Csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula katolikus grófi családban született 1823. március 8-án Oláhpatakon. Apja, Andrássy Károly (1792–1845) liberális politikus, a főrendi ellenzék tagja, a Tisza-szabályozó Társulat elnöke, Széchenyi István barátja, anyja Szápáry Etelka grófnő (1798–1876) volt. A harmadik gyermek Gyula és testvérei, Kornélia (1820–1836), Manó (1821–1891) és Aladár (1827–1903) a főúri családoknál szokásos módon házitanítót kaptak, Peregriny Elek „teljesen magyar szellemben” nevelte őket.
Középiskolai tanulmányait a sátoraljaújhelyi piaristáknál végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. Ezt követően tanulmányútra indult német földre, Franciaországba, Angliába és Spanyolországba. Első politikai felszólalását Zemplén vármegye 1844. szeptember 25–27-i közgyűlésén mondta. 1845. szeptember 6-án a megye táblabírájává választották. 1845–1846-ban több cikket írt a Pesti Hírlapba. Hazatérve 1845 augusztusától részt vett az Első Magyar Tisza-Gőzhajózási Társaság megalakításában, decemberben a szabolcsi testület elnökévé, a társulat alelnökévé választották, e tisztét 1848/49-ben is betöltötte.
1847. október 14-én, Lónyay Gáborral együtt, Zemplén vármegye követévé választották. Az 1847/48. évi országgyűlésen az ellenzék szűkebb tanácskozó testületének tagja volt. Részt vett a vukovár–fiumei vasút ügyében kiküldött országgyűlési bizottság munkájában. Tagja volt az alsótábla 1848. március 15-én Bécsbe utazó küldöttségének is.
A forradalom győzelme és az első, felelős magyar kormány megalakulása után, 1848. április 22-én Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára a nádor Zemplén vármegye főispánjává nevezte ki, május 10-én a megye közgyűlésén felolvasták Lónyay és Andrássy követjelentését, s beiktatták Andrássyt főispáni tisztébe. Ezt követően június 26-ig személyesen elnökölt a megyei közgyűléseken. A népképviseleti országgyűlésen két minőségében: hivatala révén és született főrendként a felsőház tagjaként vett részt.
1848. július 4-én mint az egyik legfiatalabb tagot a felsőház ideiglenes jegyzőjévé választották. Ő „jegyzette” és írta alá az első két ülés jegyzőkönyveit. Másnap, 5-én a leadott 99 szavazatból 83-at kapva Andrássyt a felsőház végleges jegyzőjévé választották. Tisztét 1848. október 9-ig töltötte be. Július 5-én a házszabály és az igazolások, 6-án a felsőházi megjelenési jog, 8-án a felsőház reformja, 21-én a válaszfelirat, a két Ház közötti kapcsolattartás ügyében szólalt fel. Július 14-én beválasztották a trónbeszédre adandó válaszfeliratot megvitató és készítő, 25-én az uralkodóhoz, Innsbruckba vivő, 14 tagú felsőházi küldöttségbe.
Augusztus 26-án a délvidéki táborba utazott gr. Károlyi György, Bónis Samu és br. Prónay István társaságában, s másnap megérkeztek a verbászi táborba, de már 29-én vissza is indultak. Andrássy szeptember 3-án visszatért Zemplén vármegyébe, s 4-én részt vett a megyei közgyűlésen. Szeptember 27–28. körül megjelent a dunántúli magyar fősereg velencei táborában, s a 29-i pákozdi csatában parancsőrtisztként vett részt. Október 1-jén már Pesten volt, s a képviselőház és a felsőház aznapi ülése Móga János altábornagy jelentése alapján neki is köszönetet szavazott a pákozdi csatában tanúsított magatartásáért.
Október 8-án a Pestre érkező Zemplén megyei önkéntes mozgó nemzetőrzászlóalj tisztjei felkérték, hogy vegye át a zászlóalj parancsnokságát. Október 9-én az Országos Nemzetőrségi Haditanács és a Hadügyminisztérium kinevezte őrnaggyá és a zászlóalj parancsnokává. Október 10-én a zászlóaljjal elindult a parndorfi magyar táborba, s 15-én megérkeztek oda. Andrássy a zászlóalj élén részt vett az október 30-i schwechati csatában, majd november 11-én átadta a zászlóalj parancsnokságát gr. Bethlen Ferenc századosnak.
Visszatért a fővárosba, ahol a Tisza-Gőzhajózási Társaság ügyeivel foglalkozott. November 30-án az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) kinevezte az országgyűlés november 23-i határozata alapján Kolozsvár feladása ügyében kiküldött bizottságba, de a bizottság végül meg sem kezdte működését. December 28-án az OHB megbízta, hogy vizsgálja meg a Zemplén megyei bizottmány december 18-i ülésén történteket. Andrássy 1849. február 17-től a megyében volt, a vizsgálatot március 6-án zárta le. Ezután folyamatosan az időközben felszabadult megyében tartózkodhatott. Április 6-án állítólag részt vett az isaszegi csatában és a 19-én a nagysallói ütközetben. Április végén a fővároson át Debrecenbe utazott, május 19-én a minisztertanács határozata alapján gr. Batthyány Kázmér külügyminiszter Isztambulba küldte. Ezzel egy időben címzetes huszárezredessé nevezték ki az 5. (Radetzky) huszárezredbe.
Ezt követően rövid időre visszatért a fővárosba, állítólag részt vett Buda bevételében is. A független magyar állam követeként 1849. május 29-én Debrecenből Pancsovára utazott. Belgrádban találkozott a szárd konzullal és Hasszán pasával, akitől útlevelet kapott. Tárgyalt Ilja Garasanin szerb belügyminiszterrel és Dragojlo Kušljan horvát lapszerkesztővel is. Június 24. körül érkezett Isztambulba. A török kormány nem ismerte el Magyarország diplomáciai képviselőjének, de ismételt osztrák követelésekre sem utasította ki.
A szőlősi (világosi) fegyverletétel után, szeptember elején diplomáciai összeköttetéseit kihasználva mindent megtett annak érdekében, hogy a török Porta ne adja ki a magyar és lengyel menekülteket Ausztriának és Oroszországnak, s szeptember 11-én Kossuthhoz írott levelében a muszlim vallásra történő áttérésre igyekezett rábeszélni a menekülteket. 1849. november 25-én elhagyta Isztambult, és Párizsba utazott. 1850-ben cikket írt az Ecclectic Review-ba, amelyben az osztrák–magyar kiegyezés mellett nyilatkozott. 1852-ig aktívan részt vett a párizsi emigráció munkájában. Közben a pesti cs. kir. haditörvényszék 1851. szeptember 21-én, távollétében halálra ítélte, és in effigie kivégezték.
1856. július 9-én Párizsban feleségül vette Kendeffy Katalin grófnőt (1830–1896). Gyermekeik: Tivadar (1857–1905), Ilona (1858–1952) és Gyula (1860–1929) voltak.
Kisebbik fia, Gyula, több párt alapítója és vezetője, a király személye körüli miniszter (1894-1895), belügyminiszter (1906-1910) s a Monarchia utolsó közös külügyminisztere (1918) lett.
1857-ben amnesztiáért folyamodott, majd ezt megkapva, 1858-ban hazatért. 1861-ben Sátoraljaújhely országgyűlési képviselőjévé választották. Deák Ferenc politikai táborához csatlakozott, május 23-án nagy hatású, szellemes beszédben követelte „törvényes, szentesített jogainkat, semmi egyebet”.
Az 1865-1868. évi országgyűlésen döntő szerepet játszott. 1865. december 20.–1866. április 16. között a képviselőház egyedüli, ezt követően 1867. április 8-ig első alelnöke volt. Deák Ferenc mellett főként ő valósította meg a kiegyezést. Maga Deák nevezte őt „providenciális embernek.”
1867. június 4–8. között a nádorhelyettesi tisztet töltötte be, így Andrássy tette fel a Szent Koronát az alkotmányra ekkor felesküdött I. Ferenc József fejére.
1867. február 17.–1871. november 14. között Magyarország miniszterelnöke volt. Egyidejűleg – 1867. február 20-tól 1871. november 14-ig – a honvédelmi tárcát is betöltötte, jelentős érdemeket szerezve a magyar honvédség megszervezésében.
1871. november 14.–1879. október 8. között Andrássy a Monarchia közös külügyminisztere, 1871. november 13.–1872. január 15. és 1876. június 11.–augusztus 14. között közös pénzügyminisztere is volt. A négy évszázados Habsburg-uralom időszakában ő volt a legmagasabbra jutó magyar politikus.
1878-ban a berlini kongresszuson a Monarchia számára felhatalmazást szerzett Bosznia és Hercegovina megszállásához.
1879. október 8-án lemondott közös külügyminiszteri posztjáról azt követően, hogy aláírta a Németországgal kötött kettős szövetséget.
Ezután visszavonulva a politikától a Tisza-Völgyi Társulat központi bizottságának elnöke lett.
Cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, 1867-től a Szent István-rend nagykeresztese, 1869-től szolgálaton kívüli honvéd ezredes, később vezérőrnagy, majd 1878-tól altábornagy, 1888-tól tiszteletbeli lovassági tábornok volt. 1877-től az Aranygyapjas-rend lovagja, a Máltai Lovagrend nagykeresztese, a spanyol grand címet viselte. 1876. január 10-től az Akadémia igazgatósági, 1888. május 4-től pedig tiszteletbeli tagja lett.
1890. február 18-án, Fiume mellett, Volosca községben érte a halál. A tőketerebesi mauzóleumban feleségével együtt alussza örök álmát.
Halála után a kormány törvényjavaslatban foglalkozott a politikus emlékének megörökítésével. 1890. július 16-án Szapáry Gyula gróf miniszterelnök vezetésével emlékbizottság alakult. A szóba jöhető helyszínek közül a Közmunkatanács elnökének, Podmaniczky Frigyes bárónak a javaslatára az új Országház előtti teret fogadták el a készülő szobor helyeként.
A pályázaton végül Zala György művét ítélték a legjobbnak. Zala személyesen is ismerte Andrássyt, díszmagyarban, nyugodtan léptető lovon ülve örökítette meg a kiegyezés miniszterelnökét.
A talapzatot oravicai márványból Foerk Ernő készítette. Két oldalát nagyméretű bronz domborművek díszítették, amelyek Andrássy politikusi pályafutásának egy-egy eseményét, az 1867-es koronázási ünnepséget, illetve az 1878-as berlini kongresszust örökítették meg. A szobrot maga I. Ferenc József avatta fel 1906. december 2-án az Országház déli szárnyánál.
1945-ben, a Kossuth híd építése miatt a szobrot lebontották, de akkor még úgy tűnt, hogy csak ideiglenes jelleggel, mert rendkívül precízen szedték szét és szállították raktárba. 1947-ben Csillag István a szobor talapzatának egy darabjából faragta ki József Attila emléktábláját. A szobor bronzanyagát valószínűleg a Sztálin-szobor készítéséhez használták fel. Helyére 1980-ban a Marton László által készített József Attila szobor került.
2015-ben a Steindl Imre Program keretében készült el az eredeti szobor mása, amelyre a Bencsik Alkotóközösség művészei kaptak megbízást. Engler András a lovat, Polgár Botond az alakot mintázta, Meszlényi János a bronzöntést végezte. A szobrot 2016. szeptember 13-án Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Tarlós István, Budapest főpolgármestere avatta fel.
A könyvbemutató fővédnöke dr. Semjén Zsolt Miniszterelnök- helyettes volt.
A könyvbemutató Bábel Klára hárfaművész és Drahos Rebeka fuvolaművész vendégelőadók zenei előadásával vette kezdetét, Bartók Béla Román népi táncokkal, mintegy megidézve a két gróf Andrássy Gyula születésének gyökereit is.
A zeneművészek előadása programszerűen kísérte végig a könyvbemutató mondanivalóját, és tette azt még meghittebbé és felemelőbbé.
A rendezvényt az Alapítvány nevében dr. Szeiler Erika kuratóriumi elnök nyitotta meg.
Elnök Asszony tisztelettel köszöntötte a rendezvény fővédnökét továbbá az MTA elnökét, azokat, akik megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, továbbá tolmácsolta azon emberek jókívánságait, akik elfoglaltság, betegség miatt nem tudtak személyesen jelen lenni a könyvbemutatón, kiemelve Dr. Erdő Péter Bíboros és Kocsis Fülöp metropolita atya, valamint Gér András református zsinati tanácsos úr jókívánságait, akik a rendezvényre Istenünk áldását is kérték.
Szeiler Erika kiemelte, hogy a könyv felhívja a figyelmet a két gróf Andrássy Gyula szellemi értékére, a követendő, tisztelendő példaképre, és hogy az Igaz Ember az ősök útján jár, és hogy talán nem lettünk méltatlan ok a nagy elődjeinkhez.
A könyvbemutató moderátori feladatait Katona Csaba történész látta el nagy tisztelettel, akinek felkészültsége, és képessége tette a könyvbemutatót érdekessé, értékállóvá.
Prof. Dr. Pók Attila, ny. tudományos tanácsadó tartotta meg méltató beszédét a nemrég elhunyt Prof Dr. Frank Tibor történészről, akinek nagyon kedves volt az Andrássyak Magyarországnak hátrahagyott értéke, szerepvállalásuk.
Pók Attila bemutatta Frank Tibor gazdag szakmai életútját, kimagasló emberi értékeit, és ezen túl azonosságot vélt felfedezni Frank Tibor és ifj. gróf Andrássy Gyula bölcs mosolyában.
Dr. Holló József. altábornagy, c. egyetemi tanár, kurátor tolmácsolta Dr. Semjén Zsolt Miniszterelnök- helyettes könyvbemutatón megjelenteknek a köszöntését, aki hivatali kötelességei miatt nem tudott jelen lenni. Miniszterelnök- helyettes úr kiemelte, hogy „a kötetben megjelenedik előttünk a két gróf életútja, egyházpolitikai szerepvállalása, hítbéli meggyőződése és haza iránti elkötelezettsége olyan időtálló értékek, amelyek kétségtelenül példaként szolgálhatnak a jelen és jövő nemzedékei számára. Apa és fia közel nyolcvan évnyi szolgálat alatt átélt forradalmat és szabadságharcot, elnyomást és kiegyezést, nemzeti egységet és trianoni összeomlást egyaránt, de mindvégig megmaradtak nagybetűs államférfinak”
Prof Dr. Balla Tibor hadtörténész a Közszolgálati Egyetem kutatóprofesszora a konferenciakötetben lévő tizenhárom szerző munkáját, kiemelve Ligeti Dávid, Hermann Róbert, Holló József munkarészét méltatta. Professzor úr hangsúlyozta Andrássy Gyula már fiatalon megnyilvánuló katonai tehetségét az 1848-49 szabadságharcban, és hogy ezen képességét további pályafutásában még nemesíteni is tudta a haza szolgálatában.
1871-ben Andrássy Gyula az Osztrák- Magyar Monarchia egyik legbefolyásosabb posztját töltötte be, a birodalom közös külügyminisztere lett. Andrássy az 1870 -es évek közepén, a dualista állam történetének egyik legsúlyosabb válsága idején vezette a Monarchia külügyeit, amikor reális esélye volt annak, hogy háború tör ki az Orosz Birodalommal.
Fiát, Gyulát is a királyhűség, és Magyarország boldogulásáért való küzdelem jellemezte, ami a hazai arisztokrácia körében is példaértékűnek számított.
Jákob János dandártábornok úr, protestáns tábori püspök méltatta a két gróf Andrássy Gyula által a magyar egyházpolitikai küzdelmek, amelyek évszázadokra nyúlnak vissza, eredményes, önzetlen szerepvállalásukat.
Az 1867-es kiegyezés után az Andrássy-kormányt követő időszak feszültségekkel volt teli, majd az első Wekerle -kormány időszakára esik annak az átfogó vallásügyi törvénynek az elfogadása, aminek a kivitelezésében ifj. Andrássy Gyulának nagy szerepe volt.
Prof. Dr. Kuminetz Géza a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Rektora a katolikus egyház, a jog és annak bölcseleteinek fejlődése szempontjából húzott párhuzamot a két gróf Andrássy Gyula Magyarország érdekében kifejtett áldozatos, értékálló munkája vonatkozásában.
A konferencián cca 75 érdeklődő vett részt.
Az emlékezet egyik mérföldköve ez a konferenciakötet, amely az egyházak képviselői, történészek, hadtudósok és jogtudósok összefogásának köszönhetően hirdeti, hirdetheti a két gróf Andrássy Gyula történetén keresztül a nemzeti történelem dicsőséges pillanatait.
A könyvbemutató is teret adott a szélesebb körben való megismertetésre, megismerésre a kötetben lévő új ismereteknek, történelmi eseményeknek.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, a két gróf Andrássy Gyula magyaroknak és más nemzetnek is fontos üzenetével, és máig ható gondolat szellemében valósította meg a kötetet miszerint:” Feladatunk elsősorban a béke eszközeivel való hóditás, vonzó tulajdonságaink fokozása, kultúránk ápolása és olyan belpolitika folytatása, amely külpolitikánknak a magyar nemzet kulturális, gazdasági, katonai képességeinek kifejtésével szilárd alapot nyújthat…állandó érdekeink parancsolólag megkövetelik, hogy a Duna völgyén lakó nemzetek egymást megértsék, egymáshoz közelebb jussanak ,és megtalálják a békés együttélés előfeltételeit, amit pedig egy újabb háború ismét megakadályozna.”
Ifj. gróf Andrássy Gyula külpolitikai helyzet Új magyar Szemle,1920, május, 1 szám.21-22 o.
Budapest, 2022.12.09. Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriuma
A Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében 2021. 09. 20-án került sor az Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány szervezésében „A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában „című nemzetközi konferenciára.
A konferencia, illetve annak előadásai elsősorban az 1848 és 1929 időszakra fókuszáltak, döntően Magyarország tekintetében, de érintőleg nemzetközi kitekintéssel is. Elhangzott referátum a még fiatal idősebb Andrássy Gyula kiemelkedő szerepvállalásáról az 1848. és 1849. évi forradalomban és szabadságharcban, de megismerhették az érdeklődők az 1867. kiegyezéshez vezető úton betöltött szerepéről és miniszterelnöki tevékenységéről, ami megalapozta Magyarország alkotmányosságát, a honvédelem, az egyházak és felekezetek jogainak biztosítását. Tevékenységét fia, az ifjabb Andrássy Gyula folytatta az világháborúig, majd a trianoni időszakon túl.
Apa és fia egyházpolitikai szerepvállalásának bemutatása révén nem csak a célok, de az okok, illetve belső, hitbéli meggyőződésük is érthetőbbé vált a hallgatóság számára. Az egyházak vonatkozásában nevükhöz szorosan kötődött egy-egy történelmi jelentőségű törvényhozási aktus: az 1868. évi (XLIV.) tc. a nemzetiségi egyenjogúság rendezéséről, és az 1895.évi (XLIII.) tc. a vallás szabad gyakorlatáról. Végül bemutatásra került az is, hogy ifj. Andrássy Gyula, akkor már a Horthy-korszak legitimista mozgalmának meghatározó személye és az ugyancsak legitimista elkötelezettségű Pehm József zalaegerszegi plébános, később immár Mindszenty néven esztergomi prímásérsek útjai a történelem egy adott időszakában hogyan keresztezték egymást. Az előadások rámutattak, hogy a két Andrássy esetében az istenkeresés egy módja volt a szabadság tisztelete és az is, ahogyan mindketten keresték a művészetben a szépséget, mert az igazi művészet Isten szépségét jeleníti meg. Az ifjabb Andrássy Gyula egész életét áthatotta az igazságkeresés eszménye, aki kereszténységben, a keresztény etikában a társadalmi problémákra adandó reális alternatívát, a morális válság leküzdésének megoldását látta. Eszmerendszerében – a magyar történeti alkotmányosság jogfolytonossága jegyében – a kereszténységet, mint politikai kereszténységet (politikai katolicizmust) a legitimizmussal, a királyság restaurációjának gondolatával kapcsolta össze.
A konferencia tehát felhívta a figyelmet az egyházak szerepére a nemzeti egységben, valamint az alkotmányosság, a honvédelem és szabadság fontosságának kérdéseire.
Megrendeléshez kérjük vegye fel a kapcsolatot az alapítvány elérhetőségeinek valamelyikén: e-mail: ifj.grofandrassygy.alapitvany [kukac] t-online.hu telefon: +36-20-9579293
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány 2021. 06. 14-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében mutatta be az érdeklődő nagyközönségnek A két gróf Andrássy Gyula című albumot.
A könyvbemutató során, amely egy minikonferenciával egészült ki, a történészek több kérdést vizsgáltak a két gróf Andrássy Gyula korával kapcsolatban, olyan kérdéseket, amelyek a ma élő nemzedék sorsára is kihatnak.
Katona Csaba, a BTK Történettudományi Intézet történésze levezető elnöki minőségében hangsúlyozta, hogy az két gróf, apa és fia életét az album a 19. század közepétől a 20. század harmincas évekig terjedő időszak magyar történelmi eseményeivel szimbiózisban mutatja be, tágabb kontextusba ágyazva.
Az album áttekintést nyújt a csíkszenkirályi és krasznahorkai Andrássy család eredetéről, felemelkedéséről, jelentős szerepvállalásáról az ország történetében.
Frank Tibor történész, akadémikus a magyar és egyetemes történelemben jelentős szerepet játszó id. gróf Andrássy Gyula életét és pályáját mutatta be, a személyével kapcsolatos legfontosabb eseményeket, kassai, pozsonyi, Pest-Buda-i, konstantinápolyi, bécsi, berlini és párizsi életét, politikusi tevékenységét vázolta. Csorba László történész egyaránt beszélt id. Andrássy Gyula és ifj. gróf Andrássy Gyula pályafutásáról. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy az album megjelent, mert mind a fiatalabb mind az idősebb korosztály számára fontos információkat nyújt, egyúttal élvezetet is jelent. Az Album célcsoportja tehát a napjaink megemlékezései nyomán felfokozott érdeklődésű tág értelemben vett közvélemény.
Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész kihangsúlyozta apa és fia diplomáciai és politikai munkásságát és abban megmutatkozó tehetségét, ami a magyar és nemzetközi események alakulására is hatott. Az első világháború kapcsán kifejtette, nem lehetetlen, hogyha „Andrássy jóval előbb foglalhatta volna el a Ballhausplatzon atyja székét, a történelem másként alakulhatott volna.”
Julius Barczi művészettörténész a két gróf Andrássy Gyula művészetpártoló és mecénási tevékenységét méltatta. Számba vette azon értékeket, amelyek jelenleg is gazdagítják a betléri kastélyt és homonnai kastélyt. Kiemelte, hogy Magyarországon a Szépművészeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban is számos festmény és műtárgy található, ami a két gróf Andrássy Gyula tulajdonában volt egykor.
Az album tartalmának így – még az alapvetően megváltozott politikai–társadalmi viszonyok ellenére is – aktuális üzenete van, hangsúlyozták az előadók.
Szeiler Erika, az Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte, hogy mindkét Andrássy Gyula saját etikája mentén, -amelynek hangsúlyos eleme volt magyarságtudatuk- képviselte nézeteit, a közéletben ennek megfelelően vettek részt. Ugyanakkor az ifj. gróf Andrássy nézetei, gondolkodása a közjóról az általa képviselt értékek a korát meghaladónak nevezhetők.
Apa és fia munkássága Magyarország politikai–diplomáciai, tudományos, gazdasági, kulturális, vallási fejlődése tekintetében hagyott komoly értéket maga után, amelyek megismerése, megértése a 21. század emberei számára is tanulsággal szolgálnak.
Megrendeléshez kérjük vegye fel a kapcsolatot az alapítvány elérhetőségeinek valamelyikén: e-mail: ifj.grofandrassygy.alapitvany [kukac] t-online.hu telefon: +36-20-9579293
2020. október 17-én, a vírushelyzet ellenére szép számmal megjelent (az előírásnak megfelelően maszkot viselő) közönség előtt került sor az ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány szervezésében, a Magyarország 1918. Az Osztrák–Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország utolsó éve című tanulmánykötet bemutatójára.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvételeAz M5 Híradó felvételeAz M5 Híradó felvételeAz Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
Az Alapítvány nevében Szeiler Erika, az Alapítvány kuratóriumának elnöke üdvözölte a jelenlevőket, megköszönte, hogy a járványhelyzet ellenére eljöttek a Magyar Nemzeti Múzeumba, ezt követően összefoglalta az Alapítvány céljait. Összegezte, hogy a megjelent kötettel és a könyvbemutatóval is emlékezünk az 1918. sorsdöntő évre, illetve az első világháború utolsó időszakára, amely a Habsburg császári és királyi család és Magyarország számára is szomorú korszakot jelentett, emlékezünk ifj. gróf Andrássy Gyula áldozatos törekvéseire, hogy Magyarországot a béke felé vezessék
Az Alapítvány tízéves működése során, céljának megfelelően, számos nagyszerű programot valósított meg, és ez a könyvbemutató is tovább gazdagította az alapítványi programok sorát.
Szeiler Erika köszönetet mondott a támogatóknak: az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságnak, a Magyar Művészeti Akadémiának, Gödöllő Város Önkormányzatának, az Érd és Térsége Közmű Társulásnak, a BUS-OXY Kft-nek, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőségének, munkatársainak, hogy befogadták az Alapítvány rendezvényét.
Ezután átadta a szót Habsburg-Lotaringiai György főherceg nagykövetnek, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a centenáriumi megemlékezések számos rendezvényén vett részt és ennek során rengeteg tapasztalatra tett szert a száz évvel korábbi események megértésében. Kiemelte ifj. gróf Andrássy Gyula szerepét is, akit édesapja is nagyra becsült. „Aki nem tudja, honnan jön, nem tudja, hova megy, mert nem tudja, hol van ebben a pillanatban.” – idézte Édesapját. 1918 kapcsán rámutatott, hogy az év eseményeinek ismeretében az Európai Unió keretein belül jobban és hatékonyabban tudnak együttműködni Közép-Európa országai, nemzetei, ha a történeti tapasztalatot is figyelembe veszik. Vagyis a múlt hibáinak ismerete révén, látva Közép-Európa száz évvel ezelőtti szétesését, éppen ezt az együttműködést tudjuk erősíteni.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvételeM5 Híradó felvétele
Ezt követően Bábel Klára hárfaművész és Karosi Júlia énekesnő emelte az esemény színvonalát zenei produkcióval, majd az esemény moderátora, Katona Csaba kérésére Gergely András történész foglalta össze 1918 kutatásának jelentőségét végül a moderátor jelenlevő szerzőkhöz, ifj. Bertényi Ivánhoz és Bödők Gergelyhez fordult.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
Ifj. Bertényi Iván röviden méltatta ifj. Andrássy Gyulát, egyúttal rámutatott arra a markáns különbségre, amelyet a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójaként tapasztalt, ti., hogy Ausztriában mennyire más az emlékezetpolitika. A száz évvel ezelőtti eseményeket ugyan élénk érdeklődés övezi, de sokkal kevésbé feszülnek egymásnak indulatok, a történészek munkáját éppúgy szakmának tekintik, mint bárki másét, sokkal erősebb a nemzeti konszenzus, mint Magyarországon, ahol a múltértelmezés túlzottan a politika erőterében zajlik és komoly indulatok feszülnek egymásnak.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvételeAz Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
Bödők Gergely az első világháború frontján megtapasztalt hétköznapi erőszak traumatizáló hatását emelte ki, rámutatva, hogy valamennyi résztvevő ország hazatérő katonái révén tovább élt a háború utáni években az erőszak. Magyar viszonylatban mindezt összefüggésbe hozta a vörös- és fehérterrorral is.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvétele
A bemutató előbb Habsburg-Lotaringia György főherceg nagykövet zárszavával ért véget, aki megköszönte a résztvevőknek a jelenlétet és a kötet szerzőinek a munkáját, majd Szeiler Erika invitálta koccintásra a jelenlevőket.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány felvételeAz M5 Híradó felvétele
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány és a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft együttműködésében, „Magyarország 1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország utolsó éve” címmel tudományos konferenciát rendezett 2018. október 26. 10:00 kezdettel a Gödöllő Királyi Kastély, Barokk Színházban
A konferencia fővédnöke:
Öexellenciája Elisabeth- Elison Kramer Asszonyt az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete.
A konferencia védnökei:
Habsburg- Lotaringiai Mihály főherceg Fodor Pál urat a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója Gémesi György úr, Gödöllő város polgármestere
A konferencia levezető elnöke:
Révész T. Mihály, jogtörténész, c. egyetemi tanár Csorba László, történész, egyetemi tanár.
A konferencia meghívott előadói és előadásaik címei:
Kelemen Roland egyetemi tanársegéd, Széchenyi István Egyetem: Sajtóviszonyok és sajtócenzúra 1917-1918 Magyarországán.
Jeszenszky Géza, történész, egyetemi magántanár: Az Osztrák – Magyar Monarchia és a különbéke. Mensdorfftól Andrássyig.
Szarka László, történész, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet: A wilsonizmus nagyhatalmi és kisnemzeti olvasatai 1918 őszén.
Ifj. Bertényi Iván, történész, Bécsi Magyar Történeti Intézet – Collegium Hungaricum: IV. Károly 1918. október 16.-i manifesztumának hatása
Pollmann Ferenc, hadtörténész, az MTA doktora, Hadtörténeti Intézet: Miért nem maradt Magyarországnak hadserege 1918 novemberre?
Kaján Marianna, muzeológus, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum: A gödöllői kastély a Monarchia utolsó évtizedeiben.
Hatos Pál, történész, PhD. Kaposvári Egyetem: A történelem szédületében. A köztársaság mítosza 1918 őszén
Pritz Pál, történész, az MTA doktora, egyetemi magántanár, ELTE: Az önálló magyar külügyi szolgálat kialakulása 1918 őszén.
Gerő András, történész, egyetemi tanár, CEU, Habsburg Történeti Intézet: A béke háborúja, Magyarország 1918. november 3.-december 3.
Szabó István, jogtörténész, egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem: Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának hatásai a magyar közjogra.
Bödők Gergely, történész, munkatárs, Clio Intézet: Háború a háború után – Erőszak a Nagy Háború utáni Magyarországon, 1918 – 1920. A Konferenciát Dokumentumfilm anyag és Szokolay Ádám zongoraművész előadása tette színesebbé és még értékesebbé.
Szeiler Erika, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a vendégeket, akik között diplomaták, a különböző tudományágak kiemelt képviselői is megtisztelték jelenlétükkel a konferenciát. Szeiler Erika beszédében hangsúlyozta, hogy a Konferencia a történelmi eseményekhez is kapcsolódó nagyon méltó helyszínen került megrendezésre a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft segítségével, hisz ifj. gróf Andrássy Gyula 1918. októberében ebben a kastélyban vette át a kinevezését IV Károly királytól s lett magyarként az Osztrák- Magyar monarchia utolsó közös külügyminisztere és foglalta el azt a hivatalt, amit édesapja, gróf Andrássy Gyula magyarként elsőként töltött be. Szeiler Erika köszönetet mondott a támogatóknak, akik anyagi támogatásukkal is segítették a konferencia létrehozását.
Ezt követően Gémesi György, Gödöllő város polgármestere tartotta meg köszöntőjét. Polgármester úr köszöntőjében kiemelte, hogy nagyon jó érzés ebben a Kastélyban visszanézni az elmúlt harminc év eseményeire. Polgármester úr kiemelte az 2011.évet, amikor is a Gödöllői Királyi Kastély otthont adott az Európai Unió Elnökségének, s amihez Gödöllő városnak, vezetésének is hozzáadott értéke is van. Ezen értékek is segítik Magyarország erősítését belföldön és külföldön egyaránt, ami az ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány által szervezett konferencia útján is megvalósul. Polgármester úr kihangsúlyozta azon kívánságát, hogy legyen a konferencia hasznos, kisugározva a mai kor szellemét is.
Ujváry Tamás igazgató úr köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az intézmény számára is nagy öröm, hogy a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházban került megrendezésre a konferencia. A Gödöllői Királyi Kastély a Sissy kultusz egyik kimagasló helye a világon. A kastély illetve a Barokk Színház számos zenei, színházi és konferencia rendezvénynek ad helyt. A Gödöllői Királyi Kastély jelenleg több mint Sissy kultusz helye, a kastély titkos élete címmel 1950-1990 évek közötti időszak kerül bemutatásra „Kastély titkos élete” címmel időszaki kiállítás keretében. A programba gyermekek lettek bevonva, akik vizsgálat alá helyezték eme feltáratlan időszakot.
A konferencia délelőtti ülésének levezető elnök teendőit Révész T. Mihály c. egyetemi tanár teljesítette. A konferenciáján rangos történészek, az 1918 második felében Magyarországon elmélyülő katonai és belpolitikai válság kialakulását és következményeit mutatták be a gödöllői királyi kastélyban 2018. október 26-án, annak a napnak a 100. évfordulóján, amikor IV. Károly király ott fogadta a magyar politikai élet több képviselőjét. A konferencia érintette ifj. gróf Andrássy Gyula Első Világháborúval kapcsolatos álláspontját, ellenzéki politikusként diplomataként előrelátó és előre mutató szerepvállalását, 1918. októberében elvállalt közös külügyminiszteri kinevezését és lehetőségeit, mint a jog talaján álló legitimista politikusét.
Kelemen Roland előadó Sajtóviszonyok és sajtócenzúra 1917-18-ban című előadásában a harmadik Wekerle-kabinet idején bekövetkező, a sajtóra, a sajtóirányításra, a sajtóellenőrzésre vonatkozó változásokat mutatta be a Hadfelügyeleti Bizottság levéltári irat anyagára támaszkodva. A háború esetére szóló kivételes hatalmi intézkedéseket tartalmazó 1912. évi LXIII. törvénycikket (továbbiakban HKtv.) hosszadalmas, az osztrák féllel és az uralkodóval folytatott, számos bukkanóval nehezített tárgyalásokat követően 1912 decemberében fogadta el az Országgyűlés. Az előadó hangsúlyozta, hogy a sajtóval kapcsolatos feladatok koordinálása a Honvédelmi Minisztériumban felállított Hadfelügyeleti Bizottság berkeiben működő Sajtóalbizottság hatáskörébe tartozott. A Sajtóalbizottság az eseti, egyéni sajtótilalmakat adta ki, ellenőrizte azok betartását, valamint a lapok szerkesztőségének kérésére megvizsgálta az egyes cikkek tartalmát. A Hadfelügyeleti Bizottság pedig az osztrák szervekkel való kapcsolattartás mellett generális sajtótilalmakról döntött. Hasonló generális sajtótilalmakat adhattak ki az egyes minisztériumok, ezek közül kiemelten az igazságügyi miniszter. 1917-es kormányváltást követően szervezeti, személyi és szemleléti változások is bekövetkeztek, amelyek alapjaiban befolyásolták a sajtóval kapcsolatos hatáskörök gyakorlóinak attitűdjét.
Jeszenszky Géza „A nemzetközi katonai és politikai helyzet 1918 októberében, Andrássy külügyminiszteri működése” című előadásában a következőket emeli ki:
1917.végén a Központi Hatalmak helyzete kedvező volt. Nagy-Britannia különbékét ajánlott a Monarchiának.1918 tavasza egy pillanatra fölvillantotta az antant vereségét: a breszti, majd a bukaresti béke után, még az amerikai csapatok nagy számának megérkezése előtt. Franciaországot a keletről átdobott csapatok térdre kényszeríthetik. Így Károly császár-király birodalma teljes gazdasági kimerülése ellenére a különbéke helyett mindent a győzelemre tett föl. Az antant az ellenségei által Oroszországban gerjesztett szociális forradalomra válaszként a Monarchia nemzetiségei föllázításával válaszolt („Az elnyomott nemzetiségek római kongresszusa”), 1918 nyarán pedig hadviselő szövetségesnek ismerte el Csehszlovákiát, és fokozta erőfeszítéseit az olaszok és a délszlávok összebékítésére. A „második marne-i csatá”-t az amerikai csapatok belépése az antant javára döntötte el, rövidesen pedig elkezdődött a német csapatok kiszorítása Franciaországból. Az osztrák-magyar csapatoknak a Piave-nál júniusban indított támadása – az elégtelen létszám, hadianyag és a hiányos élelmezés következtében – sikertelen volt. A Szalonikiben állomásozó francia csapatok az újjászervezett szerb hadsereg közreműködésével szeptemberben offenzívát indítottak, ennek eredményeként a hónap végén, október elején pedig Törökország kénytelen volt békét kérni. Október 4-én a Monarchia Wilson amerikai elnökhöz küldött jegyzékében béketárgyalások kezdését javasolta a 14 pont alapján. Erre jó két héten át nem jött válasz, ezzel is elősegítve a bomlást. A nemzeti feszültségek oldására elkésett volt az uralkodó manifesztuma birodalma federális átszervezéséről – ami Magyarországra nem vonatkozott. Október elején ifj. gr. Andrássy Gyula Svájcba utazott béketárgyalások előkészítésére, de régi angol barátai sem fogadták. Hazatérve és a külügyminiszteri posztot átvéve már csak annyit tehetett, hogy elfogadta Wilson válaszát, ami Csehszlovákia és egy délszláv állam elismerését követelte.
Szarka László előadása az 1918 folyamán többször is változó wilsoni elvek közép-európai érvényesítésének nagyhatalmi és kisnemzeti alternatíváit szembesítette. Azt vizsgálta, hogy a térség érintett, az vesztes és győztes nemzetei miként értelmezték a wilsoni rendezési tervezetek közös nevezőjének tekintett nemzeti önrendelkezési elvet. Ezzel párhuzamosan jelezte a brit, francia, illetve a német és orosz nagyhatalmi érdekek hatását a közép-európai átalakulásban. Az előadás kitért a nemzeti önrendelkezés magyarországi, illetve magyar vonatkozásaira. Választ keresett arra, hogy a Czernin-, Burján- és Andrássy-féle osztrák-magyar különbéke-törekvések idején mikor és miért vált el Bécs és Budapest álláspontja a Monarchia belső nemzetiségi békéjét megteremteni hivatott föderatív átalakítás kérdésében? Mennyiben függtek össze csehszlovák, délszláv, nagyromán egységtörekvések az amerikai, brit és francia békepolitikával, új közép-európai rend kialakítására törekvő elképzeléseivel? Milyen szerepet játszottak a kelet-közép-európai politikai emigrációk és a Monarchia nemzetiségi mozgalmai? Miért látta 1918 októberében a wilsoni elveket elfogadható megoldás alapjának maga Tisza István, Apponyi Albert, illetve a velük szemben fellépő Károlyi Mihály? A történészi előadás ezt követően annak okait rendszerezi, milyen szerepet játszott a térségben az antant katonai diplomáciája? Miért nem tudták és miért nem akarták megakadályozni győztesek szövetségeseivé vált új államok katonai akcióit, amelyek az önrendelkezés jegyében Ausztria és Magyarország német és magyar területeinek jelentős részét is megszállták. A világháború délkelet- és közép-európai konfliktusainak lezárására hivatott török, bolgár, osztrák-magyar, magyar fegyverszüneti egyezmények, katonai konvenciók, demarkációs megállapodások jóval a békekonferencia döntései előtt meghatározták az új államhatárok kijelölésének elveit és módját, amelyek az esetek többségében ellentétbe kerültek a wilsoni elvekkel.
Ifj. Bertényi Iván előadásában a következőket hangsúlyozta:
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlási folyamatának egyik fontos eleme az a manifesztum, amelyet I. Károly osztrák császár 1918. október 16-án bocsátott ki. A rendelkezés Ausztriát egy etnikai jellegű föderáció irányában kívánta átalakítani. Előírta ugyanis, hogy minden nemzet alakítsa meg a maga nemzeti tanácsát, és ezek a nemzeti tanácsok az adott etnikum települési területén átveszik majd a kormányzás bizonyos feladatait. Mindamellett a szöveg hangsúlyozta, hogy a változás semmiképpen sem érinti Magyarország területi integritását. Ezzel együtt érdemes leszögezni, hogy a Habsburg-birodalom 1867-ben létrejött dualista szerkezete a magyar nacionalizmussal való kompromisszumot jelentett. Míg Ausztria vezetői számára a teljes birodalom megőrzése a korábbiakhoz hasonlóan öncélnak számított, a magyar 67-es kormányzat számára a Habsburg-nagyhatalom léte csupán a magyar nemzeti célok megvalósításához alkalmas eszköz volt, és valódi céljuk akkor is a magyar nemzeti érdek követése bizonyult, ha az már esetleg nem igényelné a szoros birodalmi kapcsolatokat. A Völkermanifestnek Magyarországra is komoly hatása volt. Az új rendelet megjelentetésével párhuzamosan, Wekerle miniszterelnök már október 16-án bejelentette a magyar képviselőházban, hogy Ausztria átalakulása miatt a magyar kormány a perszonálunió alapjára helyezkedik. Vagyis a Pragmatica sanctióban előírt közös védelem érvényességét továbbra is elismerve, külön magyar hadsereget és önálló magyar diplomáciát állít fel. A parlament valamennyi pártja üdvözölte a lépést, de a radikális függetlenségi Károlyi-párt kifogásolta, hogy a dualizmust megszüntető fontos államjogi bejelentést nem a 67-es Wekerlének, hanem egy hiteles 48-as vezetőnek kellett volna megtennie. A volt miniszterelnök Tisza István másnap, október 17-én elismerte, hogy a háború elveszett. A nagyatádi Szabó István kisgazdavezér is kifogásolta, hogy nem volt szerencsés a még folyó harcok idején éppen Tiszának erről beszélnie. Valóban, a fronton lévő katonaság, de a hátország is érthetően tette fel a kérést: miért harcolunk, ha már nincs értelme? Egyetérthetünk Lothar Höbelt bécsi professzor megközelítésével: „A Monarchia azért esett szét, mert többnemzetiségű állam volt, és mert egy nagy háborút elveszített. Minden már magyarázatnak ehhez képest alig van jelentősége.”
Pollmann Ferenc előadásában leszögezi, hogy az önálló – és kellőképpen hatékony – magyar haderő megteremtésének kudarca mind a történettudományt, mind a politikát, mind pedig az érdeklődő nagyközönséget azóta is élénken foglalkoztatja. Száz esztendő távlatából a kérdés elfogulatlan tárgyalása mindazonáltal ma sem mondható egyszerűnek. A hadtörténész vázolta, hogy 1918 októberének elején az Osztrák-Magyar Monarchia még mindig több mint fél millió embert tartott fegyverben. Ennél azonban lényegesen nagyobb volt a haderő élelmezési állománya: mintegy 2 millió 600 ezer férfi és nő ellátásáért volt felelős a hadsereg. A padovai fegyverszünet életbe lépést követően ezt az irdatlan embertömeget – pontosabban azokat, akik még a háború utolsó napján is elkerülték a hadifogságba esést – a hátország visszafogadta. Közülük a Magyarországra jutó katonákat a birodalom széthullását követően megalakuló Károlyi kormányzat szerelte le: december közepéig 1 millió 200 ezer főt. A közhiedelemmel ellentétben azonban a rezsim nem kívánta védtelenül hagyni az országhatárokat: a leszerelésről szóló 28315/eln. 1a számú, 1918. november 7-én kelt hadügyminiszteri rendelet a legfiatalabb öt korosztályt (az 1896-1900-ban születetteket) visszatartotta, már az új magyar haderő számára. Ez az elképzelés ugyanakkor a gyakorlatban csődöt mondott és a szomszéd államok területfoglalási szándékkal benyomuló csapatait 1918 végén illetve 1919 elején nem sikerült megállítani.
A konferencia délelőtti része Szokolay Ádám zongoraművész előadásával zárult.
A konferencia délutáni ülésének levezető elnök teendőit Csorba László egyetemi tanár teljesítette.
A konferencia délutáni ülése a konferenciát segítő és a vázolt események magyarázatául is szolgáló dokumentumfilm anyaggal kezdődött.
Ezt követően Gerő András előadásában az 1918. év november 3.- december 3. közötti magyarországi hangulatot vázolta. Magyarország 1918. október vége és 1919. ősze között minden politikai rendszert kipróbált, amely a korabeli Európa politikai világát jellemezte. Volt királyság, népköztársaság, szovjet köztársaság, majd újra királyság. Volt liberális, demokrata, kommunista, konzervatív. Mindegyik rendszer ilyen-olyan megújulásokat ígért, mindegyik önmagáról azt gondolta, hogy képes túlkerülni a vesztes háborúnak az ország integritását érintő következményein. Teljesen mindegy azonban, hogy az adott egy évben milyen belpolitikai kataklizmákat élt meg Magyarország, nem tudta elkerülni, amit a békekonferencia döntése számára jelentett. A győztesek diktálta európai politika szempontjából az egyetlen különbség ezek között a rendszerek között az volt, hogy az maradhatott meg, amelyik ténylegesen elfogadta és nemzetközi jogilag is elismerte a területi integritás felszámolását A győztesek úgy gondolták: a békében a háborút folytathatják, immár harcra képes ellenfél nélkül. A világháborúnak vége lett, de 1918. novemberére térségünkben bizonyosan a nemzeti gondolat győzött. A veszteseknél és a győzteseknél egyaránt. Az eltérő és ütköző nemzeti célok érvényesítésére azonban messze nem egyenlő esélyek kínálkoztak. A vereségnek ára, a győzelemnek jutalma volt. Magyarországon 1918. novemberére, a politikai értelemben vett 20. század kezdetén a demokrácia győzött, de a nemzeti önérvényesítés vereséget szenvedett.
Kaján Mária a gödöllői kastély Erzsébet királyné halála után a Monarchia összeomlásáig, száz évvel ezelőtti állapotát és eseményeit mutatta be. A királyi család kedvelt magyarországi vadászkastélyának élete Erzsébet királyné halála után nagyon megváltozott, elcsendesedett. I. Ferenc József életének hátralévő éveiben egyre kevesebbet járt Magyarországon, és még kevesebbet Gödöllőn, de maga választotta ki szeretett feleségének méltó emléket állító szobrot a gödöllői Erzsébet-parkba. Utoljára 1911 tavaszán töltött pár napot a kastélyban. Az épületegyüttes fenntartásáról a továbbiakban is a Budai Várkapitányság gondoskodott. Az 1910-es évektől több magyar művész lehetőséget kapott, hogy megfesse a királyi vadászkastély termeit és parkját. Az újságok továbbra is rendszeresen írtak a gödöllői kastélyról, nosztalgiával idézve fel a régi dicső napokat. I. Ferenc József halála után utódja, IV. Károly az I. világháború eseményei miatt kevés időt tölthetett itt feleségével, Zita királynéval. Ezek csupán pár napos, ill. pár órás látogatások voltak, a kastélyban berendezett tiszti és legénységi hadikórházat és katonai üdülőben gyógyuló katonákat látogatták meg. Hosszabb időt 1918. október végén terveztek Gödöllőn tölteni, melyet megrövidített a történelem: az I. világháború elvesztése, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása és az őszirózsás forradalom. A kastélyra ugyanúgy, mint az országra, nehéz idők következtek. A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum 2011-ben nyitott állandó kiállításán egyik szobájában festményekkel, műtárgyakkal, dokumentumokkal idézzük fel IV. Károly koronázását és Gödöllőn töltött napjait.
Hatos Pál a köztársasági gondolat mítoszáról 1918 év őszén beszélt. Közép Európában két császári méltóságot szüntetett meg: a németet és az osztrákot és hét királyit, a magyart, a bajort, a szászt, a badenit, a württembergit, a vesztfáliait és a hannoverit. Senki sem áldozta fel életét a császárért és a Birodalomért, s nem akadt olyan hivatalnok vagy katona, aki uralkodója és a monarchia védelmében harcba szállt volna. Bécsben az utca embere egy vállrándítással intézte el a Habsburgok hatszáz éves trónjának leomlását, – „csak legyen mit enni.” A forradalmas Berlinben, a spartakista vezér, Karl Liebknecht lépett a menekült Vilmos császár helyére .A berlini polgárokat nem zavarta a forradalom, vasárnap volt, a Grunewaldban sétáltak, mint minden hétvégén, s az arcukra az volt írva, hogy a fizetéseket továbbra is folyósítják. A reublikanizmus Magyarországon is hosszú, a 18. század végi magyar jakobinus mozgalomig érő hagyományra tekinthetett vissza, de elsöprő támogatottsága sohasem volt a magyar közvéleményben. Még Kossuth Lajos sem merte proklamálni a köztársaságot az 1849-es debreceni trónfosztás után, bár kormányát „respublikai irányúnak” hívta. Az időről-időre magányos értelmiségiek és marginális politikai csoportok által felvetett köztársasági gondolatnak tartalma jórészt kimerült a hagyományos Habsburg-ellenességben, a 49-es függetlenségi hagyományok és a radikális Kossuth-kultusz ápolásban.A királyságot Magyarországon azok is az egyedül lehetséges kormányformának tekintették, akik elméletben a köztársasági uralom hívei voltak. 1918. novemberét megelőzően a köztársaság nem volt olyan vonzó ideológiai gondolat, hogy azzal akár a függetlenségi-nacionalista ellenzék, vagy a magyar progresszívek „szabad szocializmusa” komolyan számolt volna. A köztársaság forgatókönyvét így az 1918-as őszén is inkább a történelem szédülete diktálta, mint régóta készülődő szereplők vagy kidolgozott programok.
Pritz Pál az önálló magyar külügyi szolgálat kialakulása 1918 őszén címmel tartott előadást.
Az 1867-1918 között kétközpontú OMM egyik sajátossága volt, hogy a tagállamoknak nem volt önálló diplomáciai képviseletük. Ezt az osztrák fél értelemszerűen sokkal könnyebben viselte, mint a magyar. Hiszen a közös külügyi szolgálatnak német volt a nyelve, s a központ Bécsben volt. Vagyis az osztrák állam központjában. A korabeli magyar belpolitikai életet, pártviszonyokat döntően az jellemezte, hogy az ellenzéki pártok állandóan a közjogi kérdéseket feszegették. Önálló magyar külképviseleteket, s azt is követelték, hogy a német mellett a magyar is a közös diplomáciai szolgálat hivatalos nyelve legyen. A koalíciós kormányzás idején kompromisszumként egyes diplomáciai képviseleteken megjelentek a földművelésügyi-, illetve kereskedelemügyi szaktudósítók. Ők a magyar tárcákat képviselték. A Monarchia külpolitikájára a magyar félnek a magyar nacionalizmus, a magyar nagybirtok ereje okán volt jelentős befolyása. Már közvetlenül 1867 után, majd 1918 őszén az OMM felbomlása nyomán megindult az önálló magyar külügyi szolgálat kiépülése – amely számos munka téves beálltásával szemben nem 1919 őszén, hanem értelemszerűen már 1918 őszén kezdetét vette.
Szabó István az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának hatásai a magyar közjogra című előadásával folyatódott a konferencia. A jogtörténész a következőket emelte ki: Annak következtében, hogy a Mohács után trónra lépő Habsburgok nem csak Magyarország, hanem több környező ország koronáját is viselték, a magyar közjogban számos rendhagyó elem alakult ki. A közel négy évszázad permanens vitapontja volt, vajon maga a birodalom bír-e államisággal, vagy csak önálló államok valamiféle föderációja. Köztudott, hogy a reálunió versus perszonálunió kérdése a kiegyezést is jelentősen áthatotta. A kiegyezés alapja pedig a Pragmatica Sanctio volt, amelynek elfogadásánál szintén jelentkezett a probléma. Elegendő-e azt a birodalomban egy uralkodói aktussal elfogadni, vagy a magyar országgyűlésnek külön meg kell erősítenie? A birodalom maga is állam, amelynek saját trónbetöltési rendje van, s a koronatartományok ehhez igazodnak, vagy a birodalmat alkotó államoknak önálló trónbetöltési renddel bírnak. Mivel Magyarország államformája a Monarchia felbomlását követően is királyság maradt, érdekes kérdést szült, vajon az 1918 előtti rendhagyó közjogi környezetben kialakult trónbetöltési rend tovább élt-e. A probléma a szikár jogi érveken túl kényes politikai témává is vált, hiszen összefüggésben állt a Habsburg-Lotaringiai Ház magyar trónhoz fűződő jogával. Vajon a külpolitikai körülmények változása esetén visszatérhetnek a magyar trónra, vagy a Monarchia felbomlásával azt véglegesen elveszítették. Köztudott, hogy eme kérdés megítélésében mind a politikai élet, mind a közjogtudomány két táborra szakadt. A politikában az érzelmi motiváció szinte természetesnek mondható, de ebben a kérdésben ez a jogtudomány művelői körében is érzékelhetővé vált. A Habsburgok irányában fennálló szimpátia, vagy unszimpátia sok esetben őket is áthatotta, s aztán ehhez keresték a jogi érveket. Az előadás a szabad királyválasztók és a legitimisták főbb érvelésit, az ezekhez esetlegesen kapcsolódó törvényhozási döntéseket tekintette át.
Bödők Gergely az emberi élet elértéktelenedésének 1920-ig terjedő folyamatát és hatásait mutatta be, az erőszakot a Nagy Háború utáni Magyarországon 1918–1920 években. Az első világháború alatti erőszak legalább három szinten megragadható: a szembenálló harcoló felek katonáinak mindennapossá vált összecsapásaiban, az egyes hadseregeken belüli szigorú fegyelmezési gyakorlatban, valamint az ellenséges katonák civil lakossággal szembeni bánásmódjában. Ez a négy év visszafordíthatatlan következményekkel járt: a háborús traumák, a halállal való́ mindennapos szembesülés és szoros együttélés, az ellenfelek emberi vonásainak elmosódása, az előítéletekre építő, vagy ezeket megalapozó és felerősítő háborús propaganda sztereotip ábrázolásai, a hirtelen elállatiasodás jelensége és a nyers erő alkalmazásának delíriuma együttesen hozzájárultak az emberélet devalválódásához és a gyilkosság elkövetésének legitimmé́ válásához. A háborús mindennapok fontos részeként vehetjük számításba az öldöklés megszokottá́ válását és ehhez szorosan kapcsolódva a katonák legfontosabb tapasztalatát: az emberélet kioltásának relativizálódását. A háború nem múló nyomokat hagyott a katonák lelkületében. A frontokon megtanult túlélési technikák, az erőszaknak a gyakori alkalmazása, az emberi élet kioltásának rutinja a megváltozott körülmények ellenére reflexszerűen sokukból elő-előjött. Sokak a több éves öldöklés szörnyűségeiből arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi élet bizonyos célok érdekében semmibe vehető, feláldozható. A világháborús tapasztalatok és a frontélmények, éppen ezért nagyban meghatározzák azt a cselekménysort, ami Magyarországon 1918 őszén, majd a magyarországi terrorcsapatok (vörösek és fehérek egyaránt) létrejöttét követően 1919‒1920 között lezajlott.
Összefoglalva
A jelenlevők egybehangzó véleménye szerint a Konferencia a kitűzött célokat elérte. A magas színvonalú délelőtti és délutáni előadások, az első világháború befejezésének 100. évfordulóján, méltó üzenetet fogalmaztak meg, hogy soha többé háborút, és hogy miért is fontos a politikus intelligencia helye, szerepe, a diplomáciai küldetése. A konferencia megerősítette azt az álláspontot is, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula a Nagy Háború idején is tette a dolgát a lehetőségek korlátai között a haza szolgálatában.
Ifj. gróf Andrássy Gyula és történelmi kora sokszínűségének megismeréséhez, a hallgatóság orientálásához, a konferencia bemutatott néhány fontos, tudományos álláspontot, történést az első világháború végnapjaiból és utóéletéből, hatását a gazdaságra, társadalomra, amelynek ifj. gróf Andrássy Gyula átélője, s megélője volt. Élete-politikus és diplomata élete-méltán lehet példa a hétköznapok embere-idősek és fiatalok- számára egyaránt.
Ez úton is nagy tisztelettel köszönjük a konferencia fővédnökének Öexellenciája Elisabeth- Elison Kramer Asszonyt az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetének, hogy vállalta a konferencia fővédnökségét. Köszönjük Habsburg- Lotaringiai Mihály főherceg úrnak, Fodor Pál úrnak a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatójának, Gémesi György, Gödöllő város polgármesterének ,hogy vállalták a védnökséget. Külön köszönjük Ujváry Tamás Gödöllő Királyi Kastély Nonprofit Kft igazgatójának a konferencián való részvételét és segítségét, hogy a minden szempontból színvonalas konferencia megvalósulhatott.
Ez úton is nagy tisztelettel köszönjük a megjelent excellenciás hölgyeknek és excellenciás uraknak megtisztelő érdeklődésüket a konferencia iránt, nevezetesen: a Cseh Köztársaság Nagykövetsége képviseletében Jozsef Kollár , miniszter –tanácsosnak, az Oroszországi Federáció Nagykövetsége képviseletében Peter Abramov II. titkárnak és Iván Darchiev tanácsosnak, Osztrák Köztársaság Nagykövetség képviseletében Krisztina-Hedvig Mosdóczi III. titkárnak.
Köszönjük a Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft munkatársainak, hogy magas színvonalú körülményeket biztosítottak e rangos konferenciához.
Megköszönjük előadóinknak a kitűnő előadását, akik a legfrissebb kutatási eredményeiket is felhasználták és közvetítették vendégeink felé. Hozzájárult a konferencia sikeréhez Szokolai Ádám zongoraművész előadásával, továbbá Sávoly Tamás és Fekete József a konferencián bemutatott dokumentumfilm megvalósításával. Köszönjük Gergely András úr szakmai segítségét.
Ez úton is külön köszönetet érdemel a támogatóik nagylelkű anyagi és erkölcsi segítsége. Köszönjük az Erzsébet Királyné Étteremnek, Urbán Gábor vezető úrnak és munkatársainak színvonalas munkáját.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány már most tisztelettel tájékoztatja az érdeklődőket, hogy a konferencia anyagát könyv formájában is szándékában van megjelentetni.
És végezetül, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, ifj. gr. Andrássy Gyula magyaroknak és más nemzetnek is fontos üzenetével, és máig ható gondolataival zárja összefoglalóját, miszerint „Erős meggyőződésem szerint semmi sem (…) használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás (…) Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk, ha érdekeit többre akarjuk vinni, tenni a jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.”
Nagyszerű dolog az Alapítvány életében, hogy céljának megfelelően, sikerült elkészíteni a két gróf Andrássy Gyula „című 4 részes összesen 104 perces ismeretterjesztő filmet és a két történelmi személyiséget- apát és fiát-hitelesen bemutatni a ma élő nemzedéknek. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ma is aktuálisak azok a magatartások, az az elhivatottság és jellem, és azok a vélemények is, amelyeket e két magyar hazafi képviselt.
2017. november 15-én 16:00 kezdettel a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében került sor a két gróf Andrássy Gyula ismeretterjesztő film első bemutatójára, amin több mint 500 érdeklődő vett részt.
kép forrása: mta.hu/Szigeti Tamáskép forrása: mta.hu/Szigeti Tamás
Ez úton is, köszönetünket fejezzük ki az MTVA-nak és bírálóbizottság tagjainak: Gyurity Mónika Asszonynak, Vitézi László úrnak, Tőkéczki László úrnak, hogy bíztak az Alapítványban és lehetőséget adtak a film megvalósítására.
Köszönjük Géczy Dávid rendezőnek, a stáb tagjainak a munkáját- kiemelve Veisz Gábor zenei szerkesztő, Szabó Gábor drón- felvételkészítő, Lecza Attila animáció- fényelést készítő munkáját.
Külön megköszönjük a történész- szakértők szakmai munkáját: dr. Csorba László, dr. Gergely András, dr. Gerő András, dr. Fónagy Zoltán, dr. Jeszenszky Géza, ifj. dr. Bertényi Iván, dr. Basics Beatrix, dr. Szabó István, Dr. Hermann Róbert, Fodor Gábor, Dr. Hóvári János, Szántóné Dr. Balázs Edit, Dr. Gönczi Ambrus, Mgr. Julius Barczi, Mgr. Szilvia Lőrinčiková, Mgr. Juraj Kovač, Mgr. Jakub Šnajder ,Dr. Rada János, Zsidi Vilmos, Sávoly Tamás, Dr. Nagy László ,akik elősegítették az igényességében tudományos elkötelezettségű film létrejöttét.
kép forrása: mta.hu/Szigeti Tamás
Köszönjük Benkő Péter, Bezerédi Zoltán, Kuna Kata, Pásztor Máté, Széles Tamás, Bozsó József, Vaszkó Bence, Herceg Tamás, Dányi Krisztián, Bartus Marcell, Rák Zoltán, Varga Norbert, Rárosi Anita, Kosik Anita, Karsai István, Csák József, Ambrus Károly kiemelkedő színészi-előadói teljesítményét, ezen belül is kiemelve Kékesi Gábor színművész filmbéli kiváló színészi munkáját és emberi magtartását is, aki a két gróf Andrássy Gyulát személyesíti meg a filmben.
Köszönet illeti az Emberi Erőforrás Minisztériumát, Nemzeti Kulturális Alapot, Köztársasági Elnöki Hivatalt, Magyar Művészeti Akadémiát, Budapest Főváros, IX. Kerület Ferencváros és Budapest Főváros XI. Kerüet Újbuda Önkormányzatát, Tiszadob Nagyközség és Sátoraljaújhely Város, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatát, hogy anyagi támogatással is segítették a film létrehozását.
Nagy Tisztelettel megköszönjük- öex. Eric Fournier nagykövet úrnak- Francia Köztársaság budapesti nagykövetsége, öex. Jerzy Snopec nagykövet úrnak- Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége, öex. Şakir Fakili nagykövet úrnak – Török Köztársaság budapesti nagykövetsége- támogató segítségét. A misszióvezetők személyes előadásukkal is elősegítették a film minél hitelesebb létrejöttét.
Külön köszönetet mondunk a Külgazdasági és Külügyminisztérium Vezetőségének és munkatársainak, programban résztvevő missiók vezetőinek: öex. Dr. Perényi János rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek- Bécs, Dr. Károlyi György rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek- Párizs, Haraszti Attila főkonzulnak- Kassa, Hendrich Balázs főkonzulnak- Isztambul és munkatársaiknak, akik odaadó, alapos és kitartó munkájukkal nagyban hozzájárultak, hogy jelen film tartalmában gazdag és szórakoztató minőségben ma megtekinthető legyen.
Köszönetet mondunk – Csikszentkirály Polgármesteri Hivatala, Krasznahorka-Betlér Nemzeti Múzeum és Tőketerebesi Nemzeti Múzeum, Magyar Állami Operaház, Liszt Ferenc Zeneakadémia, Stefánia palota, Magyarország Országgyűlés Hivatala- képviselőinek, hogy dokumentumokkal, szakmai segítségekkel és helyszínek biztosításával tették hitelessé és értékessé a filmet.
Végül, de nem utolsó sorban, tisztelettel megköszönjük a Magyar Tudományos Akadémia Vezetésének és munkatársainak, hogy lehetőséget adtak az MTA épületében történő forgatásra és film első bemutatásra, a Tudomány Nagy Intézményében, épületében, amely nagyban kötődik a két Andrássy Gyula munkáságához, életútjához.
