„Egy garas se adassék azoknak, akik megkárosítják az államot!”

Sosem hazudott!
Az ifjú gróf Andrássy Gyula a szülői házban nőtt fel, magántanuló volt, s talán épp ez határozta meg személyiségjegyeit, elmélyült gondolkodását. Ki más jellemezhette volna jobban édesapjánál, aki nagy gondot fordított neveltetésére, s aki már zsenge ifjúkorában megosztotta vele gondolatait és külpolitikai elképzeléseit. Egy levelében így ír fiáról: „Soha életében egyetlen valótlan szó ki nem jött a száján, s érzéseiben tökéletes gentleman. Ezek a jó tulajdonságai. Másrészt azért, mert úgyszólván még sohasem hagyta el a szülői házat, hozzászokott ahhoz, hogy semmiről sem kell gondoskodnia, mert mindig mások gondoskodnak róla, azért nincs annyi gyakorlatiassága, mint más kortársainak, kiket tehetségben messze felülhalad. Hajlama komoly, szívesen olvas, és tanulni szeret. De többnyire olyan fiatalemberekkel érintkezett, kik az élet célját abban látják, hogy mindig csak azt tegyék, ami nekik éppen jólesik, s szórakoztatja őket…”. (1)
Egyszer elkésett egy fontos tanácskozásról, mert a szomszéd szobában elmerült egy műkincs tanulmányozásában – írta szórakozottságáról egy újságcikk. (2) Az élet egyébként kevés szórakoztató mulatságot tartogatott a számára. Az ifjú gróf a politikai pályafutása kezdetén arra kényszerült, hogy a tőle idegen belpolitikai küzdelmekben állja meg helyét, amit ő maga sosem tartott a személyére szabott feladatnak, nyilván nem is élvezhette nagyon a parlamenti szócsatákat. Egyik nagy beszédét félbe kellett szakítania, mert a szó szoros értelmében rosszul lett a levegőtlen teremben. Utána évekig nem szólalt fel a parlamentben. Egyébként sem volt egyszerű feladata, hiszen a hatalmas előd, édesapja árnyékában kezdte pályáját. Kezdetben volt, aki csak „Herbertnek” nevezte (3), utalva Herbert Bismarckra, a német kancellár fiára, aki szintén apja nyomdokán haladt, s politikai pályára lépett.
Pályája során folyamatosan lehetetlen helyzetekkel kellett megbirkóznia: a ’67-es kiegyezési alap szabta meg a kereteket, miközben a közhangulat, a sajtó, sőt néha a parlamenti környezet is egyértelműen ’48-as forradalmi eszmeiséget várt volna el. Egész pályáját meghatározta erkölcsössége. Példa lehet erre feleségének, Zichy Eleonórának a naplója, különösen annak kései, már a világháborús összeomlás után, 1919. február 1-jéről származó bejegyzése. Svájci emigrációjuk idején született ez a naplórészlet arról a beszélgetésről, amelyet ifj. gróf Andrássy Gyula a St. Moritzból érkező Windischgraetz Lajossal folytatott. Híreket hozott az emigráció pénzügyleteiről, amelyekkel kapcsolatban a napló szerint Andrássy nagyon szigorúan nyilatkozott: „A hiba nem csak ott kezdődik, ahol valaki állampénzeket saját céljaira használ fel, de incorrect az is, ha állami üzletekből politikai célokra vesz fel pénzt. Minden garas, amely ilyen üzletből befolyik, az államé, különösen olyan időkben, amikor szörnyű adóterhek vannak.” (4)
Andrássy pályája elején, első parlamenti beszédében is használta a kitételt, miszerint „egyetlen garast se” tulajdonítsanak el: „A magam részéről semmiképp sem tudok belenyugodni abba, hogy egy garas is adassék azoknak, akik az államot csalták… nálunk nincs kifejlődve azon öntudat, azon érzet, hogy kötelességeink az állam iránt legalábbis olyan szentek, mint kötelességeink az egyesek iránt, hogy az államot csalni csak oly csalás, szégyen és gyalázat, mint az egyest csalni!”. 1919-ben szinte földönfutó lett, kastélyát kifosztották. Ekkor kapja a napló szerint a híreket arról, hogy a tiszadobi kastély ablakait betörték, megrongálták a gobelineket és a festményeket, elvitték az étkészletet, nem maradt a falakon tapéta, elvitték a függönyöket. Andrássy ezzel alig foglalkozik, emigrációjában az ország jövője foglalkoztatja. S úgy nyilatkozik, ahogy harminc évvel korábban is: egy garast se állami pénzből!

1/ id. Gróf Andrássy Gyula 1880-ban írt levele báró Celice-nek, a konstantinápolyi nagykövetnek)
2/ Pesti Hírlap (Atropos, 1929)
3/ Báró Kaas Ivor közbeszólása az ifj. gr. Andrássy Gyula 1889. januárjában mondott parlamenti véderő beszéde idején
4/ Ifj. gróf Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Ifj. gróf Andrássy Gyula szerepe a korszerű közegészségügy és gyermekvédelem megteremtésében

A monarchia idején európai mércével tekintve is ifj. gróf Andrássy Gyula óriási lépéseket tettek a közegészségügy fejlesztése terén, nagy eredményeket értek el a járványok megfékezésében is.Belügyi államtitkárként például személyesen ellenőrizte a járványügyi intézkedéseket, fontosnak tartotta, hogy a fertőző betegeket elkülönítsék. Tapasztalatból tudta, hogy vidéken azért kevés az orvos, mert nem tudnak megélni az alacsony fizetésekből, s ezért szorgalmazta az orvosi bértábla rendezését. Személyes irányítása alatt épült ki az intézményes gyermekvédelem. Nagy szerepe volt abban, hogy törvényt hoztak a községi egészségügyi szolgálat reformjáról, s abban, hogy antialkoholista intézkedéseket foganatosítottak.
A közegészségügy kérdése időről-időre élesen felvetődött, főként, amikor a kiadásokról volt szó, mint például 1906-ban, a költségvetés vitájában. Ekkor a közegészségügyre fordítandó előirányzatot a parlamenti ellenzék azzal támadta, hogy az igazságtalanul nagy terhet ró a megyékre. Andrássy Gyula belügyminiszter erélyesen visszautasította a vádakat és Anglia gyakorlatát hozta fel példaként. Ott – mint mondta – a kiterjedt önkormányzati hatáskör és decentralizáció ellenére szigorú központi intézkedéseket vezettek be a közegészségügy terén, s ennek eredményeként tíz évvel növelték az átlagos élettartamot. Andrássy arra is utalt, hogy Magyarországon a viszonylag csekély népsűrűség ellenére magas a halálozási ráta, s alacsony az átlagos élettartam. A költségvetési előirányzatot ezért nagyon is indokoltnak nevezte. (1)
Az ellenzék – meglehetősen demagóg módon – azt hozta fel, hogy a csendőrségre és a rendőrségre szánt előirányzatokhoz képest kevés pénzt szánnak a közegészségügyre. Belügyminiszterként Andrássynak természetesen vissza kellett utasítania az ilyen összehasonlításokat, s álláspontja alátámasztására példaként hozta fel a Szatmár megyei kolerajárvány ügyét, ahol épp a csendőrség tartotta vissza a helyi lakosságot attól, hogy fertőző vizet használjon. „Annak idején, amikor államtitkár voltam a belügyminisztériumban kolerajárvány volt Szatmár vármegyében és én ott körutat tettem, be volt bizonyítva, hogy a kolerát a folyó vize terjeszti. Mi erre kutat ásattunk, és eltiltottuk a népet a folyó vizének használatától. Nem engedelmeskedtek az utasításnak, hanem a csendőrségnek kellett egész éjjel a folyó partján állani, hogy visszahajtsa a népet, amely a halálba akart ugrani. Tudjuk azt is, hogy csakis csendőrökkel lehet egyes járványos házakat elzárni attól, hogy a kíváncsi nép oda ne csődüljön. Aki ezt tudja, nem mondhatja, hogy a csendőrre fordított pénz a közegészségügy szempontjából elveszett pénz. Határozott előnye a közegészségügynek, hogy legyen kellő számú csendőrség.” – hangoztatta beszédében Andrássy.
Nagy jelentőségű volt az új betegbiztosítási törvény, az 1907:XIX.t.c., amelyet Andrássy belügyminisztersége idején hosszas vita után 1907. július 1-én fogadott el a parlament. Komoly előrelépés volt a korábbi törvényhez (1891:XVI t.c.) képest, amely csak a nagy létszámú betegbiztosítóknak kedvezett, s amely nem tért ki a balesti biztosításra.
Az új törvény paritásos alapon szabta meg a járulékfizetést: felét fizették a munkaadók, felét a tagok. A járulék az átlagos kereset 2%-a volt, amely szükség esetén négy százalékra volt emelhető. A balesetbiztosítást csak a munkaadó fizette, ilyen címen a munkabérből, a fizetésből nem lehetett levonni semmilyen összeget sem. Kiterjesztette a betegbiztosítást a munkások családtagjaira is. Részükre is ingyenes orvosi kezelést, gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket (szemüveget, mankót, stb.) biztosított és csökkentette a munkásokra hárított biztosítási összeget. Felemelte a gyermekágyi segélyezés idejét négy hétről hat hétre, s intézkedett a betegsegélyezés minimális időtartamáról. A betegsegélyezés és baleseti biztosítás központi teendőit az Országos Pénztár, helyi feladatait a kerületi pénztárak látták el. A pénztárak igazgatása önkormányzati jellegű volt, felerészben a munkaadók, felerészben a munkások delegáltak képviselőket. (A korábbi 1891-es törvény kétharmad/egyharmados arányban szabta meg a képviseletet.) A vállalati pénztárak működését az addigi száz helyett, háromszázban határozta meg. Kiterjesztette a biztosítást az ipartörvény hatálya alá nem tartozó üzemekre, például a vegyészeti és gyógyszergyári laboratóriumokra. (2)
A betegbiztosítás részben a belügyminisztériumhoz tartozott. Andrássy személyesen nem exponálta magát ebben a kérdésben, de jelen volt a törvény előkészítésénél, és sürgette annak mielőbbi elfogadását. Az 1907. február 7-én megtartott koalíciós egyeztetésen, a függetlenségi-, az alkotmány- és a néppárt együttes értekezletén szinte az egész kormány képviseltette magát, természetesen Andrássy is ott volt. Szükségesnek tartották, hogy az egész koalíció vegyen részt a szociális törvényalkotásban. (3)
A törvénynek voltak nyilvánvaló hiányosságai is. A parlamenti vitában Gratz Gusztáv alkotmánypárti képviselő azt kifogásolta, hogy a törvény nem vonatkozik a mezőgazdasági munkásokra és az erdészetben dolgozókra. (4) A betegbiztosítás szabályozását az ellenzéki szociáldemokraták „alamizsnatörvénynek” nevezték, s a Tisza Istvánhoz közel álló Újság című lap is keményen támadta a törvényt. Ez utóbbi azt állította, hogy a kormánynak fontosabb volt a látszat, mint a valódi szociálpolitika. (5)
A gazda és a gazdasági cseléd közti jogviszony szabályozásáról szóló 1907:XLV. t.c. szintén Andrássy belügyminisztersége idején született. Ez szociálisan rendkívül feszült időszak volt: egymást érték az aratósztrájkok, számos munkabeszüntetést erőszakosan akadályoztak meg, vagy törtek le, sok esetben a csendőrséget vetették be. A cselédtörvényt sokan hevesen bírálták, többnyire egyszerűen derestörvénynek nevezték, noha szociális szempontból volt számos pozitív része is. Például megtiltotta a robot jellegű szolgáltatásokat, és előírta a cselédlakások építését. Ugyanakkor szigorúan tiltotta a sztrájkra irányuló szervezkedést, s azt is, hogy a cselédek évközben elköltözzenek. A cselédtörvény alapján történő szabályozás fennmaradt egészen 1945-ig, tehát időtállónak bizonyult. (6)
Andrássy politikai programjában fontos helyet foglalt el a lakásviszonyok javítása. A probléma jelentőségére a képviselőház 1908 május 16-i ülésén tartott felszólalásában hívta fel a figyelmet: „a mai lakásviszonyok Budapesten egészségtelenek, helytelenek. Tudom azt is, hogy csaknem minden erkölcsi és fizikai betegségnek forrása nagyvárosokban a túlzsúfolt, rossz lakás. Ez forrása minden ragályos betegségnek, forrása az erkölcstelenség fejlődésének is. … Én a legfontosabb teendőim közé sorolom azt, hogy a lakásviszonyok javításával foglalkozzam.”
Megoldásként nagyarányú lakásépítést tartott volna célravezetőnek, de látta, a kereslet és a kínálat közötti viszony következtében kialakult drágulás miatt a magvalósítás akadályokba ütközhet: „Tényleg, ma nagyon kevés a lakás Budapesten. Ez módot ad arra, hogy többet követeljenek. Új lakás, új ház építése pedig rendkívül drága. Drága egyrészt azon sztrájkok következtében, amely sztrájkok mindenesetre a szakszervezetek működésére vezethetők vissza. Az egyik ok mindenesetre ez is és hogy a lakás ilyen drága azáltal válik lehetővé, hogy nehéz házat építeni, mert drágul a munkabér és egyáltalában minél inkább nehezítjük a háztulajdonosok exisztenciáját, annál kevésbé fognak akadni olyanok, akik házak építésére vállalkoznak.” Ennek ellenére, mint hangsúlyozta, a második Wekerle-kormány fontosnak tartja, hogy az otthonteremtésről gondoskodjon: „hiszen igenis az a kötelessége, hogy a lehetőség szerint a maga részéről is gondoskodjék arról, hogy a szegény emberek számára megfelelő számú lakás álljon készen. A kormány ismeri ezt a kötelességét. Így legújabban a pénzügyminiszter úr 6000 munkás számára gondoskodott lakásról. … A kormánynak szigorú kötelessége lesz a lakásviszonyok javítására minden módon hatni, valamint a szükséglakásokat szaporítani, amelyek szintén nincsenek Budapesten elegendő számban.” (18) Az építkezési tervek szinte azonnal realizálódtak: 1908-ban kezdték el kialakítani a kormányzati ciklus máig legmaradandóbb várostervezési alkotását, a Wekerle-telepet.
A vidéki lakosság egészségügyi ellátásának lefedettsége és az orvosi hivatás presztisének emelése érdekében a körorvosok fizetésének rendezését szorgalmazta az ifjabb Andrássy. Az 1908 április 1.-i képviselőházi ülésen a készülő törvénytervezet fontosságáról beszélt: „a legfontosabb és legsürgetőbb kérdések egyike a körorvosok fizetésének rendezése, mert csakugyan botrányosak azok az állapotok, amelyek e téren uralkodnak. Tényleg úgy áll a dolog, hogy igen sok körorvosi állás üres, mert az azokkal járó rossz fizetésből művelt ember meg nem élhet. Én tehát, időt nem kímélve, elkészíttettem a törvényjavaslatot; az tárgyalás alatt van a pénzügyminiszter úrral, miután ez a javaslat nemcsak az orvosokon akar segíteni, hanem a községeken is, amennyiben az a szándék, hogy ezen kérdés rendezésének költségeit a község vállairól levegyük és a törzsfizetést az állam vállalja. Természetes, hogy ilyen nagyobb összeg kiadása előtt a pénzügyminiszternek alaposan meg kell néznie, hogy nincs-e itt valami fölösleges költség, mert hiszen az államkincstárra is tekintettel kell lennie. Ezért nem készülhetett el még teljesen a javaslat, hanem hiszem és remélem, hogy mihelyt a ház törvényjavaslatokkal foglalkozni képes lesz és mihelyt ez a mostani vita befejezést nyer, én is abban a hitben leszek, hogy ezt a javaslatot a ház asztalára letegyem.” (7) A törvényjavaslatot végül a hazai egészségügy fejlődésének fontos állomásaként a 1908:XXXVIII. t.c.-ben kodifikálták.
A korszerű egészségügy megteremtésében az ifjabb Andrássy kulcsszerepet tulajdonított a gyermekvédelemnek, amely akkoriban hazánkban még csak a kezdeti stádiumába jutott el. A Széll Kálmán nevéhez fűződő gyermekvédelmi törvények (1901:VIII. t.c. és 1901:XXI. t.c.) eredményeképpen lendületet vett az állami védelem rendszerének országos kiépítése, jogszabályi, intézményi, pedagógiai finomítása. A törvények végrehajtási utasítása hangsúlyozta: a korszerű polgári gyermekvédelem csak a társadalom teljes bekapcsolásával lehetséges. Andrássy már a kezdetektől felkarolta az ügyet: a neves jogásszal és belügyi államtitkárral, a gyermeknap intézményét meghonosító dr. Karsai Sándorral folytatott eszmecseréjének eredményeképpen 1906-ban alakult meg az Országos Gyermekvédő Liga, gr. Edelsheim-Gyulai Lipót elnökletével. A szervezet az 1906. február 25-i alakuló közgyűlésen fogalmazta meg a céljait: a gyermekvédelem minden ágának felkarolásán és hathatós támogatásán túl „elsősorban egy akkora országos gyermekvédelmi alap létesítését” tartották szükségesnek, „hogy annak kamatjövedelméből a társadalmi gyermekvédelem összes anyagi szükségletei fedezhetőek legyenek”. Az anyagi hátteret olyan támogatók biztosították, mint a Magyar Villamossági RT. (pártoló tag), az Alföldi Cukorgyár (rendes tag) és az Osztrák-Magyar Bank (adományozó). A Liga tevékenysége szinte az egész történelmi Magyarország területét lefedte, 1908-ban 2262 városban és községben működött helyi szervezete. (8)
A gyermekvédelem megszervezésével kapcsolatos gondolatait Andrássy, mint a Liga tagja, a szervezet 1911-es közgyűlésén fejtette ki. Felszólalását Az Országos Gyermekvédő Liga Hivatalos Közlönye, A Gyermekvédelem Lapja 1911. 6. számában (1911. június 15.) teljes terjedelmében közölte. A politikus az egész társadalom figyelmét fel kívánta hívni a fiatal generációval kapcsolatos kötelességeire: „Ma már mindenki tudja Magyarországon, hogy az elhagyatott gyermekek védelme az egyénnek, a társadalomnak és az államnak legelső kötelességei közé tartozik. … A gyermek éppoly fontos, hatalmas tényező, mint aminő kedves és tehetetlen. Hisz a gyermek jelenti a jövőt. A mai gyermekvilág a jövő magyar társadalom. Ha a mai gyermeket fölneveljük, ha egészségét és erkölcsi érzékét, szívét és eszét a korai romlástól megóvjuk, az ország jövőjét szolgáljuk. A gyermek van hivatva élvezni és fönntartani, amit mi megkezdettünk, ő van hivatva a jelennél tökéletesebb, jobb, sikeresebb jövőt teremteni, tőle várjuk a dicsőbb, a boldogabb, a hatalmasabb Magyarországot. A gyermek megmentésével adunk a legtöbbet a társadalomnak, mert egy egész emberélettel gazdagítjuk az emberiséget. S különösen nálunk fontos a gyermekélet megmentése, mert egyik főbajunk a gyér lakosság. Nálunk a születések száma olyan kedvező, hogyha a gyermekek nagyobb arányszámát nevelnők föl, nyers hatalmunk tetemesen megnőne.”
Arisztokrata neveltetése ellenére a legszegényebb társadalmi rétegek felemelkedését is a szívén viselte, mindenki számára elengedhetetlennek tartotta a megfelelő indulási helyzet biztosítását: „Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e az emberiség, a haza egyik jóltevője? … Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e egy második Deák Ferenc, egy második Munkácsy, egy második Liszt vagy Semmelweis, egy második Széchenyi vagy Arany?”
Az állami beavatkozás mellett a civil szféra önszerveződésére is felhívta a figyelmet, amelyet szinte a semmiből, a közfelfogással ellentétes álláspontot képviselve kell megteremteni: „szükség van olyan intézményre, aminő a Liga. Törvényeink értelmében a gyermekvédelem állami föladat. Ezért vannak olyanok, akik azt mondják, hogy olyan önkéntes munkára, mint a Liga, nincs szükség.” Magyarországon a bürokrácia, a túlságos centralizáció még az Európában a munkavállalók védelmét hatékonyabban felvállaló szakszervezetekre is rányomta a bélyegét: „Európaszerte a társadalom szabad szervezetei között a legnagyobb eredményt az utolsó évtizedekben a munkás szakszervezetek bírtak elérni. S nálunk még ezek a szakszervezetek is óriási nehézségekkel küzdenek. Mindig nagy érdeklődéssel követem működésüket és megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy nálunk a tagok közönye, az áldozattól való félelem ezen szervezetek működését nagymértékben megnehezíti, hogy mint maguk a vezérek is elismerik, azoknak a fejlődése megállt és megakadt, pedig ezek mennyit ígérhetnek tagjaiknak és ha a vezetés körében a visszaélés el nem harapózik, tényleg sok hasznot is hozhatnak.”
A többi civil szerveződéshez viszonyítva Andrássy kiemeli a Gyermekvédő Liga jelentőségét, amelynek azon aspektusát is hangsúlyozza, hogy keretein belül megteremti a különféle társadalmi rétegekből érkező tagok közös platformját: „Ritka szerencse és kivétel, hogy ilyen viszonyok között a gyermekliga önálló, szép tevékenységet tud kifejteni, hogy neki sikerült a társadalom közönyét legyőzni, tőle pénzt, és ami még nehezebb, munkát is kapni, hogy sikerült a Ligának a különböző felekezeteket, osztályokat s a nemzetiségieket mind egy közös nagy munkában egyesíteni, sikerült azokat az ellentéteket legyőzni, amelyek a társadalmat szertetépik és annak összhangzó, együttes munkáját annyira megnehezítik. Kevesen vagyunk, gyengék vagyunk. Ezért valóban áldásos, hogy a jószív, az emberszeretet erősebb tudott lenni azoknál a motívumoknál, amelyek máskor elválasztanak, amelyek – sajnos – oly gyakran állítják a magyart a magyar ellen. … Midőn a liga útján a társadalom jómódú része a nyomor enyhítésével foglalkozik, mindinkább kifejlődik a társadalomban az a tudat, hogy a legnagyobb, a legégetőbb kötelességet teljesítjük, ha enyhítjük a nyomort és a bűn ellen küzdünk.”
A mindenki számára biztosított egészségügyi – és ezen belül a gyermekegészségügyi – alapellátás olyan érték, amelyet nem lehet alárendelni semmilyen takarékossági politika önkényének: „a legnagyobb pazarlást az viszi véghez, aki ott takarékoskodik, ahol az emberi erő gyarapításáról és fönntartásáról van szó, hogy a legrosszabb üzlet az egészséggel és az emberi élettel kevesebbet törődni, mint a pénzzel.” A Gyermekvédelmi Liga szerepe az, hogy „a társadalom érdeklődését a gyermekügy iránt ébren tartja”, ezen túlmenően pedig a hatékony érdekképviselet érdekében a szakszervezeti struktúra kialakításának a talajára lépjen: „Legyen a Liga a gyermekek szakszervezete, fejlesszen olyan közszelemet, amellyel minden kormánynak számolnia kell, ne csak egyesek ízlésétől függjön a gyermek nagyfontosságú érdeke.” (9)


1/ 1907:XIX.t.c.; Magyar Országos Levéltár, K 148 Belügyminisztérium – Elnöki iratok, 322. csomó 20. tétel – 1907 Közegészségügy, gyermekvédelem
2/ A munkásbiztosítás, In: Az Újság, 1907 február 7., 5.o.
3/ Gratz Gusztáv felszólalása 1907 februárjában, a Képviselőház 108. országos gyűlésen (Képviselőházi Napló)
4/ Az Újság, 1907 febr. 8. 1-2.o.
5/ 1907:XLV. t.c.
6/ Ifj. gr. Andrássy Gyula 1908 május 16-i felszólalása (Képviselőházi Napló)
7/ Ifj. gr. Andrássy Gyula 1908 április 1-i felszólalása (Képviselőházi Napló)
8/ Az Országos Gyermekvédő Liga honlapja: kattintson!
9/ A gyermekvédelemről. – Elmondta Andrássy Gyula gróf, a Gyermekvédő Liga közgyűlésén, In: A Gyermekvédelem Lapja – Az Országos Gyermekvédő Liga Hivatalos Közlönye – 1911.6. szám (jún.15.), 97-99.o.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Idézetek

Erős, megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik forrása marad.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: A száműzött Rákóczi. Bp., Franklin, 1914.

„A terem, amelyben ültünk, visszaidézte bennem a múltat. Itt ezen falak között kezdtem meg gyermekkoromnak atyám oldalán hazám ügyeivel foglalkozni. Itt tanultam meg azokat az elveket, jöttem tudatára azoknak a céloknak, amelyeket azóta is szolgáltam, itt tanultam meg a hazámat szeretni, szívtam magamba annyi nemzeti önérzetet, annyi nemzeti bizalmat, itt láttam atyámat sokszor kínosan, de annyi sikerrel dolgozni Magyarország és a Monarchia érdekében. És itt ebben a teremben kellett a megsemmisítő nyilatkozatot hallanom, amely az összes ideáljaimnak bukását és atyám politikai sikereinek megdöntését jelzi.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Bp., Légrády, 1920. (A berlini külügyminisztériumról, a Ballhaus-Platzról.)


„Szándékomban volt, hogy megkísérlem bámulni való ezeréves szabadságunk okait … kifejteni. … Mindig lelkesültem hazánk ezen büszkeségéért. A nemzeti hiúságnak szívemben élő szikrája ösztönzött talán reá, hogy foglalkozzam, amit az elért eredmény tökéletlensége ellenére, nagy és dicső alkotásnak tartok, olyannak, amelyre bármely nemzet büszke lehet.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát. (Ifj. gr. Andrássy Gyula székfoglaló beszéde a Magyar Tudományos Akadémián.) Bp., 1900, Hornyánszky.

„A hiba nem csak ott kezdődik, ahol valaki állampénzeket saját céljaira használ fel, de incorrect az is, ha állami üzletekből politikai célokra vesz fel pénzt. Minden garas, amely ilyen üzletből befolyik, az államé, különösen olyan időkben, amikor szörnyű adóterhek vannak.”

Ifj. gróf Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonóra grófnő naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330


„A magam részéről semmiképp sem tudok belenyugodni abba, hogy egy garas is adassék azoknak, akik az államot csalták… nálunk nincs kifejlődve azon öntudat, azon érzet, hogy kötelességeink az állam iránt legalábbis olyan szentek, mint kötelességeink az egyesek iránt, hogy az államot csalni csak oly csalás, szégyen és gyalázat, mint az egyest csalni!”

Ifj. gróf Andrássy Gyula képviselőházi beszéde 1888 december 2-án

„Nagyhatalom lehetünk anélkül, hogy ezért belső fejlődéseket megakasztó terheket viseljünk. A hatalmi érdekek így kielégíthetőek anélkül, hogy ezen erőfeszítés kulturális és anyagi képességeinket az elviselhető mértéken túl megterhelje. A szövetség segélyével európai érdekeink megóvása mellett erőteljes belső fejlődésünk is lehetővé vált.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: Az 1867-iki kiegyezésről. Bp., 1896, Franklin Társulat


„Magyarországnak annyi vérrel áztatott, a Kárpátoktól övezett földje a természettől is arra van hivatva, hogy egységes és különálló állam legyen.”


„A moskovitismus talán veszélyesebb reánk nézve a török támadásánál, mert mag a török belső cohaesiónkat nem érintette, a moskovitismus a pánszlávizmus és az orthodoxia szellemi fegyvereivel bomlasztóan hat társadalmunk egy részére és sokkal problematikusabb, hogy egy orosz győzelem után képesek lennénk-e újra lábra állni, mint volt a török uralom után való megerősödésünk. … Az orosz nem érezhette addig keleti positióját biztosnak, amíg mi az erdélyi végvárból az összeköttetést veszélyeztettük, mi pedig Erdélyt sohasem adhatjuk föl, mert létünk bástyája, amelyért utolsó csepp vérünket is fel kellene áldoznunk.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: A magyarság és németség érdekszolidaritása. Bp., 1916, Franklin Társulat


„ha meg akarjuk az európai kultúrát a csődtől menteni, elkerülhetetlen, hogy a közel jövőben az összes civilizált nemzetek bizonyos határig legalább egymást istápolják, egymáson segítsenek, összeműködjenek… nagy irányokban parallel haladjunk a világáramlatokkal, ne kerüljünk szembe a kor szellemével.”


„A nacionalizmus nem múlta divatját, még beláthatatlan időkig a haladás főtényezője lesz; de szükséges, hogy a hazafias érzés ne járjon az idegen gyűlöletével, lenézésével, hogy az emberi szolidaritás tényével mindjobban megbarátkozzék.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: A jövő külpolitikája. Előadta az Országos Széchenyi Szövetségben 1920. évi április hó 14-én. A Táltos kiadása.


„Ám a valóságnak az az új rendje, mely meg tudja védeni a nagy és kis nemzeteket, a jognak az az uralma, melyről Angliában álmodnak s melyet Lloyd George úr állandóan ígér, nem fog előállni valamelyik hadviselő fél győzelméből – nem szüntethetik meg, csakis a lelkek és a szívek teljes megváltozásából, a háború iránt növekvő utálatunkból, valamint a háborúnak tökéletes meddőségéből. A nemzetközi jogot nem lehet uralkodóvá tenni, csakis, ha a béke nem megparancsolt béke s ha föltételei nem elfogadhatatlanok a pillanatnyilag legyőzött felekre nézve. Nem válhatik uralkodóvá, csak ha e háború minden borzalma s teljes haszontalansága minden népet rákényszerít, hogy elismerje, hogy jobb az állam érdekeinek védelmét bíróságra bízni, mint fegyverekre. Az új szellem, a nemzetközi vonatkozások új fogalmazása a fontos. Aki mindenáron büntetni akarja bűnösnek kijelentett ellenfelét, annak nincs joga, hogy az emberiség apostolának szerepében tetszelegjék.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: Nagy-Britannia és a béke. (Válasz Lord Lansdowne-nak, a Revue Politique International 1918 okt-dec számában megjelent cikk fordítása.) In: Nyugat, 1918, XI. évf. 3. szám, febr.1., 199-210.o.


„De mindezt már talán kiheverte volna Európa, ha igazi békének örvendene, a békeszerződés aláírása óta. A béke csak a papíron van meg, nem a lelkekben. … Egy Elszász-Lotharingia helyett sok van. Egy Balkán helyett sok van. A Balkán-káosz tulajdonképpen a Rajnáig terjed. … Európa új rendje azért is beteg, mert nem vették tekintetbe a geográfiát és az állandó nagy gazdasági érdekeket és mellőzték a népek akaratát és a százados szokásait.”

Ifj.gróf Andrássy Gyula: Gazdasági politikánk alapgondolata (Három közlemény). I. In: Magyarság III. évf. 184. szám (1922 aug. 15.) 1-2.o.


„Ránk nagyobb kötelességek nehezednek, mint bármely más generációra Magyarország ezeréves történelmében. A mi kezeink között törött össze a régi hatalmas Magyarország. Nem bírtuk azt a gazdag örökséget tovább adni, mely ránk szállott. Csak azzal könnyebbíthetjük súlyos felelősségünket, hogy az új emelkedést előkészítjük és megtesszük az első lépéseket, hogy visszaszerezzük azt a tekintélyt és hatalmat, amit megtartani, megvédeni nem bírtunk.”


„A középosztály összetartásán, hazafias érzésén törjön meg a felekezeti torzsalkodás szelleme. Azon nyugodjék sziklaszilárdan a nemzeti és keresztény társadalom szolidaritása és harmóniája.”

„A magyar kultúra, a magyar történelem, a magyar sajátságok megbecsülésének nem az idegenek ignorálása az előfeltétele, hanem amazokat is csak akkor tudjuk igazán megbecsülni és megérteni, ha be tudjuk illeszteni a világáramlatokba. De ne csak tanítsuk, hanem neveljük is az ifjúságot. Legnagyobb kincse a nemzetnek az erő és a tiszta jellem. A tudás nagy érték, de jellemszilárdság, tiszta keresztény erkölcs és becsületesség nélkül a tudás és tehetség veszedelmes lehet.”


„Juttassa érvényre azt a felfogást a közéletben, hogy az utcaseprő többet ér, nagyobb emberi értéket reprezentál, mint a legelőkelőbb, leggazdagabb főúr, ha hivatását hűen teljesíti, ha becsületes, verejtékes munkával szerzi meg mindennapi kenyerét. … A munka tisztelete menthet meg minket egyedül, mert csak az intenzív munka adhatja azokat a szellemi és hatalmi eszközöket a kezünkbe, melyek rajtunk segíthetnek, melyek kiemelnek mai nyomorúságos helyzetünkből.”


„Akikben van tehetség, azok foglalkozzanak irodalommal, művészettel, tudománnyal. Ne legyen mindenki politikus, ügyvéd vagy hivatalnok. A társadalom azon része pedig, amely nem rendelkezik alkotókészséggel, tegye lehetővé, hogy a szellemi munkából meg lehessen nálunk is élni. Vegye meg a magyar kultúra termékeit. Szeresse a magyar kultúrát, becsülje meg s környezze tisztelettel annak apostolait. Ne csak a politikus és a közgazdasággal foglalkozó váljék népszerűvé, hanem a szellemi munka is.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: A magyar értelmiség feladatairól. In: Magyar Kultúra. VIII. évfolyam 1.sz. 1921 május. 3-13.o.


„Feladatunk elsősorban a béke eszközeivel való hódítás, vonzó tulajdonságaink fokozása, kultúránk ápolása és olyan belpolitika folytatása, mely külpolitikánknak a magyar nemzet kulturális, gazdasági, katonai képességeinek kifejtésével szilárd alapot nyújthat. Állandó érdekeink parancsolólag megkövetelik, hogy a Duna völgyén lakó nemzetek egymást megértsék, egymáshoz közelebb jussanak és megtalálják a békés együttélés előfeltételeit, amit pedig egy újabb háború ismét megakadályozna.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: A külpolitikai helyzet. In: Új Magyar Szemle. 1920. 1. szám. Május. 4-22.o.


„olyan lerongyolt nemzetnek, mint a magyar, egy olyan szerencsétlen viszonyok között integritását elvesztett nemzetnek legfőbb kincse az önérzete, büszkesége”

Ifj. gróf Andrássy Gyula képviselőházi beszéde 1924 április 8-án


„S a művészet nemcsak az egyes emberek életét teszi kellemesebbé, tartalmasabbá, nemesebbé, nemcsak az egyén nevelésének és lelke fejlődésének egyik legbecsesebb eszköze, hanem az a nemzeteknek is az erőforrása. Hódító hatalmat ad nekik és őket az emberiség jótevőivé és halhatatlanokká teszi.”


„A művészet a nemzet tükre.”


„S mi különösen sokat nyerhetnénk a művészet által. Nyelvünket nem értik Európában. Tudományunk, szépirodalmunk nagyrészt zárt könyv az idegenek előtt. Nemzetközi hatást, tekintélyt, kulturális súlyt leggyorsabban és legbiztosabban művészetünkkel szerezhetünk. A művészet nyelve olyan világnyelv, amelyet mindenki megért. A magyar egyéniség a művészet alkotásaival válhatnék a leghamarabb és legbiztosabban ismertté. Iparunk nehezen versenyezhet más gazdag országok iparával. Ha ízlésünk, iparművészetünk s művészi alkotásaink erővel teljesen fejlődnének, túltennénk legközelebbi versenytársainkon, óriási lépésekkel haladhatnánk a gazdagodás felé. Művészetünk életerős és önálló fejlődése előmozdíthatná azt, hogy Európa helyes és alapos ismeretet szerezzen rólunk, érdeklődjék irántunk, hogy nemzeti önérzésünk erősödjék, hogy vonzó és hódító képességünk fokozódjék.

Az igazi művészet azon tényezők egyike, amellyel belső értékünket növelni lehet. A művészet erősíti azt az „olvasztó felsőbbséget”, amely, mint Széchenyi mondja, „mindig győzött az erőszakon”, s amely nemzetünk létét jobban biztosítja minden más tulajdonságunknál.”


„Alig ismerek nagyobb szellemi örömet, alig valamit, ami annyira leköt, annyira pihentet, ami a gondolkozást és érzést annyira az élet mindennapi gondjai fölé emeli, mint a művészet alkotásának szemlélete. A szép és jó misztikus kapcsolatban vannak egymással. A szép magasztos érzést, nemes gondolatokat ébreszt az emberben. A formák harmóniája lelki harmóniát idéz elő. Aki a szépet megérti és valóban szereti, fogékony lesz a jó iránt is. A legnemesebb élvezet: a természetnek és a valódi művészeti bájnak hatása alatt állani.”

Ifj. Andrássy Gyula gróf: Előszó. In: A Nemzeti Szalon Almanachja – Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerkesztették: Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő. Bp., 1912, Légrády testvérek Nyomdája. 12.o.


„A megkoronázott és élő király csak akkor szűnik meg király lenni, ha lemondott és az országgyűlés a lemondást tudomásul vette. Károly király azonban le nem mondott, a törvényhozás a lemondást tudomásul nem is vehette, tehát ő a törvényes királyunk…Hiányzott a felelős miniszter ellenjegyzése, mely nélkül minden királyi elhatározás érvénytelen…a kérdéses nyilatkozatot a király olyan magánembereknek adta, akik nem képviselték a főrendiházat.… A kiadott nyilatkozat tartalmilag sem lemondás, csak azt mondja, hogy a király nem avatkozik a kormányzásba és hogy a magyar nemzetnek az államformára vonatkozó elhatározását elfogadja és semmi többet.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: A királykérdés jogi szempontból. Bp., Athanaeum, 1920.


„a mai lakásviszonyok Budapesten egészségtelenek, helytelenek. Tudom azt is, hogy csaknem minden erkölcsi és fizikai betegségnek forrása nagyvárosokban a túlzsúfolt, rossz lakás. Ez forrása minden ragályos betegségnek, forrása az erkölcstelenség fejlődésének is. … Én a legfontosabb teendőim közé sorolom azt, hogy a lakásviszonyok javításával foglalkozzam.”


„hiszen igenis az a kötelessége, hogy a lehetőség szerint a maga részéről is gondoskodjék arról, hogy a szegény emberek számára megfelelő számú lakás álljon készen. A kormány ismeri ezt a kötelességét. Így legújabban a pénzügyminiszter úr 6000 munkás számára gondoskodott lakásról. … A kormánynak szigorú kötelessége lesz a lakásviszonyok javítására minden módon hatni, valamint a szükséglakásokat szaporítani, amelyek szintén nincsenek Budapesten elegendő számban.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula képviselőházi beszéde 1908 május 16-án


„Ma már mindenki tudja Magyarországon, hogy az elhagyatott gyermekek védelme az egyénnek, a társadalomnak és az államnak legelső kötelességei közé tartozik. … A gyermek éppoly fontos, hatalmas tényező, mint aminő kedves és tehetetlen. Hisz a gyermek jelenti a jövőt. A mai gyermekvilág a jövő magyar társadalom. Ha a mai gyermeket fölneveljük, ha egészségét és erkölcsi érzékét, szívét és eszét a korai romlástól megóvjuk, az ország jövőjét szolgáljuk. A gyermek van hivatva élvezni és fönntartani, amit mi megkezdettünk, ő van hivatva a jelennél tökéletesebb, jobb, sikeresebb jövőt teremteni, tőle várjuk a dicsőbb, a boldogabb, a hatalmasabb Magyarországot. A gyermek megmentésével adunk a legtöbbet a társadalomnak, mert egy egész emberélettel gazdagítjuk az emberiséget. S különösen nálunk fontos a gyermekélet megmentése, mert egyik főbajunk a gyér lakosság. Nálunk a születések száma olyan kedvező, hogyha a gyermekek nagyobb arányszámát nevelnők föl, nyers hatalmunk tetemesen megnőne.”


„Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e az emberiség, a haza egyik jóltevője? … Ki tudja, hogy a megmentett gyermek nem lesz-e egy második Deák Ferenc, egy második Munkácsy, egy második Liszt vagy Semmelweis, egy második Széchenyi vagy Arany?”


„a legnagyobb pazarlást az viszi véghez, aki ott takarékoskodik, ahol az emberi erő gyarapításáról és fönntartásáról van szó, hogy a legrosszabb üzlet az egészséggel és az emberi élettel kevesebbet törődni, mint a pénzzel.”

A gyermekvédelemről. – Elmondta Andrássy Gyula gróf, a Gyermekvédő Liga közgyűlésén, In: A Gyermekvédelem Lapja – Az Országos Gyermekvédő Liga Hivatalos Közlönye – 1911.6. szám (jún.15.), 97-99.o.

„Gyönyörűség és fájdalmas is Zrínyi pályafutásával foglalkozni. Élvezetes, mert a magyart egyik legtökéletesebb példányában mutatja be, és nagy gondolatok, dicső remények és hősies küzdelem képét tárja elénk. De szomorú is, mert a gerjesztett remény nem valósul meg.”


„Szívében a költő nemes lelkülete a mély és erős hitnek szilárd erkölcseivel egyesül. Írói, politikai és katonai tehetségei egyaránt kiválóak. … Elmésség és alaposság, nagy képzelőtehetség és józan ész, fennen szárnyaló idealizmus és gyakorlati érzés ritka bájt és erőt adnak egyéniségének. S minden tulajdonságát szép harmóniába olvasztja, valamennyit egy nagy czél szolgálatába állítja lángoló hazaszeretete. …: „Az én géniuszomat mindenkor hazám szolgálatijára alkalmazom. … Mindenre kész vagyok, csak uramnak, hazámnak szolgálatijára legyen.”


„Zrínyi pedig kívánt nádor lenni. A nagy ember jogos ambíciója hevíti… De beletörődik mellőzésébe.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: Zrínyi Miklós, a költő. Bp., Franklin, 1909.

„Voltam babiloni gróf, voltam fekete gróf, voltam Lovcsen grófja, voltam rebellis és a nélkül, hogy ez megártott volna, s a nélkül, hogy bármikor is más motívum vezetett volna, mint a kötelességteljesítés.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: Gondolatok néhány belügyi kérdésről. Bp., Athenaeum, 1920.

„Ezek megállapításával talán sok ellenséget csinálok magamnak, mert senkit sem elégítek ki, de nem bánom. Ki kell az igazságot mondani, tekintet nélkül a momentán hatásra, mert csak az igazságnak van gyógyító ereje.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború. Bp., Légrády, 1920.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Kultúrfölény-koncepció első megfogalmazója, Ifj. góf Andrássy Gyula

Ifj. gróf Andrássy Gyula egyik legnagyobb érdeme a kultúrfölény elméletének megfogalmazása 1912-ben, jóval a trianoni katasztrófa és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszteri tevékenysége előtt. A művészettel és kultúrpolitikával foglalkozó politikus a világháború előestéjén, a Nemzeti Szalon Almanachja hasábjain hívta fel a figyelmet, a magyarság csak kulturális téren, a művészeti életben elért eredményei által válhat a Nyugat szemében megbecsült néppé: „S mi különösen sokat nyerhetnénk a művészet által. Nyelvünket nem értik Európában. Tudományunk, szépirodalmunk nagyrészt zárt könyv az idegenek előtt. Nemzetközi hatást, tekintélyt, kulturális súlyt leggyorsabban és legbiztosabban művészetünkkel szerezhetünk. A művészet nyelve olyan világnyelv, amelyet mindenki megért. A magyar egyéniség a művészet alkotásaival válhatnék a leghamarabb és legbiztosabban ismertté. Iparunk nehezen versenyezhet más gazdag országok iparával. Ha ízlésünk, iparművészetünk s művészi alkotásaink erővel teljesen fejlődnének, túltennénk legközelebbi versenytársainkon, óriási lépésekkel haladhatnánk a gazdagodás felé. Művészetünk életerős és önálló fejlődése előmozdíthatná azt, hogy Európa helyes és alapos ismeretet szerezzen rólunk, érdeklődjék irántunk, hogy nemzeti önérzésünk erősödjék, hogy vonzó és hódító képességünk fokozódjék. Az igazi művészet azon tényezők egyike, amellyel belső értékünket növelni lehet. A művészet erősíti azt az “olvasztó felsőbbséget”, amely, mint Széchenyi mondja, “mindig győzött az erőszakon”, s amely nemzetünk létét jobban biztosítja minden más tulajdonságunknál. … A magyar géniusz már nem egyszer szép eredményt ért el, nem egyszer dicsőséghez jutott. Valóban érdemes művészi hajlamaink fejlesztésére komoly áldozatokat is hozni.”
A kultúra nemzetnevelő funkciójára, nemzetformáló és nemzetmegtartó erejére ifj. gróf Andrássy Gyula a következőképp mutat rá: „S a művészet nemcsak az egyes emberek életét teszi kellemesebbé, tartalmasabbá, nemesebbé, nemcsak az egyén nevelésének és lelke fejlődésének egyik legbecsesebb eszköze, hanem az a nemzeteknek is az erőforrása. Hódító hatalmat ad nekik és őket az emberiség jótevőivé és halhatatlanokká teszi.”
A trianoni tragédiát követően is centrális helyet foglal el a kultúrfölény kérdése ifj. gróf Andrássy Gyula eszmerendszerében. A nemzeti főváros hivatásáról szóló, a Magyar Helikon c. folyóiratban, 1920-ban napvilágot látott tanulmányában a klebelsbergi kultúrpolitika szellemében ír: „A külvilág mostoha helyzetét csak lelki erőnk, belső világunk harmóniája, a bennünk lévő kultúrértékek kifejlesztése ellensúlyozhatják. Az állam régi nagyságát csak a nemzet erkölcsi és szellemi nagysága állíthatja helyre. Csak kulturális fölényünk szerezheti vissza azt a világállást, azt a hatalmat, azt a tekintélyt, mely minket megillet, s melyet hibák és szeretetlenség következtében ideiglenesen elvesztettünk. És csak kultúrfölényünk fogja azt biztossá tenni és megtartani, amit a természet rendje, ügyes politika s kedvező szerencse visszaadhat. … De az akadályok legyőzhetők s minél nagyobb a veszély, annál nagyobb figyelmet kell az erőgyűjtés problémáira fordítani, annál tökéletesebb akarattal kell lelkünk egészségét megóvni s intenzív munkához látni a kultúra terén. Ez ma talán az egyetlen olyan terrénum, amelyen teljesen önállóak vagyunk, ahol nem kell idegenek beavatkozását, idegenek tutéláját eltűrnünk.” A nemzet kultúregységének hangsúlyozásával a határon túli nemzettestet még szorosabban kívánta bevonni a magyar kulturális életbe: „nagy, erőteljes kultúrmunkánkban kapcsoljuk be azokat a testvéreinket mind, akiket az igazságtalan ítélet tőlünk elválaszt addig is, míg az igazság, a jobb belátás és a természet törvényei újra érvényesülni fognak.”
Az 1921 májusában, két év után újra megjelenő, keresztény együttműködést szorgalmazó katolikus értelmiségi lap a Bangha Béla szerkesztette Magyar Kultúra ifj. gróf Andrássy Gyula A magyar értelmiség feladatairól c. tanulmányával indított, amely szintén a kultúrfölényben határozza meg a trianoni diktátummal kialakult politikai helyzetből kivezető utat. Aszétdarabolt országban hatványozott mértékben kell a kultúrát támogatni, mert csak a kultúra erejével lehet megteremteni a nemzet egységét: „De szent és mérhetetlenül komoly hivatása van a magyar intelligenciának a kultúra terén is. A jövőnk egyik legfőbb biztosítéka kultúránk értéke. Hisz a magyart nem tartja össze a törvény ereje, az államhoz való hűség gondolata, a közigazgatás hatalma, a hadsereg, a büntetőtörvény. A magyart csak a magyar géniusz, a magyar műveltség, a magyar érzés és lelkület tarthatja együtt. … Régi dicsőségünk csak a magyar lélek egységéből, kultúrájából foghat újra kinőni.”
A trianoni békediktátum igazságtalan voltának belátására csak a magyarság kultúrában elért eredményei döbbenthetik rá a Nyugatot: „ha megismerik kultúránk fölényét, ha meg is tudjuk tartani ennek a kultúrának vezető szerepét és felsőbbségét azon népekkel szemben, melyek széjjel tépték. … A világot ma újból uraló szellemi áramlatok a mi vitorlánkat fogják dagasztani s nekünk fognak használni. Szolgálja tehát a magyar intelligencia a magyar kultúrát azzal a tudattal, hogy a kultúrversenyben elfoglalt helyünk legjobb ajánlólevelünk, legerősebb propagandaeszközünk lesz.”
Ifj. gróf Andrássy Gyula a kultúrpolitikában központi szerepet szánt a fővárosnak, mint a magyar nép „összes kultúrképességeit kifejlesztő szellemi gócpontjának”. A nemzeti főváros hivatása c. tanulmányában egy igazi kulturális központot vizionál: Budapest ne csak „egy modern gazdasági energiaközpont” legyen, “hanem a nemzet igazi szíve maradjon, a nemzettel érezzen s a magyar nemzeti kultúrának emporiuma legyen. … Értesse meg önmagát az idegennel, a szépség, a művészet, az ízlés nemzetközi örökké igaz nyelvével, legyen képes az idegent is lebilincselni és szórakoztatni, de mondanivalója, szellemi életének tartalma legyen és maradjon magyar, és pedig tősgyökeres, intranzigens magyar. Ez a magyarsága éppoly kevéssé legyen kérkedő, hencegő, soviniszta és mesterségesen erőltetett „magyar stílus” -szerű kotyvalék, mint idegent majmoló, értéktelen kópia és modernizálás; hanem a magyar nép őszinte és becsületes megnyilatkozásában álljon, abban, hogy a magyar őseredeti ösztöneit s a nemzeti géniusz legmélyebb sugallatát követi. Tehát ne hanyagoljuk el, ne fejlesszük vissza a fővárost, ne áldozzuk fel a polgárságot, hanem tereljük energiáit jó irányba.”
A főváros stratégiai elhelyezkedése, a Duna geopolitikai jelentősége a magyar kultúrfölény megvalósítását is lehetővé teszi: „Európa kezdi belátni a Dunának, mint forgalmi vonalnak rendkívüli fontosságát. … A nyugatot és a keletet a Dunának kell újra összekötnie, … komoly kilátás van arra, hogy a Duna vize az életnek, a forgalomnak, a kereskedelemnek, Európa újra elrendező szolidaritásának egyik hatalmas tényezője legyen” és „különféle nemzetek országútjává váljék. Mily nagyfontosságú lehet Magyarországra nézve, ha az egész Dunának legszebb, leghatalmasabb városa a magyar főváros lesz.”
Bár Budapest „Európa legszebb fekvésű fővárosa, … sajnos, a természet adományait nálunk nem használták ki” és elrútítottuk környezetünket. A természeti adottságai miatt Budának különösen fontos helyet jelöl ki: „E tekintetben nagy szerep vár Budára. Buda természetes hivatása a modern nagy fővárost, a gazdasági élet gócpontját a múlthoz, a szép természethez és a vidékhez kapcsolni. … Milyen nagyszerű, felejthetetlen, elragadó benyomást tesz a szép kultuszának élő lélekre a nap, a hold és a város ezerféle fénye által színezett hatalmas víztömbünk csillogása a hegyek masszív, nyugodt hátterével. … Legyen Buda a csendes, idegerősítő kultúrmunka fészke. A tudós, a művész találja itt meg azt a szép természetet, amely őt és alkotásait mentesíti; találja itt azt a nyugodt, egészséges miliőt, mely az erőfeszítéseket megkönnyíti, találja itt meg azt a nemzeti atmoszférát, mely alkalmas érzéseit helyes irányba tereli, azt a szellemet, mely nemcsak a múló sikert, nemcsak a hasznot keresi, hanem az igazi belső tartalmat és magában az alkotásban látja célját, abban találja örömét.”
Saját korszakának közgondolkodását ifj. gróf Andrássy Gyula megelőzi a természet- és műemlékvédelem felismerésében is: „Álljunk minél többen a mentőakció élére. Ha meg tudjuk önmagunkat, a mi szűkebb otthonunkat, a mi városrészünket védeni, az egész várost megmenthetjük. … A fákat sem kíméljük; mind nagyobb területeket építünk be, óriási házakkal, ízléstelen tömbökkel álljuk el a kilátásokat, rontjuk el kies városunk művészi hatását. … Védjük meg az éltető, frissítő és díszítő növényzetet, az ózontermelő fákat, ahol még vannak és kutassuk fel, ápoljuk, tartsuk épségben, szeretettel és gonddal a múlt még megmaradt emlékeit. … Éljen ez a múlt mindennap közöttünk. Szeressek és védjük e múlt minden, még oly kicsiny emlékét is.”
Felhasznált irodalom:
-Ifj. gróf Andrássy Gyula: A magyar értelmiség feladatairól. In: Magyar Kultúra. Főszerkesztő: Bangha Béla, Felelős szerkesztő:Dr. Czapik Gyula, VIII. évf. 1. sz. 1921 május. 3-13.o.
-Ifj. gróf Andrássy Gyula: A nemzeti főváros hivatása. In: Magyar Helikon – Társadalmi, Kritikai és Közgazdasági Szemle. Főszerkesztő: Várady Géza. I. évf. 1920. 2. szám. 53-58.o.
-Ifj. gróf Andrássy Gyula: Előszó. In: A Nemzeti Szalon Almanachja – Almanach (Képzőművészeti Lexikon). Szerkesztették: Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő. 11-18.o., Bp., 1912, Légrády testvérek Nyomdája.

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Ifj. gróf Andrássy Gyula a nemzetközi jog reformjának szükségszerűségéről


Az I. világháború kudarcát követően ifj. gróf Andrássy Gyula az általános letargia leküzdésének egyetlen módját a nemzetek együttműködésében látta. Az Országos Széchenyi Szövetségben 1920 április 14-én „A jövő külpolitikája” címmel elmondott beszédében a nemzetközi kapcsolatok erősítésére szólított fel: „ha meg akarjuk az európai kultúrát a csődtől menteni, elkerülhetetlen, hogy a közel jövőben az összes civilizált nemzetek bizonyos határig legalább egymást istápolják, egymáson segítsenek, összeműködjenek (..). Egész külpolitikai mentalitásunkkal alkalmazkodnunk kell az új időkhöz. Nehéz átmeneti kort élünk, melynél azonban azt hiszem, mindinkább az fog kidomborodni, uralkodó vonássá válni, hogy a nemzetközi vonatkozások, nemzetközi befolyások és kapcsolatok megerősödnek. ”


A nemzetek közötti széttagoltságból és az anarchiából kivezető utat a nemzetközi jog új alapokra helyezésében látta: „Eddig a nemzetközi viszonyok alapvonala az anarchia volt (…). A döntő szó az erőszaké volt (…). A világháború (…) a gyűlöletet naggyá növelte, a létező nemzetközi kapcsolatokat széjjel tépte, a szellemek anarchiáját megnövelte, a reform pedig csak a harmónia, a kölcsönös közeledés és megértés talaján fejlődhetik ki (…). A nemzetközi anarchiából az igazi jogrend kifejlesztésére irányuló törekvés ezért elementáris erővel fog az előtérbe jutni.” A cél tehát a következő: „a nemzetközi jog igazán joggá váljék, oly joggá, melyet a jog eszközeivel lehet megvédeni, fenntartani és módosítani (…). A köztevékenységnek, az egész közéletnek, minden intézményének végcélja az állam és a nemzet erejének és függetlenségének szolgálata. A nemzetközi jog pedig csak akkor fog igazi joggá válni, ha a legfőbb hatalom az államok és nemzetek felett álló nemzetközi szervezet kezébe kerülne, amitől pedig még igen távol állunk.”

Ifj. gróf Andrássy Gyula már az I. világháború alatt is következetesen képviselte ezt a nézetet. A realizálódásra ekkor, mint azt a „Nagy-Britannia és a béke” c. tanulmányában (1917) kifejtette, még több esélyt látott: „Maradna a nemzetközi jog reformja. Ezen a téren nem lesz nehéz a nyugati hatalmakkal találkoznunk.” A megoldás kulcsát ekkor a monarchia külügyminisztere, Ottokar Czernin gróf javaslatában látta, aki „az általános leszerelést ajánlotta s minden nemzetközi összeütközés számára választott bíróságot, hogy a jövőre kizárja a háborúnak minden lehetőségét.”


Az antant hatalmak figyelmét a tervezet elfogadására hívta fel: „S ha talán az entente nem is kíván ily tökéletes pacifizmust, semmi sem állja útját, hogy szóba álljon Czerninnel, mert az osztrák-magyar miniszter nem azért dolgozott ki egy program-maximumot, hogy megakadályozza azt, ami a mostani körülmények között megcsinálható. Azzal a kifogással, hogy a nemzetközi jogot akarják reformálni, nem szabad folytatni a háborút, minekutána egy egyezményes békével tökéletesen meg lehet javítani.” Az angol miniszterelnököt, Lloyd George-ot élesen bírálta, mivel „megbüntetendő rablóként” kezelte a központi hatalmakat és azt a kérdést intézte hozzá, „nem jobb-e a közösség érdekében, abbahagyni a küzdelmet olyan téren, hol az erősebbnek joga volt a szabály, miután hatóság nem állt felette, s inkább igyekezni olyan jogi és rendőri szerveket teremteni, melyek elejét tudják venni a jövő összeütközéseknek, semmint megfojtani akármi ellenfelüket mindenáron, kitéve magukat annak, hogy nagy verést kaphatnak s a végén minden esetre az erősebbnek jogát látják diadalmaskodni?!”


Lloyd George szavainak hitelét saját propagandája tükrében vizsgálta meg: „a népek közt való jogi vonatkozások reformja, a nemzetek szövetsége, a kötelező bíráskodás, mely módot ad rá, hogy a jog ellen vétők megbüntettessenek; minden szép szólamok csak úgy válhatnak valósággá, ha az angol győzelem lehet beléjük lelket (…). Ám ha a büntetést fegyveres ítélet méri ki, afféle középkori istenítélettel, ez nem a jog ellenállhatatlan erejét bizonyítaná, csakis azt, hogy az marad fölül, aki erősebb. Ez a régi igazság nem érdemli meg, hogy új véres küzdelmekkel igazoltassék.”


Ifj. gróf Andrássy Gyula figyelmeztetett, a nemzetközi jog ne diktátum legyen, amivel a győztes hatalmak önkényesen visszaélhetnek a legyőzöttekkel szemben: „Ám a valóságnak az az új rendje, mely meg tudja védeni a nagy és kis nemzeteket, a jognak az az uralma, melyről Angliában álmodnak s melyet Lloyd George úr állandóan ígér, nem fog előállni valamelyik hadviselő fél győzelméből – nem szüntethetik meg, csakis a lelkek és a szívek teljes megváltozásából, a háború iránt növekvő utálatunkból, valamint a háborúnak tökéletes meddőségéből. A nemzetközi jogot nem lehet uralkodóvá tenni, csakis, ha a béke nem megparancsolt béke s ha föltételei nem elfogadhatatlanok a pillanatnyilag legyőzött felekre nézve. Nem válhatik uralkodóvá, csak ha e háború minden borzalma s teljes haszontalansága minden népet rákényszerít, hogy elismerje, hogy jobb az állam érdekeinek védelmét bíróságra bízni, mint fegyverekre. Az új szellem, a nemzetközi vonatkozások új fogalmazása a fontos. Aki mindenáron büntetni akarja bűnösnek kijelentett ellenfelét, annak nincs joga, hogy az emberiség apostolának szerepében tetszelegjék.”


A jövő külpolitikájában a diktátumokra épített „béke” és nemzetközi jogrend képlékenységével szemben fogalmazott meg kritikát: „S most, győzelmük után, a békeszerződésben számtalan új viszály, új háború magvát hintik el anélkül, hogy a béke biztosítására szervezett új organizmusnak igazi életerőt adtak volna (…). Korunk legnagyobb tragédiája abban áll, hogy a nemzetközi reformot nem az hozta napirendre, hogy megvalósításának organikus előfeltételei megvannak, hogy az önkénytelen és természetes következménye a fejlődés mostani stádiumának, hanem az, hogy hiánya immár tűrhetetlen szenvedéseket okozott és az emberiség szégyenévé vált. A mostani generációnak előreláthatólag nagy nehézséget fog az okozni, hogy az elkövetett bűnök orgiái oly munkát tesznek szükségessé, mely számára a talaj kellőképp előkészítve nincs.”

A magyarság sorsa csak a nemzetközi jogrend helyes alkalmazásával és a Népszövetség pártatlan politikájával lenne biztosítva: „Miképp helyezkedjünk mi magyarok belé e problémába? Mint kis országnak, természetszerűleg elsőrangú érdekünk a béke uralmának biztosítása (…). A gyengébb nemzetek egoista érdeke is azt kívánja, hogy jogaik békés eszközökkel is meg legyenek védhetők (…). A jog uralma ránk nézve csak előnyös lehet. Ha sikerül úgy megszervezni az emberi társadalmat, hogy ezentúl lehető legyen a nyomasztó igazságtalanságokat békésen, a nemzetek ligájának közbenjárása által megszüntetni, akkor biztosra vehetjük, hogy mindazt, amire szükségünk van, elérjük anélkül, hogy újra fegyverhez kellene nyúlnunk.” Ehhez azonban a Népszövetség átszervezésére lett volna szükség.
Ifj. gróf Andrássy Gyula már a Népszövetség megalakulása előtt látta, a szervezet nem lesz képes az elveiben kitűzött célok hatékony képviseletére. Gróf Apponyi Albert 1930 május 11-én, az MTA-n elmondott Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete c. emlékbeszédében foglalta össze barátja és politikustársa Népszövetséggel kapcsolatos szkepticizmusát: „A nemzetek szövetségében, amint az ma létesült, nem bízott; nem tekintette azt a nemzetközi jogrend biztosítására alkalmas eszköznek. És annyiban feltétlenül igaza volt, hogy ez az intézmény meg van terhelve születésének eredendő bűnével: együtt született a hírhedt békeszerződésekkel és a benne uralkodó tényezőknek főgondja nem a “békének”, hanem “ennek a békének” a fenntartása.”


Ifj. gróf Andrássy Gyula ellenérzéseit a párizsi békekonferencia megnyitásának időszakában, berni tartózkodása alatt felesége, Zichy Eleonóra előtt is feltárta, aki 1919 január 24-i naplójegyzetében így idézte vissza a férje szavait: „Félek, hogy legnagyobb szerencsétlenségünk lesz a nemzetek ligája, mert a világ garanciája alá fogja állítani azokat, akik minket megraboltak. Bűnös törekvéssé és az emberiség új törvényei által elítélt, pellengérre állított cselekedetté válik, ha vissza akarjuk azt szerezni, ami nélkül nem élhetünk. A népek szövetsége csak akkor lesz haladás, és csak akkor jelentheti majd a jogi hajnalhasadást, ha a béke kizár minden nemzetgyilkosságot, az elérhető legigazságosabb alapon áll és a világ egyensúlyát fenntartja. Ha ellenben a feltételek a mai ellenségeinknek összes hadi céljait megvalósítják és a világ egyik részének uralmát biztosítják a másik fölött, akkor a népek ligája egy hatalmi eszköze a győzőknek és egy új hazugsága az emberiségnek. Hasonló lesz a napóleoni háborúkat követő szent szövetséghez, amely az akkori győzők önkényes alkotásait bel- és külpolitikai téren egyaránt akarta magasabb nimbusszal környezni és ezzel az állandó világrend alkotó elemévé tenni. Amint ez a kísérlet az általános negyvennyolcadiki forradalomhoz vezetett és sok nagy háborúhoz, ugyan így fogna az újabb kísérlet is általános felforduláshoz, világforradalomhoz és világháborúhoz vezetni. Ezek épp annyira fogják túlszárnyalni a negyvennyolcadiki eseményeket és az 1859-1870 között lefolyó háborúkat, amennyire túlszárnyalta a mostani világháború a napóleoni küzdelmeket.”


Ennek ellenére – mint A jövő külpolitikájában kifejti – a Népszövetségben a magyaroknak is jelen kell lenni és lehetőségeink szerint küzdenünk kell az érdekeink elismertetéséért. „Helyes és szükségszerű, hogy célunk az általános lefegyverzés és a nemzetközi jog oly reformja legyen, mely a mai korban megvalósítható és üdvös eredményeket szülhet. Törekedjünk ezért azt előmozdítani, hogy a nemzetek ligája valóban pártatlan fórum legyen, a nemzetek összességét felölelje, ne váljék a legigazságtalanabb és legjogtipróbb status quo egyszerű garanciájává, hanem olyan orgánummá alakuljon, amely a jogsérelmeket orvosolni is képes.” A szintén 1920-ban íródott, az Új Magyar Szemlében közzétett A külpolitikai helyzet c. cikkben is hasonlóképpen fogalmazott: „Mindjobban tért nyer az a felfogás, hogy a nemzetek ligájának életerőt kell adni, hogy benne helyt kell foglalni az összes államoknak és hogy jóakaró szellemben kell a népek ligájának azzal a felhatalmazással élnie, mely a béke végrehajthatatlan feltételeinek módosítását megengedi.”

Bibliográfia:
Gr. Apponyi Albert: Ifj. gróf Andrássy Gyula emlékezete – Felolvasta az Magyar Tudományos Akadémiának 1930 május 11-én tartott ülésén. Bp., 1930, Magyar Tudományos Akadémia
Ifj. gróf Andrássy Gyula: A jövő külpolitikája. Előadta az Országos Széchenyi Szövetségben 1920. évi április hó 14-én. A Táltos kiadása.
Ifj. gróf Andrássy Gyula: A külpolitikai helyzet. In: Új Magyar Szemle. 1920. 1. szám. Május. 4-22.o.
ifj. gróf Andrássy Gyula: Nagy-Britannia és a béke. Válasz Lord Landsdownenak. In: Nyugat, 1918, XI. évf. 3. szám, febr.1., 199-210.o.
Ifj. gróf Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra naplója. Magyar Országos Levéltár P4 No. 330

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

A Szent Korona-tan

Ifj. gróf Andrássy Gyula és a magyar történeti alkotmány
A Szent Korona-tan


Az alkotmányjog a közhatalmat gyakorló állami szervek, – törvényhozás, kormányzás, államfő, bíráskodás, emberi jogok stb. – létrejöttét, hatáskörét, működését és egymáshoz való viszonyát szabályozza. Fontos feladata ezen kívül a közjog ezen reprezentatív jogágának az állampolgárok és az államhatalom közötti viszony rendezése is.

Az alkotmányjog a legnemzetibb jogág. Szorosan összefonódik az állam sorsával. Csak önálló, szuverén államnak lehet saját alkotmánya és alkotmányjoga.


A politikai pártok, mozgalmak és a politizáló állampolgárok tömegei az alkotmányos előírásoknak megfelelően vehetnek részt az ország politikai életében. Az alkotmány magyarázata és gyakorlati érvényesítése is a politikától függ. Ezért az alkotmányjog a legpolitikusabb jogág, amely a leggyorsabban reagál a politikai változásokra.
A fentiekből következik az is, hogy az alkotmányjog az a jogág, amely a legközelebbi kapcsolatban áll az ideológiával, hiszen elengedhetetlenül szükséges a hatalom legitimációja és a nemzeti öntudat. Ennek Magyarországon jeles példája a Szentkorona-tan.
Az alkotmány a jogforrási hierarchia élén áll és az alkotmányjog legfontosabb szabályait tartalmazza.


Ifj. gróf Andrássy Gyula családi indíttatása és tanulmányai révén nagyon jól ismerte a magyar történeti alkotmányt és annak az ország szuverenitásában betöltött szerepét. A történeti alkotmányt elemezte egészen a Szatmári békéig: A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. (Bp., 1901-1911. I-III. kötet.) című több mint ezer oldalas könyvében. A mű tengelyében a magyar alkotmány történelmi jellege, a Szentkorona-tan a királyt és a nemzetet egységbe foglaló szuverenitása, a magyar királyság függetlensége és szabadsága található. Mindezt igazolandó a harmadik kötetben Andrássy éles kritika alá vonta Friedrich Tetzner és Gustav Turba osztrák jogtörténészek nézeteit, akik az összmonarchia igazolása érdekében tagadni próbálták a magyar állam önállóságát. Arra hivatkoztak, hogy a magyar király, mint önálló személy már nem létezik, beleolvadt az összbirodalmi császárfogalomba. Emellett hangsúlyozták az uralkodó abszolút felségjogait, még a törvényhozás terén is. Ezzel szemben Andrássy bebizonyította, hogy a magyar király, a magyar Szent Korona tagjaként önálló jogosultsággal bír és ezért a magyar királyság sohasem volt alárendelve a császárságnak és a legfőbb törvényhozó hatalom a királyt és az egész nemzetet kifejező Szent Korona.
Az 1867-iki kiegyezésről. (Bp., 1896.) című művében aktuálpolitikai szempontok szerint elemezte a „kiegyenlítés” révén létrejött közjogi helyzetet. Amellett sorakoztatott fel leginkább jogi érveket, hogy a magyar államot és nemzetet leginkább a Deák Ferenc és Idősebb Andrássy Gyula által kialakított alkotmányjogi konstrukció tudja biztosítani.


Az államforma kérdése

Montesquieu (1869-1755) óta a jogi és a politikai szakirodalom szembeállítja egymással a királyságot és a köztársaságot. A nagy francia forradalom után vált jelentőssé a republikánus eszme és a nemzeti szuverenitás gondolta, amely élesen szembefordult az abszolutizmusra törekvő európai uralkodó házakkal. Immanuel Kant (1724-1804) szerint, ha a köztársasági államformát vezetik be mindegyik európai országban, akkor megvalósulhat a külső és belső béke, és boldogság.


Az I. világháború végéig azonban, – Franciaországot leszámítva, – szinte mindenütt megmaradtak a monarchiák, de jelentős részük már alkotmányos monarchiává szelídült. A logikus az lett volna, hogy a királyok tradicionális jogaik elvesztése után a monarchia intézménye elveszítse értelmét. Valójában ezután sem szűnt meg az autoritásuk csak más jellegűvé vált. A királyság már nem több mint az államfői poszt betöltésének sajátos technikája, vagyis nem periodikusan visszatérő választással történik, hanem trónutódlási szabályok szerint. A legtöbb hatalmi jogosítványa is megszűnik és csak a nemzet egészét kifejező szimbolikus szerepe marad meg. Ezzel okafogyottá vált az az erős ellenszenv, ami a korábbi republikánus mozgalmakat éltette. Ifj. gróf Andrássy Gyula is a kor követelményeinek megfelelően nyilatkozott a 1919. október 30-án a Pesti Hírlapnak erről a kérdésről: Túl nagy hatalma volt a királynak és túl kevés a nemzetnek. Ezen változtatni kell. „Valódi alkotmányos és parlamentáris szabadság kell.”


Sajátosan alakult azonban Magyarországon az ún. királykérdés. 1918. október 31-én József főherceg, mint homo regius kinevezte Gróf Károlyi Mihályt miniszterelnökké. A Nemzeti Tanácsban tömörült pártokból koalíciós kormány alakult, és József főherceg előtt felesküdtek a királyra. A fővárosban köztársaságot követelő tüntetések hatására Károlyi már másnap telefonon azt kérte IV. Károlytól (1887-1922), hogy mentse fel esküje alól. Végül a király nem mond le a magyar trónról, de a kormányt felmenti esküje alól. Még aznap este a Károlyi kormány tagjai felesküdtek „Magyarországra és a magyar népre” a Nemzeti Tanács elnökévé választott Hock János (1859-1936) előtt. Ezután a magyar Főrendi Ház küldöttsége Wlassics Gyula (1852-1937) vezetésével november 13-án Eckartsauban felkereste IV. Károlyt, aki hosszú, keserű vita után egy alkotmányjogi szempontból értelmezhetetlen nyilatkozatot tett: „Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet fejlődésének, amely iránt változatlan szeretettel vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételemről az állami ügyek vitelében lemondok, és már eleve elismerem azt a döntést, amellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.” Vagyis nem a trónról, hanem az állami ügyek viteléről mondott le. A kormány ennek ellenére aznap megállapította: „Habsburg Károly nem uralkodója az országnak.” A Képviselőház föloszlatta önmagát, a Főrendiház pedig berekesztette üléseit. Az államfő és a parlament hiányából fakadó űrt a Nemzeti Tanács igyekezett betölteni, azzal, hogy saját magát a nemzeti szuverenitás egyedüli birtokosának nyilvánította. Ezután viszont a Nemzeti Tanács többé nem ülésezett. Károlyi Mihályt köztársasági elnökké a Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága tette meg.


Andrássy ezzel szemben kijelentette: „A megkoronázott és élő király csak akkor szűnik meg király lenni, ha lemondott és az országgyűlés a lemondást tudomásul vette. Károly király azonban le nem mondott, a törvényhozás a lemondást tudomásul nem is vehette, tehát ő a törvényes királyunk (…). Hiányzott a felelős miniszter ellenjegyzése, mely nélkül minden királyi elhatározás érvénytelen (…) a kérdéses nyilatkozatot a király olyan magánembereknek adta, akik nem képviselték a főrendiházat (…) A kiadott nyilatkozat tartalmilag sem lemondás, csak azt mondja, hogy a király nem avatkozik a kormányzásba és hogy a magyar nemzetnek az államformára vonatkozó elhatározását elfogadja és semmi többet.”


Ifj. gróf Andrássy Gyula a szabad királyválasztókkal szemben egyértelműen kiállt IV. Károly mellett. A Tanácsköztársaság leverése után a közéleti vita már nem a köztársaság pártiak és a monarchiát támogatók között húzódott, mert a köztudatban Károlyi Mihály nevével fémjelzett Népköztársaság és a Kun Béla vezette Tanácsköztársaság teljesen népszerűtlenné vált. Gróf Károlyi Mihálynak felrótták, hogy tehetségtelen politikájának következtében lettek rosszabbak a Trianoni békediktátum területi rendezései. A kommunisták pedig a kegyetlen terrorjukkal, harácsolásukkal vívták ki maguk ellen a magyar lakosság ellenszenvét. Ifj. gróf Andrássy Gyula nem is köztársasági álláspont, hanem a szabad királyválasztók ellen érvel tanulmányaiban, beszédeiben és újságcikkeiben is. IV. Károlyt alkalmasnak tartotta az uralkodásra. Kiváló képzésben részesült, de nem nevelték uralkodónak, hiszen születésekor még Rudolf volt a trónörökös. Az ő öngyilkossága után Ferenc József testvérének, Károly Lajosnak a fiai következtek. Ottó, azonban 1906-ban elhunyt, Ferenc Ferdinándot lelőtték Szarajevóban. Mivel Ferenc Ferdinánd morganikus házasságot kötött és ezért gyermekei nem lehettek trónörökösök, jöhetett a sorban IV. Károly. Károly bécsi bencés gimnáziumban tanult, de nyilvános érettségit Ferenc József tilalma miatt nem tehetett le. Prágában magánúton jogot és közgazdaságot hallgatott. Az I. világháborúban a frontra került, majd Ferenc József maga mellé vette, hogy megismerkedjen az államügyekkel. Ifj. gróf Andrássy Gyula személyesen ismerte Károlyt és tudta róla, hogy szimpatikus, jó kedélyű, közvetlen, a környezete is kedvelte, még Ferenc József is. Emellett kötelességtudó is volt és mélyen hívő katolikus. (IV. Károlyt II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta.)
Ifj. gróf Andrássy Gyula reálpolitikusként, mikor látta, hogy az antant ellenzi IV. Károly visszatérését a magyar trónra, javasolta, hogy a nemzethez kell fordulni mert az minden jognak a forrása és ragaszkodni kell a történelmi alkotmányhoz és Szent István koronájához.


Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Parlamenti beszédei

Belügyminiszteri tevékenysége előtt

Képviselőházban (Képviselőházi Napló)
1890 jan. 17-én az 1890-es költségvetésről
1890 dec. 5. a fegyvergyár ügyéről (háború esetén megfelelő fegyverek álljanak rendelkezésre)
1890 dec. 12. a fegyvergyár ügyéről
1891 febr. 13. az 1887:XX tc. kedvezményeinek kiterjesztéséről a katonai özvegyekre és árvákra
1891 jún. 25. a közigazgatási reform reformról
1892 márc. 17. a házszabályokról (a házszabályok értelmében csak személyes támadás esetén van joga a képviselőknek felszólalni; ha a pártot támadják, személyesen ne válaszoljanak)
1892 márc. 18. a közjogi politika védelméről
1895 márc. 11. Id. gr. Andrássy Gyuláról és politikájáról
1903 febr. 5. Felszólalás a véderővitában (a nagyhatalmi státusz jellemzői, ismérvei, kiegyezésről, hadseregről, a vezényleti nyelvről)
1903 febr. 7. Felszólalás a véderővitában (az előző beszéd magyarázata, a hadseregről)
1904 dec. 15. A házszabályok reformjának szükségességéről
1904 dec. 28. A következő választásokról (az obstrukció, a házszabályrevízió kérdése)
1905 jún. 21. A király kéziratának a meghallgatását ne tagadják meg a képviselők
1905 okt. 10. „A minisztérium kötelessége a király és az országgyűlés között a közvetítő szerepet vinni.” – Ifj. gr. Andrássy Gyula határozati javaslata az 1905-ös választások után kialakult helyzetre reflektál: „A kormánynak nemcsak egyes tényei ütköznek az alkotmányba, hanem oly államjogot hirdet, mely szabadságunkat örökre alááshatná. A nemzet részvételén alapuló kormányzás mellé odaállít egy másikat, mely a nemzet részvétele nélkül, sőt, a nemzet akarata ellen is folytatható és melyhez a király teljes joggal nyúlhat, valahányszor a többség merészkedik önálló nézettel bírni. … A király a parlament nélkül uralkodhatik.”

Belügyminiszterként (1906 ápr.8. – 1910 jan.17-ig)

1906 júl. 19. Ifj. gr. Andrássy Gyula az önkormányzati reformról, a közigazgatás reformjáról, a közegészségügyről. Azt is szorgalmazza, Hodzsa Milán javaslatát a gyülekezési és egyesülési jogról ne fogadja el a kormány.
1906 júl. 20. Ifj. gr. Andrássy Gyula arról beszél, a főispáni tisztség eltörölhető lenne, ha nem jelentene egyensúlyt a nemzetiségi politikusokkal szemben.64. országos ülés 1906 nov. 26-án: nemzetiségi kérdésben álláspontja
1906 nov. 27.: A közegészségügyről
1907 jan. 10. Ifj. gr. Andrássy Gyula elítéli a Bihar megyei közigazgatási bizottság elvi álláspontját (nem fogadhatnak el ajándékokat, pártatlanok legyenek, ne legyenek részrehajlóak).
1907 febr. 20. ifj. Andrássy Gyula válasza Brediceanu Koriolánnak (1907 febr. 14. az erdélyi Bogsánban a választásokon csendőrségi túlkapás volt a románokkal szemben)
1907 febr. 28. A kivándorlásról és a szakszervezetekről
1907 jún. 26. horvát képviselők magyar parlamentben mondhatnak horvátul beszédet, de törvényjavaslatot nem adhatnak be
1907 okt. 16. ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterként benyújtja a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről, a hatásköri bíróság felállításáról, az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjszabályozásáról és a vármegyei közigazgatás rendszeréről szóló a 1891:33 t.c. hatályon kívül helyezéséről a törvényjavaslatait.
1908 jan. 15. Mezőfi Vilmos interpellációja ifj. gr. Andrássy Gyulához az általános, egyenlő és titkos választójog bevezetéséről (ifj. gr. Andrássy Gyula a részletekbe nem bocsátkozik)
1907 nov. 8. A magyar állampolgárok adó- és újoncmegtagadási jogáról szóló törvényelfogadási vitában ifj. gr. Andrássy Gyula az eredeti törvénytervezet szövegét javasolja.
1907 okt.30. Ifj. gr. Andrássy Gyula a csernovai tragédiáról – Hodzsa Milán interpellációjára adott válasz. A csernovai tragédia néven elhíresült csendőrsortűz 1907. október 27-én dördült el a Liptó vármegyei, Rózsahegy közelében található Csernovában. Andrej Hlinka mellett tüntető helyi szlovákok közül 15-en meghaltak és többen megsebesültek.
1908 febr.25. Ifj. gr. Andrássy Gyula a választási reform előtt a házszabályrevíziót szorgalmazta és az obstrukció ellen kívánt fellépni. Hangsúlyozta, a parlament működőképessége a tét, s ez a magyarság egyik sorskérdése (a végrehajtó hatalom megerősödött, „a népképviselet nem tud feladatának megfelelni”). Beszélt a szociáldemokrácia és a nemzetiségek megerősödéséről, őket is be kívánva vonni a politikai életbe. A cigányok letelepítését és társadalmi integrációját is fontos feladatnak nevezte.
1908 márc. 28. A szakszervezetek vagyonára vonatkozóan ifj. gr. Andrássy válaszolt egy interpellációra.
1908 ápr. 1. A körorvosok fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat.
1908 ápr.4. Ifj. gr. Andrássy Gyula egy anyakönyvvezető védelmében szólalt fel.
1908 márc. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula a szakszervezetek feloszlatását helyezi kilátásba (a szociáldemokrata párt rendszeres tüntetéseket rendez, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra a választójog kérdésében)
1908 máj. 6. ifj. gr. Andrássy Gyula Sopronra vonatkozóan a német nyelv használata mellett áll ki és a román párt megalakítása ellen érvel.
1908 máj. 8. Tolna megyében a földmunkások aratósztrájkja miatt ifj. gr. Andrássy Gyula szorgalmazza a csendőrség létszámának megemelését és megvonja a népgyűlések engedélyezésének a jogát
1908 máj. 16. Ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde (a nemzetiségi kérdésről: a magyar állam politikájának célja mindig az állam és a nemzet egységének fenntartása lesz; a gyülekezeti és egyesülési jog kodifikálása nem a legsürgetőbb; a szakszervezetek feloszlatása a szakszervezetek visszaélései miatt, Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita, a Budapesti lakásviszonyok egészségtelenek, közigazgatás reformja lesz az egyik legszükségesebb a jövőben; a virilizmus eltörléséről, Fiuméban az olaszság erősítéséről, a levéltár újjáépítéséről és a levéltári ellenőrzésről)
1908 máj. 27. A választójogi reformról, Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita, a fővárosi hentessegédek sztrájkjának a letöréséről
1908 jún. 12. Mezőfi Vilmos szociáldemokrata képviselővel vita az egészségügyi ellátás kérdéséről
1908 szept. 23. A rendőrök 1908 szept. 16-án leverték a sztrájkoló munkásokat. Pető Sándor interpellációjára válaszolt ifj. gr. Andrássy Gyula. Kifejtette, kötelessége a rendet és a közbiztonságot fenntartani, ill. a rendőrségi visszaélések ellen fellépni. Beszélt a választási reformról is.
1908 nov. 11. Az országgyűlési képviselőválasztásról szóló törvényjavaslatot benyújtja ifj. gr. Andrássy Gyula
1908 nov.25. A kivándorlási visszaélésekről
1908 nov. 27. A közös minisztériumok költségvetéséről
1908 nov. 28. Ifj. gr. Andrássy Gyula válasza Pop Cs. István interpellációjára, a magyar nemzetiségpolitikáról
Főrendiházi beszédek:
A főrendiház XIV. ülése: Tisza István felszólalására válaszol: Bihar vármegye közigazgatási bizottságáról
A főrendiház XXXIX. ülése: A kivándorlásról

Ellenzéki politikusként

1910 jan. 24. Az alsóház ésfelsőház kapcsolatáról
1910 jan. 25. Kifejezi bizalmatlanságát Khuen-Héderváry Károly kormányával szemben (az önálló bankot nem tartja reálisnak, főleg a választási törvényre és az idemnitás kérdésére tér ki).
1910 jan. 28. Az önálló bank ellen
1911 jún. 1. A politikai jelszavak hátteréről ad áttekintő képet és a középutas politikát hirdeti.
1911 júl.22. A véderőről szóló törvényjavaslatot nem szavazza meg ifj. gr. Andrássy Gyula. A beszédében indokolja álláspontját, az a célja, hogy harmónia legyen a király és a nemzet között, magyar nyelvű vezényszavak legyenek a hadseregben és a modern nemzetet harci szellem hassa át: a nemzetnek a szívéhez is hozzá kell férkőzni.
1912 jan. 26. A véderőjavaslatról, a címerkérdésről és a trializmus veszélyeiről
1912 jan. 27. Az obstrukcióról
1912 okt. 30. A véderőjavaslatról
1913 nov. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula szerint a képviselőházat fel kellett volna oszlatni és a választások tisztátalanságát bírálja az anyagi források tekintetében. A felszólalásra Tisza István válaszol.
1916 jan.5. Ifj. gr. Andrássy Gyula helyzetelemzése a világháború állásáról
1916 jún. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula a háborúról beszél és kéri pártját, az Alkotmánypártot, tartsa ébren a nemzetben az erős akaratot a győzelemhez.
1916 júl. 5. A parlament bírálata („Nekem meggyőződésem, hogy a magyar parlament beteg.” „egy kijegecedett közjogi testület a többség.”) és a nemzet megóvása a felesleges harcoktól. A felszólalásra Tisza István válaszol
1916 szept.6. Ifj. gr. Andrássy Gyula indítványozta a delegáció összehívását (az 1867:XII.tc. alapján). /A delegáció állapítja meg a költségvetést és „különösen a külügyi kérdésekkel kapcsolatos kényes kérdéseket” intézi./ Beszélt az I. világháború alakulásáról is. Tisza István a háborús helyzetről tart beszámolót.
1917 febr.8. A választójogról (megadná a katonáknak és a 30 éven aluliaknak is) és Tisza István politikájának bírálata

A Horthy-korszakban

1920 febr. 27. Ifj. gr. Andrássy Gyula felszólalása az alkotmányosság helyreállítása és az államfői hatalom gyakorlásának ideiglenes (!) rendezése kapcsán. Ekkor még elfogadja, hogy nem foglalkoznak a végleges alkotmánnyal és az államfői hatalmat időlegesen állapítják meg, a Nemzetgyűlésnek adott teljhatalmat viszont bírálja.
1920 júl. 23. A forradalmi gondolatokkal szemben a nemzeti eszme és a Szent Korona-tan jelentőségét hangsúlyozza. Teleki Pál politikájával egyetért, az erkölcsi tekintély helyreállítását szorgalmazza.
1921 márc. 12. A baloldali forradalmakról
1921 ápr.21. Ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde IV. Károly lemondásáról és a jogfolytonosság szükségességéről. Kritikát fogalmaz meg Gömbös Gyula politikájával szemben (a katonai szellem ne kerüljön be a civil közigazgatásba).
1921 máj.4. Ifj. gr. Andrássy Gyula arról beszél, a nagyhatalmak uszították fel a Monarchia nemzetiségeit és Angliában rokonszenv mutatkozik meg Magyarország iránt.
1921 máj. 31. Ifj. gr. Andrássy Gyula Sándor Pál vádjaira válaszol, aki őt antiszemitának tartja: „a politika a mérséklet útján megmaradjon s hogy visszatartsam azoktól a túlzásoktól, amelyek ép annyira kárára a magyar nemzetnek és ártanak a magyar becsületnek, a magyar békének, a magyar jövőnek.” Az őszirózsás forradalomról és Károlyi Mihállyal való személyes kapcsolatáról is beszél.
1922 jan. 14. Ifj. gr. Andrássy Gyula Bethlen István beszédére válaszol, amelyben a legitimista politikusokat bírálta.
1922 jan. 25. Bethlen István vádjaira válaszol (királypuccsról, legitimizmusról)
1922 júl. 11. A frankhamisítási ügyről, az „álparlamentarizmus” bírálata
1924 ápr. 8. Ifj. gr. Andrássy Gyula legitimista alapról bírálja Bethlen István politikáját. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítását szorgalmazza és gazdasági helyzetről, ill. a nemzet erkölcsi erejéről beszél („olyan lerongyolt nemzetnek, mint a magyar, egy olyan szerencsétlen viszonyok között integritását elvesztett nemzetnek legfőbb kincse az önérzete, büszkesége”) Az elcsatolt országrészeken tragikusnak látja a magyarság helyzetét, szemben hazánkkal, ahol a kisebbségek jobb feltételek között élnek. A külpolitikai orientációt a kisantant országokkal szemben elsősorban Olaszországgal, Lengyelországgal, Bulgáriával, Törökországgal, Németországgal és Oroszországgal tartja elképzelhetőnek.
1925 május 20. Ifj. gr. Andrássy Gyula elutasítja a választójogi törvénytervezet („Önök ma a magyaroktól féltik Magyarországot, nem Magyarország ellenségeitől”)

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Életrajz

Ifj. gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula

Tőketerebes, 1860 június 30. – Budapest, 1929 június 11.

A XX. század első három évtizedének egyik legmeghatározóbb magyar politikusa és gondolkodója: király személye körüli miniszter, belügyminiszter, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, a lengyel államiság helyreállításának kezdeményezésében kulcsszerepet játszó személyiség, az Alkotmánypárt elnöke, az Antibolsevista Comité egyik vezetője, a Horthy-korszakban a legitimista politikusok vezetője, a második királypuccs külügyminiszter-jelöltje, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, ill. a Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párt elnöke, a Szent Korona-tan és a magyar alkotmányjog terén maradandót alkotó jogtudós, történész, az MTA tagja, a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, kultúrpolitikus, a kultúrfölény-elméletének első megfogalmazója, a hazánk egyik legfontosabb arisztokrata magángyűjteményének kiteljesítője, mecénás, művészetfilozófus, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Nemzeti Szalon és a Szent-György-Céh elnöke, az Országos Gyermekvédő Liga létrehozásának kezdeményezője és alapító tagja.

Ifjúkora

Id. gróf Andrássy Gyula és Kendeffy Katinka fiaként bátyjával, gróf Andrássy Tivadarral ( 1857-1905) és nővérével gróf Andrássy  Ilonával (1858-1952)   együtt a kor legmagasabb színvonalán álló, sokoldalú műveltséget sajátított el. Mindvégig magántanuló volt és miután az édesapja 1871-ben az Osztrák – Magyar Monarchia külügyminisztere lett, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt.

Már ekkor megmutatkozott jogi érdeklődése: abban a szerencsében részesült, hogy egy egész nyarat együtt tölthetett a kor egyik legnagyobb jogtudósával, Concha Győzővel. Politikai pályafutása a külügyek területén kezdődött: 1883-ban a konstantinápolyi követség fogalmazóhelyettese, majd 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinben követségi attasé lett. Közben rendszeresen látogatta a Humbolt Egyetem jogi előadásait. Különösen Rudolf von Gneist (1816-1895) professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja előadásait hallgatta, aki jelentős műveket írt az angol alkotmányról, a porosz közigazgatási reformokról és a jogállamról, amelyek ifj. gróf Andrássy Gyula későbbi műveire és politikai nézeteire jelentős hatást gyakoroltak.


ifj. gróf Andrássy Gyula

Politikai pályafutásának kibontakozása

1885-1904 között szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselő. 1892 novemberétől 1894 júniusáig belügyi államtitkár, 1894 június 10-től 1895 január 15-ig az első Wekerle-kormányban király személye körüli miniszter. Ekkor szorgalmazta az egyházpolitikai törvényjavaslatok elfogadását.


ifj. gróf Andrássy Gyula

Az ún. Lex Tisza elfogadásakor, 1898 decemberében kilépett a kormánypártból, de 1899 februárjában, Széll Kálmán elnöki kinevezésekor visszalépett. A Szabadelvű Párt politikáját csak fenntartásokkal támogatta, végül 1904-ben az ún. disszidensek vezetőjeként végleg kilépett a pártból és a képviselőházi ellenzékhez csatlakozott. 1905-ben megalakította saját pártját, az Alkotmánypártot. 1905 és 1910 között ismét a képviselőház tagja. 1905-1906-ban, a súlyos belpolitikai válság idején az ellenzéki koalíció vezéreként irányította a királlyal folytatott tárgyalásokat. A többször felkínált miniszterelnöki széket az ellenzék által támasztott feltételek elvetése miatt mindannyiszor elutasította.

Belügyminiszterként

A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter. Ekkor bővült a közigazgatási bíróság hatásköre, s fogadták el a kivándorlási és a közegészségügyi törvényt.

Ifj. Andrássy Gyula gróf beterjesztése nyomán 1906.XX.tc. II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról rendelkezett az Országgyűlés. A törvény eltörölte a II. Rákóczi Ferenc és társait megbélyegző 1715.évi XLIX tc.2.§ és 3.§-át. Határozott a törvény a Fejedelem és társai hamvai hazahozataláról illetve II. Rákóczi Ferenc és társai Kassán (1906.október 29.), Thököly Imre Késmárkon (1906.október.30) történő ünnepélyes újratemetéséről.

A jogállamiság továbbfejlesztését jelentette az előterjesztése révén elfogadott törvény, az 1907. évi LXI. tc., amely a hatásköri bíróság felállítását rendelte el. 1908 nyarán új választójogi rendszert dolgozott ki és nyújtotta be a parlamentnek, de a koalíció felbomlása miatt nem tudta a tervezetet keresztülvinni. Eszerint választójogot kapott volna minden magyar állampolgárú, életének 24. életévét betöltött, állandó lakással bíró férfi. Így a választók száma másfélmillióval gyarapodott volna és összesen 2.618. ezren jutottak volna választójoghoz. A szavazók közül azonban az írni-olvasni nem tudók csak közvetve élhettek volna szavazati jogukkal, a magasabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel rendelkező személyek pedig kettő vagy három szavazattal rendelkeztek volna.

1907. október, magyar és osztrák delegátusok a Sándor palota teraszán. Balról: Josipovics Géza, Güntner Antal, Zichy Aladár, Darányi Ignác, Sieghardt, Ifj. gróf Andrássy Gyula, Vladimir Beck és Derschatta osztrák miniszterek. Fotó: Kalácsy

Ifj. gróf Andrássy Gyula szorgalmazta az egészségügyi viszonyok javítását, a lakásépítési programot, ekkor épül fel a Wekerle-telep, továbbá sokat tett a gyermekvédelem ügyéért is. Dr. Karsai Sándorral folytatott eszmecseréjének eredményeképpen 1906-ban alakult meg az Országos Gyermekvédő Liga, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót elnökletével.

A Monarchia utolsó évtizedében

A koalíció bukása után, 1910-ben pártját feloszlatta, 1910 és 1918 között párton kívüli 67-esként ismét a képviselőház tagja volt. Eleinte támogatta a Tisza-kormányt, de 1913 szeptemberében ennek alternatívájaként újból életre hívta az Alkotmánypártot.

ifj. gróf Andrássy Gyula

Az európai egyensúlyt szem előtt tartva Angliával és Franciaországgal már az I. világháború előtt, majd a háború alatt is a kölcsönös közeledés lehetőségeit kereste. Átfogó koncepciót fogalmazott meg hazánk európai integrációjával és Közép-Európa egységesítésével kapcsolatban.

ifj. gróf Andrássy Gyula

Közép-Európát szerves történelmi egységnek tekintve a térség országai között szoros politikai, katonai és gazdasági szövetséget szorgalmazott. Fontos szerepet szánt a helyreállítandó lengyel államnak, amiért a lengyel közvélemény körében magas népszerűségnek örvendett. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Mint a Monarchia utolsó külügyminisztere (1918 okt. 24. – nov. 2.) különbékét akart kötni, de az őszirózsás forradalom és gróf Károlyi Mihály hatalomra kerülése miatt tisztségéből távozni kényszerült Az 1919-i Tanácsköztársaság idején a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője, majd Svájcban tartózkodott.

Legitimista politikusként

A Horthy-korszakban a legitimizmus híve, IV. Károlyt, majd a gyermek Habsburg Ottót kívánta a trónra segíteni. 1920-22-ben az I. nemzetgyűlés tagja. 1921. februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Eleinte támogatta gróf Bethlen István kormányát, de az úgy nevezett  második királypuccs (1921 október 20-24.) után szakított vele.

ifj. gróf Andrássy Gyula

IV. Károly második visszatérési kísérlete során elvállalta a külügyminiszteri tisztséget. IV. Károly király második visszatérését követő események következtében Tatán elfogták, és két hétig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott.

1922-től a legitimisták vezére. 1922-26-ban a Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párt programjával Bp., I. választókerület nemzetgyűlési képviselője. Miután az 1926. évi választásokon erős kormányzati nyomásra nem tudott mandátumot szerezni, visszavonult a közélettől. 1929-ben halt meg Budapesten és ideiglenes a Fejér megyei Polgárdiban lett eltemetve.


ifj. gróf Andrássy Gyula

Tudományos tevékenysége

Ifj. gróf Andrássy Gyula több tanulmányában is foglalkozott a Szent Korona-tannal, a magyar és az angol alkotmány hasonlóságaival, és a közigazgatási reformmal. Rendkívül alaposan és mélyrehatóan tanulmányozta a magyar jogot és jogtörténetet. Erről tanúskodik többek között „A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai” c. háromkötetes monográfiája (1910, 1911), amely a magyar alkotmány történetét az Árpád házi királyoktól a szatmári békéig veszi végig. Az 1867-iki kiegyezésről c. munkája (1896) révén 1898-ban választotta levelező tagnak a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek 1904-ben rendes tagja, 1913-ban pedig igazgatósági tagja lett. A Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöki tisztségét 1901 és 1906 között töltötte be.

A kultúrfölény elméletének első megfogalmazása

Ifj. gróf Andrássy Gyula egyik legnagyobb érdeme a kultúrfölény elméletének megfogalmazása 1912-ben, jóval a trianoni katasztrófa és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszteri tevékenysége előtt. A világháború előestéjén, a Nemzeti Szalon Almanachja előszavában arra hívta fel a figyelmet: a magyarság csak kulturális téren, a művészeti életben elért eredményei által válhat a Nyugat szemében megbecsült néppé.

A magyar képzőművészeti élet megszervezője

Ifj. gróf Andrássy Gyula kulcsszerepet játszott a magyar képzőművészeti élet megszervezésében és szervezeti kereteinek kiépítésében. Nevéhez fűződik az ország egyik legfontosabb arisztokrata magángyűjteményének, a budai palotájában (Fő u. 11.) és Tőketerebesen, majd a csehszlovák megszállás után a tiszadobi kastélyban helyet kapó Andrássy gyűjteménynek kifejlesztése.

 

Tőketerebesi Andrássy kastély
Tiszadobi Andrássy kastély
Andrássy Fő utcai palota

A XIX. sz. és a XX. sz. fordulóján, illetve a XX. sz. első évtizedeiben a magyar képzőművészet szakmai összefogása és irányítása két szervezet, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon tevékenységéhez kötődött. Ifj. gróf Andrássy Gyula mindkettő elnöki tisztségét (OMKP: 1905-1923; NSz: 1898-1929) és a magyar műgyűjtőket tömörítő Szent-György-Céh vezetését is ellátta (1909-1929), ezzel egy személyben szabott irányt a hazai képzőművészet és mecenatúra alakulásának. Hivatásának tekintette a művészet támogatását: olyan festők jelentőségét ismerte fel elsőként, mint Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József. Műgyűjtőként, kiállításszervezőként és esztétaként egyaránt az ő érdeme a francia impresszionista festészet hazai megismertetése is. A Nemzeti Szalon Erzsébet-téri kiállítóhelységében 1907 májusában nyílt meg a Neoimpresszionista francia festők (t.k. Gaugin, Cézanne) kiállítása, 1907 decemberében a Modern francia nagymesterek (Manet, Renoir, Degas) tárlata és 1908 januárjában pedig a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK) első kiállítása. Ifj. gróf Andrássy Gyula 1907-ben Auguste Rodin műveinek gyűjteményes tárlatát is bemutatta.

Magánélet

Ifj. gróf Andrássy Gyula testvére, a festőművészként és az Országos Képzőművészeti Társulat elnökeként is tevékenykedő gróf Andrássy Tivadar (1857-1905) özvegyét, vásonkeöi és zichy Zichy Eleonórát (1867-1945) vette feleségül, akinek négy gyermekét, a később Károlyi Mihály feleségeként közéleti szerepet játszó Katinkát, Borbálát, Ilonát és Klárát így ifj. gróf Andrássy Gyula nevelte fel.

Ifj. gróf Andrássy Gyuláné József főherceg rokokó-bálján, 1920. január 22. Strelisky felvétele

Utóélete

A Horthy-korszak publicisztikájának és történetírásának fővonala elismerte ifj. gróf Andrássy Gyula nagyformátumú egyéniségét és tudományos tevékenységét, de a Tisza-kultusz jegyében  bírálta a Tisza Istvánnal való szembenállását. 1919 utáni tevékenységét, legitimista meggyőződésének és a második, úgynevezett királypuccsban való részvétele következtében, elhallgatták. Életművének jelentőségét a harmincas években kezdték szélesebb körben elismerni, legitimista beállítottságú történészeknek és publicistáknak köszönhetően. Létrejött az Országos Andrássy Gyula Emlékbizottság és elsősorban Pethő Sándor vezetésével megkezdődtek egy átfogó életrajz előkészítő munkálatai is, de a politikus életpályájának feldolgozására a két világháború között nem került sor. A kommunista rendszer időszakában a neve tabutémának számított majd a rendszerváltás követően a nagyformátumú politikus, tudós, műgyűjtő  bekerül a nemzeti emlékezetbe.

Ifj. gróf Andrássy Gyula- akinek egy célja volt: a magyar faj, a magyar nemzet, a magyar állam megerősítése és fennmaradása- a nemzeti panteonban a méltó helyet minden bizonnyal kiérdemelte.

Ifj. gróf Andrássy Gyula dolgozószobája, 1920-as évek

Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Tiltakozás a 2019. október 18-i „szimbolikus családegyesítés polgárdi földdel” című eljárással szemben.

Tiltakozás a 2019. október 18-i Polgárdi Önkormányzata és Barta Tibor vezette Katolikus Plébánia által megszervezett és rendezett, Andrássy Gyula és Andrássy Gyuláné továbbá ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége, vonatkozásában végzett „szimbolikus családegyesítés polgárdi földdel” című eljárással szemben.

Számos jóérzésű ember folyamatos tájékoztatására és kérésére is figyelemmel -, akik egyben megbotránkozásukat fejezték ki a nevezett eseménnyel kapcsolatosan – az alábbi tiltakozásunkat fejezzük ki.


Előzmények


Polgárdi község polgármestere Nyikos László és Barta Tibor plébános az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítványt, a szakértőket, a Nemzeti Kegyeleti Bizottságot megtévesztve megrendezte többek között ifjabb gróf Andrássy Gyula „újratemetése” 2013. augusztus 26-án. Nem riadtak vissza a hazugságtól és kegyeletsértéstől sem: üres koporsót szenteltek és „temettek”, amikor néhány kilométerre feldúltan, gazban, elhagyottan ott volt ifj. gróf Andrássy Gyulának és feleségének ideiglenes temetkezési helye. Amikor az Alapítvány kutatást, feltárást akart végezni (2018.szeptemberében), erőfölényükkel visszaélve mindent elkövettek, hogy jogellenes tettük ne kerüljön napvilágra, azaz megakadályozták ifj. gróf Andrássy Gyula ideiglenes temetkezési helyének megkutatását.


Most, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége csont és temetési maradványait az Alapítvány megkutatta újabb kegyel sértő aktust valósítanak meg most már határon túl Tőketerebesen.


Megnyitatták id. Andrássy Gyula és felesége sírboltját és „földet viszünk Polgárdiból jelszóval” Polgárdi földet megszentelve behelyezik a sírboltba. Nem tisztelik a nevezett halottakat, azok békéjét és nyugalmát sem önös célok véghezvitele miatt.


A tettük nemcsak felháborító, történelemhamisító, kegyeletsértő, nemzetellenes, hanem ütközik a világi és egyházi törvényekbe is.


Barta Tibor plébános valótlanságokat állít, a tényeket meghamisítja, t: „míg Andrássy Gyulát Tőketerebesen temették el, fiát (ifj. Andrássy Gyulát) Polgárdiban helyezték „örök nyugalomra”. Szó sincs erről. ifj. Andrássy Gyulát és feleségét ideiglenesen temették el az általuk építtetett kriptában, Polgárdiban. A plébános semmibe veszi ifj. gróf Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonóra grófnő végrendeletét is.


Kegyeletet sértettek a nem valós helyről származó föld beszentelésével. Hazugságukkal lejáratták a szentelési eljárást is. A nevezett plébános és polgármester cselekedete széles körben megbotránkoztatást váltott ki, beleértve a leszármazottakat is. A nevezett plébános és polgármester a hatalmukkal visszaélve az Alapítványnak is kárt okozott.


Összegezve


Tény, hogy most nem üres koporsót „visznek-hoznak” (mint korábban a Batthyány kriptában elhelyezett megtévesztő üres koporsó esetében) az egyház nevében is, hanem földet. Milyen földet? Ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége kriptában volt eltemetve ideiglenesen, és közvetlenül a maradványaik nem érintkeztek a földdel. Semmiféle, még jelképes temetést sem lehet önhatalmúlag elvégezni, megsértve ezzel a néhaiak emlékét, még családegyesítés címén sem.


Tény, hogy Polgárdi polgármestere és a plébános tudták, hogy 2013-ban, amikor az Batthyány család tagjait és ifj. Andrássy Gyulát újratemették, ifj. gróf Andrássy Gyula koporsója üres volt. Ilyen formán a jelen „szimbolikus családegyesítés” nemcsak felháborító, történelemhamisító, kegyeletsértő, nemzetellenes, hanem az egyházi és világi törvényekbe is ütközik.


Budapest, 2019. október 26.
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány

Ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonóra végső nyugalomra helyezése – kegyeleti jogok biztosítása Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány által.

Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kiemelt célja, s ami 2010. évtől töretlenül fennáll, a cél, ami egyben kötelesség is, hogy ifj. gróf Andrássy Gyulát, akaratának megfelelően végső nyugalomra helyeztesse az Andrássy Gyula birtokon, ami jelen esetben a tiszadobi Kastélypark területén már engedélyezett sírkápolna.


Ifj. gróf Andrássy Gyulát 1929. június 11-én helyezték ideiglenesen nyugalomra Polgárdin a volt Batthyány vadászkastély parkjában, felesége Andrássy Gyuláné által megépíttetett, az akkori kornak megfelelő, két ember temetkezésére is alkalmas sírhelyen.

Az Alapítvány fellelte a nagyon méltatlan sírhelyet, Ifj. Gróf Andrássy Gyula és felesége sírhelyét Polgárdin, akik egységet képeznek, és amit kifejezett szándékkal nem látogatott, s nem gondozott senki.


Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány a kegyeleti jogok biztosítását vállalta. A kegyeleti joghoz tartozik a végtisztesség megadása, az elhunyt földi maradványainak tiszteletben tartása. Sérti az elhunyt emlékét, ha a temetés méltatlan körülmények között történik, ha a temetés helyszíne, a sírhely környéke rendezetlen. A sírt mindaddig, míg meg nem szűnik, nem lehet az ott elhelyezett, a benne eltemetettnek a síremlékétől megfosztani!


Az Alapítvány történészek segítségével levéltári anyagokat, dokumentumokat, újságcikkek szerzett be, tájékozódott és elindította ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége maradványainak megkutatását szakértők bevonásával, hogy a maradványokat dokumentáltassa, elszállíttassa a kutatási, illetve végső emlékhelyükre. Az Alapítvány a kutatáshoz beszerezte a szükséges engedélyeket, amelyek a mai napig is érvényben vannak, a tulajdonosi, vagyonkezelői nyilatkozatot bíróság előtt lehetett volna visszavonni sajnos nem így történt. A korabeli fényképek 1956. évből azt támasztották alá, hogy ifj. Andrássy Gyula és felesége sírhelye megvolt, azt látogatták. A politikai helyzet viszont nem tette lehetővé, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége végső nyugalomra helyezése megtörténjen, hosszú éveken át, ami állami feladat is egyben.


Sajnos Polgárdi közössége nem védte meg ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége ideiglenes nyugvóhelyét, azt feldúlták, megrongálták, majd „virtuálisan” a helyi ravatalozóba helyezték ifj. gróf Andrássy Gyulát, a feleségét pedig „ nem találták” egészen 2018. augusztus 28-ig, amikor az ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kutatásának megakadályozását felvállaló Nyikos László Polgárdi polgármestere Szent István Király Múzeumnak írt levelébe már belefűzi Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonórát is. A polgármesteri gondolatok visszaköszönnek a tulajdonosi jogokat gyakorló NFA és vagyonkezelői jogokat gyakorló VADEX Kft 2018. szeptember 6-án kelt tulajdonosi hozzájárulás visszavonó iratban, amely ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége sírhelyének feltárására és a maradványok elszállítására vonatkozott. Köztudott viszont, hogy Andrássy Gyuláné született Zichy Eleonórát 1946. november 23-án exhumálták és Polgárdiba szállították, hogy a férje mellett pihenjen ideiglenesen. Ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége nem tekintette végső nyugvóhelyének Polgárdit ezt kifejezetten kihangsúlyozta.


Minden közösségnek kötelessége tiszteletben tartani a végakaratot. Az Alapítvány, mint civil szervezet felvállalta a kegyeleti jogok biztosítását, ami támogatásra méltó.
A végakarat felett, sem egyházi sem polgári személy vagy közösség nem léphet túl semmilyen módon. Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kegyeleti célját teljesíti, hogy a történelmi személyiség, aki annyira szerette hazáját, a néhai csíkszentkirályi és krasznahorkai ifj. gróf Andrássy Gyula és felesége illetve azok bárminemű maradványa végső nyugalomra helyezése megtörténjen állami protokoll szerint a volt Andrássy Gyula családi birtokon, ami Magyarország területét illetően a Tiszadobi Andrássy kastély parkját jelenti.


Budapest, 2018.09.01.


Készítette:
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány