Nemzetközi diplomáciai és tudományos összefogással éledt újjá az Andrássy-örökség a Gödöllői Kastélyban
Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány fennállásának 17. évfordulóján, a Gödöllői Királyi Kastéllyal társszervezésben nemzetközi tudományos, diplomáciai és ökumenikus kegyeleti konferenciát rendezett Közép-Európa egyik legpatinásabb történelmi szentélyében, a Kastély Lovardájában. A tanácskozás címe: „Csíkszentkirályi és krasznahorkai ifj. gróf Andrássy Gyula a történelmi Magyarország válságos évtizedeiben (1905–1918): államszervezés, nemzetközi diplomácia és az Andrássy–Liechtenstein családok dinasztikus kapcsolatai.”
A rangos nemzetközi fórum Johannes von und zu Liechtenstein herceg úr, az Alapítványunk tisztelt kurátorának fővédnöksége és támogatása mellett valósult meg, aki anyagi és erkölcsi hozzájárulásával közvetlenül biztosította a határokon átívelő szellemi sikert.
A rendezvény kiemelkedő európai és globális súlyát a Magyarországra akkreditált számos diplomáciai testületek megtisztelő jelenléte igazolta.
Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a hercegi család, valamint a történelmi Károlyi és Rákóczi családok képviselőjeként személyesen vett részt a tanácskozáson báró Dőry Sándor úr, aki jelenlétével hitelesítette az Alapítvány civil értékőrző munkáját.
A nemzetközi diplomáciai kart a Lovarda soraiban Mrs. Irina Zvonova főtanácsos asszony, az Oroszországi Föderáció Nagykövetségének első beosztottja, Eva Ivančová igazgató asszony, a Szlovák Köztársaság Nagykövetsége – Szlovák Intézet vezetője, valamint Hodosiné Márton Krisztina mezőgazdasági referens asszony a Németországi Szövetségi Köztársaság Nagykövetsége képviseletében alkották.
A hazai kormányzati szférát a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) nevében Dr. Székely Gábor PhD kormány-főtanácsos úr, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) képviseletében pedig Varannai Zoltán referens úr képviselte.
A konferencia ünnepélyes megnyitó szekciójának méltóságát a történelmi egyházak főpásztori és parancsnoki áldásai adták meg: Takács Tamás ezredes úr, a Katolikus Tábori Lelkészi Kar vezetője és Jákob János nyugalmazott református püspök, dandártábornok úr mondtak nemzetpolitikai és kegyeleti köszöntő beszédet.
A házigazda intézmény nevében Dr. Ujváry Tamás, a Gödöllői Királyi Kastély igazgatója köszöntőjében kiemelte a kastély szerepét a múltban és jelenben és , hogy a konferencia fontosságát ami illeszkedik a kastély szellemiségéhez, és segíti a múltunk megismerését ami a jövőnket is formálja.
A megnyitót Gödöllő Város Önkormányzatának vezetői, Dr. Győrfi Beáta és Fábián Bertalan alpolgármesterek megtisztelő jelenléte kísérte.
Az Andrássy-örökség Kárpát-medencei valóságát a személyes jelenlétű külhoni védnökök, Kun István, Krasznahorkaváralja (Felvidék) és Székely Ernő, Csíkszentkirály (Erdély) polgármesterei testesítették meg, akik a mindennapok valóságában gondozzák ezt a szellemi örökséget.
Dr. Szeiler Erika elnök asszony (Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány) a megnyitó előadásában kiemelte, hogy az Alapítvány immár 17 éve lankadatlanul munkálkodik a nemzeti értékmentésen. Részletesen felvázolta az 1905 és 1918 közötti viharos korszakot, amelyben ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszterként elérte államszervezői munkájának koronáját, II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai 1906-os dicsőséges hazahozatalát, s a Monarchia utolsó közös külügyminisztereként európai távlatokban, de izzó magyar szívvel munkálkodott hazánk érdekében.
Erika Danková igazgató-kurátor (Szlovák Nemzeti Múzeum): A szlovák állami delegáció nevében tartott referátumában vázolta a felvidéki Betléri Múzeumban található Andrássy-hagyaték és a kapcsolódó grófi családok felbecsülhetetlen értékű tárgyi örökségét, amely évszázadokon keresztül összeköti a múltat és a jövőt, élő hidat építve a jelenlegi országok és nemzedékek között.
Az előadások rövid összefoglalója
A tanácskozás szellemi gerincét a dualizmus kori intézménytörténet legkiválóbb kutatói adták. A tudományos szekciók ritmusát és méltóságát Dr. Katona Csaba és Dr. Várkonyi Gábor levezető elnökök kiváló szakmaisággal ellátott moderációja biztosította. Az elhangzott hiánypótló, és rendkívül értékes tudományos referátumok az alábbiak szerint összegezhetőek:
Kovács Ibolya kurátor (SNM Betléri Múzeum): „Kaunitz Eleonóra – arisztokrata női szerepek és családi örökség Betlérben” című előadásában gróf Andrássy Géza feleségének (1862–1936) életútját mutatta be. Korabeli sajtóhírek és a kastélyban fennmaradt személyes tárgyak segítségével illusztrálta Eleonóra kiemelkedő kulturális közvetítő, kórházalapító, óvoda-támogató és jótékonysági szerepét, aki a Liechtenstein családdal is szoros kapcsolatba került lánya Mária hg. Liechtenstein Jánossal kötött házassága révén, ahol az egyik esküvői tanú ifj. gróf Andrássy Gyula volt.
Dr. ifj. Bertényi Iván történész, egyetemi docens (ELTE BTK – NTK MCC):
„Az Alkotmánypárt szerepe és politikai mozgástere az 1906. évi országgyűlési képviselőválasztásokon” című előadása az Ifj. Andrássy Gyula gróf vezetése alatt álló, 1905. november 18-án megalakult Alkotmánypárt 1906 és 1910 közötti parlamenti képviselőit vizsgálta. Miközben az Alkotmánypárt az 1906 tavaszán megalakult koalíciós kormány jellegadó ereje volt, hiszen a miniszterelnök, a belügyminiszter és a pénzügyminiszter mellett a honvédelmi és a földművelési miniszter is ehhez a párthoz tartozott, addig a képviselőházon belül súlyuk jóval csekélyebb volt. Az előadás elemezte az alkotmánypárti frakció életkori, társadalmi, felekezeti jellegzetességeit, a képviselők etnikai hátterét és az Alkotmánypárthoz tartozó országgyűlési képviselők választókerületeinek regionális sajátosságait.
Az előadás rámutatott arra, hogy ifj. Andrássy Gyula gróf és pártja mozgástere több okból is szűk volt. Egyrészt a párt parlamenti súlya és országos népszerűsége messze elmaradt a magyarlakta vidékeken ekkor domináns Függetlenségi és 48-as Párthoz képest. Másrészt a mérsékeltebb, az 1867-es kiegyezéshez hű, a dualizmust megtartani kívánó irányzat a politikai kommunikáció szempontjából is beszorult a náluk radikálisabb 48-asok és a bécsi udvar közé. Harmadrészt a párt parlamenti képviselőinek társadalmi háttere is mutatta, hogy nem állt mögöttük széles társadalmi támogatottság, és nem lesznek képesek betölteni a korábbi kormánypárt, a Szabadelvű Párt után maradt űrt a 67-es oldalon: a képviselőcsoport arisztokratikus jellegű volt, sőt, az Andrássy-család és rokonsága adta ki figyelemreméltóan nagy részüket, és csekély súlyt képviseltek a reformátusok is. A magyar lakosságú vidékeken alig voltak képesek mandátumot szerezni a Függetlenségi és 48-as Párt ellenében, így jóformán csak az ország nemzetiségi peremterületein tudtak sikereket aratni. De itt is gyengébbek voltak a Szabadelvű Párthoz képest, hiszen az erdélyi szászok csatlakozása után is max. 100 képviselővel rendelkeztek a 413 fős képviselőházban. Így a magyarországi belpolitikai élet legfontosabb szereplője, Ferenc József számára nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a koalíciós kormányzat 1909-re kialakuló válságakor előtérbe került 67-es kibontakozásnak éppen az Alkotmánypárt kell adja a bázisát. Ezért is dönthetett a király inkább a régi Szabadelvű Párt romjain formálódó Nemzeti Munkapárt mellett. Andrássynak 1910 elején így csak annyi lehetősége maradt, hogy elegánsan félreállt, hogy ne zavarja a 67-es kibontakozás sikerét, és ezzel megtartsa az uralkodó bizalmát.
Dr. Katona Csaba történész, kommunikációs referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára: „Ifj. Andrássy Gyula belügyminiszteri szerepe II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai 1906-os hazahozatalában és újratemetésében” című referátumában rávilágított a belügyminiszteri jogkörök és a nemzeti emlékezet összefonódására. Dokumentumok alapján mutatta be, hogy Andrássy miként alakította a nagyszabású újratemetést a nemzeti megbékélés és az állami reprezentáció eszközévé.
Dr. Koi Gyula PhD jogtörténész, egyetemi docens (NKE): „A parlamentarizmus válsága és a politika a nehéz évtizedben (1906–1916)” címmel tartott rendkívül értékes előadást, amelyben ifj. gróf Andrássy Gyula (1860-1929), jog- és államtudós, történész, a Magyar Királyság belügyminisztere (1906. április 8.-1910. január 17.), az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere (1918. október 24.-1918. november 2.), az MTA levelező (1898. május 6.), rendes (1904. május 13.), majd igazgatósági tagja (1913. április 24.) élettörténetének 1906 és 1916 közötti válságos évtizedére kíván világot vetni, különös tekintettel ifj. gróf Andrássy Gyula parlamenti beszédeiből kiindulva az Alkotmánypárt létrehozására, valamint az önkormányzatiság, a gyermekvédelem, az egyházpolitika és a szociális jólét terén tett államszervezői erőfeszítéseire. E körben szükséges még nehezen hozzáférhető beszédein túl a történész utalt Kristóffy József (1857-1928): Magyarország kálváriája az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890-1926. Budapest, Wodianer F. és fiai, 1928. viii, 603 [!863] p., [1] t. fol. munkája mellett Halász Imre (1841-1918):
Egy letünt [letűnt] nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának ujabb [újabb] korszakából. Budapest, Nyugat, 1911. 528. című forrásmunkájára is utalni.
A jogtörténész hangsúlyozta , hogy az Alkotmánypárt ügyein túl Andrássy a katonai vezénylet magyar nyelvűvé tétele és a gazdasági függetlenség kapcsán felállított parlamenti követelmények vonatkozásában képes lett volna megszerezni a király hozzájárulását.
A jogtörténész leszögezte, hogy a témakör egyik centrális magját Ifj. gróf Andrássy Gyula 1906. július 19-i beszéde az önkormányzati reformról, a közigazgatás reformjáról, a közegészségügyről, mely szerint „[A] leglényegesebb alkotmánybiztosíték az önkormányzatban rejlik”. A közigazgatási bíróság hatáskörének kibővítése, valamint a hatásköri bíráskodás kérdései is kiemelendőek, alkotmánybiztosíték jellegúek. Andrássy belügyminisztersége alatt az 1901-ben megindított állami gyermekvédelmi rendszer továbbfejlesztésében, illetve az állami és társadalmi gyermekvédelem összekapcsolásában játszott szerepet. 1906-ban létrejött az Országos Gyermekvédő Liga, amelyhez Andrássy közvetlenül kapcsolódott; 1907-ben pedig a gyermekvédelem és a közegészségügy fejlesztését jogalkotási és igazgatási intézkedések követték. A „szociális jólét” helyett ma a „szociálpolitika” vagy „szociális igazgatás” kifejezést használnánk. A lakásügy különösen jól illeszkedik idézett 1906. július 19-i reformbeszéd gondolatmenetéhez: Ifj. Andrássy a későbbi parlamenti felszólalásaiban a rossz lakásviszonyokat már közegészségügyi és társadalmi problémaként kezelte. Ifj. Andrássy már 1894–1895-ben, az első Wekerle-kormányban, a király személye körüli miniszterként igen jelentős szerepet játszott az egyházpolitikai törvények elfogadásában. A válságos évtized sem vonta el figyelmét az egyházpolitikáról.
Dr. Romsics Gergely történész, egyetemi docens, ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja, főmunkatárs:„Vereségtudat és birodalmiság: ifj. gróf Andrássy Gyula külpolitikai elképzelései a világháború első két évében” című expozíciójában rávilágított Andrássy komplex külpolitikai gondolkodására az első világháború éveiben. A történész célja volt az ifjabb Andrássy elhelyezése a dualizmus kori magyar külpolitikai hagyományok között, és annak bemutatása, hogy vezető ellenzékiként milyen programot dolgozott ki a háború első szakaszában. Andrássy a liberális nacionalizmus 1848-as örökségét a birodalmi reálpolitikával akarta összeegyeztetni. A Monarchia biztonságát nem a status quo puszta védelmében látta, hanem a Balkánon és Közép-Európában befolyást biztosító dinamikus külpolitikában. Területszerzést ugyan csak korlátozottan, például a határok stratégiai javítása formájában tartott szükségesnek, azonban egy informális birodalom kialakítását fontosnak és lehetségesnek gondolta. Programjának sarokköve a német győzelem és a német vezetésű Közép-Európa volt. Ennek keretében képzelte el a magyar balkáni térnyerést, valamint a lengyelkérdés trialista, majd dinasztikus megoldását.
Az előadás utalt arra,hogy Andrássy nem magányos hang volt a magyar külpolitikai gondolkodásban; egyes elképzeléseit széles elitkoalíció is osztotta. Az előadás végül mérlegre teszi a békepárti Andrássy Horthy-kori mítoszát is: valóban annexiómentes békét hirdetett, de a gyakorlatban határkorrekciókhoz és stratégiai pontok megszerzéséhez, valamint a keleti és déli dimenzióban a Monarchiának biztosított előnyökhöz kötötte – tehát korántsem csak az 1914-es viszonyok helyreállítását igényelte volna. Andrássy mégsem pusztán kudarcot vallott politikus volt. Reformkészsége és a sovinizmustól való távolságtartása a dualizmus kori magyar külpolitikai gondolkodás egyik eredeti kisebbségi figurájává teszi, aki elméletben sikeresen egyeztette össze a birodalom és a magyar országfél érdekeit is.
Dr. Hatos Pál történész, tudományos főmunkatárs, intézetvezető,NKE: „Vő és vetélytárs – Ifj. Andrássy Gyula gróf és Károlyi Mihály politikai, ideológiai és családi hitvitái” című magával ragadó előadásában a huszadik század eleji magyar nobilitás belső, családi és politikai drámáját tárta fel. Bemutatta az Andrássy- és Károlyi-világ közötti kibékíthetetlen szellemi és ideológiai törésvonalakat, amelyek végül Magyarország sorsát is megpecsételték a világháború sodrában.
Dr. Révész T. Mihály jogtörténész, címzetes egyetemi tanár,SZE-ELTE : „Ifj. gróf Andrássy Gyula és a sajtószabadság, valamint az írói felelősség a háború árnyékában” című előadásában ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszter alkotmánybiztosítékaira fokuszált. Professzor úr levezette, hogy Ausztria-Magyarországot a XX. század hajnalán válságok sorozata tette próbára. A századforduló utáni években kiéleződött a Monarchia két felének viszonya, s ennek kíséretében Pesten – a politika színpadán – az alkotmányos válság tektonikus változásokat hoztak. Az 1905-ös képviselőházi választások pontot tettek a Szabadelvű Párt három évtizedes dominanciájának, s vele együtt Tisza István miniszterelnökségének végére.
Rövidebb, ellentmondásokkal és feszültségekkel terhelt, intermezzot követően pedig az uralkodó megint kiegyezett a birodalom keletén többséget alkotó körökkel.
A szentkorona országaiban első ízben koalíciós kabinet vette kezébe a kormányrudat két meghatározó aktor, Wekerle Sándor miniszterelnök és a belügyminiszteri tárca birtokosának, Andrássy Gyula vezérletével.
„Az alkotmányos élet rendes” menetének visszaállítását ígérő kormány azonban hamar megtapasztalhatta mozgásterének szűkös abroncsait. Világossá válhatott számára, hogy az államfő karöltve a bécsi politikai mainstreammel nem hajlandó engedni sem az önálló magyar bank, sem a hadsereggel kapcsolatos pesti igényeknek. A magyar kormányférfiaknak, s parlamenti többségüknek – szerény kárpótlásul – kisebb engedményekkel, az úgynevezett alkotmánybiztosítékok csokrának bevezetésével kellett beérniük. Ezek aztán egyet jelentettek a vármegyei önkormányzatok jogállásának megerősítésével, a Közigazgatási Bíróság hatáskörének kiszélesítésével, s a jogállam követelményeit hathatósabban szolgáló Hatásköri Bíróság felállításával.
Dr. Jeszenszky Géza történész, c. egyetemi tanár, volt külügyminiszter: „A magyar külpolitika útja Trianonhoz, 1905–1918” című monumentális előadásában vázolta a Magyarország számára tragikusan végződő világháború eredményét a Trianoni Békeszerződés. Miniszter Úr hangsúlyozta, hogy a háború kirobbanásáért és a végkimerülésig folytatásáért a felelősség megoszlik a résztvevők között, de az alapvető ok a nagyhatalmak rivalizálása volt. Az 1904-ben létrejött entente cordiale-t megkötő két hatalom rokonszenvezett Magyarországgal, és azt várta tőle, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia stabilizáló és liberális irányban tartó tényezője legyen, külpolitikájával pedig fékezze szövetségese, Németország terjeszkedő, flottaépítő politikáját.
Hamis és kényelmes, a felelősséget elhárító az az itthon gyakran emlegetett tétel, hogy a magyaroknak 1867 után nem volt beleszólásuk „Bécs”, a Ballhausplatz és az uralkodó által kialakított külpolitikába. Valójában a magyar miniszterelnöknek a kiegyezési törvényben lefektetett joga volt „befolyni” a külügyek irányításába. Id. Andrássy Gyula ezt meg is valósította. A szarajevói merénylet nyomán kialakult európai diplomáciai válságban Tisza István magyar miniszterelnök kezdetben sikerrel fékezte a háborús pártot, de végül II. Vilmos német császár meggyőzte, hogy elkerülhetetlen a két európai szövetség összecsapása, és a Kettősszövetség győzelmére később már nem lesz esély. A világháborúban a magyar politikai erők a végsőkig kitartottak Németország mellett, az uralkodó nem merte vállalni az 1917 végén fölajánlott különbékét, a szakítást Németországgal, Nagy-Britannia és Franciaország pedig – a győzelem érdekében – 1918 nyarán a Monarchia nemzeti alapon történő fölosztása mellett döntött. A párizsi békekonferencián a magyar határok megállapításában döntő szerepet volt azoknak a fiatal diplomatáknak, akik a magyar nemzetiségi politikát élesen elítélő írások alapján a cseh, román és szerb területi igények egy részét elfogadták.
Dr. Nagy László történész Szépművészeti Múzeum: „Ifj. gróf Andrássy Gyula és Vázsonyi Vilmos munkássága és történelmi barátsága: a legfontosabb közös nevezők a jogállamiság, a felekezeti egyenjogúság és a legitimizmus mentén” című referátumában a történész bemutatta , hogy ifj. gr. Andrássy Gyula és Vázsonyi Vilmos – látszatra két külön világ, két párhuzamosan futó politikuspályáját. Fiatalon mindketten, más-más aspektusból aktívan kivették a részüket az egyházpolitikai törvények előkészítésében. A koalíciós, második Wekerle-kormány, ifj. Andrássy belügyminiszteri működése alatt Vázsonyi főleg a fővárosi ügyekre koncentrált. Gondolkodásukban a közös nevezőt a jogállamiság jelentette: amikor ennek a hanyatlását látták, a koalíciós kormányzást követően a Nemzeti Munkapárt hatalomra kerülésével, akkor találtak egymásra…
A források segítségével feltárulkozik ifj. gr. Andrássy Gyula és Vázsonyi Vilmos közös története az előbbi 1910-es fővárosi díszpolgári kitüntetésétől az utóbbi javaslatára, a Désy-Lukács-perként ismert korrupciós botrány kapcsán létrejött közös politikai platformon, az I. világháború által meghiúsított választási szövetségen és a Monarchia utolsó hónapjaiban, majd az emigrációban kialakított szoros összefogáson át az 1920-as évek legitimizmusáig. Ekkor a személyesen Andrássy által védőügyvédként is nagyra becsült Vázsonyi kiállt a királyhűségéért letartóztatott politikustársa mellett – Andrássy pedig elítélte a Vázsonyi és köre ellen szervezett antiszemita merényletet…
Dr. Anka László történész, Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár: „Az ellentétek vonzzák egymást – Ifj. Andrássy Gyula és Apponyi Albert grófok politikai pályafutásának metszéspontjai” című előadásában levezette, hogy Ifjabb Andrássy Gyulát és Apponyi Albertet 1898-ban egyszerre választotta sorai közé a Magyar Tudományos Akadémia. Előbbit „Az 1867-iki kiegyezésről” című munkájáért levelező, utóbbit a két kötetes beszédei miatt tiszteleti taggá. Andrássy könyve a kiegyezéses rendszer védelméről, Apponyi beszédgyűjteménye, a rendszer kritikájáról szóltak. Miközben a dualizmushoz való viszonyuk alapján nem lehetett volna együttműködés közöttük, alig egy–két év múlva már a Széll-kormány támogatói voltak és a kormányzó Szabadelvű Párton belül a Tisza-frakció ellenlábasai.
A történész hangsúlyozta, hogy bár mindketten az arisztokrácia soraiból származtak, különböztek.A fennálló különbségek ellenére együtt küzdöttek Tisza István kormányai ellen, egyetértésben támogatták Tisza világháborús kabinetjét 1914 és 1916 között.
A Horthy-korban Andrássy részt vett Apponyi kultuszának ápolásában, Apponyi pedig idősebb Andrássy Gyula születése 100. évfordulóján méltatta az egykori kormányfőt és külügyminisztert. A legitimizmus mezején pedig együtt meneteltek a detronizált Habsburg–Lotharingiai-dinasztia magyarországi érvényesülése érdekében.
Prof. Dr. Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár:Ünnepélyes zárszavában és összegzésében a legmagasabb akadémiai szinten foglalta össze a tanácskozás eredményeit. Kiemelte, hogy ifj. gróf Andrássy Gyula nem csupán egy kudarcot vallott program képviselője, hanem a dualizmus kori elit egyik legösszetettebb, európai horizontú külpolitikai gondolkodója volt, akinek realizmusa és reformkészsége ma is zsinórmérték, s hogy Ferenc József császáré regnálása alatt a császáré volt utolsó szó joga.
Maradandó művészeti és dokumentumfilmes katarzis
A konferencia esztétikai koronája a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának , Ráduly György izgató úr előadása és által bemutatott, Zsitkovszky Béla-féle 120 éves archív riportfilm vetítése volt II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról.
A vetítést Szilasi Alex Liszt Ferenc-díjas zongoraművész úr varázslatos és virtuóz, a némafilm kockáival másodpercre pontosan együtt lélegző élő játéka tette katartikussá, valamint Ludwig van Beethoven 17.(d-moll) zongoraszonáta op.31/2(„Vihar) és Liszt Ferenc 12 magyar rabszódia művek előadása, hűen megidézve a nehéz évtized sorsfordító hangulatát.
Kiemelve köszönjük a kastély vezetésének és munkatársainak, hogy otthont adtak és támogatják e szívünknek oly kedves, évfordulós konferenciát!
Köszönet illeti a Magyar Nemzeti Filmarchívumot is. Az archív filmkockák ünnepélyes vetítésével közvetlenül szembesülhetünk a történelmünk nagyságával.
Ez a konferencia is bebizonyította: ha van vízió és tisztességes szakmai munka, akkor Krasznahorka, Bethlér és Csíkszentkirály szülöttéinek üzenete ma is képes átlépni a határokat és egyesíteni a magyar nemzetet.
Hálával tartozunk minden partnerünknek, akik felismerték: Rákóczi, Andrássy,Kaunitz, Liechtenstein öröksége nem csupán a múlt, hanem a jövő alapja is.
Ez a szellemi műhely nyitott mindenki előtt, aki tenni akar a magyar értékek megőrzéséért.
A konferencia teljes videónyaga megtekinthető:
Budapest, 2026. október 08.
Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány
kuratóriuma