Ifj. gróf Andrássy Gyula a nemzetközi jog reformjának szükségszerűségéről


Az I. világháború kudarcát követően ifj. gróf Andrássy Gyula az általános letargia leküzdésének egyetlen módját a nemzetek együttműködésében látta. Az Országos Széchenyi Szövetségben 1920 április 14-én „A jövő külpolitikája” címmel elmondott beszédében a nemzetközi kapcsolatok erősítésére szólított fel: „ha meg akarjuk az európai kultúrát a csődtől menteni, elkerülhetetlen, hogy a közel jövőben az összes civilizált nemzetek bizonyos határig legalább egymást istápolják, egymáson segítsenek, összeműködjenek (..). Egész külpolitikai mentalitásunkkal alkalmazkodnunk kell az új időkhöz. Nehéz átmeneti kort élünk, melynél azonban azt hiszem, mindinkább az fog kidomborodni, uralkodó vonássá válni, hogy a nemzetközi vonatkozások, nemzetközi befolyások és kapcsolatok megerősödnek. ”


A nemzetek közötti széttagoltságból és az anarchiából kivezető utat a nemzetközi jog új alapokra helyezésében látta: „Eddig a nemzetközi viszonyok alapvonala az anarchia volt (…). A döntő szó az erőszaké volt (…). A világháború (…) a gyűlöletet naggyá növelte, a létező nemzetközi kapcsolatokat széjjel tépte, a szellemek anarchiáját megnövelte, a reform pedig csak a harmónia, a kölcsönös közeledés és megértés talaján fejlődhetik ki (…). A nemzetközi anarchiából az igazi jogrend kifejlesztésére irányuló törekvés ezért elementáris erővel fog az előtérbe jutni.” A cél tehát a következő: „a nemzetközi jog igazán joggá váljék, oly joggá, melyet a jog eszközeivel lehet megvédeni, fenntartani és módosítani (…). A köztevékenységnek, az egész közéletnek, minden intézményének végcélja az állam és a nemzet erejének és függetlenségének szolgálata. A nemzetközi jog pedig csak akkor fog igazi joggá válni, ha a legfőbb hatalom az államok és nemzetek felett álló nemzetközi szervezet kezébe kerülne, amitől pedig még igen távol állunk.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula már az I. világháború alatt is következetesen képviselte ezt a nézetet. A realizálódásra ekkor, mint azt a „Nagy-Britannia és a béke” c. tanulmányában (1917) kifejtette, még több esélyt látott: „Maradna a nemzetközi jog reformja. Ezen a téren nem lesz nehéz a nyugati hatalmakkal találkoznunk.” A megoldás kulcsát ekkor a monarchia külügyminisztere, Ottokar Czernin gróf javaslatában látta, aki „az általános leszerelést ajánlotta s minden nemzetközi összeütközés számára választott bíróságot, hogy a jövőre kizárja a háborúnak minden lehetőségét.”


Az antant hatalmak figyelmét a tervezet elfogadására hívta fel: „S ha talán az entente nem is kíván ily tökéletes pacifizmust, semmi sem állja útját, hogy szóba álljon Czerninnel, mert az osztrák-magyar miniszter nem azért dolgozott ki egy program-maximumot, hogy megakadályozza azt, ami a mostani körülmények között megcsinálható. Azzal a kifogással, hogy a nemzetközi jogot akarják reformálni, nem szabad folytatni a háborút, minekutána egy egyezményes békével tökéletesen meg lehet javítani.” Az angol miniszterelnököt, Lloyd George-ot élesen bírálta, mivel „megbüntetendő rablóként” kezelte a központi hatalmakat és azt a kérdést intézte hozzá, „nem jobb-e a közösség érdekében, abbahagyni a küzdelmet olyan téren, hol az erősebbnek joga volt a szabály, miután hatóság nem állt felette, s inkább igyekezni olyan jogi és rendőri szerveket teremteni, melyek elejét tudják venni a jövő összeütközéseknek, semmint megfojtani akármi ellenfelüket mindenáron, kitéve magukat annak, hogy nagy verést kaphatnak s a végén minden esetre az erősebbnek jogát látják diadalmaskodni?!”


Lloyd George szavainak hitelét saját propagandája tükrében vizsgálta meg: „a népek közt való jogi vonatkozások reformja, a nemzetek szövetsége, a kötelező bíráskodás, mely módot ad rá, hogy a jog ellen vétők megbüntettessenek; minden szép szólamok csak úgy válhatnak valósággá, ha az angol győzelem lehet beléjük lelket (…). Ám ha a büntetést fegyveres ítélet méri ki, afféle középkori istenítélettel, ez nem a jog ellenállhatatlan erejét bizonyítaná, csakis azt, hogy az marad fölül, aki erősebb. Ez a régi igazság nem érdemli meg, hogy új véres küzdelmekkel igazoltassék.”


Ifj. gróf Andrássy Gyula figyelmeztetett, a nemzetközi jog ne diktátum legyen, amivel a győztes hatalmak önkényesen visszaélhetnek a legyőzöttekkel szemben: „Ám a valóságnak az az új rendje, mely meg tudja védeni a nagy és kis nemzeteket, a jognak az az uralma, melyről Angliában álmodnak s melyet Lloyd George úr állandóan ígér, nem fog előállni valamelyik hadviselő fél győzelméből – nem szüntethetik meg, csakis a lelkek és a szívek teljes megváltozásából, a háború iránt növekvő utálatunkból, valamint a háborúnak tökéletes meddőségéből. A nemzetközi jogot nem lehet uralkodóvá tenni, csakis, ha a béke nem megparancsolt béke s ha föltételei nem elfogadhatatlanok a pillanatnyilag legyőzött felekre nézve. Nem válhatik uralkodóvá, csak ha e háború minden borzalma s teljes haszontalansága minden népet rákényszerít, hogy elismerje, hogy jobb az állam érdekeinek védelmét bíróságra bízni, mint fegyverekre. Az új szellem, a nemzetközi vonatkozások új fogalmazása a fontos. Aki mindenáron büntetni akarja bűnösnek kijelentett ellenfelét, annak nincs joga, hogy az emberiség apostolának szerepében tetszelegjék.”


A jövő külpolitikájában a diktátumokra épített „béke” és nemzetközi jogrend képlékenységével szemben fogalmazott meg kritikát: „S most, győzelmük után, a békeszerződésben számtalan új viszály, új háború magvát hintik el anélkül, hogy a béke biztosítására szervezett új organizmusnak igazi életerőt adtak volna (…). Korunk legnagyobb tragédiája abban áll, hogy a nemzetközi reformot nem az hozta napirendre, hogy megvalósításának organikus előfeltételei megvannak, hogy az önkénytelen és természetes következménye a fejlődés mostani stádiumának, hanem az, hogy hiánya immár tűrhetetlen szenvedéseket okozott és az emberiség szégyenévé vált. A mostani generációnak előreláthatólag nagy nehézséget fog az okozni, hogy az elkövetett bűnök orgiái oly munkát tesznek szükségessé, mely számára a talaj kellőképp előkészítve nincs.”

A magyarság sorsa csak a nemzetközi jogrend helyes alkalmazásával és a Népszövetség pártatlan politikájával lenne biztosítva: „Miképp helyezkedjünk mi magyarok belé e problémába? Mint kis országnak, természetszerűleg elsőrangú érdekünk a béke uralmának biztosítása (…). A gyengébb nemzetek egoista érdeke is azt kívánja, hogy jogaik békés eszközökkel is meg legyenek védhetők (…). A jog uralma ránk nézve csak előnyös lehet. Ha sikerül úgy megszervezni az emberi társadalmat, hogy ezentúl lehető legyen a nyomasztó igazságtalanságokat békésen, a nemzetek ligájának közbenjárása által megszüntetni, akkor biztosra vehetjük, hogy mindazt, amire szükségünk van, elérjük anélkül, hogy újra fegyverhez kellene nyúlnunk.” Ehhez azonban a Népszövetség átszervezésére lett volna szükség.
Ifj. gróf Andrássy Gyula már a Népszövetség megalakulása előtt látta, a szervezet nem lesz képes az elveiben kitűzött célok hatékony képviseletére. Gróf Apponyi Albert 1930 május 11-én, az MTA-n elmondott Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete c. emlékbeszédében foglalta össze barátja és politikustársa Népszövetséggel kapcsolatos szkepticizmusát: „A nemzetek szövetségében, amint az ma létesült, nem bízott; nem tekintette azt a nemzetközi jogrend biztosítására alkalmas eszköznek. És annyiban feltétlenül igaza volt, hogy ez az intézmény meg van terhelve születésének eredendő bűnével: együtt született a hírhedt békeszerződésekkel és a benne uralkodó tényezőknek főgondja nem a “békének”, hanem “ennek a békének” a fenntartása.”


Ifj. gróf Andrássy Gyula ellenérzéseit a párizsi békekonferencia megnyitásának időszakában, berni tartózkodása alatt felesége, Zichy Eleonóra előtt is feltárta, aki 1919 január 24-i naplójegyzetében így idézte vissza a férje szavait: „Félek, hogy legnagyobb szerencsétlenségünk lesz a nemzetek ligája, mert a világ garanciája alá fogja állítani azokat, akik minket megraboltak. Bűnös törekvéssé és az emberiség új törvényei által elítélt, pellengérre állított cselekedetté válik, ha vissza akarjuk azt szerezni, ami nélkül nem élhetünk. A népek szövetsége csak akkor lesz haladás, és csak akkor jelentheti majd a jogi hajnalhasadást, ha a béke kizár minden nemzetgyilkosságot, az elérhető legigazságosabb alapon áll és a világ egyensúlyát fenntartja. Ha ellenben a feltételek a mai ellenségeinknek összes hadi céljait megvalósítják és a világ egyik részének uralmát biztosítják a másik fölött, akkor a népek ligája egy hatalmi eszköze a győzőknek és egy új hazugsága az emberiségnek. Hasonló lesz a napóleoni háborúkat követő szent szövetséghez, amely az akkori győzők önkényes alkotásait bel- és külpolitikai téren egyaránt akarta magasabb nimbusszal környezni és ezzel az állandó világrend alkotó elemévé tenni. Amint ez a kísérlet az általános negyvennyolcadiki forradalomhoz vezetett és sok nagy háborúhoz, ugyan így fogna az újabb kísérlet is általános felforduláshoz, világforradalomhoz és világháborúhoz vezetni. Ezek épp annyira fogják túlszárnyalni a negyvennyolcadiki eseményeket és az 1859-1870 között lefolyó háborúkat, amennyire túlszárnyalta a mostani világháború a napóleoni küzdelmeket.”


Ennek ellenére – mint A jövő külpolitikájában kifejti – a Népszövetségben a magyaroknak is jelen kell lenni és lehetőségeink szerint küzdenünk kell az érdekeink elismertetéséért. „Helyes és szükségszerű, hogy célunk az általános lefegyverzés és a nemzetközi jog oly reformja legyen, mely a mai korban megvalósítható és üdvös eredményeket szülhet. Törekedjünk ezért azt előmozdítani, hogy a nemzetek ligája valóban pártatlan fórum legyen, a nemzetek összességét felölelje, ne váljék a legigazságtalanabb és legjogtipróbb status quo egyszerű garanciájává, hanem olyan orgánummá alakuljon, amely a jogsérelmeket orvosolni is képes.” A szintén 1920-ban íródott, az Új Magyar Szemlében közzétett A külpolitikai helyzet c. cikkben is hasonlóképpen fogalmazott: „Mindjobban tért nyer az a felfogás, hogy a nemzetek ligájának életerőt kell adni, hogy benne helyt kell foglalni az összes államoknak és hogy jóakaró szellemben kell a népek ligájának azzal a felhatalmazással élnie, mely a béke végrehajthatatlan feltételeinek módosítását megengedi.”

Bibliográfia:
Gr. Apponyi Albert: Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete – Felolvasta az Magyar Tudományos Akadémiának 1930 május 11-én tartott ülésén. Bp., 1930, Magyar Tudományos Akadémia
Ifj. gróf Andrássy Gyula: A jövő külpolitikája. Előadta az Országos Széchenyi Szövetségben 1920. évi április hó 14-én. A Táltos kiadása.
Ifj. gróf Andrássy Gyula: A külpolitikai helyzet. In: Új Magyar Szemle. 1920. 1. szám. Május. 4-22.o.
ifj. gróf Andrássy Gyula: Nagy-Britannia és a béke. Válasz Lord Landsdownenak. In: Nyugat, 1918, XI. évf. 3. szám, febr.1., 199-210.o.
Ifj. gróf Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

A Szent Korona-tan

Ifj. gróf Andrássy Gyula és a magyar történeti alkotmány
A Szent Korona-tan


Az alkotmányjog a közhatalmat gyakorló állami szervek, – törvényhozás, kormányzás, államfő, bíráskodás, emberi jogok stb. – létrejöttét, hatáskörét, működését és egymáshoz való viszonyát szabályozza. Fontos feladata ezen kívül a közjog ezen reprezentatív jogágának az állampolgárok és az államhatalom közötti viszony rendezése is.

Az alkotmányjog a legnemzetibb jogág. Szorosan összefonódik az állam sorsával. Csak önálló, szuverén államnak lehet saját alkotmánya és alkotmányjoga.


A politikai pártok, mozgalmak és a politizáló állampolgárok tömegei az alkotmányos előírásoknak megfelelően vehetnek részt az ország politikai életében. Az alkotmány magyarázata és gyakorlati érvényesítése is a politikától függ. Ezért az alkotmányjog a legpolitikusabb jogág, amely a leggyorsabban reagál a politikai változásokra.
A fentiekből következik az is, hogy az alkotmányjog az a jogág, amely a legközelebbi kapcsolatban áll az ideológiával, hiszen elengedhetetlenül szükséges a hatalom legitimációja és a nemzeti öntudat. Ennek Magyarországon jeles példája a Szentkorona-tan.
Az alkotmány a jogforrási hierarchia élén áll és az alkotmányjog legfontosabb szabályait tartalmazza.


Ifj. gróf Andrássy Gyula családi indíttatása és tanulmányai révén nagyon jól ismerte a magyar történeti alkotmányt és annak az ország szuverenitásában betöltött szerepét. A történeti alkotmányt elemezte egészen a Szatmári békéig: A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. (Bp., 1901-1911. I-III. kötet.) című több mint ezer oldalas könyvében. A mű tengelyében a magyar alkotmány történelmi jellege, a Szentkorona-tan a királyt és a nemzetet egységbe foglaló szuverenitása, a magyar királyság függetlensége és szabadsága található. Mindezt igazolandó a harmadik kötetben Andrássy éles kritika alá vonta Friedrich Tetzner és Gustav Turba osztrák jogtörténészek nézeteit, akik az összmonarchia igazolása érdekében tagadni próbálták a magyar állam önállóságát. Arra hivatkoztak, hogy a magyar király, mint önálló személy már nem létezik, beleolvadt az összbirodalmi császárfogalomba. Emellett hangsúlyozták az uralkodó abszolút felségjogait, még a törvényhozás terén is. Ezzel szemben Andrássy bebizonyította, hogy a magyar király, a magyar Szent Korona tagjaként önálló jogosultsággal bír és ezért a magyar királyság sohasem volt alárendelve a császárságnak és a legfőbb törvényhozó hatalom a királyt és az egész nemzetet kifejező Szent Korona.
Az 1867-iki kiegyezésről. (Bp., 1896.) című művében aktuálpolitikai szempontok szerint elemezte a „kiegyenlítés” révén létrejött közjogi helyzetet. Amellett sorakoztatott fel leginkább jogi érveket, hogy a magyar államot és nemzetet leginkább a Deák Ferenc és Idősebb Andrássy Gyula által kialakított alkotmányjogi konstrukció tudja biztosítani.


Az államforma kérdése

Montesquieu (1869-1755) óta a jogi és a politikai szakirodalom szembeállítja egymással a királyságot és a köztársaságot. A nagy francia forradalom után vált jelentőssé a republikánus eszme és a nemzeti szuverenitás gondolta, amely élesen szembefordult az abszolutizmusra törekvő európai uralkodó házakkal. Immanuel Kant (1724-1804) szerint, ha a köztársasági államformát vezetik be mindegyik európai országban, akkor megvalósulhat a külső és belső béke, és boldogság.


Az I. világháború végéig azonban, – Franciaországot leszámítva, – szinte mindenütt megmaradtak a monarchiák, de jelentős részük már alkotmányos monarchiává szelídült. A logikus az lett volna, hogy a királyok tradicionális jogaik elvesztése után a monarchia intézménye elveszítse értelmét. Valójában ezután sem szűnt meg az autoritásuk csak más jellegűvé vált. A királyság már nem több mint az államfői poszt betöltésének sajátos technikája, vagyis nem periodikusan visszatérő választással történik, hanem trónutódlási szabályok szerint. A legtöbb hatalmi jogosítványa is megszűnik és csak a nemzet egészét kifejező szimbolikus szerepe marad meg. Ezzel okafogyottá vált az az erős ellenszenv, ami a korábbi republikánus mozgalmakat éltette. Ifj. gróf Andrássy Gyula is a kor követelményeinek megfelelően nyilatkozott a 1919. október 30-án a Pesti Hírlapnak erről a kérdésről: Túl nagy hatalma volt a királynak és túl kevés a nemzetnek. Ezen változtatni kell. „Valódi alkotmányos és parlamentáris szabadság kell.”


Sajátosan alakult azonban Magyarországon az ún. királykérdés. 1918. október 31-én József főherceg, mint homo regius kinevezte Gróf Károlyi Mihályt miniszterelnökké. A Nemzeti Tanácsban tömörült pártokból koalíciós kormány alakult, és József főherceg előtt felesküdtek a királyra. A fővárosban köztársaságot követelő tüntetések hatására Károlyi már másnap telefonon azt kérte IV. Károlytól (1887-1922), hogy mentse fel esküje alól. Végül a király nem mond le a magyar trónról, de a kormányt felmenti esküje alól. Még aznap este a Károlyi kormány tagjai felesküdtek „Magyarországra és a magyar népre” a Nemzeti Tanács elnökévé választott Hock János (1859-1936) előtt. Ezután a magyar Főrendi Ház küldöttsége Wlassics Gyula (1852-1937) vezetésével november 13-án Eckartsauban felkereste IV. Károlyt, aki hosszú, keserű vita után egy alkotmányjogi szempontból értelmezhetetlen nyilatkozatot tett: „Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet fejlődésének, amely iránt változatlan szeretettel vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételemről az állami ügyek vitelében lemondok, és már eleve elismerem azt a döntést, amellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.” Vagyis nem a trónról, hanem az állami ügyek viteléről mondott le. A kormány ennek ellenére aznap megállapította: „Habsburg Károly nem uralkodója az országnak.” A Képviselőház föloszlatta önmagát, a Főrendiház pedig berekesztette üléseit. Az államfő és a parlament hiányából fakadó űrt a Nemzeti Tanács igyekezett betölteni, azzal, hogy saját magát a nemzeti szuverenitás egyedüli birtokosának nyilvánította. Ezután viszont a Nemzeti Tanács többé nem ülésezett. Károlyi Mihályt köztársasági elnökké a Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága tette meg.


Andrássy ezzel szemben kijelentette: „A megkoronázott és élő király csak akkor szűnik meg király lenni, ha lemondott és az országgyűlés a lemondást tudomásul vette. Károly király azonban le nem mondott, a törvényhozás a lemondást tudomásul nem is vehette, tehát ő a törvényes királyunk (…). Hiányzott a felelős miniszter ellenjegyzése, mely nélkül minden királyi elhatározás érvénytelen (…) a kérdéses nyilatkozatot a király olyan magánembereknek adta, akik nem képviselték a főrendiházat (…) A kiadott nyilatkozat tartalmilag sem lemondás, csak azt mondja, hogy a király nem avatkozik a kormányzásba és hogy a magyar nemzetnek az államformára vonatkozó elhatározását elfogadja és semmi többet.”


Ifj. gróf Andrássy Gyula a szabad királyválasztókkal szemben egyértelműen kiállt IV. Károly mellett. A Tanácsköztársaság leverése után a közéleti vita már nem a köztársaság pártiak és a monarchiát támogatók között húzódott, mert a köztudatban Károlyi Mihály nevével fémjelzett Népköztársaság és a Kun Béla vezette Tanácsköztársaság teljesen népszerűtlenné vált. Gróf Károlyi Mihálynak felrótták, hogy tehetségtelen politikájának következtében lettek rosszabbak a Trianoni békediktátum területi rendezései. A kommunisták pedig a kegyetlen terrorjukkal, harácsolásukkal vívták ki maguk ellen a magyar lakosság ellenszenvét. Ifj. gróf Andrássy Gyula nem is köztársasági álláspont, hanem a szabad királyválasztók ellen érvel tanulmányaiban, beszédeiben és újságcikkeiben is. IV. Károlyt alkalmasnak tartotta az uralkodásra. Kiváló képzésben részesült, de nem nevelték uralkodónak, hiszen születésekor még Rudolf volt a trónörökös. Az ő öngyilkossága után Ferenc József testvérének, Károly Lajosnak a fiai következtek. Ottó, azonban 1906-ban elhunyt, Ferenc Ferdinándot lelőtték Szarajevóban. Mivel Ferenc Ferdinánd morganikus házasságot kötött és ezért gyermekei nem lehettek trónörökösök, jöhetett a sorban IV. Károly. Károly bécsi bencés gimnáziumban tanult, de nyilvános érettségit Ferenc József tilalma miatt nem tehetett le. Prágában magánúton jogot és közgazdaságot hallgatott. Az I. világháborúban a frontra került, majd Ferenc József maga mellé vette, hogy megismerkedjen az államügyekkel. Ifj. gróf Andrássy Gyula személyesen ismerte Károlyt és tudta róla, hogy szimpatikus, jó kedélyű, közvetlen, a környezete is kedvelte, még Ferenc József is. Emellett kötelességtudó is volt és mélyen hívő katolikus. (IV. Károlyt II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta.)
Ifj. gróf Andrássy Gyula reálpolitikusként, mikor látta, hogy az antant ellenzi IV. Károly visszatérését a magyar trónra, javasolta, hogy a nemzethez kell fordulni mert az minden jognak a forrása és ragaszkodni kell a történelmi alkotmányhoz és Szent István koronájához.


Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Parlamenti beszédei

Belügyminiszteri tevékenysége előtt

Képviselőházban (Képviselőházi Napló)
1890 jan. 17-én az 1890-es költségvetésről
1890 dec. 5. a fegyvergyár ügyéről (háború esetén megfelelő fegyverek álljanak rendelkezésre)
1890 dec. 12. a fegyvergyár ügyéről
1891 febr. 13. az 1887:XX tc. kedvezményeinek kiterjesztéséről a katonai özvegyekre és árvákra
1891 jún. 25. a közigazgatási reform reformról
1892 márc. 17. a házszabályokról (a házszabályok értelmében csak személyes támadás esetén van joga a képviselőknek felszólalni; ha a pártot támadják, személyesen ne válaszoljanak)
1892 márc. 18. a közjogi politika védelméről
1895 márc. 11. Id. gr. Andrássy Gyuláról és politikájáról
1903 febr. 5. Felszólalás a véderővitában (a nagyhatalmi státusz jellemzői, ismérvei, kiegyezésről, hadseregről, a vezényleti nyelvről)
1903 febr. 7. Felszólalás a véderővitában (az előző beszéd magyarázata, a hadseregről)
1904 dec. 15. A házszabályok reformjának szükségességéről
1904 dec. 28. A következő választásokról (az obstrukció, a házszabályrevízió kérdése)
1905 jún. 21. A király kéziratának a meghallgatását ne tagadják meg a képviselők
1905 okt. 10. „A minisztérium kötelessége a király és az országgyűlés között a közvetítő szerepet vinni.” – Ifj. gr. Andrássy Gyula határozati javaslata az 1905-ös választások után kialakult helyzetre reflektál: „A kormánynak nemcsak egyes tényei ütköznek az alkotmányba, hanem oly államjogot hirdet, mely szabadságunkat örökre alááshatná. A nemzet részvételén alapuló kormányzás mellé odaállít egy másikat, mely a nemzet részvétele nélkül, sőt, a nemzet akarata ellen is folytatható és melyhez a király teljes joggal nyúlhat, valahányszor a többség merészkedik önálló nézettel bírni. … A király a parlament nélkül uralkodhatik.”

Belügyminiszterként (1906 ápr.8. – 1910 jan.17-ig)

1906 júl. 19. Ifj. gr. Andrássy Gyula az önkormányzati reformról, a közigazgatás reformjáról, a közegészségügyről. Azt is szorgalmazza, Hodzsa Milán javaslatát a gyülekezési és egyesülési jogról ne fogadja el a kormány.
1906 júl. 20. Ifj. gr. Andrássy Gyula arról beszél, a főispáni tisztség eltörölhető lenne, ha nem jelentene egyensúlyt a nemzetiségi politikusokkal szemben.64. országos ülés 1906 nov. 26-án: nemzetiségi kérdésben álláspontja
1906 nov. 27.: A közegészségügyről
1907 jan. 10. Ifj. gr. Andrássy Gyula elítéli a Bihar megyei közigazgatási bizottság elvi álláspontját (nem fogadhatnak el ajándékokat, pártatlanok legyenek, ne legyenek részrehajlóak).
1907 febr. 20. ifj. Andrássy Gyula válasza Brediceanu Koriolánnak (1907 febr. 14. az erdélyi Bogsánban a választásokon csendőrségi túlkapás volt a románokkal szemben)
1907 febr. 28. A kivándorlásról és a szakszervezetekről
1907 jún. 26. horvát képviselők magyar parlamentben mondhatnak horvátul beszédet, de törvényjavaslatot nem adhatnak be
1907 okt. 16. ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterként benyújtja a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről, a hatásköri bíróság felállításáról, az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjszabályozásáról és a vármegyei közigazgatás rendszeréről szóló a 1891:33 t.c. hatályon kívül helyezéséről a törvényjavaslatait.
1908 jan. 15. Mezőfi Vilmos interpellációja ifj. gr. Andrássy Gyulához az általános, egyenlő és titkos választójog bevezetéséről (ifj. gr. Andrássy Gyula a részletekbe nem bocsátkozik)
1907 nov. 8. A magyar állampolgárok adó- és újoncmegtagadási jogáról szóló törvényelfogadási vitában ifj. gr. Andrássy Gyula az eredeti törvénytervezet szövegét javasolja.
1907 okt.30. Ifj. gr. Andrássy Gyula a csernovai tragédiáról – Hodzsa Milán interpellációjára adott válasz. A csernovai tragédia néven elhíresült csendőrsortűz 1907. október 27-én dördült el a Liptó vármegyei, Rózsahegy közelében található Csernovában. Andrej Hlinka mellett tüntető helyi szlovákok közül 15-en meghaltak és többen megsebesültek.
1908 febr.25. Ifj. gr. Andrássy Gyula a választási reform előtt a házszabályrevíziót szorgalmazta és az obstrukció ellen kívánt fellépni. Hangsúlyozta, a parlament működőképessége a tét, s ez a magyarság egyik sorskérdése (a végrehajtó hatalom megerősödött, „a népképviselet nem tud feladatának megfelelni”). Beszélt a szociáldemokrácia és a nemzetiségek megerősödéséről, őket is be kívánva vonni a politikai életbe. A cigányok letelepítését és társadalmi integrációját is fontos feladatnak nevezte.
1908 márc. 28. A szakszervezetek vagyonára vonatkozóan ifj. gr. Andrássy válaszolt egy interpellációra.
1908 ápr. 1. A körorvosok fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat.
1908 ápr.4. Ifj. gr. Andrássy Gyula egy anyakönyvvezető védelmében szólalt fel.
1908 márc. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula a szakszervezetek feloszlatását helyezi kilátásba (a szociáldemokrata párt rendszeres tüntetéseket rendez, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra a választójog kérdésében)
1908 máj. 6. ifj. gr. Andrássy Gyula Sopronra vonatkozóan a német nyelv használata mellett áll ki és a román párt megalakítása ellen érvel.
1908 máj. 8. Tolna megyében a földmunkások aratósztrájkja miatt ifj. gr. Andrássy Gyula szorgalmazza a csendőrség létszámának megemelését és megvonja a népgyűlések engedélyezésének a jogát
1908 máj. 16. Ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde (a nemzetiségi kérdésről: a magyar állam politikájának célja mindig az állam és a nemzet egységének fenntartása lesz; a gyülekezeti és egyesülési jog kodifikálása nem a legsürgetőbb; a szakszervezetek feloszlatása a szakszervezetek visszaélései miatt, Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita, a Budapesti lakásviszonyok egészségtelenek, közigazgatás reformja lesz az egyik legszükségesebb a jövőben; a virilizmus eltörléséről, Fiuméban az olaszság erősítéséről, a levéltár újjáépítéséről és a levéltári ellenőrzésről)
1908 máj. 27. A választójogi reformról, Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita, a fővárosi hentessegédek sztrájkjának a letöréséről
1908 jún. 12. Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita az egészségügyi ellátás kérdéséről
1908 szept. 23. A rendőrök 1908 szept. 16-án leverték a sztrájkoló munkásokat. Pető Sándor interpellációjára válaszolt ifj. gr. Andrássy Gyula. Kifejtette, kötelessége a rendet és a közbiztonságot fenntartani, ill. a rendőrségi visszaélések ellen fellépni. Beszélt a választási reformról is.
1908 nov. 11. Az országgyűlési képviselőválasztásról szóló törvényjavaslatot benyújtja ifj. gr. Andrássy Gyula
1908 nov.25. A kivándorlási visszaélésekről
1908 nov. 27. A közös minisztériumok költségvetéséről
1908 nov. 28. Ifj. gr. Andrássy Gyula válasza Pop Cs. István interpellációjára, a magyar nemzetiségpolitikáról
Főrendiházi beszédek:
A főrendiház XIV. ülése: Tisza István felszólalására válaszol: Bihar vármegye közigazgatási bizottságáról
A főrendiház XXXIX. ülése: A kivándorlásról

Ellenzéki politikusként

1910 jan. 24. Az alsóház ésfelsőház kapcsolatáról
1910 jan. 25. Kifejezi bizalmatlanságát Khuen-Héderváry Károly kormányával szemben (az önálló bankot nem tartja reálisnak, főleg a választási törvényre és az idemnitás kérdésére tér ki).
1910 jan. 28. Az önálló bank ellen
1911 jún. 1. A politikai jelszavak hátteréről ad áttekintő képet és a középutas politikát hirdeti.
1911 júl.22. A véderőről szóló törvényjavaslatot nem szavazza meg ifj. gr. Andrássy Gyula. A beszédében indokolja álláspontját, az a célja, hogy harmónia legyen a király és a nemzet között, magyar nyelvű vezényszavak legyenek a hadseregben és a modern nemzetet harci szellem hassa át: a nemzetnek a szívéhez is hozzá kell férkőzni.
1912 jan. 26. A véderőjavaslatról, a címerkérdésről és a trializmus veszélyeiről
1912 jan. 27. Az obstrukcióról
1912 okt. 30. A véderőjavaslatról
1913 nov. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula szerint a képviselőházat fel kellett volna oszlatni és a választások tisztátalanságát bírálja az anyagi források tekintetében. A felszólalásra Tisza István válaszol.
1916 jan.5. Ifj. gr. Andrássy Gyula helyzetelemzése a világháború állásáról
1916 jún. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula a háborúról beszél és kéri pártját, az Alkotmánypártot, tartsa ébren a nemzetben az erős akaratot a győzelemhez.
1916 júl. 5. A parlament bírálata („Nekem meggyőződésem, hogy a magyar parlament beteg.” „egy kijegecedett közjogi testület a többség.”) és a nemzet megóvása a felesleges harcoktól. A felszólalásra Tisza István válaszol
1916 szept.6. Ifj. gr. Andrássy Gyula indítványozta a delegáció összehívását (az 1867:XII.tc. alapján). /A delegáció állapítja meg a költségvetést és „különösen a külügyi kérdésekkel kapcsolatos kényes kérdéseket” intézi./ Beszélt az I. világháború alakulásáról is. Tisza István a háborús helyzetről tart beszámolót.
1917 febr.8. A választójogról (megadná a katonáknak és a 30 éven aluliaknak is) és Tisza István politikájának bírálata

A Horthy-korszakban

1920 febr. 27. Ifj. gr. Andrássy Gyula felszólalása az alkotmányosság helyreállítása és az államfői hatalom gyakorlásának ideiglenes (!) rendezése kapcsán. Ekkor még elfogadja, hogy nem foglalkoznak a végleges alkotmánnyal és az államfői hatalmat időlegesen állapítják meg, a Nemzetgyűlésnek adott teljhatalmat viszont bírálja.
1920 júl. 23. A forradalmi gondolatokkal szemben a nemzeti eszme és a Szent Korona-tan jelentőségét hangsúlyozza. Teleki Pál politikájával egyetért, az erkölcsi tekintély helyreállítását szorgalmazza.
1921 márc. 12. A baloldali forradalmakról
1921 ápr.21. Ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde IV. Károly lemondásáról és a jogfolytonosság szükségességéről. Kritikát fogalmaz meg Gömbös Gyula politikájával szemben (a katonai szellem ne kerüljön be a civil közigazgatásba).
1921 máj.4. Ifj. gr. Andrássy Gyula arról beszél, a nagyhatalmak uszították fel a Monarchia nemzetiségeit és Angliában rokonszenv mutatkozik meg Magyarország iránt.
1921 máj. 31. Ifj. gr. Andrássy Gyula Sándor Pál vádjaira válaszol, aki őt antiszemitának tartja: „a politika a mérséklet útján megmaradjon s hogy visszatartsam azoktól a túlzásoktól, amelyek ép annyira kárára a magyar nemzetnek és ártanak a magyar becsületnek, a magyar békének, a magyar jövőnek.” Az őszirózsás forradalomról és Károlyi Mihállyal való személyes kapcsolatáról is beszél.
1922 jan. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula Bethlen István beszédére válaszol, amelyben a legitimista politikusokat bírálta.
1922 jan. 25. Bethlen István vádjaira válaszol (királypuccsról, legitimizmusról)
1922 júl. 11. A frankhamisítási ügyről, az „álparlamentarizmus” bírálata
1924 ápr. 8. Ifj. gr. Andrássy Gyula legitimista alapról bírálja Bethlen István politikáját. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítását szorgalmazza és gazdasági helyzetről, ill. a nemzet erkölcsi erejéről beszél („olyan lerongyolt nemzetnek, mint a magyar, egy olyan szerencsétlen viszonyok között integritását elvesztett nemzetnek legfőbb kincse az önérzete, büszkesége”) Az elcsatolt országrészeken tragikusnak látja a magyarság helyzetét, szemben hazánkkal, ahol a kisebbségek jobb feltételek között élnek. A külpolitikai orientációt a kisantant országokkal szemben elsősorban Olaszországgal, Lengyelországgal, Bulgáriával, Törökországgal, Németországgal és Oroszországgal tartja elképzelhetőnek.
1925 május 20. Ifj. gr. Andrássy Gyula elutasítja a választójogi törvénytervezet („Önök ma a magyaroktól féltik Magyarországot, nem Magyarország ellenségeitől”)

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Életrajz

Ifj. gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula

Tőketerebes, 1860 június 30. – Budapest, 1929 június 11.

A XX. század első három évtizedének egyik legmeghatározóbb magyar politikusa és gondolkodója: király személye körüli miniszter, belügyminiszter, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, a lengyel államiság helyreállításának kezdeményezésében kulcsszerepet játszó személyiség, az Alkotmánypárt elnöke, az Antibolsevista Comité egyik vezetője, a Horthy-korszakban a legitimista politikusok vezetője, a második királypuccs külügyminiszter-jelöltje, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, ill. a Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párt elnöke, a Szent Korona-tan és a magyar alkotmányjog terén maradandót alkotó jogtudós, történész, az MTA tagja, a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, kultúrpolitikus, a kultúrfölény-elméletének első megfogalmazója, a hazánk egyik legfontosabb arisztokrata magángyűjteményének kiteljesítője, mecénás, művészetfilozófus, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Nemzeti Szalon és a Szent-György-Céh elnöke, az Országos Gyermekvédő Liga létrehozásának kezdeményezője és alapító tagja.

Ifjúkora

Id. gróf Andrássy Gyula és Kendeffy Katinka fiaként bátyjával, gróf Andrássy Tivadarral ( 1857-1905) és nővérével gróf Andrássy  Ilonával (1858-1952)   együtt a kor legmagasabb színvonalán álló, sokoldalú műveltséget sajátított el. Mindvégig magántanuló volt és miután az édesapja 1871-ben az Osztrák – Magyar Monarchia külügyminisztere lett, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt.

Már ekkor megmutatkozott jogi érdeklődése: abban a szerencsében részesült, hogy egy egész nyarat együtt tölthetett a kor egyik legnagyobb jogtudósával, Concha Győzővel. Politikai pályafutása a külügyek területén kezdődött: 1883-ban a konstantinápolyi követség fogalmazóhelyettese, majd 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinben követségi attasé lett. Közben rendszeresen látogatta a Humbolt Egyetem jogi előadásait. Különösen Rudolf von Gneist (1816-1895) professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja előadásait hallgatta, aki jelentős műveket írt az angol alkotmányról, a porosz közigazgatási reformokról és a jogállamról, amelyek ifj. gróf Andrássy Gyula későbbi műveire és politikai nézeteire jelentős hatást gyakoroltak.


ifj. gróf Andrássy Gyula

Politikai pályafutásának kibontakozása

1885-1904 között szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselő. 1892 novemberétől 1894 júniusáig belügyi államtitkár, 1894 június 10-től 1895 január 15-ig az első Wekerle-kormányban király személye körüli miniszter. Ekkor szorgalmazta az egyházpolitikai törvényjavaslatok elfogadását.


ifj. gróf Andrássy Gyula

Az ún. Lex Tisza elfogadásakor, 1898 decemberében kilépett a kormánypártból, de 1899 februárjában, Széll Kálmán elnöki kinevezésekor visszalépett. A Szabadelvű Párt politikáját csak fenntartásokkal támogatta, végül 1904-ben az ún. disszidensek vezetőjeként végleg kilépett a pártból és a képviselőházi ellenzékhez csatlakozott. 1905-ben megalakította saját pártját, az Alkotmánypártot. 1905 és 1910 között ismét a képviselőház tagja. 1905-1906-ban, a súlyos belpolitikai válság idején az ellenzéki koalíció vezéreként irányította a királlyal folytatott tárgyalásokat. A többször felkínált miniszterelnöki széket az ellenzék által támasztott feltételek elvetése miatt mindannyiszor elutasította.

Belügyminiszterként

A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter. Ekkor bővült a közigazgatási bíróság hatásköre, s fogadták el a kivándorlási és a közegészségügyi törvényt.

Ifj. Andrássy Gyula gróf beterjesztése nyomán 1906.XX.tc. II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról rendelkezett az Országgyűlés. A törvény eltörölte a II. Rákóczi Ferenc és társait megbélyegző 1715.évi XLIX tc.2.§ és 3.§-át. Határozott a törvény a Fejedelem és társai hamvai hazahozataláról illetve II. Rákóczi Ferenc és társai Kassán (1906.október 29.), Thököly Imre Késmárkon (1906.október.30) történő ünnepélyes újratemetéséről.

A jogállamiság továbbfejlesztését jelentette az előterjesztése révén elfogadott törvény, az 1907. évi LXI. tc., amely a hatásköri bíróság felállítását rendelte el. 1908 nyarán új választójogi rendszert dolgozott ki és nyújtotta be a parlamentnek, de a koalíció felbomlása miatt nem tudta a tervezetet keresztülvinni. Eszerint választójogot kapott volna minden magyar állampolgárú, életének 24. életévét betöltött, állandó lakással bíró férfi. Így a választók száma másfélmillióval gyarapodott volna és összesen 2.618. ezren jutottak volna választójoghoz. A szavazók közül azonban az írni-olvasni nem tudók csak közvetve élhettek volna szavazati jogukkal, a magasabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel rendelkező személyek pedig kettő vagy három szavazattal rendelkeztek volna.

1907. október, magyar és osztrák delegátusok a Sándor palota teraszán. Balról: Josipovics Géza, Güntner Antal, Zichy Aladár, Darányi Ignác, Sieghardt, Ifj. gróf Andrássy Gyula, Vladimir Beck és Derschatta osztrák miniszterek. Fotó: Kalácsy

Ifj. gróf Andrássy Gyula szorgalmazta az egészségügyi viszonyok javítását, a lakásépítési programot, ekkor épül fel a Wekerle-telep, továbbá sokat tett a gyermekvédelem ügyéért is. Dr. Karsai Sándorral folytatott eszmecseréjének eredményeképpen 1906-ban alakult meg az Országos Gyermekvédő Liga, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót elnökletével.

A Monarchia utolsó évtizedében

A koalíció bukása után, 1910-ben pártját feloszlatta, 1910 és 1918 között párton kívüli 67-esként ismét a képviselőház tagja volt. Eleinte támogatta a Tisza-kormányt, de 1913 szeptemberében ennek alternatívájaként újból életre hívta az Alkotmánypártot.

ifj. gróf Andrássy Gyula

Az európai egyensúlyt szem előtt tartva Angliával és Franciaországgal már az I. világháború előtt, majd a háború alatt is a kölcsönös közeledés lehetőségeit kereste. Átfogó koncepciót fogalmazott meg hazánk európai integrációjával és Közép-Európa egységesítésével kapcsolatban.

ifj. gróf Andrássy Gyula

Közép-Európát szerves történelmi egységnek tekintve a térség országai között szoros politikai, katonai és gazdasági szövetséget szorgalmazott. Fontos szerepet szánt a helyreállítandó lengyel államnak, amiért a lengyel közvélemény körében magas népszerűségnek örvendett. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Mint a Monarchia utolsó külügyminisztere (1918 okt. 24. – nov. 2.) különbékét akart kötni, de az őszirózsás forradalom és gróf Károlyi Mihály hatalomra kerülése miatt tisztségéből távozni kényszerült Az 1919-i Tanácsköztársaság idején a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője, majd Svájcban tartózkodott.

Legitimista politikusként

A Horthy-korszakban a legitimizmus híve, IV. Károlyt, majd a gyermek Habsburg Ottót kívánta a trónra segíteni. 1920-22-ben az I. nemzetgyűlés tagja. 1921. februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Eleinte támogatta gróf Bethlen István kormányát, de az úgy nevezett  második királypuccs (1921 október 20-24.) után szakított vele.

ifj. gróf Andrássy Gyula

IV. Károly második visszatérési kísérlete során elvállalta a külügyminiszteri tisztséget. IV. Károly király második visszatérését követő események következtében Tatán elfogták, és két hétig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott.

1922-től a legitimisták vezére. 1922-26-ban a Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párt programjával Bp., I. választókerület nemzetgyűlési képviselője. Miután az 1926. évi választásokon erős kormányzati nyomásra nem tudott mandátumot szerezni, visszavonult a közélettől. 1929-ben halt meg Budapesten és ideiglenes a Fejér megyei Polgárdiban lett eltemetve.


ifj. gróf Andrássy Gyula

Tudományos tevékenysége

Ifj. gróf Andrássy Gyula több tanulmányában is foglalkozott a Szent Korona-tannal, a magyar és az angol alkotmány hasonlóságaival, és a közigazgatási reformmal. Rendkívül alaposan és mélyrehatóan tanulmányozta a magyar jogot és jogtörténetet. Erről tanúskodik többek között „A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai” c. háromkötetes monográfiája (1910, 1911), amely a magyar alkotmány történetét az Árpád házi királyoktól a szatmári békéig veszi végig. Az 1867-iki kiegyezésről c. munkája (1896) révén 1898-ban választotta levelező tagnak a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek 1904-ben rendes tagja, 1913-ban pedig igazgatósági tagja lett. A Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöki tisztségét 1901 és 1906 között töltötte be.

A kultúrfölény elméletének első megfogalmazása

Ifj. gróf Andrássy Gyula egyik legnagyobb érdeme a kultúrfölény elméletének megfogalmazása 1912-ben, jóval a trianoni katasztrófa és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszteri tevékenysége előtt. A világháború előestéjén, a Nemzeti Szalon Almanachja előszavában arra hívta fel a figyelmet: a magyarság csak kulturális téren, a művészeti életben elért eredményei által válhat a Nyugat szemében megbecsült néppé.

A magyar képzőművészeti élet megszervezője

Ifj. gróf Andrássy Gyula kulcsszerepet játszott a magyar képzőművészeti élet megszervezésében és szervezeti kereteinek kiépítésében. Nevéhez fűződik az ország egyik legfontosabb arisztokrata magángyűjteményének, a budai palotájában (Fő u. 11.) és Tőketerebesen, majd a csehszlovák megszállás után a tiszadobi kastélyban helyet kapó Andrássy gyűjteménynek kifejlesztése.

 

Tőketerebesi Andrássy kastély
Tiszadobi Andrássy kastély
Andrássy Fő utcai palota

A XIX. sz. és a XX. sz. fordulóján, illetve a XX. sz. első évtizedeiben a magyar képzőművészet szakmai összefogása és irányítása két szervezet, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon tevékenységéhez kötődött. Ifj. gróf Andrássy Gyula mindkettő elnöki tisztségét (OMKP: 1905-1923; NSz: 1898-1929) és a magyar műgyűjtőket tömörítő Szent-György-Céh vezetését is ellátta (1909-1929), ezzel egy személyben szabott irányt a hazai képzőművészet és mecenatúra alakulásának. Hivatásának tekintette a művészet támogatását: olyan festők jelentőségét ismerte fel elsőként, mint Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József. Műgyűjtőként, kiállításszervezőként és esztétaként egyaránt az ő érdeme a francia impresszionista festészet hazai megismertetése is. A Nemzeti Szalon Erzsébet-téri kiállítóhelységében 1907 májusában nyílt meg a Neoimpresszionista francia festők (t.k. Gaugin, Cézanne) kiállítása, 1907 decemberében a Modern francia nagymesterek (Manet, Renoir, Degas) tárlata és 1908 januárjában pedig a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK) első kiállítása. Ifj. gróf Andrássy Gyula 1907-ben Auguste Rodin műveinek gyűjteményes tárlatát is bemutatta.

Magánélet

Ifj. gróf Andrássy Gyula testvére, a festőművészként és az Országos Képzőművészeti Társulat elnökeként is tevékenykedő gróf Andrássy Tivadar (1857-1905) özvegyét, vásonkeöi és zichy Zichy Eleonórát (1867-1945) vette feleségül, akinek négy gyermekét, a később Károlyi Mihály feleségeként közéleti szerepet játszó Katinkát, Borbálát, Ilonát és Klárát így ifj. gróf Andrássy Gyula nevelte fel.

Ifj. gróf Andrássy Gyuláné József főherceg rokokó-bálján, 1920. január 22. Strelisky felvétele

Utóélete

A Horthy-korszak publicisztikájának és történetírásának fővonala elismerte ifj. gróf Andrássy Gyula nagyformátumú egyéniségét és tudományos tevékenységét, de a Tisza-kultusz jegyében  bírálta a Tisza Istvánnal való szembenállását. 1919 utáni tevékenységét, legitimista meggyőződésének és a második, úgynevezett királypuccsban való részvétele következtében, elhallgatták. Életművének jelentőségét a harmincas években kezdték szélesebb körben elismerni, legitimista beállítottságú történészeknek és publicistáknak köszönhetően. Létrejött az Országos Andrássy Gyula Emlékbizottság és elsősorban Pethő Sándor vezetésével megkezdődtek egy átfogó életrajz előkészítő munkálatai is, de a politikus életpályájának feldolgozására a két világháború között nem került sor. A kommunista rendszer időszakában a neve tabutémának számított majd a rendszerváltás követően a nagyformátumú politikus, tudós, műgyűjtő  bekerül a nemzeti emlékezetbe.

Ifj. gróf Andrássy Gyula- akinek egy célja volt: a magyar faj, a magyar nemzet, a magyar állam megerősítése és fennmaradása- a nemzeti panteonban a méltó helyet minden bizonnyal kiérdemelte.

Ifj. gróf Andrássy Gyula dolgozószobája, 1920-as évek

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Tiltakozás a 2019. október 18-i „szimbolikus családegyesítés polgárdi földdel” című eljárással szemben.

Tiltakozás a 2019. október 18-i Polgárdi Önkormányzata és Barta Tibor vezette Katolikus Plébánia által megszervezett és rendezett, Andrássy Gyula és Andrássy Gyuláné továbbá ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége, vonatkozásában végzett „szimbolikus családegyesítés polgárdi földdel” című eljárással szemben.

Számos jóérzésű ember folyamatos tájékoztatására és kérésére is figyelemmel -, akik egyben megbotránkozásukat fejezték ki a nevezett eseménnyel kapcsolatosan – az alábbi tiltakozásunkat fejezzük ki.


Előzmények


Polgárdi község polgármestere Nyikos László és Barta Tibor plébános az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítványt, a szakértőket, a Nemzeti Kegyeleti Bizottságot megtévesztve megrendezte többek között ifjabb gróf Andrássy Gyula „újratemetése” 2013. augusztus 26-án. Nem riadtak vissza a hazugságtól és kegyeletsértéstől sem: üres koporsót szenteltek és „temettek”, amikor néhány kilométerre feldúltan, gazban, elhagyottan ott volt ifj. gróf Andrássy Gyulának és feleségének ideiglenes temetkezési helye. Amikor az Alapítvány kutatást, feltárást akart végezni (2018.szeptemberében), erőfölényükkel visszaélve mindent elkövettek, hogy jogellenes tettük ne kerüljön napvilágra, azaz megakadályozták ifj. gróf Andrássy Gyula ideiglenes temetkezési helyének megkutatását.


Most, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége csont és temetési maradványait az Alapítvány megkutatta újabb kegyel sértő aktust valósítanak meg most már határon túl Tőketerebesen.


Megnyitatták id. Andrássy Gyula és felesége sírboltját és „földet viszünk Polgárdiból jelszóval” Polgárdi földet megszentelve behelyezik a sírboltba. Nem tisztelik a nevezett halottakat, azok békéjét és nyugalmát sem önös célok véghezvitele miatt.


A tettük nemcsak felháborító, történelemhamisító, kegyeletsértő, nemzetellenes, hanem ütközik a világi és egyházi törvényekbe is.


Barta Tibor plébános valótlanságokat állít, a tényeket meghamisítja, t: „míg Andrássy Gyulát Tőketerebesen temették el, fiát (ifj. Andrássy Gyulát) Polgárdiban helyezték „örök nyugalomra”. Szó sincs erről. ifj. Andrássy Gyulát és feleségét ideiglenesen temették el az általuk építtetett kriptában, Polgárdiban. A plébános semmibe veszi ifj. gróf Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonóra grófnő végrendeletét is.


Kegyeletet sértettek a nem valós helyről származó föld beszentelésével. Hazugságukkal lejáratták a szentelési eljárást is. A nevezett plébános és polgármester cselekedete széles körben megbotránkoztatást váltott ki, beleértve a leszármazottakat is. A nevezett plébános és polgármester a hatalmukkal visszaélve az Alapítványnak is kárt okozott.


Összegezve


Tény, hogy most nem üres koporsót „visznek-hoznak” (mint korábban a Batthyány kriptában elhelyezett megtévesztő üres koporsó esetében) az egyház nevében is, hanem földet. Milyen földet? Ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége kriptában volt eltemetve ideiglenesen, és közvetlenül a maradványaik nem érintkeztek a földdel. Semmiféle, még jelképes temetést sem lehet önhatalmúlag elvégezni, megsértve ezzel a néhaiak emlékét, még családegyesítés címén sem.


Tény, hogy Polgárdi polgármestere és a plébános tudták, hogy 2013-ban, amikor az Batthyány család tagjait és ifj. Andrássy Gyulát újratemették, ifj. gróf Andrássy Gyula koporsója üres volt. Ilyen formán a jelen „szimbolikus családegyesítés” nemcsak felháborító, történelemhamisító, kegyeletsértő, nemzetellenes, hanem az egyházi és világi törvényekbe is ütközik.


Budapest, 2019. október 26.
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonóra végső nyugalomra helyezése – kegyeleti jogok biztosítása Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány által.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kiemelt célja, s ami 2010. évtől töretlenül fennáll, a cél, ami egyben kötelesség is, hogy ifj. gróf Andrássy Gyulát, akaratának megfelelően végső nyugalomra helyeztesse az Andrássy Gyula birtokon, ami jelen esetben a tiszadobi Kastélypark területén már engedélyezett sírkápolna.


Ifj. gróf Andrássy Gyulát 1929. június 11-én helyezték ideiglenesen nyugalomra Polgárdin a volt Batthyány vadászkastély parkjában, felesége Andrássy Gyuláné által megépíttetett, az akkori kornak megfelelő, két ember temetkezésére is alkalmas sírhelyen.

Az Alapítvány fellelte a nagyon méltatlan sírhelyet, Ifj. Gróf Andrássy Gyula és felesége sírhelyét Polgárdin, akik egységet képeznek, és amit kifejezett szándékkal nem látogatott, s nem gondozott senki.


Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány a kegyeleti jogok biztosítását vállalta. A kegyeleti joghoz tartozik a végtisztesség megadása, az elhunyt földi maradványainak tiszteletben tartása. Sérti az elhunyt emlékét, ha a temetés méltatlan körülmények között történik, ha a temetés helyszíne, a sírhely környéke rendezetlen. A sírt mindaddig, míg meg nem szűnik, nem lehet az ott elhelyezett, a benne eltemetettnek a síremlékétől megfosztani!


Az Alapítvány történészek segítségével levéltári anyagokat, dokumentumokat, újságcikkek szerzett be, tájékozódott és elindította ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége maradványainak megkutatását szakértők bevonásával, hogy a maradványokat dokumentáltassa, elszállíttassa a kutatási, illetve végső emlékhelyükre. Az Alapítvány a kutatáshoz beszerezte a szükséges engedélyeket, amelyek a mai napig is érvényben vannak, a tulajdonosi, vagyonkezelői nyilatkozatot bíróság előtt lehetett volna visszavonni sajnos nem így történt. A korabeli fényképek 1956. évből azt támasztották alá, hogy ifj. Andrássy Gyula és felesége sírhelye megvolt, azt látogatták. A politikai helyzet viszont nem tette lehetővé, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége végső nyugalomra helyezése megtörténjen, hosszú éveken át, ami állami feladat is egyben.


Sajnos Polgárdi közössége nem védte meg ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége ideiglenes nyugvóhelyét, azt feldúlták, megrongálták, majd „virtuálisan” a helyi ravatalozóba helyezték ifj. gróf Andrássy Gyulát, a feleségét pedig „ nem találták” egészen 2018. augusztus 28-ig, amikor az ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kutatásának megakadályozását felvállaló Nyikos László Polgárdi polgármestere Szent István Király Múzeumnak írt levelébe már belefűzi Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonórát is. A polgármesteri gondolatok visszaköszönnek a tulajdonosi jogokat gyakorló NFA és vagyonkezelői jogokat gyakorló VADEX Kft 2018. szeptember 6-án kelt tulajdonosi hozzájárulás visszavonó iratban, amely ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége sírhelyének feltárására és a maradványok elszállítására vonatkozott. Köztudott viszont, hogy Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonórát 1946. november 23-án exhumálták és Polgárdiba szállították, hogy a férje mellett pihenjen ideiglenesen. Ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége nem tekintette végső nyugvóhelyének Polgárdit ezt kifejezetten kihangsúlyozta.


Minden közösségnek kötelessége tiszteletben tartani a végakaratot. Az Alapítvány, mint civil szervezet felvállalta a kegyeleti jogok biztosítását, ami támogatásra méltó.
A végakarat felett, sem egyházi sem polgári személy vagy közösség nem léphet túl semmilyen módon. Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kegyeleti célját teljesíti, hogy a történelmi személyiség, aki annyira szerette hazáját, a néhai csíkszentkirályi és krasznahorkai ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége illetve azok bárminemű maradványa végső nyugalomra helyezése megtörténjen állami protokoll szerint a volt Andrássy Gyula családi birtokon, ami Magyarország területét illetően a Tiszadobi Andrássy kastély parkját jelenti.


Budapest, 2018.09.01.


Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

1848-49 Forradalom és Szabadságharc és a két gróf Andrássy Gyula

1848. március 15-én reggel fél 9 tájban egy csoport fiatalember lépett ki a Pilvax Kávéházból és indult sietősen, rendezetlen menetben a közeli egyetem felé. Arcukba havas esőt vert a szél. Hányan voltak? Negyvenen? Nyolcvanan? Nem tudjuk pontosan. Annyi biztos, hogy kevesen. Maroknyi fegyvertelen csapat a Pesten állomásozó hétezer császári katonával, a budai vár ágyúival szemben. Mentek, hogy maguk mellé vegyék az egyetemistákat, talpra állítsák a pesti nép ezreit, – elérjék, a magyar szabadságot, vagy meghalljanak érte. Mennyi felvonulást, mennyi ünneplést és rohamot, mennyi vért és gyászt látott a magyar haza 48 tavaszától- 49 őszéig.


Pesten volt négy héttel március 15 után Batthyány, Kossuth, Széchényi, a Pozsonyból Pestre érkező magyar kormány. A Pozsonyi országgyűlés, ahol a fiatal Andrássy Gyula is hallatta szavát a szabadság eszméit képviselve Zemplén megye követeként. Megyéje önkéntes nemzetőrök parancsnokaként részt vett több ütközetben. Ott volt a pákozdi csatában, majd harcolt Schwechatnál is. A tavaszi hadjáratban Görgey Artúr segédtisztjeként szolgált. 1849 tavaszán honvéd ezredessé léptették elő.


A Szemere-kormány megbízottjaként utazott Konstantinápolyba diplomáciai küldetéssel a szorongatott magyar szabadságharc számára igyekezett külföldi támogatást szerezni és mentette meg számos honfitársát. Andrássy, Rákóczi után a nemzetközi diplomáciában diplomataként, sikerrel képviselte hazáját szem előtt tartva a haza érdekeit.


Sorolhatnánk a forradalmi eseményeket, megnyert és elvesztett ütközeteket, hőstetteket, de nem egyedül ez fontos, hogy mi történt, hanem hogy miért, milyen gyökerekkel és mit hozott a 21 század emberei, a magyar nemzet számára. Fontos, hogy nem csak megismerjük, de értsük is a történéseket, a történelmet, az abban résztvevő hazafiak tettét és sorsát, diplomáciában vetett hitüket és munkásságukat, keresztény- európer gondolkodásukat. Vitathatatlan, hogy Andrássy Gyula a szilárd értékszemléletével, erős nemzetbe vetett hitével, diplomácia érzékével példaképül szolgálhat a jelenkor embere számára.


A két gróf Andrássy Gyula, apa és fia jelentős szerepet játszott Magyarország történetében, és gazdag örökséget hagyott hátra az utókor számára. Az apa a kiegyezés egyik megalkotójaként, magyar miniszterelnökként, közös külügyminiszterként másfél évtizeden át a Monarchia egyik legfőbb irányítója volt. Ifjabb Andrássy Gyula évtizedeken át működött a közélet első vonalában. Mindketten kiemelkedő érdemeket szereztek abban a modernizációs sikertörténetben, amely a kiegyezéssel kezdődött, és mindvégig hűek maradtak a 1848-ban meghirdetett eszmékhez és a szent koronához.


Az ifjabb Andrássy Gyula Alapítvány a két gróf Andrássy Gyula négy részes filmmel állított emléket, bemutatja a két történelmi személyiség együttesen több mint száz évet felölelő élettörténetét, politikusi és diplomácia pályáját, valamint kultúraszervező, művészetpártoló – és az ifjabb Andrássy esetében tudományos – tevékenységét is azzal a nem titkolt céllal, hogy új iskolát teremtsen a történelmi ismeretterjesztés és a nemzetnevelés területén. Az Alapítvány a ’48-as emlékek felidézésében és forradalmi magatartás megjelenítésében, két arcél megrajzolásával két sikeres életpályát adott a diplomatáknak és a közemberének példázatul, hogyha a Parlament előtt sétál, büszkén tekintsen a téren álló Andrássy szoborra és emlékezzen a róla tanultakra.


Budapest, 2018.március 8.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Krasznahorka Vára

Krasznahorka Vára 2012. július 17-én

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány személyes megbeszélésre meghívást kapott a Szlovák Nemzeti Múzeumtól dr. Radiszláv Púdelka igazgató úr személyében 2012.07.017. 11 órára . A megbeszélésen az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítványt Fodorné dr. Kovács Éva , dr.Gergely András és dr. Szeiler Erika képviselte.

A Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatója dr. Radiszláv Púdelka mellett a szlovák fél részéről jelenvolt még: Pavol Simunic- Slovák Köztársaság Kulturális Minisztérium Örökség Védelmi államtitkár, Stanislav Vallo Slovák Köztársaság Kulturális Minisztérium Nemzetközi Együtműködési osztály államtitkár, Eva Lázárová Betléri Múzeum igazgatónője, Silvia Lörinčíková történész.

A megbeszélés nagyon szívélyes és tartalmas volt.

Az Alapítvány képviselői elmondták, hogy Krasznahorka Vára újjáépítése fontos nem csak az alapítvány számára hanem a magyarság egészének is .

Krasznahorka Vára közös örökségünk és múltunk.

A megbeszélés folytatására Budapesten kerül ismételten sor.

A megbeszélést követően a jelenlegi állapotot mutatták be a Szlovák vendéglátók.

A 2012.03.10-i tűz pusztítások nyomati jártuk be .A Vár ideiglenes megóvása megtörtént: – ponyvával történő takarás, bútorok megóvása, illetve Bethléren, Kassán történő az ideiglenes elhelyezése.

Jelenleg a közbeszerzési eljárás van folyamatban- vállalkozó kiválasztása az újjáépítésre, biztosító döntése

A krasznahorkai látogatás arról győzött meg bennünket, hogy a teljes helyreállításhoz további adományokra van szükség. Egyetértettek ezzel a szlovák kulturális kormányzat képviselői is. Természetesen Szlovákiában is folynak gyűjtések.

Magyarországról Alapítványunk szívesen összegyűjti és továbbítja az adományokat, amely erkölcsi feladatra felhívjuk az önkormányzatok, magánosok figyelmét. Feltételezhetjük, hogy a magyar állam is nyújt majd segítséget, de a társadalmi jellegű támogatás nagy jelentőségű lenne.

Ezért arra kérjük Önöket, támogassák a krasznahorkai Vár és Múzeum újjáépítését.

Nagyon áldásos lenne, hogy minél több adomány érkezne így a Várnak a múltja és jelene méltó helyre kerülhetne.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány Szalay-Bobrovniczky Vince Magyarország Ausztriába akkreditált nagykövet 2011. január 18-i fogadása.

Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány meghívást kapott Szalay-Bobrovniczky Vince Magyarország Ausztriába akkreditált nagykövetének 2011. január 18-i fogadására.


Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítványt dr. Szeiler Erika és Walkó György alapító, valamint Bella Katalin képviselte a bécsi nagykövetségi fogadáson.
A fogadáson több száz vendég megjelent: diplomáciai képviselők, egyházak, honvédség képviselői.
A meghívottak gratuláltak Szalay-Bobrovniczky Vincének, Magyarország újonnan megbízott ausztriai nagykövetének.
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítványt képviselői jó kívánságaikat adták át a nagykövet úrnak, továbbá átadták ifj. gróf Andrássy Gyula születésének 150-ik évfordulója alkalmából kiadott emlékkönyvet.
A nagykövet úr megköszönte a szívélyes látogatást, és további sikeres munkát kívánt az Alapítványnak beleértve a Magyarországon létrehozandó Diplomata képző Akadémiát, ami ifj. gróf Andrássy Gyula nevét viselné.
Az alapítvány képviselői megcsodálták a Nagykövetségnek otthont adó palotát a Bankgasse 6 szám alatt. A gazdagon berendezett épület méltó elhelyezést biztosít a bécsi magyar nagykövetségnek. A bécsi magyar nagykövetség a művészettörténészek és a diplomaták szerint is az osztrák főváros egyik legszebb külföldi képviselete.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Kep0083-768x1024.jpg a fájlnév
A képhez tartozó alt jellemző üres; IMG_4085-768x1024.jpg a fájlnév