körök felé jelentett összeköttetést. A Sorbonne professzorainak egy befolyásos köre, köztük a világhírű filozófus, Emile Boutroux és Henri Lichtenberger germanista is az elképzelés mögé állt.
A Monarchia angol és a francia együttműködését szorgalmazó, a Revue Politique Internationale-ban megjelent ifj. gróf Andrássy Gyula-tanulmányok nagy visszhangot váltottak ki a világsajtóban. Az 1915 januárjában megjelentetett első írás, a Considération sur les origines de la guerre a háború céltalanságát hangoztatta és a békét szorgalmazta. 1915 márciusában ifj. gróf Andrássy Gyula arra vállalkozott, hogy Berlinben a franciákkal való kibékülés politikájára vegye rá a német császárt és a kancellárt. Az eredménytelenül végződő találkozóra Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár – Vályi Félix tanulmánya szerint – úgy emlékezett vissza, „hogyha Andrássy lett volna a partnere a bécsi Ballplatzon, ha Andrássy egyéni súlya és tekintélye hivatalos minőségben állott volna mellette Luddendorff túlkapásai ellen, meg lehetett volna nyerni a habozó Vilmos császárt a mérsékelt politikának.” A Monarchia ekkori külügyminiszterének, Burián Istvánnak “kezdettől fogva semmi tekintélye nem volt, a német diplomaták igyekeztek megszökni előle, annyira mutatkoztak ennek a szürke diplomatának a társaságában.”
Az 1916-ban közzétett második, Le Probleme de la Paix c. cikkében ifj. gróf Andrássy Gyula a kettős monarchia mérséklő befolyását ajánlotta fel Angliának arra a célra, hogy Németországgal elfogadtassuk a brit flotta szupremáciájának végleges elismertetését. A megerősítő választ személyesen, Lord Landsdowne fogalmazta meg az újságban, amelyre a magyar államférfi a La Grande Bretagne et la Paix: Reponse à lord Landsdowne c. írásában reagált. Ebben határozottan kifejezésre juttatta, „az első lépés, miután Oroszországgal való viszonyunk megjavult, megkeresnünk az alapot az angol-német közeledés számára.”
Ifj. gróf Andrássy Gyula a Monarchia végnapjaiban, még külügyminiszteri kinevezése előtt 1918 október 11-én, vezető magyar államférfiak társaságában Reichenauban találkozott IV. Károllyal. Az itt elmondott beszédében a megváltozott politikai helyzetnek megfelelően kitűzött céljait vázolta. Az angolok és a franciák felé továbbra is nyitott volna, de az európai egyensúly érdekében kész volt kompromisszumot kötni és feladni élete nagy álmát, a politikailag-katonailag-gazdaságilag egyesített Közép-Európa megvalósítását.
Thewrewk-Pallaghy Attila 1934-ben napvilágot látott Az ifjabb Andrássy és a különbékekísérlete c. könyvében így foglalta össze a ifj. gróf Andrássy Gyula reichenaui programját: „Andrássy nem kívánja ugyan Németországot feltétlenül cserbenhagyni, de ajánlatos volna speciális szövetségünket, amely pusztulásunkat jelentené a jövőben, a világháború után megszüntetni. Mindez nem jelentene kifejezetten németellenes irányzatot, mint inkább a szabad kéz politikáját, amelynek régtől fogva odaadó híve volt. Ezért a világháború előtt azt a politikát folytatta, hogy a kettős monarchia ne hagyja magát a német-angol ellentétbe rántani, hanem közvetítsen a kettő között: a világháború alatt pedig azt, hogy önálló magatartásunkkal igyekezzünk kiegyenlíteni a már fennálló ellentéteket. A világháború után ugyanerre a politikára kell visszatérni. … Jó volna rábírni a német birodalmat, hogy ismerje el Anglia tengeri fölényét, ezáltal előmozdítsa a kontinensen uralkodó feszültség enyhülését, amelyre, Amerika túlsúlyra jutása miatt, Európának oly nagy szüksége volna. Melegen ajánlotta úgy Franciaországgal, mint Nagy-Britanniával szemben a sürgős és bizalmas érintkezés keresését; sőt az utóbbi rokonszenvét külön is meg kell nyerni, mert Angliának lehet legkevésbé az érdeke, hogy a kettős monarchia megszűnjön, főleg neki ne kívánatos elbalkanizálódásunk, továbbá a mindenki harca mindenki ellen s végül az sem, hogy az Ausztria-Magyarország helyén keletkező kis államok a bolsevizmus karjaiba rohanjanak.”
A történelem tragikuma, hogy sem a Közép-Európai egység, sem az európai egyensúly nem valósulhatott meg ifj. gróf Andrássy Gyula elképzelései szerint. A történelmi lehetőség elmúlt, az I. világháborút lezáró békeszerződések teremtette légkör pedig egyáltalán nem adott még módot sem, hogy ezek a kérdések szóba kerülhessenek.

Felhasznált irodalom:
Ifj. gr. Andrássy Gyula: A magyarság és németség érdekszolidaritása. Bp., 1916, Franklin Társulat
Ifj. gr. Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Bp., 1921, Légrády Testvérek és Bp., 1990, Göncöl-Primusz (az utóbbi reprint kiadás Varga Lajos utószavával)
Ifj. gr. Andrássy Gyula: Közép-Európa. In: Új Nemzedék. II. évf. 49. szám, 1915 dec. 5., 1-8.o.
Ifj. gr. Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330
Lutter János: Ifj. Andrássy Gyula gróf politikai eszméi. In: Külügyi Szemle. VII. évf. 1. szám. 1930 január, 21-31.o.
Thewrewk-Pallaghy Attila: Az ifjabb Andrássy és a különbékekísérlete. Bp., 1934
Vályi Félix: Andrássy Gyula kísérletei Magyarország megmentésére. In: Pesti Napló. 1932.jan.24., 35-36.o.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány