Kategória: ifj. gróf Andrássy Gyula

Belügyminiszteri tevékenysége előtt

Képviselőházban (Képviselőházi Napló)
1890 jan. 17-én az 1890-es költségvetésről
1890 dec. 5. a fegyvergyár ügyéről (háború esetén megfelelő fegyverek álljanak rendelkezésre)
1890 dec. 12. a fegyvergyár ügyéről
1891 febr. 13. az 1887:XX tc. kedvezményeinek kiterjesztéséről a katonai özvegyekre és árvákra
1891 jún. 25. a közigazgatási reform reformról
1892 márc. 17. a házszabályokról (a házszabályok értelmében csak személyes támadás esetén van joga a képviselőknek felszólalni; ha a pártot támadják, személyesen ne válaszoljanak)
1892 márc. 18. a közjogi politika védelméről
1895 márc. 11. Id. gr. Andrássy Gyuláról és politikájáról
1903 febr. 5. Felszólalás a véderővitában (a nagyhatalmi státusz jellemzői, ismérvei, kiegyezésről, hadseregről, a vezényleti nyelvről)
1903 febr. 7. Felszólalás a véderővitában (az előző beszéd magyarázata, a hadseregről)
1904 dec. 15. A házszabályok reformjának szükségességéről
1904 dec. 28. A következő választásokról (az obstrukció, a házszabályrevízió kérdése)
1905 jún. 21. A király kéziratának a meghallgatását ne tagadják meg a képviselők
1905 okt. 10. „A minisztérium kötelessége a király és az országgyűlés között a közvetítő szerepet vinni.” – Ifj. gr. Andrássy Gyula határozati javaslata az 1905-ös választások után kialakult helyzetre reflektál: „A kormánynak nemcsak egyes tényei ütköznek az alkotmányba, hanem oly államjogot hirdet, mely szabadságunkat örökre alááshatná. A nemzet részvételén alapuló kormányzás mellé odaállít egy másikat, mely a nemzet részvétele nélkül, sőt, a nemzet akarata ellen is folytatható és melyhez a király teljes joggal nyúlhat, valahányszor a többség merészkedik önálló nézettel bírni. … A király a parlament nélkül uralkodhatik.”

Belügyminiszterként (1906 ápr.8. – 1910 jan.17-ig)

1906 júl. 19. Ifj. gr. Andrássy Gyula az önkormányzati reformról, a közigazgatás reformjáról, a közegészségügyről. Azt is szorgalmazza, Hodzsa Milán javaslatát a gyülekezési és egyesülési jogról ne fogadja el a kormány.
1906 júl. 20. Ifj. gr. Andrássy Gyula arról beszél, a főispáni tisztség eltörölhető lenne, ha nem jelentene egyensúlyt a nemzetiségi politikusokkal szemben.64. országos ülés 1906 nov. 26-án: nemzetiségi kérdésben álláspontja
1906 nov. 27.: A közegészségügyről
1907 jan. 10. Ifj. gr. Andrássy Gyula elítéli a Bihar megyei közigazgatási bizottság elvi álláspontját (nem fogadhatnak el ajándékokat, pártatlanok legyenek, ne legyenek részrehajlóak).
1907 febr. 20. ifj. Andrássy Gyula válasza Brediceanu Koriolánnak (1907 febr. 14. az erdélyi Bogsánban a választásokon csendőrségi túlkapás volt a románokkal szemben)
1907 febr. 28. A kivándorlásról és a szakszervezetekről
1907 jún. 26. horvát képviselők magyar parlamentben mondhatnak horvátul beszédet, de törvényjavaslatot nem adhatnak be
1907 okt. 16. ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterként benyújtja a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről, a hatásköri bíróság felállításáról, az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjszabályozásáról és a vármegyei közigazgatás rendszeréről szóló a 1891:33 t.c. hatályon kívül helyezéséről a törvényjavaslatait.
1908 jan. 15. Mezőfi Vilmos interpellációja ifj. gr. Andrássy Gyulához az általános, egyenlő és titkos választójog bevezetéséről (ifj. gr. Andrássy Gyula a részletekbe nem bocsátkozik)
1907 nov. 8. A magyar állampolgárok adó- és újoncmegtagadási jogáról szóló törvényelfogadási vitában ifj. gr. Andrássy Gyula az eredeti törvénytervezet szövegét javasolja.
1907 okt.30. Ifj. gr. Andrássy Gyula a csernovai tragédiáról – Hodzsa Milán interpellációjára adott válasz. A csernovai tragédia néven elhíresült csendőrsortűz 1907. október 27-én dördült el a Liptó vármegyei, Rózsahegy közelében található Csernovában. Andrej Hlinka mellett tüntető helyi szlovákok közül 15-en meghaltak és többen megsebesültek.
1908 febr.25. Ifj. gr. Andrássy Gyula a választási reform előtt a házszabályrevíziót szorgalmazta és az obstrukció ellen kívánt fellépni. Hangsúlyozta, a parlament működőképessége a tét, s ez a magyarság egyik sorskérdése (a végrehajtó hatalom megerősödött, „a népképviselet nem tud feladatának megfelelni”). Beszélt a szociáldemokrácia és a nemzetiségek megerősödéséről, őket is be kívánva vonni a politikai életbe. A cigányok letelepítését és társadalmi integrációját is fontos feladatnak nevezte.
1908 márc. 28. A szakszervezetek vagyonára vonatkozóan ifj. gr. Andrássy válaszolt egy interpellációra.
1908 ápr. 1. A körorvosok fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat.
1908 ápr.4. Ifj. gr. Andrássy Gyula egy anyakönyvvezető védelmében szólalt fel.
1908 márc. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula a szakszervezetek feloszlatását helyezi kilátásba (a szociáldemokrata párt rendszeres tüntetéseket rendez, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra a választójog kérdésében)
1908 máj. 6. ifj. gr. Andrássy Gyula Sopronra vonatkozóan a német nyelv használata mellett áll ki és a román párt megalakítása ellen érvel.
1908 máj. 8. Tolna megyében a földmunkások aratósztrájkja miatt ifj. gr. Andrássy Gyula szorgalmazza a csendőrség létszámának megemelését és megvonja a népgyűlések engedélyezésének a jogát
1908 máj. 16. Ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde (a nemzetiségi kérdésről: a magyar állam politikájának célja mindig az állam és a nemzet egységének fenntartása lesz; a gyülekezeti és egyesülési jog kodifikálása nem a legsürgetőbb; a szakszervezetek feloszlatása a szakszervezetek visszaélései miatt, Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita, a Budapesti lakásviszonyok egészségtelenek, közigazgatás reformja lesz az egyik legszükségesebb a jövőben; a virilizmus eltörléséről, Fiuméban az olaszság erősítéséről, a levéltár újjáépítéséről és a levéltári ellenőrzésről)
1908 máj. 27. A választójogi reformról, Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita, a fővárosi hentessegédek sztrájkjának a letöréséről
1908 jún. 12. Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita az egészségügyi ellátás kérdéséről
1908 szept. 23. A rendőrök 1908 szept. 16-án leverték a sztrájkoló munkásokat. Pető Sándor interpellációjára válaszolt ifj. gr. Andrássy Gyula. Kifejtette, kötelessége a rendet és a közbiztonságot fenntartani, ill. a rendőrségi visszaélések ellen fellépni. Beszélt a választási reformról is.
1908 nov. 11. Az országgyűlési képviselőválasztásról szóló törvényjavaslatot benyújtja ifj. gr. Andrássy Gyula
1908 nov.25. A kivándorlási visszaélésekről
1908 nov. 27. A közös minisztériumok költségvetéséről
1908 nov. 28. Ifj. gr. Andrássy Gyula válasza Pop Cs. István interpellációjára, a magyar nemzetiségpolitikáról
Főrendiházi beszédek:
A főrendiház XIV. ülése: Tisza István felszólalására válaszol: Bihar vármegye közigazgatási bizottságáról
A főrendiház XXXIX. ülése: A kivándorlásról

Ellenzéki politikusként

1910 jan. 24. Az alsóház ésfelsőház kapcsolatáról
1910 jan. 25. Kifejezi bizalmatlanságát Khuen-Héderváry Károly kormányával szemben (az önálló bankot nem tartja reálisnak, főleg a választási törvényre és az idemnitás kérdésére tér ki).
1910 jan. 28. Az önálló bank ellen
1911 jún. 1. A politikai jelszavak hátteréről ad áttekintő képet és a középutas politikát hirdeti.
1911 júl.22. A véderőről szóló törvényjavaslatot nem szavazza meg ifj. gr. Andrássy Gyula. A beszédében indokolja álláspontját, az a célja, hogy harmónia legyen a király és a nemzet között, magyar nyelvű vezényszavak legyenek a hadseregben és a modern nemzetet harci szellem hassa át: a nemzetnek a szívéhez is hozzá kell férkőzni.
1912 jan. 26. A véderőjavaslatról, a címerkérdésről és a trializmus veszélyeiről
1912 jan. 27. Az obstrukcióról
1912 okt. 30. A véderőjavaslatról
1913 nov. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula szerint a képviselőházat fel kellett volna oszlatni és a választások tisztátalanságát bírálja az anyagi források tekintetében. A felszólalásra Tisza István válaszol.
1916 jan.5. Ifj. gr. Andrássy Gyula helyzetelemzése a világháború állásáról
1916 jún. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula a háborúról beszél és kéri pártját, az Alkotmánypártot, tartsa ébren a nemzetben az erős akaratot a győzelemhez.
1916 júl. 5. A parlament bírálata („Nekem meggyőződésem, hogy a magyar parlament beteg.” „egy kijegecedett közjogi testület a többség.”) és a nemzet megóvása a felesleges harcoktól. A felszólalásra Tisza István válaszol
1916 szept.6. Ifj. gr. Andrássy Gyula indítványozta a delegáció összehívását (az 1867:XII.tc. alapján). /A delegáció állapítja meg a költségvetést és „különösen a külügyi kérdésekkel kapcsolatos kényes kérdéseket” intézi./ Beszélt az I. világháború alakulásáról is. Tisza István a háborús helyzetről tart beszámolót.
1917 febr.8. A választójogról (megadná a katonáknak és a 30 éven aluliaknak is) és Tisza István politikájának bírálata

A Horthy-korszakban

1920 febr. 27. Ifj. gr. Andrássy Gyula felszólalása az alkotmányosság helyreállítása és az államfői hatalom gyakorlásának ideiglenes (!) rendezése kapcsán. Ekkor még elfogadja, hogy nem foglalkoznak a végleges alkotmánnyal és az államfői hatalmat időlegesen állapítják meg, a Nemzetgyűlésnek adott teljhatalmat viszont bírálja.
1920 júl. 23. A forradalmi gondolatokkal szemben a nemzeti eszme és a Szent Korona-tan jelentőségét hangsúlyozza. Teleki Pál politikájával egyetért, az erkölcsi tekintély helyreállítását szorgalmazza.
1921 márc. 12. A baloldali forradalmakról
1921 ápr.21. Ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde IV. Károly lemondásáról és a jogfolytonosság szükségességéről. Kritikát fogalmaz meg Gömbös Gyula politikájával szemben (a katonai szellem ne kerüljön be a civil közigazgatásba).
1921 máj.4. Ifj. gr. Andrássy Gyula arról beszél, a nagyhatalmak uszították fel a Monarchia nemzetiségeit és Angliában rokonszenv mutatkozik meg Magyarország iránt.
1921 máj. 31. Ifj. gr. Andrássy Gyula Sándor Pál vádjaira válaszol, aki őt antiszemitának tartja: „a politika a mérséklet útján megmaradjon s hogy visszatartsam azoktól a túlzásoktól, amelyek ép annyira kárára a magyar nemzetnek és ártanak a magyar becsületnek, a magyar békének, a magyar jövőnek.” Az őszirózsás forradalomról és Károlyi Mihállyal való személyes kapcsolatáról is beszél.
1922 jan. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula Bethlen István beszédére válaszol, amelyben a legitimista politikusokat bírálta.
1922 jan. 25. Bethlen István vádjaira válaszol (királypuccsról, legitimizmusról)
1922 júl. 11. A frankhamisítási ügyről, az „álparlamentarizmus” bírálata
1924 ápr. 8. Ifj. gr. Andrássy Gyula legitimista alapról bírálja Bethlen István politikáját. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítását szorgalmazza és gazdasági helyzetről, ill. a nemzet erkölcsi erejéről beszél („olyan lerongyolt nemzetnek, mint a magyar, egy olyan szerencsétlen viszonyok között integritását elvesztett nemzetnek legfőbb kincse az önérzete, büszkesége”) Az elcsatolt országrészeken tragikusnak látja a magyarság helyzetét, szemben hazánkkal, ahol a kisebbségek jobb feltételek között élnek. A külpolitikai orientációt a kisantant országokkal szemben elsősorban Olaszországgal, Lengyelországgal, Bulgáriával, Törökországgal, Németországgal és Oroszországgal tartja elképzelhetőnek.
1925 május 20. Ifj. gr. Andrássy Gyula elutasítja a választójogi törvénytervezet („Önök ma a magyaroktól féltik Magyarországot, nem Magyarország ellenségeitől”)

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Ifj. gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula

Tőketerebes, 1860 június 30. – Budapest, 1929 június 11.

A XX. század első három évtizedének egyik legmeghatározóbb magyar politikusa és gondolkodója: király személye körüli miniszter, belügyminiszter, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, a lengyel államiság helyreállításának kezdeményezésében kulcsszerepet játszó személyiség, az Alkotmánypárt elnöke, az Antibolsevista Comité egyik vezetője, a Horthy-korszakban a legitimista politikusok vezetője, a második királypuccs külügyminiszter-jelöltje, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, ill. a Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párt elnöke, a Szent Korona-tan és a magyar alkotmányjog terén maradandót alkotó jogtudós, történész, az MTA tagja, a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, kultúrpolitikus, a kultúrfölény-elméletének első megfogalmazója, a hazánk egyik legfontosabb arisztokrata magángyűjteményének kiteljesítője, mecénás, művészetfilozófus, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Nemzeti Szalon és a Szent-György-Céh elnöke, az Országos Gyermekvédő Liga létrehozásának kezdeményezője és alapító tagja.

Ifjúkora

Id. gróf Andrássy Gyula és Kendeffy Katinka fiaként bátyjával, gróf Andrássy Tivadarral ( 1857-1905) és nővérével gróf Andrássy  Ilonával (1858-1952)   együtt a kor legmagasabb színvonalán álló, sokoldalú műveltséget sajátított el. Mindvégig magántanuló volt és miután az édesapja 1871-ben az Osztrák – Magyar Monarchia külügyminisztere lett, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt.

• 

• 

Már ekkor megmutatkozott jogi érdeklődése: abban a szerencsében részesült, hogy egy egész nyarat együtt tölthetett a kor egyik legnagyobb jogtudósával, Concha Győzővel. Politikai pályafutása a külügyek területén kezdődött: 1883-ban a konstantinápolyi követség fogalmazóhelyettese, majd 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinben követségi attasé lett. Közben rendszeresen látogatta a Humbolt Egyetem jogi előadásait. Különösen Rudolf von Gneist (1816-1895) professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja előadásait hallgatta, aki jelentős műveket írt az angol alkotmányról, a porosz közigazgatási reformokról és a jogállamról, amelyek ifj. gróf Andrássy Gyula későbbi műveire és politikai nézeteire jelentős hatást gyakoroltak.

Politikai pályafutásának kibontakozása

1885-1904 között szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselő. 1892 novemberétől 1894 júniusáig belügyi államtitkár, 1894 június 10-től 1895 január 15-ig az első Wekerle-kormányban király személye körüli miniszter. Ekkor szorgalmazta az egyházpolitikai törvényjavaslatok elfogadását.

Az ún. Lex Tisza elfogadásakor, 1898 decemberében kilépett a kormánypártból, de 1899 februárjában, Széll Kálmán elnöki kinevezésekor visszalépett. A Szabadelvű Párt politikáját csak fenntartásokkal támogatta, végül 1904-ben az ún. disszidensek vezetőjeként végleg kilépett a pártból és a képviselőházi ellenzékhez csatlakozott. 1905-ben megalakította saját pártját, az Alkotmánypártot. 1905 és 1910 között ismét a képviselőház tagja. 1905-1906-ban, a súlyos belpolitikai válság idején az ellenzéki koalíció vezéreként irányította a királlyal folytatott tárgyalásokat. A többször felkínált miniszterelnöki széket az ellenzék által támasztott feltételek elvetése miatt mindannyiszor elutasította.

Belügyminiszterként

A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter. Ekkor bővült a közigazgatási bíróság hatásköre, s fogadták el a kivándorlási és a közegészségügyi törvényt.

Ifj. Andrássy Gyula gróf beterjesztése nyomán 1906.XX.tc. II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról rendelkezett az Országgyűlés. A törvény eltörölte a II. Rákóczi Ferenc és társait megbélyegző 1715.évi XLIX tc.2.§ és 3.§-át. Határozott a törvény a Fejedelem és társai hamvai hazahozataláról illetve II. Rákóczi Ferenc és társai Kassán (1906.október 29.), Thököly Imre Késmárkon (1906.október.30) történő ünnepélyes újratemetéséről.

A jogállamiság továbbfejlesztését jelentette az előterjesztése révén elfogadott törvény, az 1907. évi LXI. tc., amely a hatásköri bíróság felállítását rendelte el. 1908 nyarán új választójogi rendszert dolgozott ki és nyújtotta be a parlamentnek, de a koalíció felbomlása miatt nem tudta a tervezetet keresztülvinni. Eszerint választójogot kapott volna minden magyar állampolgárú, életének 24. életévét betöltött, állandó lakással bíró férfi. Így a választók száma másfélmillióval gyarapodott volna és összesen 2.618. ezren jutottak volna választójoghoz. A szavazók közül azonban az írni-olvasni nem tudók csak közvetve élhettek volna szavazati jogukkal, a magasabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel rendelkező személyek pedig kettő vagy három szavazattal rendelkeztek volna.

Ifj. gróf Andrássy Gyula szorgalmazta az egészségügyi viszonyok javítását, a lakásépítési programot, ekkor épül fel a Wekerle-telep, továbbá sokat tett a gyermekvédelem ügyéért is. Dr. Karsai Sándorral folytatott eszmecseréjének eredményeképpen 1906-ban alakult meg az Országos Gyermekvédő Liga, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót elnökletével.

A Monarchia utolsó évtizedében

A koalíció bukása után, 1910-ben pártját feloszlatta, 1910 és 1918 között párton kívüli 67-esként ismét a képviselőház tagja volt. Eleinte támogatta a Tisza-kormányt, de 1913 szeptemberében ennek alternatívájaként újból életre hívta az Alkotmánypártot.

Az európai egyensúlyt szem előtt tartva Angliával és Franciaországgal már az I. világháború előtt, majd a háború alatt is a kölcsönös közeledés lehetőségeit kereste. Átfogó koncepciót fogalmazott meg hazánk európai integrációjával és Közép-Európa egységesítésével kapcsolatban.

Közép-Európát szerves történelmi egységnek tekintve a térség országai között szoros politikai, katonai és gazdasági szövetséget szorgalmazott. Fontos szerepet szánt a helyreállítandó lengyel államnak, amiért a lengyel közvélemény körében magas népszerűségnek örvendett. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Mint a Monarchia utolsó külügyminisztere (1918 okt. 24. – nov. 2.) különbékét akart kötni, de az őszirózsás forradalom és gróf Károlyi Mihály hatalomra kerülése miatt tisztségéből távozni kényszerült Az 1919-i Tanácsköztársaság idején a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője, majd Svájcban tartózkodott.

Legitimista politikusként

A Horthy-korszakban a legitimizmus híve, IV. Károlyt, majd a gyermek Habsburg Ottót kívánta a trónra segíteni. 1920-22-ben az I. nemzetgyűlés tagja. 1921. februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Eleinte támogatta gróf Bethlen István kormányát, de az úgy nevezett  második királypuccs (1921 október 20-24.) után szakított vele.

IV. Károly második visszatérési kísérlete során elvállalta a külügyminiszteri tisztséget. IV. Károly király második visszatérését követő események következtében Tatán elfogták, és két hétig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott.

1922-től a legitimisták vezére. 1922-26-ban a Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párt programjával Bp., I. választókerület nemzetgyűlési képviselője. Miután az 1926. évi választásokon erős kormányzati nyomásra nem tudott mandátumot szerezni, visszavonult a közélettől. 1929-ben halt meg Budapesten és ideiglenes a Fejér megyei Polgárdiban lett eltemetve.

Tudományos tevékenysége

Ifj. gróf Andrássy Gyula több tanulmányában is foglalkozott a Szent Korona-tannal, a magyar és az angol alkotmány hasonlóságaival, és a közigazgatási reformmal. Rendkívül alaposan és mélyrehatóan tanulmányozta a magyar jogot és jogtörténetet. Erről tanúskodik többek között „A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai” c. háromkötetes monográfiája (1910, 1911), amely a magyar alkotmány történetét az Árpád házi királyoktól a szatmári békéig veszi végig. Az 1867-iki kiegyezésről c. munkája (1896) révén 1898-ban választotta levelező tagnak a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek 1904-ben rendes tagja, 1913-ban pedig igazgatósági tagja lett. A Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöki tisztségét 1901 és 1906 között töltötte be.

A kultúrfölény elméletének első megfogalmazása

Ifj. gróf Andrássy Gyula egyik legnagyobb érdeme a kultúrfölény elméletének megfogalmazása 1912-ben, jóval a trianoni katasztrófa és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszteri tevékenysége előtt. A világháború előestéjén, a Nemzeti Szalon Almanachja előszavában arra hívta fel a figyelmet: a magyarság csak kulturális téren, a művészeti életben elért eredményei által válhat a Nyugat szemében megbecsült néppé.

A magyar képzőművészeti élet megszervezője

Ifj. gróf Andrássy Gyula kulcsszerepet játszott a magyar képzőművészeti élet megszervezésében és szervezeti kereteinek kiépítésében. Nevéhez fűződik az ország egyik legfontosabb arisztokrata magángyűjteményének, a budai palotájában (Fő u. 11.) és Tőketerebesen, majd a csehszlovák megszállás után a tiszadobi kastélyban helyet kapó Andrássy gyűjteménynek kifejlesztése.

 

A XIX. sz. és a XX. sz. fordulóján, illetve a XX. sz. első évtizedeiben a magyar képzőművészet szakmai összefogása és irányítása két szervezet, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon tevékenységéhez kötődött. Ifj. gróf Andrássy Gyula mindkettő elnöki tisztségét (OMKP: 1905-1923; NSz: 1898-1929) és a magyar műgyűjtőket tömörítő Szent-György-Céh vezetését is ellátta (1909-1929), ezzel egy személyben szabott irányt a hazai képzőművészet és mecenatúra alakulásának. Hivatásának tekintette a művészet támogatását: olyan festők jelentőségét ismerte fel elsőként, mint Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József. Műgyűjtőként, kiállításszervezőként és esztétaként egyaránt az ő érdeme a francia impresszionista festészet hazai megismertetése is. A Nemzeti Szalon Erzsébet-téri kiállítóhelységében 1907 májusában nyílt meg a Neoimpresszionista francia festők (t.k. Gaugin, Cézanne) kiállítása, 1907 decemberében a Modern francia nagymesterek (Manet, Renoir, Degas) tárlata és 1908 januárjában pedig a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK) első kiállítása. Ifj. gróf Andrássy Gyula 1907-ben Auguste Rodin műveinek gyűjteményes tárlatát is bemutatta.

Magánélet

Ifj. gróf Andrássy Gyula testvére, a festőművészként és az Országos Képzőművészeti Társulat elnökeként is tevékenykedő gróf Andrássy Tivadar (1857-1905) özvegyét, vásonkeöi és zichy Zichy Eleonórát (1867-1945) vette feleségül, akinek négy gyermekét, a később Károlyi Mihály feleségeként közéleti szerepet játszó Katinkát, Borbálát, Ilonát és Klárát így ifj. gróf Andrássy Gyula nevelte fel.

Utóélete

A Horthy-korszak publicisztikájának és történetírásának fővonala elismerte ifj. gróf Andrássy Gyula nagyformátumú egyéniségét és tudományos tevékenységét, de a Tisza-kultusz jegyében  bírálta a Tisza Istvánnal való szembenállását. 1919 utáni tevékenységét, legitimista meggyőződésének és a második, úgynevezett királypuccsban való részvétele következtében, elhallgatták. Életművének jelentőségét a harmincas években kezdték szélesebb körben elismerni, legitimista beállítottságú történészeknek és publicistáknak köszönhetően. Létrejött az Országos Andrássy Gyula Emlékbizottság és elsősorban Pethő Sándor vezetésével megkezdődtek egy átfogó életrajz előkészítő munkálatai is, de a politikus életpályájának feldolgozására a két világháború között nem került sor. A kommunista rendszer időszakában a neve tabutémának számított majd a rendszerváltás követően a nagyformátumú politikus, tudós, műgyűjtő  bekerül a nemzeti emlékezetbe.

Ifj. gróf Andrássy Gyula- akinek egy célja volt: a magyar faj, a magyar nemzet, a magyar állam megerősítése és fennmaradása- a nemzeti panteonban a méltó helyet minden bizonnyal kiérdemelte.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány